Kelet-Magyarország, 1961. december (21. évfolyam, 282-306. szám)

1961-12-10 / 290. szám

XVia ÉVFOLYAM, 290. SZÁM Ara 7a fillér 1961. DECEMBER 10 VASÁRNAP

MA:

A Minisztertanács határozata az árrendezésről

Kulturális életünkből

Családi vasárnap

Kádár János elvtárs felszólalása a népfront országos tanácsának ülésén

— Tisztelt Országos Tanács! Kedves Elvtársak! Barátaim! Meghallgattam a beszámolót és elolvastam a felhívás-tervezetet. Mind a kettővel egyetértek. Néhány kérdéshez szeretnék hozzászólni — kezdte beszédét Kádár .János, s bevezetőben az időszerű külpolitikai kérdésekről szólt. Hangsúlyozta: — Meggyőződésünk, hogy külpolitikai irányvonalunk helyes, s olyan irányvonal, amelyet nagy erő támaszt alá. Célja: megőrizni népeink számára a békét, féken tartani az imperializmus agresszív erőit, s állandóan harcolni az általános és teljes leszerelésért.

— Külpolitikánk erejét elsősorban azzal növelhetjük, ha erősítjük belső egységünket, tovább szilárdítjuk rendszerünket.

S azzal, ha azt a nemzetközi irontot, amelyhez tartozunk, tovább szilárdítjuk. Mindenekelőtt tovább mélyítjük a barátságot a 'szovjetunióval, hűen a varsói szerződéshez, erősítjük a szocia- iista tábor egységét úgyszintén közösségünket a nemzetközi munkásmozgalommal és általában az imperializmus ellen harcoló minden erővel. Meggyőződésünk, hogy külpolitikai céljaink megvalósulnak, az összes népekkel együtt végül is sikerül kivívni az általános és teljes leszerelést, s sikerül megszabadítani a háború átkától az emberiséget.

Kádár elvtárs elmondotta, hogy legkiJSvetlenebb külpolitikai célunk a német békeszerződés megkötése, az abnormális nyugatberlini helyzet megszüntetése, és általában a nyugat-németországi militarizmus visszaszorítása. Ez világos törekvés — mondotta, — és olyan, amelyet népünk helyesel. szükségszerűnek, igazságosnak talál és támogat. Érti és érzi, hogy külpolitikánk védi hazánk érdekeit, szocialista vívmányainkat, függetlenségünket, békénket.

Belpolitikai kérdésekről szólva Kádár János elvtárs így folytatta:

— Belpolitikai irányvonalunkat, i párt politikai harcát ügy nevezzük, hogy kétfrontos harc. Azon az úton megyünk előre, amelyet nekünk a marxista—leninista elmélet, pártunk, kormányunk, népünk politikai tapasztalata sugall. Közben — úgy oldalról — azért kísérgetnek bennünket az ilyen nagy „menetet'’ rendszerint követő bögölyök, s jobbról is, balról is csipkednek bennünket. Ezek ellen harcolni fogunk továbbra is.

Mert meg kell mondani: bár felszámoltuk a személyi kultuszt, még nem végeztünk teljesen a dogmatikus gondolkodásmóddal, a szektáns magatartással és a revizioniz- mussal sem.

Van a személyi kultusznak egy olyan tapasztalata, amelyet továbbra is számon kell tartanunk most is, miután a személyi kultusz fáját gyökerestül kiemeltük és ledöntöttük.

— A személyi kultusz idején a társadalmi tényezők tíz- és százezrei felmentve érezték magukat a gondolkodás kötelezettsége és a felelősség alól. Ha ugyanis olyan helyzet van, hogy | azt mondják: van az országban j öt ember vagy egy ember, aki i mindent tud. mindent lát és I mindenre gondol, akkor ez azt ! jelenti, hogy nekünk tulajdon-! képpen nem is nagyon kell tör- ‘ nünk a fejünket. A személyi kultusz idején az ilyen gondolkodás nem volt véletlen, hiszen

ha nincs széleskörű tanácskozás a döntésekről, ha az embereknek semmilyen beleszólásuk sincs abba, hogy mi a teendő, akkor azért a teendőért semmiféle fe- lelelősséget nem éreznek.

— Most, a személyi kuitus2 megszűnte után, új helyzet van:

az embereknek valóban gondolkozniuk kell. hogy kialakítsák helyes véleményüket, döntéseket kell hozniuk a maguk munkaterületén és ezekért viselniük is kell a felelősséget.

— Végbement nálunk három esztendő alatt egy nagy horderejű, az egész társadalmat érintő folyamat:

Mi lsét fronton harcolunk

A falu szocialista átszervezése

Ennék egy vonását a tanulság miatt érdemes felidézni. Miután megértek a feltételek, Központi Bizottságunk döntötte el. hogy hozzá kejl látni a tömegek szervezéséhez. A Központi Bizottság azonban ezúttal egyetlen alkalommal sem mondta ki, hogy hány százalékkal kell előremenni az egyes megyékben és az országban.

— Rájöttünk, hogy hiába mondjuk el az összes követelményeket — ne alkalmazzanak nyomást, csakis a meggyőzés eszközével dolgozzanak, stb. —, ha előírjuk a százalékot. Mindenféle százalékos előírás országos méretben csak sablonra vezetett volna, holott

ahány megye, járás, község

van az országban, mindegyikben más-más az élet. a feltétel.

Ezért minden megye maga készítette el a fejlesztési tervét, figyelembe véve az ottani adottságokat, a járások közti különbségeket is. A három év alatt a fejlődés egyenetlen volt, némelyik megye rendkívül gyorsan ment előre, mások lassabban, de egyetlen megye sem kapott emiatt szemrehányást.

— Az idén jártam Zala megyében. s erről beszélgettem Darabos Iván elvtárssal, a megyei pártbizottság titkárával. Két dolgot mondott nekem. Először azt, hogy nagyon hálásak a Központi Bizottságnak, mert . ők jó ideig le voltak maradva, s senki nem szégyenítette meg, senki sem ütötte őket menet közben. Továbbá azt mondta: ..Tudja Kádár elvtárs, milyen terhet raktak maguk reánk, amikor nem mondták meg, mennyivel kell előremenni?” (Derültség.) Mondtam: tudjuk, mert ez bizony nem véletlenül történt így.

— Higgyék el. százszor nyu- godtabbak lehetünk az ország sorsa felől, ha tudjuk, hogy lelkiismeretes emberek százezrei vagy — nyugodtan mondhatom — milliói foglalkoznak az or! szag sorsával, mmlha csak till zenöt, öt, esetleg csupán egy

| ember foglalkozik vele.

j a balról, és jobbról is támadó bögölyök, legyek, meg mindenfélék ellen. De egy harmadik féle ilyen raj is létezik. Kikből áll ez? Olyanokból, akik sem jobboldaliak, sem baloldaliak,

; akiknek voltaképpen nincs is ! semmiféle oldaluk, csak valahol . ott vannak közéletünk különböző j polcain, azokon helyet foglal- , nak, és harácsolással, gazemberséggel foglalkoznak. Időnként magukra öltenek valamiféle politikai köpenyeget is. Néha úgy, hogy mindenkinél radikálisabbak, másszor pedig ők mondják; csak vigyázzunk, hogy kellő megfon- ! toltsággal haladjunk.

1 — Valójában nincs is világnéi zetük, nem is harcoltak soha. | Ez amolyan politikai arculat nél- I kuli társaság, amelynek igazi el- i nevezésére a magyar szókincs

már évszázadokkal ezelőtt megtalálta a megfelelő kifejezést.

Ezek a naplopok, tolvajok, szélhámosok. Farizeusok, akik a közéletben néhol mégis szóhoz jutnak, fellépnek és szentbeszédeket tartanak, a valóságban csak a pozíciójukat és a zsebüket nézik.

Ezeknek a száma elenyésző, de az ilyenek ellen is harcolnunk kell. Aki részt kér a közéletből, a társadalom életéből, legyen valóban olyan ember, aki akar és tud dolgozni, felelőssé- | get vállalni és cselekedni a köa 'javára, terveink megvalósításáért

Kádár János elvtárs beszédének következő részében a közr

élet,

I

A szocialista törekvés, amely 1 az egész felszabadult nép energiáit mozgásba tudja hozni, óriási erőket szabadit fel, ha nem köti gúzsba a személyi kultusz.

— Politikánkat illetően még

mindig sokszor hallani, hogy azt mondják: ha mindenhol az lenne, amit a Központi Bizottság, az országgyűlés meg a kormány mond, szívvel, lélekkel mellette volnánk, de nem mindenhol történik az. Vagyis még mindig vannak olyanok, vkik

nem pontosan azt a politikát valósítják meg, amelyet a párt hirdet, amelyet a kormány realizálni akar, amelyet a Hazafias Népfront a párttal egyetértésben

j sajátjának tart. Az ilyenek ellen | is harcolunk.

