Kelet-Magyarország, 1961. december (21. évfolyam, 282-306. szám)

1961-12-31 / 306. szám

Tök a fromf... Htm vöt, hun nem vót, de az’ biztos, hogy nem is olyan régen történt, azt hiszem, éppen tavaly szilveszterkor. Pocak Benő, a szentéletű tiszle- letes úr igencsak paprikás han­gulatban volt. Hogyne lett volna papri kás a derék lelkipásztor han­gulata, amikor már a hamadik piros ultiját is elfogták, sőt még az a disznó Peczele a hamadikat meg is kontrázta. , A dolog úgy történt, hogy még) az újév-köszöntő mise előtt a jó; egyházfiak meghívták a tisztelen­dő atyát egy kis szilveszteri ulti­csatára. Mondani sem kell, hogy a jó karcos borocskából sem volt! hiány, s egy-két negyvenszáz! közben a szorgalmatos Peczele I ugyancsak szaporán töltögette a I poharaidat. Egy korty, egy betli, két korty, egy durchmars... így történt, hogy mire Pocak tiszteletes úr bemondta a piros rebetlit, letette a piros ászt a talonba, s előjött a piros királlyal, maga Peczele is csak dadogva tudott kontrázni. De már késő volt, a templom­ban már gyülekeztek az újévi áj tatosságra a hívők, öreg néni­kéit csoszogtak az oltáriszentség elé, a ministránsok várakoztak a sekrestyében. A tiszteletes úr éppen harang­zúgáskor gurult be a hátsó be­járaton. Még akkor igen elemű­ben volt, s tán a falubeli Rok- kendroll Tibit is lepipálta, olyan virgoncán lépett az öltöztető se­gédszemélyzet elé, akik pillanatok alatt ráráncigálták a cingulust is. Aztán kezdetét vette az újévi szentmise. A tiszteletes úr a harmadik csengetésre ájtatosan borult a biblia elé, s elmélyülten horkolás­ba kezdett, az öregasszonyok ad­dig már harmadszor meakuipáz- tak. A ministráns már látta, hogy több kettőnél, s rémülten rán­gatni kezdte a cingulust. Harsányan zengett a templom­ban a maxima kulpa. mikor a nagy ráncigálásra felriadt a lel­kipásztor. Riadtan emelte ájta- tosságban megőszült fejét a mennyezetre, s csak akkor tért magához mikor a legjobb hívek már az oltáriszentség előtt tér­depeltek, hogy íeloldozást nyerje­nek egész esztendei bűneik aló). Akkor pedig a tiszteletes úr ret­tentő nagyott csapott a bibliára és elrikkantotta magát: — Tök a tromf, az úristenit neki!... S mire a kehely is előkerült, már csak a süket Mari néni tér­depelt szemlesütve a hideg köve­ken. .. gy. í- gy. — Milyen szörnyű földrengés van.. ,huk.. .minden ház mozog... Piros kávé, kék vörösbor A hongkongi bárokban újab­ban egy kis trükköt alkalmaznak az italfogyasztás fokozásárúd: fe­kete tejet, lila whiskyt, vörös kávét és leéli színű vöröst*»-* szolgainak fel. A vendégek ]«£.