Kelet-Magyarország, 1961. december (21. évfolyam, 282-306. szám)
1961-12-08 / 288. szám
Az édesség - kuckó előtt Előre megmondom: teljes őszinteséggel a legjobb mun- icára törekedtem. A siker érdekében még egy pár lényeges, időszerű kérdéssel is felvérteztem magam. Már csak az emberek hiányoztak, akiknek közreműködésével megszülethessen az olvasnivaló. Helyszínre érve le is jegyeztem mindjárt a takaros tábláról, hogy: „Búzakalász Tsz". Erről eszembe jutott, hogy a falu szélén meg az volt kiírva: Sényö. Ezt is bejegyeztem. Mert így kell azt. Tudni hol, merre járunk. Ezek után az egyik, bal oldaton terpeszkedő, jókora istálló felé irányítottam magam. Tapasztalatom is súgta: sose árt egy kis programon kívüli, váratlan szemlélődés. Az istálló előtt szinte nagyon is rendesnek találtam a rendet. Csaknem szálanként látszott a seprés helye. Aha! Majd belül?!... Már restelltem visszahúzni a fejem. A három ember közül egyenesen rám néztek ketten. A köszönés elhangzott és... csinálták háborítatlannak lát- tzóan a magukét. Én pedig néztem le, előre, erre-arra. Szóval körül. Takarosság, tisztaság mindenütt. Az istálló „piacán” hajszálnyi piszok sehol. Az almozás száraz, elegendő. Trágya annyi se volt benn, ameny- nyi egy villára fér. Jászolba tartott fejjel, békességben szu- szo» csaltak a tehenek. — Mennyi tejet ad ez a jódarab piroslarka? — Melyik? Az? A Kati? Napi tizenhat litert — felelte a legalacsonyabbik, de időben a. másik kettő közt tartó. Mit jegyeztem volna még fel? Néztem, nézelődtem. Enyje! Csaptam majdnem a homlokomra. De hiszen megvannak az emberek! — Bátyáék itt ütik? — Miért ne engedhetnénk meg magunknak félórányira? Jóformán haza se érnénk addig. Fordulhatnánk vissza. Hogy fél négykor kezdjük a délutáni fejést. Vagy tán. valami hibát lát az elvtárs? — szólt eképpen a legfiatalabbik. — Nem. Dehogy. Igen rendes minden. Aztán maguk, hogy-meg-vannak? Már úgy értem, a szövetkezetben, — Amint a fa is csak úgy nő, módjával. Nemhogy egy esztendő alatt... Meg hisz’ láthatja az elvtárs egyébként — adta a példálódzó feleletet az alacsony. — Ugyan ni. Várni kellett volna még azzal az ásszal. így, vígahetesben. .. — véleményeztem a legidősebb helytelen húzását. El is fogták persze. Vagy öt partin keresztül nevették még a játékszülte nevetni valót, amikor a legidősebb igen határozott hangon azt mondta: — Hopla! Lejárt. Fejjünk! Már az előre elkészített kannák fedeleit zörgették, amikor a legfiatalabb hoz fordultam. — Szabad lenne megtudnom a nevüket? Hogy... kikkel találkoztam itt. — Hogyne. Én Nagyfö István vagyok. Legidősebbikünk Zsiga Péter. Harmadikunk pedig, Jánócsik István. Hanem az irodában hasztalan erőltettem most már a Mennyi lehet összesen? (Hammel József felvétele) Zuhany az operában dolgot. Minduntalan az járt eszemben: a három ember mégis csak tudja, ki vagyok. Látták, hogy jegyezgettem a füzetembe, aztán most más valamit írnék? ők nem érdemlik meg a munkájuk után? Hiszen olyan az az istálló, benne a jószágok, meg minden, ami a kezük gondjára van bízva, hogy abban az irigység sem találhat hibát. Egy helyről viszont nem lehet két riportot írni egyszerre, nem igaz? így született ez hát olyan furcsára, amilyen. Asztalos Bálint Hétszázötven éves a makaróni Szicília dicsekedhet vele, hogy „feltalálta” az olaszok eledelét, a makarónit, mely 750 évvel ezelőtt jelent meg első ízben ' az olaszok asztalán. A makarónival kapcsolatban egy Sicho nevezetű alkimistát emlegetnek, aki nemcsak a bölcsek kövét kereste, hanem prózaibb örömöket is kergetett; erősen érdeklődött a szakácsművészet iránt és állítólag ő készített először csőformájú tésztafélét. Az ország politikai megosztottsága [ ellenére a makaróni hamarosan egész Olaszországban nemzeti eledel lett. A tengerészek gondoskodtak A londoni Covent Garden operaház földszintjének utolsó soraiban előadás közben