Kelet-Magyarország, 1961. október (21. évfolyam, 231-256. szám)
1961-10-22 / 249. szám
SOROKA fehér papírlapon sx illetnek, egyenesen, vagy koszán, kövéren, vagy soványan — s a hetük glédába állított hadoszlopainak az ember parancsol. Hosszú, végeláthatatlan betűár- mádia indul csatázni az ember akaratáért, kis, lila borítékokban, vagy hatalmas rotációson, komor pecsétek felett és az első elemisták előre kimért vo- nalkái között. Katonafiú hajol az asztalra, serceg a tolla, s a lendületes, kemény csuklómozdulatokban életre kél az édesanyának, a falunak küldött üzenet. Szaporán vonaglik a gyorsíróceruza, s a különös jelek nyomán szövet és vaskaravánnk indulnak szerte a világba. Éget a tinta is, mikor a bakfislány először írja a nagy titkot, az első vallomást. írógépek pergőtüze zúdul, s makacs számoszlopok, nyegle bekezdések, szerény pontocskák hálózzák a földet, mint milliónyi idegszál. Sorok: kétség és remény. Sorok: terv és akarat. Sorok: szenvedély és ihlet. Sorok: bánat és öröm. Sorok: számítás, kérdés, félelem, nagy elhatározások, jelentéktelen pletykák, diadalmas felfedezések, vereség, vagy győzelem, unalom, vagy nevetés, világforgató döntés. Sorok, sorok, sorok... Az ember írja őket az asztal mögött. Ember írja atermonok- learis robbantások képleteit és az allergia diagnózisát, ember írja a flották, tankok, repülőgépek és mundérba bujtatott j fiatalok parancsát a halál próbájára ott, ahol már csak a i pusztításból számítanak a nagy nyereségre. De ember írja, millió és millió ember írja erre a választ. Szép, kaligrafus betűkkel vá- ' laszol a dolgozatát író rengeteg gimnazista, olvashatatlan ákom- bákommal egy angolai lázadó, műveit, kiírt oldalakkal sok-sok szakember, latin, cirill, arab, jiddis, kínai, szanszkrit. görög, maláj betűkkel mindenki, aki élni akar. Sorok. Szivarfüst mellett, kényelmes i párnaszékből diktál valahol Amerikában egy dúsgazdag ember. Fekete sorok. Bérszolgák, konclesők, kenyérféltők, gyilkosok, vakmerőek és közönyösek bábui mozdulnak. Sorok,... 4813 küldött blokkjában telnek szaporán a Kreml kongresszusi palotájában. Az építők, a magabiztosak, a bátrak, a szorgalmasak, jövőt féltő nének serkennek gyönyörű munkára. Aranysorok. Ragyogó betűk. Élő sorok. Győri Illés György Játékfilm Moszkva védelméről A moazkvaj Gorkij-filmstudio- bazi elkészült a „Nehéz órában1’ dtr.ű új játékfilm, amely a második világháború eseményeiről •zol. Rendezője Hja Gurin. Forgatókönyvét Jevgenyij Gavrilo- vies írta. A film a második világháború egyik legdrámaibb epizódját, Moszkva 1941. évi őszi és téli védelmét mutatja be. Megalkotóit nemcsak az a vágy vezette, hogy a mozivásznon megelevenítsék a múlt hősiességgel teli napjait, hanem az is, hogy az embereket figyelmeztessék a háború borzalmaira. A film felhívás az emberiséghez, ne engedjék meg a háború megismétlődését. VALÓTLANT ÁLLÍTANÁNK. ha napjainkban máris filmérto magyar közönségről beszélnénk. Mert igaz, hogy az utóbbi évtizedben — hala műve'• ' és >- tikánknak — gomba módra szaporodott moziüzemeink száma, s általában a látogatottságra sem panaszkodhatunk sokat. De mindez csak feltétele annak, hogy a művészeti alkotások között a legfontosabb, a film méltó helyre kerüljön. Sajnos, ennek számtalan akadálya van, és mivel nem anyagi kerékkötőkről van szó, nincs könnyű dolgunk. A mai fiatalok többsége hetenként legalább egyszer, de közülük sok többször is eljár moziba. A filmekről véleményt kell mondaniok. Véleményt elsősorban sajátmaguknak, de sokszor másoknak is... Véleményük van is, csak éppen ez az, ami gyakran elszomorító, mert téves, hamis. DE MILYEN JOGON követelünk mi látó szemeket — mikor mindenre: zenére, irodalomra és a képzőművészetekre megtanítjuk az új nemzedéket, csak arra nem, hogyan kell filmet nézni. Néhány év múlva bizonyára már a filmesztétika is szerepel majd a tanmenetekben — legalábbis reméljük ezt... Azonban addig sem szabad elhanyagolnunk a legnagyobb tért hóditó művészet alapjainak közismertté tételét. Ez országszerte nagyon fontos, de mi seperjünk csak saját portánk előtt, Szabolcsban. Sajnos, van mit sepernünk. Mielőtt a közönség esztétikai nevelésével foglalkoznánk, azelőtt is akad tennivaló. Például Tuzséron ez év júniusában 343 ezer forint értékű szeszesitalt fogyasztottak. 