Kelet-Magyarország, 1961. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1961-10-13 / 241. szám

tgásggtotea a 3« »MaiwBl

I

— Beetl mar szó arról, hogy reálisán kell tervezni. A reális tervezés létfontosságú kérdés.

Szükség van a reális tervezésre, tehát arra, hogy anny t tervezzünk, amennyit cl tudunk érni, másrészt szükség van a tervszerű végrehajtásra is.

A terv nagyon nagy túlteljesítése például nem mindig egészséges jelenség. Ez bizonyos anarchikus elemekét rejt magában. Következménye rendszerint az, bogy sok- sok millió értékű áru fekszik az egyik, vagy másik raktárban, benne fekszik a munka, a beruházás, a nyersanyag és előfordul, hogy nem értékesíthető.

— Ötéves tervünkkel kapcsolatban arra is fel akarom hívni a figyelmet, hogy legközelebb, amikor ötéves terv készül — hamarabb készüljünk el vele.

— A terv maga jó, most már törvény. Azt mondom, hogy

most már minden erőnket a terv .jó végrehajtására összpontosítsuk. Meggyőződésem: Ka jó! dolgozunk, teljesítjük az ötéves terv előirányzatait, sőt még jobb eredmény is lehetséges. Természetesen csak

J rétegek közül az értelmiséget a!

1 szocializmus ellen tudják fordi- | tani. Véleményeltérések természe- ' lésen lehetnék minden kérdés-1 , ben, ezeket meg kell vitatni; de

az értelmiség, a tapasztalat ! szerint nem a szocializmus | ellen van. hanem bizonyos

hibák ellen van. amelyek zömükben az építés gyakorlatából adódnak.

I

Ha ma — s a nyugatiak ezt Ha- Ián nehezen fogják megérteni —! azt mondanánk, hogy' a Horto- I bágy közepén, egy kút mélyébe, ivagy bárhol a világon egy tit- j kos szavazási urnába, amely ‘minden titkot megőriz, a magyar intelligencia beledobhatja |d szavaztat, hogy kapitalista ; rendszer kcll-e neki. vagy szo- i cialista. ér. kijelentem, hogy 98 j.százalékban a szocializmus mellett szavazna, még akkor is. ha néha „morog" erre a rendszerre.

! — Az ifjúság körében szintén

Ijó munka folyik. A fiatal mű- j vészeket már említettem, a munkás- és parasztíiatalok közül 150 .ezren dolgoznak brigádokban, i felajánlásokon, export-brigádban.

• ,s!b. Jelentős értékű iérsadalmt ;munkát is végeznek önként, dí.i- Italanut parkok rendbehozatalé

, nál, egyéb ilyen közmunkáknál.

■ I s nagyon szép a nyári önkéntes . építőtáborok eredménye is. Nem■ lesek az az örvendetes, hogy kö- . rülbelül 2ö 000 középiskolás, fő• j iskolás, egyetemista jelentkezett .munkára, hanem az, hogy még

í j 50 százaléknyi olyan jelentkező : volt. akiket már nem is tudtunk ’elhelyezni az önkéntes táborok- i i ban.

j ta«i program hosszú évekre

I terv szérű lész, az nagyban elő- Imozdítja a tudomány munkáját j is és a mindennapi alkotó-ler- ímelő munkát ;is. Ezen a terven I — nagyszérű és szép dolog ez jis — több, mint kétezer szak- I embér és tudós dolgozott, s hozzá kell tenni, hogy saját akaratukból, saját elhatározásukból.

|Önként, külön, rendes munkájuk mellett foglalkoznak ezzel. Mérnökök. agronómusok, pedagógusok, művészemberek, újságírók |— akik sa.iát helyükön is elvég- j zik munkájukat — nagyon fontos társadalmi munkát vé; tznek:

; félvilágosító előadásokat tartanak. szakismereteket oktatnak, tanítanak iskolákban, techniku- {mokban, falusi tudományos köbökben és másutt, Legutóbb a Csepel Autógyárban találkoztam j technikusokból álló szocialista j brigáddal. Léteznek már ilyenek ,is ez szintén nagyszerű, szép dolog! Elmondhatjuk tehát: az j értelmiség most már ott van az élet áramlatában és úgy dolgozik.

