Kelet-Magyarország, 1961. október (21. évfolyam, 231-256. szám)
1961-10-15 / 243. szám
Német pedagógus küldöttség látogat Nyíregyfiazára Tizenhét tagú pedagógus küldöttség érkezik a napokban bánónkba a Német Demokratikus Köztársaságból. Három heti itt tartózkodásuk alatt több vidéki városba is ellátogatnak. Nyíregyházára héttőn reggel érkeznek. Először a Kölcsey Ferenc Leánygimnáziumba látogatnak eL Tanulmányozni fogják az iskolában folyó politechnikai oktatást. Az egész iskola nagy szeretettel várja a kedves vendégeket nem csak azért, hogy bemutathassák nekik a politechnikai oktatásban eddig elért eredményeiket cs kicserélhessék tapasztalataikat, hanem azért is, mert szeretnének a jövőben szoros kapcsolatot kiépíteni német kartársakkal, illetve diáktársakkal. Az iskolának eddig is egészen kiterjedt levelezési hálózata volt, de most remélik a diákok, hogy levelezési körüket jelentősen bővíthetik. Meglátogatják a vendégek a Húsipari Vállalatot is, ahol az iskola tanulói politechnikai gyakorlatot folytatnak. Ezután megtekintik a Kossuth gimnázium politechnikai műhelyét. Tanulmányozzák az öt plusz egyes és négy plusz kettes okfatási formát. Végül Ti- szalökön fejezik be a megyénkben tett látogatásukat. A könyv estje Kedves ünnepe volt a könyvnek csütörtökön, az ófehértói kultúrotthon ban. Háromszáznál is többen gyűltek össze, hogy meghallgassák Soltész István előadását megyénk irodalmáról, megismerkedjenek fiatal költőnkkel, Rat- kó Józseffel és Végh Antallal, aki novelláját olvasta fel. Járom a Déryné színházzal Szaboles-Szatmárt. Akárhogy forgatom ezt jobbra-balra, az eredmény egy marad: látogatóban van a város a falunál. S e látogatásnál nagyítóüveg alá helyezem magamat. No mi az, ami nékem, városi embernek falujárásnál feltűnik? Ssamosbecs. szedik a Jonathan almát a Dózsa téesz- ben. Van egy órácska időm, benézek a szövetkezet kertjébe, almaország kellős közepébe, Mint a jól kiképzett kiskatonák, úgy állnak glédá- ban a roskadó fák. Már úgy gondolom azok, amelyeket még nem kopasztottak meg. A leszüreteltek alatt szinültig tele ládák, úgy mosolyog -ki belőlük a gyümölcs, mint a kacér menyecske. Bámészko- dás után ki az utcára. Ahány gyerek suhan el mellettem, annyi a barátságos „jóestét'’. És mindnek a kezében gyerek- fejnyi alma. Haragos hörgés- sel pótkocsis traktor húz sl mellettem, tetején, a ládákon ülve három porban meghem- pergett ember. Most ellesett helyi szokás szerint ismeretlenül köszönök, mire az egyik porember mosolyogva ledob egy almát, felkapom, jókedvűen integetek, sapkát lengetve válaszolnak és a traktor elnyeli az alkom. Én meg beleharapok az almák hercegébe. Akkora, mint egy jókora kugligolyó. CsaholCt No. itt a nagy esemény: olyan községbe érünk, ahol először jár színház. Örsi Ferenc „Kilóg a lóláb” című parasztkomédiáját adjuk. Amikor ilyen lakás- s~entelő-féléhez ér a színház, mindég van valami r ejtett nyimtalanság színészek és műszakiak közt. T.ehet-e eqyáHa- lá.n előadást tartani ott. abol még azt sem tudták eddig, hogy a színházat hámozzák, vrny egészében eszik? Milner), plőrn nem látbn*ó fl-ndál'l merül tel gr nfolsó nillnnnt- h"n boon r-táv orrpl TOV- „nT- _ íií. 1-Arnrr). p-obipktin VPbé-rAN’P TCg 1-Amm guorsen ypinr-g Ink. Rnmmi meglepetés nem ért. Hacsak, az nem, hogy egy takaros, újonnan épített művelődési házat találtunk, becsvágyó és szorgalmas igazgatóval, Nagy Béla személyében. Mire