az emberek alapos zuhanyban részesültek. A dolog úgy történt, hogy az állóhelyen valaki előadás közben annyira elfáradt, hogy ráült egy tűzoltókészülék gombjára. A zuhany csak akkor ért véget, amikor a tűzoltókászülék- ből minden víz kifogyott. Gyógyimsap-in iekeió j arról, hogy a makarónit más or- \ szágokban is megismerjék. Már | a XVII. században sok makaró- J nit fogyasztottak Angliában is. J Napjainkban több mint 30 maka- I romfajtát készítenek. Egy román kutatócsoport figye- j iemreméltó gyógyászati eljárást ! dolgozott ki A. tudósok a tenger- i bői vett gyógyiszapból készített I steril kivonatot injekció formájában adnak csonttörések, insza- I lagszakadások, izomgyulladások és ideggyúlladások, továbbá egyes reumatikus megbetegedések ellen. A gyógyiszapból nyert steril folyadékot egyenesen a fájó testrészbe fecskendezik be* de kenőcs formájában is alkalmazzák. KÖZEL KÉT ESZTENDŐ telt el azóta, hogy újból tanácskozásra jöttek össze a MÁV nyíregyházi vasúti csomóponti pártbizottságához tartozó kommunisták a város Toldi utcai kultúrtermében azzal a céllal, hogy megbeszéljék a vasutas dolgozók és kommunisták előtt álló feladatokat, értékeljék az elmúlt időszak eredményeit, a tapasztalható problémákat, s megválasszák a párt határozata értelmében az üzemi pártbizottságot. Több mint száz szavazati és tanácskozási joggal résztvevő kommunista, s meghívott; kiválóan dolgozó pár- tonkívüli vasutas dolgozó tárgyalt e helyen csaknem teljesen egy napig, közös nagy feladatainkról, az ország vérkeringését biztosító vasút problémáiról. A PARTÉRTEKEZLETEN megjelent Magyari István elvtárs, a MÁV Debreceni Igazgatóság Igazgatója. Szilágyi Menyhért elvtárs, az MSZMP Szabolcs- Szatmár megyei Bizottságának párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője, Murczkó Károly elvtárs, az MSZMP Nyíregyháza Városi Pártbizottságának titkára. A csomóponti pártbizottság beszámolóját Deák Sándor elvtárs, a pártbizottság titkára ismertette... Mi tagadás, örvendetes volt, hogy ez a beszámoló már nem a kezdeti problémákkal foglalkozott, mely a vasútnál két évvel ezelőtt tapasztalható volt, hanem a párt határozatainak tükrében értékelte azokat az eredményeket, amelyeket a vasútnál dolgozó kommunisták az elmúlt közel két esztendőben elértek. RÉSZLETES, szinte csaknem minden munkaterület értékelésére kitérő beszámolót hallhattunk Vasutas pártértekezlet a tanácskozáson. Észlelni lehetett, hogy a pártbizottság szemlélete az elmúlt két évben megváltozott, s ma már mindinkább a termelés szemüvegén keresztül vizsgálja és ítéli meg a kommunisták munkáját, tevékenységét. S talán ennek tudható be, hogy a pártélettel való foglalkozás szű- kebb teret kapott, s ami hibának tekinthető: nem volt elég címre szóló a dicséret és bírálat. Ez csökkentette a beszámoló értékét, s kevés alapot nyújtott a bírálati szellem kibontakozásához. Nem ártott volna, ha alaposabban elemzik, hogy a pártépítés területén, hogyan következett be az az eredmény, ami örvendetes. Hisz 1959. novemberéhez viszonyítva közel 100 párttaggal és tagjelölttel erősödött a vasutas pártbizottság Nyíregyházán. Elemezhették volna a Kommunisták munkáját és magatartását alaposabban, reflektorfénybe állíthatták volna azt is, mi az oka, hogy bár sokkal alacsonyabb a vasútnál dolgozó párttagok létszáma, mint az ellenforradalom előtt, s ugyanakkor több a feladat mint néhány évvei ezelőtt, s ennek ellenére mégis sokkal jobban, lelkiismeretesebben dolgoznak a vasutasok, az itt dolgozó kommunisták, mint az ellenforradalom előtt. AMIT ELMULASZTOTT A BESZÁMOLÓ, pótoltak a felszólalók, akik igazán őszintén és bátran foglalkoztak a problémákkal is, az eredmények mellett. Nyíregyháziul Nemcsak Valent Miklós oktatótiszt szavaiból csendült ki a tanulásra való felhívás, hanem valamennyi felszólalóéból. S ez örvendetes jelenség, ha figyelembe