— Akik ezzel foglalkoznak, |tudják: soha annyi könyv nem jelent meg és soha ilyen szép számban és soha olyan gyorsan jel nem fogytak, mint napjainkéban. A nyáron végződött színhá- .! zi évadban az országban 27 új , magyar színművet mutattak be. Nyolcvan képzőművészünk rövi- debb-hosszabb Ideig gyárakban, állami gazdaságokban, termelőiszövetkezetekben él és alkot. Mindez — ismétlem — dicsé- i'retes, szép dolog.

, j — Az értelmiségről szólva meg ikell még azt is mondani: füstbe ;mcnt az imperialistáknak az a l reménysége, hogy a társadalmi

«Akar, b* a léin’ minden követélményét betartjuk.

Nagyon fontos ebből a szem- ■ pontból a helyesen értelmezeti anyagi érdekeltség is. Meggyőződésem ugyanis, hogy ameddig j egy gyárban a jelenlegi nyereségrészesedés és prémiumrend- iszer lesz érvényben, addig az t .gyár mennyiségileg mindig túl- ! teljesíti a tervét. — akár kívá- j natos az a népgazdaság szem- | pontjából, akár nem.

— Ezer. a helyzeten megfele- jlőbb anyagi ösztönzéssel is változtatni kell. Ha egy gyárnál £ mennyiségi terv túlteljesítése h kívánatos, akkor a nyereségre- I szesedés és a prémium erre ii , ösztönözzön, de ha csak a szá; j százalék a kívánatos, s melletti i a többi termelési mutató fokozott javítása a követelmény, ak

. kor a nyereségrészesedés és ;

, ! prémium ezt a célt segítse. Ez ■. kívánja a népgazdaság érdeke.

— A feladatokat most meg • i terveztük a következő évekre

de magától értetődik, hogy min dent nem lehet a legapróbb részletekig előre megtervezni. Bi- : zonvos. hogy lesznek eltérések is láz évek folyamán, tehát tarta i lókra is szükség van és szük- lség van rugalmas vezetésre, hogj i minden feladatot időben megi A 1 A n c m i w 1:’

kát, s ha „vékonyan'' ií, dé kritika is vólt.

A munkánkat ösztönző kritika a továbbiakban érősöd- helnc. Az őrszággy illésben

népi-nemzeti frontunk kénviselői helyes döntéseket hoztak. s nagyon jó az, hogy á háttér is erős és széles: a vélünk egyetértő néni

Tudjuk, hogy a párt és * kormány a magyar nép támogatását élvezi, és erre vigyázzunk, ezt őrizzük, mért amíg a magyar nép döntő többsége egyetért velünk, addig beszélhetnek az ellenségeink, amit akarnak, nincs olyan nehézség, amelyet lé ne tudnánk küzdeni.

— Másik bázisunk és támaszunk a szocialista világ, a ms- gyar-szovjet barátság, a varsói szerződés, amelyhez ml hűek vagyunk és leszünk. Amikor a magyar—szovjet barátság melletti életrc-halálra szóló hűségről beszélünk, nem misztikus fogalmin hirdetünk

Ez a magyar nép életének és jövőjének legfontosabb kérdése, mert- a Szovjetunió a szocialista világ, az emberi haladás élén jár. a szocialista fejlődés, a béke zászlóvivője, és a magyar nép ezen az ülőn saját jövendő boldogságát védelmezi és biztosítja.

— De nemcsak itt vannak szövetségeseink. Vannak szövetségeseink az egész világon. És nem -is csak a kommunisták — akik persze szövetségeseink a Föld bármely országában, — hanem- maguk a népek.