megérkeztünk, minden jegynek volt már gazdája. Estére zsúBondy Endre: ^M a p ló folt nézőtér előtt szaladt fel a függöny. És most következett a mai falu legcsodálatosabb élménye. A közönség, amely még soha nem ült színházban és még soha előadásnak nem tapsolt, pontosan abban a lélektani pillanatban dörrent tapsrá, amikor a városi ember. Hogy színházi nyelven szóljak, minden point ült. Boldog, önfeledt nevetés harsant fel ott, ahová a szerző és rendező gondolta, ahová a színész szánta és az első felvonás végén mennydörgőit a vastaps. Szép, nagyon szép ma vándorszínésznek lenni! Fehérgyarmat. Nemrégiben olvastam valahol arról a kitűnő borbélymesterről, aki bcretválás után könyvet árul. Ilyenkor önkéntelenül is magam elé képzelem a mestert, amint a simára beretvalt arc föle hajol, kezét gyöngéden végighúzza a bőrön és Lágyan megkérdi: parancsol kölnit? Nem? Akkor talán az Olcsó Könyvtár legújabb kötetét? Nos kolbászt vásárolni mentem a gyarmati Húsboltba. Hát sajnos kolbászt nem kaptam, de a polc felső része telis- teli volt könyvekkel. Nem kérem, nem a boltvezető magánkönyvtára volt a rengeteg kötet. Eladó könyvek álltak ott. Aztán elzarándokoltam a Földmüvesszövetkezet könyvesboltjához. Bármelyik város díszére válna. Tiszta, takaros, ízléses üzlet, rengeteg jobbnál- jobb könyv. Kolbászt viszont ők sem tartanak. Jánhniaftis. A fehérgyarmati művészeti vezető elmondta, hogy nemrégiben ámuló szemmel beállított hozzá egy jánkmajtisi parasztasszony azzal, hogy ne vegye zokon, de igen tetszik néki az új „kultúrpalota”, hadd nézzen körül benne. A művészeti vezető maga vezette körül az épületben és mit tagadjuk, elégedetten könyvelte el a bámulatot, mert a gyarmat, művelődési ház — kevés hasonló szép akad az országban — ezt meg is érdemli. De beszélgetés közben megtudta, ; hogy a néni soha még színházban nem járt. Nos, estére Angyal néni ott ült, mint a színház vendége az első sor- | ban. Nézte, paraszti módon | csöndes és méltóságteljes ámulattal nézte az előadást. Utána bejött hozzánk az öltözőbe, lekezelt mindnyájunkkal. Körülbabusgattuk, kérdezgettük. Hát bizony nagy élmény, I nagy-nagy szépség volt ez az első színielőadás, amelyhez élete hatvanadik évében jutott először. Ez volt a mi parasztjaink nagy menetelése a művelődés harcterén: út a cselédi sorból az írástudatlanságból a kigyúló villanyon, a. rádión, a községi könyvtáron keresztül az első színielőadásig. Jöjjön el legközelebb is, kedves Angyal néni! Okvetlenül jöjjön el! A viszontlátásra! Mintha a sajátjukon járnának, úgy futkosnak itt — jegyezte meg az egyik cseléd. A kivágódó ajtón elsőnek a mátészalkai m. kir. gazdasági felügyelőség egyik főtisztviselője ugrott ki és nagy hajbókolással iparkodott ajtót nyitni. A poros gépkocsiajtó mögül először a fényes tiszti csizmát látlak kinyújtózni a cselédek. Ahogy tovább kászálódott, akkor vették észre, hogy a. német gazdasági hadsereg barna egyenruhája feszül a századosi rangot viselő úron. Előbb gemberedett térdét nyomkodta, majd hirtelen kiegyenesedett. Majdhogy nem repedt a rászabott mundér. — Jobban áll ez neked, öreg- fiú, mint a gazdász ruha — bizalmaskodott a némettel a m. kir. felügyelőség embere. Akkor ismerték meg az ökü- rilói cselédek a magtermeltető cég szakemberét, akinek zöld kalap helyeit ezüstös zsinórokkal díszített tiszti tányérsapka nyomta szögletes fejét. A kocsiból még két lárvaarcú, mérnök '-kinézésű ember szállt