343 ezer forintért vásároltak bort, sört, pálinkát. A község lakosainak száma 2431 fő. Ez körülbelül azt jelenti, hogy nincsenek anyagi nehézségeik, ami örvendetes. Azonban igen kevesen járnak moziba. A gyerekek ugyan elmennének, de ifjúsági előadásokat nem szervez részükre az általános iskola igazgatósága, a heti műsort pedig a szigorú kötöttségek miatt alig látogathatják. A kisszekeresi általános iskola igazgatója kéri, hogy a Moziüzemi Válalat segítsen betartani a korhatártörvényt... Pedig a „14 éven alul nem ajánlott” jelzés nem tilalmi tábla, hanem csak támpont. Sokszor megengedi a gyermek szellemi felkészültsége, hogy az ilyen filmeket is megtekintse. Ezt mindig a pedagógusnak kell mérlegelnie és eldöntenie. Következésképp, járjon sokat moziba a nevelő, azonkívül olvassa szorgalmasan a Köznevelés igen jó filmkritikáit, a napilapok filmrovatait, mert csak akkor tudja tudatosan irányítani a gyermekek esztétikai nevelését, ízlését. A jó film — és ezt kiválaszthatja a kellően felkészült tanár vagy tanító — igen jelentős nevelői tényező. Jeliemíor- máló, műveitséggyarapító szerepéről nem szabad megfeledkeznünk. Ez nemcsak az iskolák, hanem a községek vezetőire is vonatkozik. Ismerünk olyan tanácselnököt, aki 1958 óta összesen két alkalommal volt moziban. Sajnos j ez nagyon meglátszik az illaté település művelődéspolitikáján is. MENNYI MINDENT tudnának a filmek elmondani ennek a tanácsvezetőnek. .. De egyelőre hadd mondjunk mi még valamit: azokban a falvakban, ahol a községi tanács végrehajtó bizottsága rendszeresen megtárgyalja a kul- turális munka időszerű feladatait, tárgyal a könyvtár, a művelődési ház és a mozi tennivalóiról — és segíti ezt a munkát, — ott jobb gazdasági eredményeket érnek el, kevesebb a tsz fegyelmi ügye — egyszóval kereken kimondjuk: emberibb emberek laknak ott. Nem azért, mert olyannak születtek, hanem azért, mert azzá váltak, a kulturális lehetőségek kihasználásával. Olcsván és még szerencsére nagyon sok községben érzik, tudják ezt az emberek. AZZAL KEZDTÜK, hogy'látni tanítsuk meg a közönséget. Nos, a művelődés gátlása, vagy a nemtörődömség, amiről közben beszélnünk kellett — vet kés dolog. De nem elég pusztán az előadásokon való részvétel sem. ; Minden alkalmat használjanak fel arra az illetékes kulturális vezetők, (ankétok, ismeretterjesztő összejövetelek, szakköri foglalkozások stb.), hogy a filmről beszélve, annak tartalmán és kifejezési formáján vitatkozva az emberekkel megismertessék ezt a műfajt, mert Balázs Béla nagy magyar filmesztéta szávaival élve: „...értenünk kell a filmhez a hozzáértő műveltség irányító ízlésével felkészülve../’ Gyarmati Béla A bicikli hangosan sivalko- dolt a göröngyös úton, a teher alatt. Birke Jani úgy érezte, hogy minden egyes estkor du las kilométerekre elhallik a holdfényes, hűvös, csendes estében. Az csitítgatta benne az aggodalmat, hogy jó messze ellátott, s így váratlan veszély nem fenyegethette... De ez az átkozott tragacs! Nappal bármennyit is karikázott ‘rajta, fel sem tűnt neki, mennyire rossz állapotban van. Most meg egy zsák krumpli alatt is... Hirtelen hideg verejték lepte el. Térde megroggyant, szemét fürkészően meresztette előre: az út kanyarulatánál, a kis bokor mögött, egy alakot látott megkushadni. Jól kivehette, hogy az illető fején kalap van. S mintha egyenesen erre nézne. Most mitévő legyen? Ösztönös mozdulattal állt a kormány elé, hogy testével takarja a zsákot, s közben állandóan szemmel tartotta az ötven méternyire lévő bokrot, a mögötte leskelödö alakkal. Óvatosan dű- tötte el a biciklit. A zsák tompa huppanással bukott le az út mellé, be