— Nekünk a szocialista világ határain túl is nagyon sok szövetségesünk van. S nekünk azért is jól kell dolgoznunk; bogy a mi fejlődésünkből ők még több bátorítást cs erőt merítsenek a saját harcukhoz, hogy együtt számolhassuk fel a gyarmati rendszert, es visszaszoríthassuk az imperialistákat.

— Szükség van határozottságra. nyugodtságra is. Ha valami hibáról, nem kielégítő dőlésről van szó. akkor jobb, ha idegesek vagyunk. De általában, ha nagy dologról van szó. akkor nyugodtaknak kell lennünk.

A mi kormányunkban és a I párt soraiban nyugalom és rend van. itt az országgyűlésben is.

I részletesen, alaposan, tüzetesen ! megtárgyaltuk az cpítőmunka | sok olyan kérdését, amely csak | évek múlva lesz esedékes. Egész I népünk nyugodt bizakodással áll.

: hatja meg helyét a munka | frontján.

Nyugodt magabiztossággal lehet és kell a jövőbe nézni. Mert tudjuk — ami a magabiztosság kérdésében nagyon fontos. — hogy azokról a szőlőtőkékről, amelyeket most ültetünk, soha többé nem fognak grófok és bárók szüretelni, hanem

mindig a dolgozó magyar

nép szüretel és azokat az erdőket, amelyeket most ültetünk. SO esztendő múlva is a dolgozó magyarok fogják

kitermelni. Itt soha többé nem lesz kapitalista, földesúri világ!

— Mi bizakodunk és egész népünk bizakodhatík. Dolgozni keB. helyt kell állni, ébernek kell lenni. Ha lehet, meg jobban kell dolgozni, mint eddig és az eredmények még nagyobbak lesznek. A szocialista Magyarország felépül. Nemcsak az alapok, hanem az egész szocialista társadalom, És a kommunizmus leié megyünk előre. Ez bizonyos. Az élet pedig évről-évre fejlődik, szebb és jobb lesz — fejezte be hosszantartó, nagy tapssal íoga- dott beszedet Kádár Jánc*

Ezután Rónai Sándor elnök ’ mondott zárszói.

— Külön meg akarom említeni.

— Azt szoktuk mondani, hogy népűnk öntudata nagyot fejlődött s ez valóban így van. Mennyit fejlődött 104Ö óta a magyar munkás, s az egész munkásság szemlélete, gondolkodása, tudása, cicitapasztalata. politikai bölcsessége! Állítom, rehge- «teget! S ez igen kedvező körül- tmény. De nem mindenki fejlődött egyenletesen. Vannak olyan emberek, akik — talán azt ünondhatjuk — amolyan fclöntu- ’«datra tettek szert. A teljesen ön- ítudatos ember tisztában van jo- (gaival is. kötelességeivel is. De [vannak olyanok, akik betéve Tadják a jogokat — s 1alán az »év három hónapját azzal töltik, pogy jogaik után járnak — de rvajmi keveset tanultak meg a [kötelességekből. Nekünk segíte- navmk kell az ilyen félig öntu- fdatos embereket, hogy teljesen ^öntudatosak legyenek és a kötelességeiket is ügv tudják, ahogyan tud ni ok kell,

— Nézzük például a mi nyugdíjtörvényünket, Nem kétséges, hogy egyes nyugdíjasoknak nem jönne rosszul még vagy 100 forint, de ahogv jelenleg van, arra is elmondhatjuk:

nincs a, világon még egy ország — legyén bár szocialista, vagy kapitalista — amely nek nyugdíjrendszerével ne eionyöseo hasonlíthatnánk össze a mienket.

