Kelet-Magyarország, 1961. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1961-09-03 / 207. szám
JÓ LESZ TANULNI! (Hammel (vív.) Zeiiei k Hübest roll Fény csülkeit Igen szép megmozdulást szerveztek az elmúlt vasárnap Fé- nyeslitkén. Zenei klubestet tartottak a község fiataljai. Fényes- litkén hagyománya van a zenélésnek, mintegy harmincöt fiatal foglalkozik ezzel rendszeresen. Mandolinzenekar is van, népdalokat játszanak, mások hegedülnek vagy zongoráznak. Mozga János iskolaigazgaló vezetésével a megtelt terem előtt értékes jólsikerült zenei estet tartottak a fiatalok. Orosz, grúz, olasz és magyar népdalok csendültek fel a mandolinokon, énekeltek is a lányok. Majd szólószámok következtek, hegedű kettős, hegedűzongora együttes, a zongoránál tizenhárom éves kislány. Végül — más számok után Mozga János ismertette Erkel Ferenc munkásságát és életét, valamint a Hunyadi László című operát, amelynek nyitányát lemezről bemutatták. Ezután éjfélig tánc következett. Qlem mellékes A jó példa ragadós A nyíregyházi színház nézőteréről készült rajz papír tábláján napról-napra szaporodik a piros kereszt. Minden sorban piros kereszttel húzzák át azt az ülőhelyet, amely a bérleti előadások idejére már előre gazdát talált. Több mint kétszázan látták eddig jónak, ha előre biztosítják színházjegyüket a Debreceni Csokonai Színház tizenöt nyíregyházi bérleti előadására, a Királyasszony lovagjára, a Pygmalionra, a Sale- mi boszorkányokra, a Traviatá- ra, a Figaro házasságára és a többi jobbnál jobb darabok előadására. Előre megválasztott helyet biztosít magának mind a tizenöt előadásra. Sokat jelent természetesen a húsz százalékos kedvezmény is, a hét részletben történő fizetéssel együtt. Az egyik nyíregyházi vállalatnál húsznál több bérletet váltottak a dolgozók. Ennyit még egy évben sem váltottak. Hogyan kezdődött a szervezés? Ügy, hogy a lista elejére mindjár az igeizgató neve került, két darab bérletet vásárolt. Aztán már következtek a nevek egymás után. Példamutatás? Igen, a javából! Ebben is lehet — pláne, ha tani példát mutatni, elől járni. Egészen biztos, hogy akkor is lett volna igénylő, ha nem az igazgató neve szerepel a névsor elején, hiszen az igény megvan az emberekben, csak fokozni kell. Más módszerben is példát mutatott a vállalat; hat dolgozónak váltott jó munkája elismeréséül színház-bérletet. A vállalat szakszervezete két dolgozót jutalmazott meg. Nagyon szép jutalom ez, mert a kitüntetetteknek sok kellemes estét, fejelejthetetlen élményt jelent majd a tizenöt előadás. Talán éppen ez alatt válnak egyesek egész életükre színház-barátokká. Hogy miért nem szólunk * többi vállalatokról és üzemekről? Nem ilyen szép mindenütt a helyzet, Nyíregyházán. Akad olyan vállalat is, ahol nem vett egy dolgozó sem bérletet; nem kapott jutalmul senki — bár mindenütt akad dolgozó, aki megérdemli —, hanem egyes helyeken még csak nem is ..hallottak” a bérlet rendszerről. Kié a színház? Ne tudná ez* némely üzemi, vállalati kultúr- felelős? Nem hisszük. G.— Zenei előképző, játszókor a Móricz Zsigmondi Művelődési Házban Köznapi életünkben van egy olyan jelenség is, amelyet általában jelentéktelennek tartunk, s ezért nem igen figyelőn g fel Uá. Vagy csak rövid ideig, s égj' kézlegyintéssel el is intézzük a dolgot. S ezzel magunknak is ennek a jelenségnek további felidézői lettünk. Mert ez a jelenség: a közömbösség. Mind kevesebb mértékben fordul elő, hiszen társadalmunk soha nem látott mértékben bontja ki az egymás iránti érdeklődés, a kölcsönös segítés, egyszóval a közösségi érzés, figyelem szálad. De mégis, előfordul. Előfordul, hogy közömbösek Vagyunk. Hogyan? Miét”? A miértre könnyebb felelni. Talán kényelmességből. Ta’án fáradtságból. Talán azért, mert az a régi meggyőződ is szólal meg bennünk, amit a kapitalista rendszer plántált az emberekbe: a más magánügye. S hogyan vagyunk közömbösek? Attól függ, mi