ki. A korábbi években annyit már megtanult a német magyarul, hogy „Jo napot! Hoty fariak szip kislány”. Most azonban köszönni is elfelejtett. A sofőrt biztatta nagy igyekezettel. — Schnell, schnell, dort, dort! Gyorsan, gyorsan ott-ott! — kiabálta kaionás rövidséggel a talajfúró apparátot cipelő sofőrnek. Az aulához kapcsolt fúró gyorsan süllyedt a talajba. Az egyik barnaruhás német húsz centiméterenként egy-cgy félkilós tasakot töltött, meg. — Hier ist Gold! Itt arany van! — ujjongott a német. A másik lárvaarcú pedig logarlécet tologatott nagy fehér markában. — Quadratkilometer, zéhniau- send wagon — ilyen és hasonló számadatok röpködtek a német szájából. — Igenis, ha négyzetkilométerenként egyméter vastagságú talajra van önöknek igényük, akkor tízezer vagonra kell számolni — alázatoskodott ulán- szárnításaival a m. kir. felügyelőség embere. — Weiter! weiter! Tovább! tovább! — parancsolt a százados a sofőrnek, aki 40—50 méterrel odábbállt és újra fúrták a talajt. Járt a motor, az emberek tétován nézegették, mit is művelnek ezek a németek. Nem kellett nekik sokáig várni, még akkor nap megtudtak mindent. — Emberek, azt mondják a német urak, sok munkájuk lesz ősztől kezdve, miután betakarítják a babot — szólt dicsekedve a cselédeknek a felügyelőség embere. — Milyen munka lenne az, nagyságos felügyelő úr — kérdezte az egyik cseléd. — Földet fognak kitermelni. Ezer vagon számra szállítják innen a termőtalajt Németországba. — És aztan mi hol lehetünk cselédek? — szállt az aggódó kérdés a távozók után. Feleletet már nem kaptak. Egymás vállát veregetve, mint akik jó munkát végeztek, derűs arccal szálltak az autóba a „földvásárlók”. Egy darabig még nézték a barázdákon hintázva gördülő autót, aztán keseregve, de munkához láttak. ★ 1961 OKTOBER... Ököriló főutcáján állunk. Jó egy kicsit sütkérezni a derűs őszi délutánon. Farkas Ignác- ra, a Szabad Föld Termelőszövetkezet agronómusára várakozunk. Sok dolgozónak Náci bácsi már ő a szövetkezetben, de még igen fürgén ugrik le a kerékpárról. A járdához ütöge- tett cipói, mint a szétrúgott pöfetek, úgy lövellik a határban felszedett port. — Kemény esztendőnk van — mondja a köszönésünk fogadása után az agronómus. — Bizony, kemény a föld — lódítjuk mi is a megállapítást. — De milyen keményen kell dolgozni, hogy a tervünket megközelítsük vagy elérjük — folytatja Farkas Ignác. Az iroda előtt egy vontató, jól megrakva cukros zsákokkal. Megtudjuk, hogy már a harmadik fordulót hozzák az állomásról, — Ezért jócskán kellett répa is — jegyezzük meg kérdés forbán az agronómusnak. — Százötven mázsán felül termeltünk minden holdon az aszály ellenére is — mohája mosolyogva, — Az ököritói föld arany — emlékeztetem a kezdő gazdász esetére a némettel. — Az igaz, hogy azt mondta a német, de az arannyal is tudni kelt bánni. — És mi a titka? — Az aszály legjobb ellenszere a mélyszántás. Én már a nyáron leforgattam a cukorrépának való földet. Az több szántást már nem kap. Hosszan beszélgetünk a tervekről, a tizenöt mázsára tervezett Bezosztája szovjet búzáról, amiből már közel 200 holdat vetettek el. Búcsúzásnál beszélgetésünkben csak a németekre kerül a sor. A járdán megállunk néhány szövetkezeti taggal. Űk fiatalok, nem emlékeznek a harmincas évekre, meghökken- ve hallgatják, hogy milyen sors várt volna az ököritói határra, ha Sztálingrádnál nem fordítják vissza a fasiszta hordákat. Ahogy álldogálunk az útszé-, len, egy gerenda-derekú trak-! tor porzik el a, kövesúton. — „RS—09-es” — mondja szakértelemmel az egyik szerelőruhás fiatalember. — A demokratikus németek csináljálc — magyarázza valaki és még azt is hozzáteszi, hogy 29 féle munkát tud végezni ez a gép. Igen. Ilyen Németország is J van, amely gépet küld a műn-; kánk megkönnyítésére, nem pe- j dig gyarmatként kezeli az ökö-! ritói aranyatérő földet. j Csikós Balázsi Tanév nyitás előtt Az első pillanatban talán torosának tűnik, pedig valóban .