Sokat lettünk már a munkából kiöregedett vagy megrokkant emberekért. Lassan a paraszti társadalom is megéri, hogy sok lesz közöttük a nyugdíjas. £ milyen kérdéseket hallunk- mégis? Mikor szállítják már le í nyugdíj-korhatárt? — hangzik a: egyik kérdés. Pedig az élctkoi általában növekszik és állítom hogy nálunk világviszonylatbar ts igen magas a nyugdíjasok részaránya. Egyesek mégis i korhatár leszállítása iránt érdeklődnek. Bizony,

egészségtelen helyzet állna elő, ha a társadalom 30 százalékának kellene a társadalom 70 százalékát eltartania. Márpedig: ha a korhatárt le- esökkentenénb, akkor Ilyesféle aranytalanság alakulna ki.

Száz, meg százezer idős embe gondját segítettük és segítjü) megoldani és ezzel könnyítettül az eltartásukra kötelezett fiata Iflfc gondját is. Nem hiszem hogy az ilyen vívmánnyal kap csolatban ez lenne a helyes keidé;, hogy mikor szállítják le , moatmm korhatárt.

: — o \annus masipic emoereK

Jis. Tavasszal jártam egyik gyö- jnyörű lakótelepünkön, ahol találkoztam egy asszonnyal, aki j két hónapja kapott lakást azon j a lakótelepen. S akkor arról [kezdett panaszkodni: „milyen kár.

! hogy a nővérem és az édesapám jnem itt lakik". Ugye, azt akar- I ja mondani, jó lenne, ha az {édesapja és a nővére is új la- j käst kapna, — kérdeztem iőle. Hát bizony nem fog új lakást kapni — mondtam, mert az em- ! berek, a családok százezreinek jván még lakásgondja és mi lenne, ha a maga családja három ú.i lakást kapna ezen a lakótelepen.

— Az lenne a helyes, ha az i ilyen emberek mindig megkér- jdeznék a dolog másik tétét is,

I vagyis azt:

mit kell tenni, hogyan kell dolgozni azért, hogy a kívánt viszonyokat megteremtsük, hogy megvebessük. amire j igényünk van. Mert emberi munkával születik minden.

— Szerencsére az ilyenfajta ember — kisebbség nálunk, de még erős kisebbség. Valami uton-módon azonban az ö szellemi fejlődésüket is ösztönözni kell. Az a legegészségesebb, ha a velük együtt dolgozó emberek segítenek nekik.

) — Kinek lehet igénye a társa- jdatmotól? Annak, aki a tórss- I dalom iránti kötelezettségének eleget tett!

Nálunk *‘<50 OVO olyan inari munkás van, aki mnnkabri- trádban van. olyanban, ahol felajánlást tettek a jobb munkára. 200 000 ember van olyan brigádban: ahol a szocialista emberneveléssel is foglalkoznak. És vagy fél- százezer ember tasria olyan brigádnak, amely elnyerte a szocialista brigád címei.

Nagy eredmény!

— Ezek között az emberek között mo«t már nemcsak inari munkások, hanem falusi emberek — állami' gazdaságok dolgozói. termelőszövetkezeti tagok — is vannak.

A s'/ocialisla munkayrrseny- mozgalom ma ro-r százez- • reket ölel fel.

t Hasonló fejlődés mutatkozik az- értelmiségi dolgozók körében. Ott , is kibontakozott a példamutató- helytállás. Tudjuk, hogy készül- a távlati tudományos terv. Önök 1 közül sokan ismerik. Ez nagy

eredmeny lesz. .mert Ha a kutamini a nép ouszHesegei, azr az ifjúságot, amelyik most a mi néphadseregünkben szolgál. Munkás—parasztíiatalok, értelmiségiek, olyanok, mint a többiek. Mi a Minisztertanácsban meghoztuk azt a bizonyos döntést, hogy á honvédelmi miniszter adja ki parancsban: akiknek le kellene szerelniük most a közeli | hetekben, ideiglenesen bennmaradnak és tovább szolgálnak.

— A megelőző napokban kézhez kaptam körülbelül 150 levelet. Egyénektől és emberek ki- sebb-nagyobb csoportjaitól érke- I zett leveleket, amelyeken össze- ! sen 5200 aláírás volt.

Ezeket a leveleket katonák írták, akik második evüket szolgálják. Ezek a levelek arról tanúskodnak, hogy foglalkoznak a népek nagy kérde- j i sei vei. látják, mi történik a világban és azt a következtetést vontak le: mivel szükség van rá. kérik, hogy bent maradhassanak a nép szolgálatára.

Ötezerkétszáz ember aláírása I nem kevés. A címzett a Központi I Bizottság, a kormány, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, illetve a Honvédelmi Minisztérium volt. Azóta rcsztvettem egy katonai aktíván is és megkértem a vezető bonvédtiszteket, hogy kézszorításunkat, tiszteletünket j adják át ezeknek a katonáknak, i (Taps.) Jő érzés úgy harcolni és j dolgozni, ha tudjuk, hogy az j em óerek egyetértenek velünk.1

Nem akármilyen kérdésről van szó, hanem arról, hogy egy, ka- j tona két év után még bent ma- \ rád. Ez nem akármilyen kérdés j az egyén életében.

A parancs kihirdetése után újabb levelek, táviratok érkéz- i lek a kormányhoz, a Honvédéi-1 mi Minisztériumhoz és . másho- j vá. Nagyon szép levelek ezek. J „Nagyon vártuk a leszerelés! napját, szerettünk volna részt- { venni az ötéves terv munkája-1 ban. szüléinkkel, barátainkkal. ! hozzátartozóinkkal találkozói, s | alig vártuk már a leszerelést. De kihirdették a parancsot:, gondolkoztunk, megtárgyaltuk a helyzetet. megértettük, helyeseljük, végrehajtjuk!" — hangzott az egyik levél. Ez a helyes és igaz beszéd. Mert ha azt mondták volna: „Hurrá, haza se akartunk menni!” — nem mondtak volna igazat!

Hiszek azoknak. akik azt mondják: „Nem hurráztunk, de értjük, helyeseljük és megcsináljuk! Tudjuk, hogy országunk békepolitikát folytat és mi ezért készek vagyunk szolgálni is. dolgozni is, harcolni is”.

— Egy másik csoport ezt írta: „Nem engedjük visszatérni a kizsákmányolok uralmát, a tőkések, bankárok, földesurak uralmát!” Mostanában nemigen beszélünk ezeknek az uraknak az j uralmáról, de jó. hogy katonáink erre is gondolnak és meg- í értik, hogy erről is szó van.

Nagyszerű kiállás ez a rend- 1 szer mellett.

4

form;» n a Jós? o* ból i> a kő(clr«nrffcl« bol

— Mi tudunk rendszerünkről vitatkozni. Egy vezető tőkés azt mondta nékem, hogy a magyar prosperitás nem rosszabb, mint az osztrák. Mondom; ezt kellemes hallani Öntől. — Az a véleményem — folytatta —. hogy ha itt egyéni vállalkozás volna, mint Ausztriában, akkor még nagyobb lenne. Mondom: Látja, ebben ön téved, mert a mi rendszerünk céljai, a mi gazdasági céljaink egészen mások. Igaz, hogy -a végrehajtás olykor kicsit nehézkes, de azért tovább Haladunk a történelmi.

Jobbun beli dolgoznunk

úton és céljainkat sorra-rendre elérjük. A végrehajtás lesz még fürgébb is és erősödik, fejlődik a szocialista társadalmi rendszer. A mi rendszerünk még most születik és fejlődik — még nincs megkövesedve. S ha mi a tőkések fürgeségét alkalmaznánk. a mi szocialista céljaink megvalósításában, biztosan még gyorsabban haladnánk. Egy kicsit jobban kell dolgoznunk.

— Elmondhatjuk, hogy az országgyűlés tanácskozása visszatükrözte munkánk lényeges 'vonatkozásait: a szocialista célt, az egyetértést, népfront-politikán-