az, amivel szemben közömbösek vagyunk. Tapinta- tcean, vagy cinikusan, fásultan, vagy titkos érdeklődéssel, — végre is mindegy. A tény: tény marad. S ez a közömbösség nem általában és nem mindenütt, de sajnos, elég gyakran előfordul társadalmi életünkben is: hogy társadalmi, nagyobn kérdések iránt is közönyös marad az ember. Mindenkinek megvan a maga fő érdeklődési köre s ez rendszerint összefügg saját munkájával. Az építészt elsősorban az építészet, a tanárt szaktárgya, a sportembert a sport érdekli. De mennyi minden van még, ami után érdeklődni kell az embernek, hogy megfelelően illeszthesse munkáját a társadalom munkájának egészébe, megtalálja helyét, örömét. A kapitalizmus alakította ki azt a szemléletet, amelyet még az öregek közül sokan, szívesem hangoztatnak. Én elvégeztem a munkámat, abban hiba nincs, semmi közöm több a világhoz. Nyugodt lelkiismerettel alszom. S ez nekem elég. Vajon elég? Vajon így van-e? Mi volt a kapitalizmus érdeke? Az, hogy a munkás végezze el a rábízott feladatot, s ne törődjön semmivel. Mert ha törődik? Akkor esetleg cselekvéssé érik benne a tapasztalás, az ismeret, hogy munkájá; kizsákmányolják, s szándékosan zárják el őt mindattól, ami látókörét, műveltségét szélesíti. A kapitalizmusnak tehát érdeke volt hogy a nép ne politizáljon, ne tanuljon, s a szórakozást a kocsmában találja meg. Hol vagyunk már ettől a szemlélettől?! Ma már mindenki ianulhat, sőt, kívánatos, hogy tanuljon. Munkásakadémiák, léesz akadémiák nyílnak, s amellett a dolgozók iskolái is nyitva állanak. Művelődési házak, otthonok, megnyíló filmszínházak, és színházi lehetőségek, könyv.árak . . . mindenki ismeri, tudja. Társadalmi kérdés lett a művelődési ügy. És harcolunk a kocsmázás ellen. Éppen ezért... gondoljuk meg ismét a kapitalizmusból ittragadt szemléletet, én elvégzem a munkámat, becsülettel, s aztán a többi mellékes... Mellékes?! Hogy lehetne mellékes?! Mellékes, hogy népünK műveltségi színvonala egyre magasabb legyen? Hogy világnézetében, gondolkodásban a szocialista ember típusa kibontakozzék? Hogy csökkenjen, s végül eltűnjön város és falu szintkülönbsége? Mindez, mellékes? Hát mellékes az is, hogy még ebben az emberöltőnyi időben átlépjük a kommunizmus küszöbét?! Nem! Hát miért végezzük a munkát becsülettel? Azért, hogy közelebb jussunk a célhoz, a szocializmus felépítéséhez. De lehet e a munkát igazán becsülettel elvégezni, ha csak a munkát látjuk, és minden más mellékes? Ha például a szakmunkás megragad a húsz év előtti módszereknél, s nem ész- szerűsíti munkamódszerét, ugyanolyan eredményesen dolgozik? Hogyan nőne akkor a termelékenység? És mégis akad I felelős termelési vezető, aki az: tartja, hogy a munka az első, a második... és semmi más nem fontos. Ez a közömbösség — mert az, közömbösség, — nem más, mint a kapitalista időkből ittragadt szemlélet, amely igyekezett minden embert bezárni szűk kis világába, ellenséges, önös érdekek bilincseibe. Semmi sem melleket,. Életünk egésze szorosan összetartozik, nem lehet egymástól elválasztani. A még fellelhető közömbösség nem csupán egy kézlegyintést érdemel. Fel keil figyelnünk rá, bárhol tapasztaljuk. „Magán’-életben munkahelyen szórakozó helyen vagy másutt. Akár a villamoson is egy vitánál, megjegyzésnél. A közömbösség — bármilyen formában is nyilvánul meg, gátja a jövő építésének. Nem tűrA harmadik osztályban két megszeppent kisfiú áll a tanító előtt. Az egyiknek arca, keze maszatos, haja kócos, sötétkék ruháján óriási porfoltok éktelenkednek, szép kis barna cipőjén szintén. Mi történt vele? Játék közben, széles jó kedvében a földön hempergett, s így az otthonról rendesen elengedett gyerekre talán a tulajdon anyja sem ismerne rá, ha naponként nem tapasztalná, hogy fia piszkosan állít haza. De Jancsi nemcsak a ruhájára nem vigyáz, hanem kíméletlenül bánik minden holmijával is. A táskája', ahelyett, hogy a keze- be hordozná, előre hajítja néhány méterre, utána fut, felkapja, • újabb hajítás következik. Még jó, ha nem a pajtását célozza meg vele. Most éppen ezekért a dolgokért áll a tanító előtt, aki arról beszél neki, hogy rendetlen viselkedésével nemcsak magának árt, ha nem a pajtását célozza meg ve- is rontja. Meg az sem mindegy ám, hogy a boltban megvásárolt szép ruha, kabát, táska. könyv meddig tart. Nemcsak a családnak okoz fölösleges gondot, ha idő [előtt tönkre teszi holmiját, hanem ! mindnyájunknak, mert ha százával, ezrével viselkednek így a gyerekek, azt az egész ország megérzi. Lehet, hogy még nem egészen érti Jancsi e beszédet, de rájön, hogy viselkedése nem helyén-való, és azt is látja, hogy tettét szá- monkérik tőle. A másik fiú külsőleg rendes, Az elmúlt évhez hasonlóan az I idén is megnyitják a nyíregyházi Móricz Zsigmond Művelődési Házban a háromtól hat éves gyermekek számára a német és a zenei játszókört. Itt a kisgyermekek játszva sajátítják cl a német nyelv, illetve a zene alapelemeit. Azokon kívánnak segíteni, akiket a zeneiskola nem tudott de azért a tanitó szigorú hangja elárulja, hogy ott sincs minden rendben. A kérdésre, hogy otthon is megtetted volna, Pista nemet int, és az arcán átsuhanó csodálkozás elárulja gondolatait. Hogyan is képzelhet a tanító bácsi olyat, hogy ő otthon a szép, fényezett asztal tetejére álljon. Na hiszen adna is neki az édesanyja! Nem, Pista otthon nem tesz olyat. Vigyáz a bútorra, szépen bánik játékaival, és kíméletesen forgatja meséskönyvének lapjait, hiszen az övé. Az iskolában azonban gyakran megfeledkezik magáról. Most is a szünetben — hogy gyorsabban kijuthasson a helyéről — padja tetejére pattant, és onnan ugrott a sorakozók közé, mitsem törődve azzal, hogy az új, fényes bútoron a cipője talpa csúnya nyomot hagyott. A pad nemcsak piszkos lett, hanem meg is karcolódott. A múltkor a napközi otthonban csak figyelmeztetésre vette fel a társasjáték egyik figuráját, pedig ha az elvész, az egészen nem ér már semmit. A minap pedig a könyvtárban piron- gatták meg, mert a könyvet ma- szatosan hozta vissza. Elgondolkoztató, hogy az otthon rendes, gondos gyerek az iskolában nem az. Nem, mert az iskolában nem érzi, hogy mindaz, ami a kényelmét, kedvét szolgálja: a pad, a játék, a könyvtári könyv, az övé is. Pista és a hozzá hasonló gyerekek ezért törik ki az utcán a fiamár felvenni, amikor az idén zene előképzőt indítanak. Ide a második—negyedik általános iskolások jelentkezhetnek. Elméleti képzéssel megvetik az alapját a későbbi hangszeres tanulásnak. A tandíj havi 25 forint. Elég jelentkező esetén a tavalyi ovodak továbbképzőjét is megindítják. tál facsemetét, szemetelnek szettében, hosszában, firkálják a házak falát és ha nagyobbak, ezért hasítják ki a vonat, autóbusz bőrülését. Ha ezek a gyerekek azt éreznék, hogy az iskola közösségét szolgáló szép bútorok, felszerelések az övék is, és övék az utca, a szép terek, a járművek, akkor kímélnék, megbecsülnék ezek épségét, tisztaságát. Az iskola eszmélteti a gyerekeket, hogy a saját holmijuk megbecsülése és a közös vagyon kímélése igen fontos dolog. Az esz- mél’etésen túl a jó szokások Kialakításán fáradozik, de eredményes munkát e téren csak akkor végezhet az iskola, ha a szülői ház. sőt az egész társadalom összefog ez ügyben. A szülők ne tűrjék, hogy a gyerekek idő előtt tönkretegyék ruhájukat, táskájukat, könyvüket! E mellett arra is szoktassák rá őket, hogy szeressék és becsüljék meg mindazokat a dolgokat, amely mindnyájunk örömét, kényelmét, tudását szolgálják! A szülőktől és az összes felnőtt jó példájától függ, hogy a gyerekek minél hamarabb megértsék és megtanulják, hogy az „enyém” azt is jelenti „miénk”, és a „miénk”-ben benne van az „enyém” is. Aki ezt megérti, magáénak érzi az egész társadalmat, és lelkesen munkálkodik annak előrehaladása érdekében. Halmai Tivadarné. Már az iskolában 6