így van, a mezőgazdasagi területe ken még csak a jövő hónap elején nyitja meg a kapuit — felnőtt tanulói előtt —, a dolgozok általános iskolája» A megyei tanács mire etűdjei osztályára naponta 10—IS kérvény fut be. Ahogy közeledik a batáridő, napról-napra növekedik ez a szám. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy reálisan terveztek, amikor az új tanévben 250 esti és 30 levelező csoport indulására számították. Ahol már évekkel ezelőtt megkezdődött ez a mozgalom, ott általában nem maradt el a folytatás, bár érthetően csökkent a vizsgázók száma- Nyírmeggyesen például 1956-ban 140-en vizsgáztak, tavaly már csak ötven körül. Demecserbcn, ahol 1952 óta minden évben indult három osztály, 1958-ban még 130—140 volt a vizsgázók száma, tavaly már csak 52, Egyes esetekben számítani lehet most is ilyen létszámcsők kenésre, azonban az összlétezám ennek ellenére körülbelül nyolezáz fővel nagyobb lesz a tavalyinál. Olyan helyekről is érkeztek kérvények dolgozók iskolájának nyitására, ahol még ilyen iskola soha nem volt, például Ló- nyáról. Nyírlövőről. A Domb- rád községhez tartozó kis Bor- gászka tanyáról 22(1) fő jelentkezett a VII. osztályba. A Nyte- telekhez tartozó Belegrádről tizenöten jelentkeztek a VÉL ősz tályba. A jelentkezők között egyetlen húsz éven aluH stars zömében géplakatosok; vagy»» gédmunkás, szőlömnnkáa és más fizikai dolgozó. Általában kimutatható e, w> zetők példamutatásának fcafa^a Nézzük meg a «agydobosiak statisztikáját, ahonnan 32 j®, lentkezö van. A nyolcadik tmtályba jelentkezett 16 tag közt ott találjuk Varga Bertalant, a Petőfi Tsz elnökét. Talán is van valami köze ahhoz, hagy a családtagokat nem is szá mítva, öt téesz tag te jelent kezeit ebbe az osztályba. A hetedik osztályba nyolc teesz tag jelentkezett, de itt találhatjuk az elnökhelyettest, a könyvelőt és a két brigádvezetot is. Természetesen, ha ösztönző is, magában még nem elegendő az, hogy a vezető beosztású emberek maguk beiratkozzanak. Az egyszerű téesz tagok külön - külön történő meggyőződése is szükséges. Nagyvarsányban például beiratkozott a téesz könyvelője és párttitkára, mégis mindössze nyolc jelentkező akadt a községben, köztük is csak egy téesz tag. Maga a könyvelő el is ismerte, hogy nem csináltak nagy ügyet belőle. A tanácstitkár arra hivatkozott,' hogy tárgyallak tanácsülésen, de amikor a jegyzőkönyvben után» néztünk, írásban nem találtuk nyomát sem. Kidobolták kétszer is, mégsem ment. Érthető is ez. dobszóval nem lehet madarai fogni. Már csak azért sem. mert senki nem kötelezheti az egyszerű téesz tagot arra, hogy végezze el az általános iskola nyolc osztályát. Sőt a községben sem tehetnek senkit felelőssé azért, hogy nyíljon dolgozók iskolája. Az egész szervezés társadalmi munkában történik, de azért tehetnének többet is a mezőgaz daság vezető emberei, a községi tanácsok, magák a termelőszövetkezetek, de az iskolák nevelői is. 7