az első tengeri- sorba. Fellélegzett. Mint valami nagy macska az áldozatát, úgy markolta meg kezével, fogával a zsákot, és bevonszolta vagy tfc lépésnyire az úttól. Hasmin t került vissza az úton fekvő biciklihez, s jó erősen megrángatta: hadd hallja a bokor mellett lapuló, hogy ö ott van, nem bujt el, csaK a masinájával történt valami. Egy húzással lerántotta a bicikli láncát, s hangosan elkáromkod- ta magát: — A jézusistenit a ronda fajtádnak! Nem bírod ki házáig? — De közben remegett belülről, hogy jó jó, a zsák nincs, eltűnt, azonban mit mond, ha megkérdezik hol járt este tíz után... Míg reszkető kézzel piszmogott a lánccal, többször sandított a bokor felé. Csak..., csal; most az egyszer... Ha rajtakapják... A háta is borsózott a gondolatra: ő, pontosan ő, Birke János, a vezetőség elé... Már megbánta, nagyon megbánta, hogy engedett. Magának, a mohóságának. Délután, ahogy ásták a krumplit, addig incselkedett vele egy-egy szép példány, míg engedett... Pillanat műve volt csak, ahogy ment végig a soron, hogy minden bokor helyén két-három szép krumplit eltakarjon a föld. Este, a holdvilágnál kikaparta. Egy zsákra való volt. Eddig sikerült, most azonban... Hangos „Jó estét” riasztotta fel gondolataiból, Dermedten jordutt a hang felé, s Gábor bácsit, az elnököt látta maga előtt. — Te vagy az, Jani? — kérdezte az elnök. — Jó estét, Gabor bátyám. En vagyok — préselte ki magából a szót, s nemtörődömséget erőltetve magara. tovább matatott a lánccal. — Elromlott? — El. — Az baj. — Az. Hallgatlak egy sort. majd ismét az elnök szólalt meg. — Merről? — A háztájiból — vagta rá gyorsan Birke. Erezte azonban, hogy ehhez egy kis magyarázat is kell. azért így folytatta: — Megnéztem azt a kis krumplit, van még kinn belőle. Leültem ott egy kicsit, oszt elszundítottam. Hehehe — nevetett hozzá kényszeredetten. — Kifárad dögre ilyenkor az ember. Az elnök, maga sem tudta volna megmagyarázni, mien, úgy érezte hogy itt valami svindli van.' De erről nem szólt semmit. Elbeszélgettek kicsikét az őszi munkákról, hogy most mindenkinek bele kell dűlni a hámba, nem tudni, mit hoz az időjárás. Az utolsó szem termést is össze kell kaparni, mert a tervbe beleköpölt a szárazság. — Látod, mégis vannak köztünk olyanok, akik... — nyelte le gyorsan a többi szót az elnök. — Tegnap a Kónyik Pistával találkoztam itt, nem mesz- sze, sürvedéskor. A surcában tengeri... — Tudod, Jani öcsém, az olyan becsületes emberekben bízom, mint te is vagy. Ti segíthettek a vezetőségnek, hogy a szarkákat elriasszuk. Mert stégyen az ilyen... Birke János szótlanul hajolt a bicikli fölé. Nem mert felnézni az elnökre, nehogy... Nem tudna most a szemébe nézni. — Na, megyek is már. Elég volt az ésti sétából — mondta az elnök. — Ha megcsináltad a ..rakétádat”, még útközben utolérsz. Igyekezz, mert kihűl ollhón a vacsora — szólt még vissza. Amikor az elnök alakja elmosódott a távolban. Jani egy rántással felhúzta a láncot, s a pedállal jól megpörgette. Es neki a tengeriföldnek! A biciklit ledobta, a nehéz zsákot a vállára kapta, a tengeri közt egyenes irányt vett a krumpliföldnek. Szive csaknem kiugrott a torkán, csörtetve, botladozva sietett terhével. A krumpliföldre érve, az aznapi friss szedés helyén kupacba öntötte, s néhány árva, száraz indával letakarta a zsák tartalmát. Nagyot sóhajtva indult visszafelé. A bicikli ott várta a tengeriföld szélén. Nem szállt fel rá, tolta maga mellett, mert hirtelenében újra eszébe villant a bokor mögött leskelödö alak. Oda pillantott, s látta, tökéletesen látta, hogv az a valaki még mindig ott áll... A félelme már ottmaradt 9 krumpliföldön, ezért bátor léptekkel haladt a bokor felé. S három lépés távolságból aztán látta, hogy egy jól megtermett napraforgó álldogál ott. a bugájával a bokorra hajolva. Jót. szívből jövő, mcgk&rtg- nycbbült jó nagyot kacagott, * aztán felült a biciklire. És észre sem vette hazafelé menet az öreg jószág nyikorgását. SAMV ANDRÁS DÜLÖÚTON é