- többnyire a hölgyek ruháihoz ülő italszíneket választanak. Jfj kér még levest? Mesterségek örbet ük re Csak 16 éren felülieknek Olvasás elölt a szemé­lyi-igazolvány felmuta­tása kötelzö. A MODELL Szegy eilne szégyellni. Haja e/Áist- füst. Teste márvány. Művészek tanul­mánya. Egy életen ót nézik, formáit papírra, vászonra lejtik. Vajon ki vá­lasztott nehezebb hivatást: a művész vagy a modell? szálakról. Előre tudja, ha valakinek ilyen a haja, nem lehet más ... a jel­leme ... A GRAFOLÓGUS Írások arája. Jegyese a dőlt, egye­nes, szálkás betűknek. A írást vizs­gálja folyton, annak szakértője, míg­nem őt is megfúrja egy névtelen Írás . . . (páll géza) — Nem, nem, az a szerencsénk, hogy a kocsinak nem történi semmi baja... A lábnyomul* I ndomáoyáiiat dulilOPH Egy j apáti rendőrtiszt a napok­ban doktori diplomát szerzett egy értekezéssel, amely „a lábnyomok tudományának'’ kérdésével ftsfe- 1 átkozik. Musatake Oi, a 1'ULk.uédéH megyei rendőrség tisztje 13 eVBJi ! keresztül elitéit rabok és bűnözök tízezer lábnyomát gyűjtötte össze, j elemezte és kategóriákba oorojta i A talplenyomatok alapján külön- ! böző bűnözőtípusokat különböz­tetett meg. A MAN'EKEN Formáival formálja a közvéleményt. Ruhában lép színre. Gyakran hordó, zsák alakjának vonala. Sok csodálo- Ja lenne ott formabontó... A KjCMÍNTSEPItO Kormot kotor. Fekete- macskaként háztetőkön jár. Nyitott ablakon be­pillant. Amit lát riéhu, nem írja ko­rommal a kéménybe ... AZ UTCASEPRŐ Szemetet szedeget. Éj, mily rondák *!■: emberek, A háta sajog, megint le kell nyúlni a főidre, nä. Otthon már nincs - is ereje . .. söpörni . . , A fUrdg-kablnos Mosakodó emberek, után mosogat. Kadat öblít, kabint törül. Hányán meg­tisztulnak itt! S hányán ejtenek fol­tot e helyen vakarnin . . . A KŐFARAGÓ Siet leien köveket karcol vésővé?, kalapáccsal. Formák, alakok kelnek életre keze nyomán. Oh, hány élő anyáéból nehezebb embert faragni . . A SZABÓ Testekét tapogat. Centissel, ollóval, tűvel dolgozik. Óhaja: harcsak min­dennap fürdőruhákat rendelnének nála csinos nők, ő szolgálatkészen Byúlpa a centis után, mértéket Venni. . A FODRÁSZ JTűftöfcáéfc bódorífc. Hajszálak szobra- «. s&k embert íelisrirter a selyme«' Keu szöveg nélkül „Hópelvhek“ Barátságos Agglegény ismerősömről az a rémbír terjeng a városban, hogy az utóbbi napokban züllik. Állan­dóan a presszókban tölti az es­téi!. Tegnap megmosdattam: „Szegyeid magad”. Mire ő meg­nyugtatott: „Ne bánkódj. nem iszom.” Tudniillik albérlő és „fázik” befűteni. .. •k A hóembernek sosem fog cin­két az orra? ★ Nagy divat a bundabclcscs. teher .íöi hócipő. (Üjabban egyesek nem hordják, mert úgy feltűnőbbek!) Nekem viszont az tűnt fel, hogy a hölgytársadalom összeszorított foggal viseli el a fájdalmat, amit a cipők nyesett szara okoz a lá­bakon. Egyesek naponta pólyál- ják a bokájukat... ★ arcot kérek Télen legjobb a jeges bácsinak. Nem csuklik... ★ Az utcánkbeli srácok nyáron fociznak, télen hőlabdáznak. Ne­vetem Hracseknét: mosl nem ijesztgetheti a legénykckct azzal, hogy kiszúrja a hőlabdájukat. •k Jobb ma a havazás, mint iio^j nap a loCS-pocs. .★ ..lég virágos hideg tél volt, ini-< kor megismertelek”. Aztán a jé*-' virág elolvadt. Ha tokos az út. szégyen a tn*f kás? '' ★ Nyáron havas esúcsokiol, \ Aom napsütötte riviéráról ábr.ndo-j zunk. & meg azt állítjuk, nem v*J gyeink válogatósak. i —-I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents