Kelet-Magyarország, 1961. október (21. évfolyam, 231-256. szám)
1961-10-15 / 243. szám
Fasizmus frakkban és mundérban D ízonyára sokan ismerik U Parragi Györgynek, a harcos antifasiszta újságírónak ezt a könyvét. Ha pedig ifimérik, aligha csodálkoznak azon, hogy egy évvel a megjelenése után elővesszük. Talán soha sem volt ennyire időszerű a volt SS-legények, tábornokok bűnlajstroma, mint ma. Szálasi hatalomra jutásának tizenhetedik évfordulóján. Időszerű, mert az 1945-ben régi egyenruhájukból kivetkőzött fasiszták ugyanazok ma is, akár frakkot akár NATO- egyenruhát viselnek. A vádoló dokumentumok egész sorát találhatjuk meg a könyvben, de most csak egyetlen témát ragadok ki: Hitlerről, mint győzelmes hadvezérről beszélnek, ha üldözik a haladó pedagógusokat, a haladó diákújságokat és megkövetelik a pedagógusoktól, hogy a fasiszta hódító háborúkat Európa országai ellen pozitívan értékeljék”? Vannak-e, akik felvilágosítják' őket, vagy valóban olyannak fogadják el a történelmet, amilyennek az iskolában tanítják? Sajnos, a helyzet eléggé szomorú. De idézzük csak a könyvet: „A hesseni televízió 1959-ben körkérdést intézett a tanulóifjúsághoz, és ennek során kiderült, hogy a 14—17 éveseknek fogalmuk sem volt arról, hogy mi is volt a háború, sőt, Hitlerről is csak annyit tudtak, hogy .0 volt az a férfiú, aki megépítette az autóútakat, és megszüntette a munkanélküliséget. Mások szerint Hitlernek lö ellensége Stresemann és Einstein volt. Általában az a véleményük, hogy nem is igaz az a sok rossz, amit Hitlerről állítanak. A megkérdezetteknek csak tíz százaléka nevezte Hitler tanait sovinisztának, antiszemitának. A legtöbbnek fogalma sem volt azokról a tömeggyilkosságokról, amelyeket .a koncentrációs táborokban elkövettek. Az sem őket, sem szüleiket nem érdekli, sőt, inkább rokonszenvvel tölti el, hogy volt náci tábornokok és SS-ek ma a kormányban, a hadseregben, a gazdasági életben a legmagasabb pozíciókat töltik be.” Túlzás lenne a hesseni példa alapján az egész nyugatnémet ifjúságot elítélni, mert ha nagy is a fertőzöttség aránya, vannak diákszervezetek, amelyek bátran szembe szállnak a hazugságokkal, leleplezik a fasiszta mesterkedéseket. És ezekbe a szervezetekbe egyre löbb felvilágosult gondolkozású ifjú tömörül ez alatt a jelszó alatt: ,,Az ellenség jobbra áll.” Nem árt ezekre is gondolnunk, amikor a német kérdés egyre súlyosabbá válik a nemzetközi politikában. GB. Fasiszta széliem a nyugatnémet iskolák ban Ma, amikor történelmünk folyamán először vált igazán Országos üggyé tanuló ifjúságunk oktatása, nevelése, megdöbbentő az a dokumentum, amit Parragi György a kölni Welt der Arbeit című újság 1959. augusztus eleji számából idéz a V—VI. osztályos tanulók történelemkönyvének változásairól: „Az 1949-es kiadás még 41 oldalon foglalkozott a Harmadik Birodalommal. Ez a terjedelem 1958-ban már csak 13 oldalra zsugorodott össze. 1949- ben még 3 oldalon ismertette a történelemkönyv a zsidóknak a nácik által történt meggyilkolását. 1958-ban csupán 14 semmitmondó sor foglalkozik ezzel a kérdéssel. A fasizmus ellen irányuló ellenállási mozgalmat 1949-ben még 5 oldalon keresztül tárgyalta a könyv', 1958-ban azonban már egy szóval sem említi. Tíz évvel ezelőtt még 5 oldalon foglalkozott a könyv a koncentrációs táborokkal, ma már egy szót sem szól róluk, mintha nem is léteztek volna. Nálunk mi sem termcsze- ,ttpsebb annál, hogy gyerekeink á Valóságnak megfelelően tanulják a történelmet, úgy, hogy tisztán lássák az összefüggéseket az események között. Magyarország történelmét szinte napjainkig tanulják tanulóink, ugyanakkor a nyugatnémet iskolákban általában Bismarck birodalomalapításával fejezik be a német történelmet. Szégyenletes náci korszakukról teljesen „megfeledkeznek”, vagy ami még felháborítóbb, Hitlert egyenesen nemzeti hősként tüntetik fel a gyerekek előtt. Természetesen a haladó gondolkodású pedagógusok tisztán látják a helyzetet. Egyikük ezt írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung 1959. május 25-i számában: „Ha a szöveteségi köztársaságban az ifjúság politikai tudását, felvilágosítását szemléljük, kellemetlen érzésünk támad. Mintha az ifjúságnak egy része — éppúgy, mint 1923- ban Hitler müncheni, novemberi puccsának leverése után — hinne abban a náci jelszóban: És mégis mi győzünk.” Azt talán felesleges is különösen hangsúlyozni, hogy a történelemhamisítók ner« nézik jó szemmel azokat a pedagógusokat, akik esetleg olyan dolgokról is beszélnek, amiket ..kifelejtettek” a történelem- könyvekből. Élénk érdeklődést tanúsítanak a diákújságok iránt. A Fórum Academicum 1959. május 21-i számát például betiltották, mert egy cikkének ez volt a címe: Ismét viselik a barna inget. A fasiszta jellegű diákújságok viszont annál szabadabban terjeszthetik a modern köntösbe bujtatott militarista. revansista eszméket, a fajgyűlöletet. ..így a ..Student und Volk” 1958. novemberi száma pl. szó szerint a náci íajelméletet hirdeti, azzal az engedménnyel, hogy az angolokkal és a franciákkal keresi a közeledést, de már a négerekkel és az ázsiai származású népekkel élesen szembefordul.” És hogyan alakul a nyugatnémet tanuló ifjúság világnézete, ha a tankönyvekben új revansháborút hirdetnek, zsidó programokra uszítanak, ha V Ö R Ü S FELHŐK. Színes kínai film Izgalmas cselekményű, íor- udalmi témájú látványos medráma elevenedik meg a néző előtt az egzotikus környezetben játszódó kínai ba- : lettfilmben. A történet egy kis falu lakóinak a kuomin- tangisták elleni hősies küzdelmét örökíti meg. Külön ki kell emelni Wei- Lin-Yu operatőr szép felvételeit, aki a színeket is mindig tudatosan állítja a mondanivaló. a lánc érzelmi kifejezé- j sének szolgálatába. A vörö- í ses és sötét tónusok különös j hangsúlyt kapnak képeiben. | Mindezt együttvéve, szép és j ■nagas művészi értékű balett- ! filmként üdvözölhetjük a ,'RÖS FELHÖK-et, amely a ai nép ősi kultúrájának úbbi fejlődéséről tanúskodik. 1 KRECSMÁRI LÁSZLÓ: r Éjszakai szántás 4 z ej barna, terebélyes fáját ‘' körülszőtlc hálója a csöndnek s ágain — mint sárguló gyümölcsök — a csillagok fénykocsányon csüngnek. Ügy fekszik a nyugalom a tájon, mint házakon a gyapjas, teli köd. Pihen minden, csak a Szomjúhálon szánt egy traktor s tompán dübörög. Vakítón fénylő rcflektorszeme magra éhes rögöket cirógat... Megfeszíti jól acélizmait és igyekszik, mert — Vetnénk már holnap, mondta az este az agronómus — s csak őmiatta késsen a dolog? ... A jószagú, nedves, friss szántásra a Hold olvasztott bronzfénye csorog s dohog a gép. Olajszagú füstje kezetfog a földnek illatával s az öt eke csillogó ezüstje összesímul testvér-barázdákkal ... ftii vívjuk A z ember mindig harcra, teltre vágyott • * s harcát legtöbbször fegyverekkel vívta. Vonagló, gyilkos háborúkba szállott s győzőt, ki vérrel a legtovább bírta. Kevésszer hallgatott a józan észre — tizenkilenc és fél század kiáltja szörnyű átkát sok kínos szenvedésre, a százezerszer megutált csatákra.,. Mi értelemmel vívjuk már a harcot, kezünket többé ne szennyezze fegyver, legyen győztes, ki jobbat, szebbet alkot s jövőbe néz teremtő, tiszta szemmel; ki vállán hord három milliárd sorsot, hogy énekeljen mindenütt az ember. KÓPIÁS SÁNDOR: £sle a faluban V illódzik az alkony az ablakon. ’ az égi kaptárból csillag-raj röppen ki a kémények kibontják fekete hajukat, s harmat-könnyet az est lccseppcnti. A házak fecskefészkes eresze alól a sötétség eljut mindenhova, de közben megtelik fénnyel s emberekkel a kultúra kicsiny otthona. A szikrára fogékony szívekben versek és dalok gyújtanak tüzet; a feltört ugar népének ma este .., a Művészet ma este valami nagyon szépet üzent. AZ 1910-ES evek ele jen kevés helye volt a világnak, ahol a kis Számos-menti község, Szal- márököritó nevét ve emlegették volna. Szomorú hírnevet szerzett magának borzalmas tűz-kalasztrófájával e szatmári falvacska. A négyéves világháború sem tudta teljesen elfeled- ietni a maga sokmilliónyi áldozatával az ókoritól tragédiát. Hősi emlékműve viajdcsalz minden községnek volt — megszokták az emberek —, de háromszáznál is több fiatal szörnyű haláláról nem igen lehet még hasonló emlékoszlopot látni. Idegen, ha megfordult Ököritón, kevés akadt, aki ne érdeklődött volna a gyászos történetről. A harmincas évek derekán egy sportruhás, magas, szőke úr érkezett Ükürilóra. Ö nem volt kíváncsi a katasztrófára, szóba sem hozta. Uradalmi hintán a hatarba hajtatott. — Wunderbar! Wunderschön! — egyre ezeket a szavakat hajtogatta. Az uraság egy német cégnek termelt éveken át babveiöma- got. Ezt járt szemlélni. Mint kezdő szakember, Farkas Ignác is ott volt a szemlén — köze volt a babtermeléshez. A szép termés láttán, annyira odavolt az elragadtatástól a német, hogy az egyik uradalmi cseléddel kapával vágatta fel jó mélyen a földet. Kíváncsi volt rá, milyen is az ökö- ritói talaj „belülről”. Addig nézegette, rugdosta a cipője orrával a zsírosán fénylő rögöket, míg rászánta magát és fehér- kcsztyűs kezével felemelt egyet, majd a fiatal szakemberhez fordult. — Mi ez? — kérdezte ravasz hunyorítással. — Kérem, az rög — felelt illemtudóan Farkas Ignác. — Maga csak azt hiszi. Ez arany! — Jó föld — válaszolt a fiatal munkairányító. — Hej, ha nekünk ilyen volna! — ennyit hallott a távozó némettől Farkas Ignác. Aztán csak nézte a port a hintő nyomában. Sietős volt a német dolga, várta bent az uradalomban a jó ebéd. TELTEK AZ EVEK, Ausztria és Csehszlovákia bekebelezésével határosak lettünk a „Német Birodalommal”. Nem volt már ritkaság a negyvenes évek elején Szatmárban sem, németet látni. Megszokták Ököritón is a sportruhás termelési ellenőrt, Egyszer-kétszer minden évben ellátogatott a babot szemlélni. 1941 tavasza volt. amikor egy terepjáró katonai gépkocsi állt meg az ököritói határban. Az emberek éppen a babot ültették a német cégnek. Furcsállot- ták, hogy barázdán, mindenen keresztül behajtanak a művelt földre. 6