}

S harcolni fogunk azok ellen is. akikben még mindig olyan nézetek vannak, amelyek gá- ! toljak a fejlődést, akik lus1 ták gondolkozni és nem

akarnak felelősséget vállalni.

— Természetesen tovább fo- ! gunk harcolni a jobboldali nézetek ellen is. Az ilyen nézetek képviselői között mostanában valami kis élénkülésfélét tapasztalhatunk. Persze azért ők is tudják nagyjából, mihez tartsák -magukat. (Derültség.) De mégis valahogy tüsszögnek, itt-ott köhin- getnek, mert azt hiszik, hogy miután a XXII. kongresszus ismét igen szigorúan és helyesen megbírálta Sztálin hibáit, most előállhatnak, s azt mondják: „Hiszen mi is ugyanezt bíráltuk, tehát tulajdonképpen nekünk is igazunk volt. Ezért adjatok nekünk most már nagyobb helyet meg teret a működésre.”

Azonban ők a hibák elleni bare örvc alatt a munkás- hatalmat támadták, a szocializmus ellensí cinek uszályába kerültek.

a nemzeti egység további erősítéséről

: beszórt: -* „Erősítenünk kell a párttagok és á pártonkívüliek összefogását — mondotta, — erősíteni kell a népfront-gondolatot, befolyását a tömegekre, a különböző bizottságokat és azok munkáját. Ez alapjában azt jelenti, hogy tovább kell mélyítenünk a tömegek iránti bizalmat, mert ez a mi politikánk alapja. E nélkül, a tömegek iránti bizalom nélkül nem létezhetünk.

És erősítenünk kell az egyes emberek iránti bizalmat is.

— Itt volt például a kormány újjáalakítása. Ennek, mint tudják, olyan vonása is volt, fiatalabb korosztályhoz tartozó néhány kommunista vezetőt nagyobb feladattal bíztunk meg. Ez természetesen az illető iránti bizalom jele és annak következménye is, hogy megint csak felnőnek az emberek közül többen olyanok, akiknél ezt észre sem vesszük. Az egyik miniszterelnökhelyettesről például nem is tudtuk, csak éppen a kineve- , zése és az eskütétele napján. ■ hogy már ,40 éves lett. Mond-; tam: üdvözlöm magát, mert egy j kicsit jobban hangzik egy államférfinál, hogy negyven éves. '

— Nemrég haláleset követkéz- j tében megüresedett az ország- 1 gyűlés egyik alelnöki tisztsége. Ahogy önök is tudják, Beresztó- i czy Miklós barátunkat javasol- j tűk erre:

a párt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront közös javaslata volt ez, amelyet az országgyűlés egyetértéssel elfogadott.

Nem a személyről beszélek, hiszen mindnyájan tudjuk Beresz- tóczyról, hogy nem kommunista, de olyan ember, aki a szocializmusért és a békéért harcol. Ezért javasoltuk e megtisztelő

tisztségre. Voltak, akik a javaslat hallatán azt mondták: „Jó lesz ez?” Miért ne lenne jó — kérdeztem. „Hát mégis, most pap lesz az országgyűlés alel- nöke” — tették hozzá. „Lesznek olyanok, akik ezt majd félremagyarázzák. s lehet, hogy a templomba járás most egy kissé erősödni fog”. (Derültség.)

— Nem tudom, több ember j jár-e most templomba vagy sem, i de egészen másról van szó: po~ jlitikánk lényegéről. Ha mi tu- ! dunk tíz esztendőn át együtt

dolgozni jó harcostársként emberekkel az ország szocialista jövőjéért, a nép békéjéért, akkor miért ne lennének jók bármiféle közéleti tisztségre?

— Megmondom őszintén: hogy ha az országgyűlés ülésén néhány óra hosszáig a csengő egy pap kezében van, én ettől nem féltem a magyar proletárdiktatúrát. (Derültség.)

S aki ettől félti, az mondhat akármit, nem hisz abban az elvben, amelyet — úgy mondja — minden nap szolgál.

— Azt hiszem világos, mit akarok ezzel a példával mondani. Önök nagyon jól tudják, hogy én kommunista vagyok, azért harcolok, hogy a párt befolyása érvényesüljön az egész társadalom életében. De tudom, ez nem attól függ. Vajon egy nyolctagú testületben nyolc párttag ül-e vagy csak négy. Emlékszem rá amikor az összes bizottságokban valamennyi résztvevő formálisan párttag volt ugyan, de a kom- munista befolyás annyi sem volt, mintha csak a fele lett volna párttag.

(Folytatás a £, uldateiV)