vesszük azt, hogy ma már egyre inkább törekednek a nyíregyházi állomásnál is az új munka- módszerek (irányvonatok indítása, szocialista . munkabrigádok alakítása) alkalmazására. Vajon nem a problémák bátor szóvá- tételét jelenti-e az, amikor Valent elvtárs elmondotta: „Nincs meg az anyagi érdekeltség a szakvizsgák megszerzésére a MÁV- nál. Ha a kocsirendező váltóőri vizsgát tesz kevesebb lesz a fizetése, holott felelősségteljesebb a váltóőr munkája. S ezen szükséges változtatni. Igénylik azt is, hogy mint korábban, most is tanítsanak az itt dolgozókkal vasúti földrajzot. Mándi Jánosné szóvátette, hogy a szakvezetők nem hívják meg a nőbizottságot a különböző tanácskozásokra, holott sok nő dolgozik a vasútnál, akiknek az ügyét szükséges képviselni. Kérte, hogy többet törődjenek a nők problémájával. S ez a vasutasok feleségeire, családjára is vonatkozik. A JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁGOK FIGYELMÉT hívta fel Hubert László, hogy a jövőben többet törődjenek a vidéki vasutas pártszervezetekkel, hisz ezután hozzájuk tartoznak majd. Farkas Ferenc elvtárs a szocialista brigádok problémáit elemezte, s elmondotta, hogy a 23 brigád elég kevés ha a háromezres dolgozó létszámot vesszük alapul. Egyes brigádokat a feltételek megteremtésének elhanyagolása miatt nem tudnak összetartani. Kiss Lajos elvtárs az idegen kocsik gondosabb kezelésére figyelmeztette a kommunista vasutasokat. »Előfordulnak indokolatlan mozdonyácsorgások, s a mozdonyvezetők hibájából vonatszakadások. De megtörtént olyan is, hogy a vonatvezető gondatlansága miatt nem továbbították az álmaszállítmányt BiribőJ, s így csak 24 órai késéssel érkezett meg a nyíregyházi állomásra. Pedig külföldön már várták. Tóth György elvtárs elemezte a pályafenntartás gépesítésével kapcsolatos feladatokat, melyek nagymértékben csökkentik majd a MÁV területén a költségeket. AZ UTAZÓ PÁRTCSOPORTOK nevelő és felvilágosító tevékenységének fontosságáról szólt Orbán Sándor, ami sajnos még nem kielégítő. Szikszai Gyula szóvátette, hogy a felső ellenőrző közegek nem minden esetben közük az illető üzem párt- és szak- szervezeti vezetőségével a tapasztalt hibákat, s így azok kijavítása vontatott. Kosa József elvtárs Nyíregyháza állomásfőnöke a termelés pártellenőrzésének fontosságáról szólt, s elmondta, hogy a munka termelékenységének egyik legdöntőbb akadálya még most is az iszákosság. Névszerint is bírálta Antal Lajost és II, Tóth Mihályt, akik emiatt már többször lettek figyelmeztetve, de hasztalanul. Beszélt az új módszerek alkalmazásáról, az irányvonatok beállításáról, melyet Nyíregyháza már sikeresen alkalmazott. S ennek a munkának az eredménye 10 ezer forintok megtakarításában mérhető. Csak az a hiba, hogy e módszer alkalmazása nem elég rendszeres, • elhanyagolják. Számos felszólalás volt még. s ha ezek alapján, s a beszámolókban vázoltak szerint elemezzük a MÁV nyíregyházi üzemi pártbizottságához tartozó kommunisták és pártonkívüliek feladatait, akkor világosan látjuk, mit kell tenniök. Erre hívták fel a figyelmet Magyari István és Szilágyi Menyhért elvtársak, akik részletesen elemezték a vasútnál dolgozó kommunisták és pártonkívüliek tennivalóit, LÉNYEGES JELENSÉG: növekedett a vasutas dolgozók, kommunisták és pártonkívüliek felelősségérzete is. Ennek köszönhető, hogy az eddigi feladatokat becsületesen teljesítették, s az itt-ott észlelhető elmaradásokat időben pótolják. Ennek biztosítékai a pártértekezleten elfogadott határozatok, a kommunisták tenniakarása. Ha az új. üzemi pártbizottság ebben a szellemben tevékenykedik tovább, s számít a pártonkívüliek bizalmára és élvezi azt, akkor a kommunistákkal együtt sikeresen végrehajtják az őszi és téli felailatokat, eredményesen zárják az esztendőt, aa egész £\\ pártmunka mérlege pozitív lesz, és milliókban mérh'ető valamennyiünk javára. Farkak Kálmán V
