Kelet-Magyarország, 1961. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1961-09-03 / 207. szám

Célunk 2 a mezőgazdasági árutermelést gyarsan növelni, minél olcsóbbá tenni Ritaiigzatt az ezüstkalászos gazdák megyei értekezletéi A megy« tanács és a Haza­fias Népfront megyei bizottsága rendezésében szeptember else­jén a megyei tanács vb nagyter­mében gyűlést tartottak megyénk ezüstkalászos gazdái. A szépszá­mú gyűlést Lakatos József elv­társ, a megyei tanács főagronó- musa nyitotta meg, majd Szat­mári Nagy Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára emelkedett szólásra. Az előadó bevezetőben emlé­keztetett a felszabadulás utáni íöldreform soha el nem évülő tör­ténelmi jelentőségére, ezt köve­tően pedig m elmúlt tizenhat év alatt elért fejlődésünket vázolta, különös tekintettel a mező- gazdaságra. minél jobbat, olcsóba!, annál inkább biztosabban emelkedik to­vább a szövetkezeti parasztság életszínvonala és annál gazda­gabb lesz az egész ország. Ebben van tennivalójuk az ezüst kalá­szos gazdáknak, még szorosab­ban összefogva szövetkezeteik minden tagjával. A szép jövő előttünk van és érdemes érte tel­jes szíwel-lélekkel munkálkod­ni. A hozzászólásokban többen megemlítették, hogy nagyon is időszerű volt ez az értekezlet és kellő időben volt megtartva. Többen elmondották, hogy mun­kahelyeiken, a mindennapi ten­nivalókban még jobban be akar­ják bizonyítani tudásukat . A hozzászólások megválaszolá­sa után Lakatos József elvtárs zárta be a gyűlést, további ered­ményes munkát és jó egészséget kívánva a résztvevőknek. Megkezdődött a nemzetközi dunakutató munkaközösség konferenciája „A 2“ típusú fúrógép szerelése — A nehezén többé-kevésbé túl vagyunk — állapította meg az előadó, — de azt nem mond­hatjuk, hogy most már nincs gondunk, nincs tennivalónk. Van, csak sokallta masabb és főleg kedvezőbb körülmények között. A mezögzadaság szocialista átszervezése Szabolcs-Szat- márban is győzedelmeske­dett A Magyar Tudományos Aka­démián szombaton délelőtt meg­kezdődött a Nemzetközi Limno­lógiai Társaság Dunakutató Mun­kaközösségének 6. konferenciája. A háromnapos tanácskozáson a dunai államok küldöttein kívül a rajnakutató munkaközösség holland képviselője és NDK-beli szakember is résztvesz. A szom­bati ülésen dr. Reinhard Liepolt, a munkaközösség ügyvezetője tett jelentést, majd az érdekelt álla­mok képviselői számoltak be az országukban folytatott dunaku- tatási munkákról. Az Oradeai „Infratirea (Testvériség) vállalat különféle gépe­ket állít elő. Gyermek kacaj, muzsikaszó né kül . . . Nem hallják az élet lüktető za­ját, számukra ismeretlen a gyer- mekkacaj, a fenségesen szar­682 ezer forint előleget Milyen lesz az ni vízügyi».palota** ? és ebből következik: teljes le­hetősége nyílt a még több, ol­csóbb termelésnek. Ami azt je­lenti, minden lehetősége meg­van annak, hogy a mezőgazda- sági árutermelés egész volume­nét gyorsan növeljük, s a terme­lést minél olcsóbbá tegyük. Szólt a továbbiakban az elő­adó arról, hogy az ezüstkalászos gazdák, mint a tudományos gazdál­kodás alapjainak ismerői, sokat tehetnek közös gazda­ságaikban az újnak érvénye­sítésében, tovább terjesztésében. Ennek gyakorlata pedig most abban mutatkozik a legjelentősebben, hogy a beért termések mielőbb lekerüljenek a földekről, különös tekintettel azokról a részekről, ahová a jövő évi kenyérgabona vetése kerül. — Minél többet termelünk, és Hetvennégy éves, de még alkot Hosszú évtizedek óta foglalko­zik írással Apáthi Bálint, sza- mosangyalosi földműves. Az évek folyamán kötetekre való verset írt és néhány regényt. Költeményeiben a parasztember életét, mai életünk fejlődését, az emberek békevágyát örökíti meg. Hetvennégy éves, de még alkot. Legújabb alkotásai közé tartozik „Az ember és a béke” című vers, mely mély emberi érzéseket fed fel. Apáthi Bálint szamosangyalosi paraszt-költő nemrégiben az egész gyűjteményét „örök meg­érzésre” átadta a nyíregyházi Jósa András Múzeumnak. Mzel 300 hotírat „riflöliroznäk“ A nehéz feladatot jelentő őszi munkák, a betakarítási teendők mellett arra is időt szakítanak a Mátészalkai Gépállomás trak­torosai, hogy a gyümölcsöst és szőlőt telepíteni akaró termelő- saövtkezetek kérését teljesítsék. Ennek során közel 300 holdnyi területet mélyforgatnak. így a kántorjánosi, a paposi, a hodászi, a nyírcsaholyi, a nyírparasznyai és más téeszek ültethetnek gyü­mölcsfákat, telepíthetnek szőlőt. fizettek ki eddig Mindinkább korszerűen gaz­dálkodó mezőgazdasági nagy­üzemmé válik a nyírcsaholyi Vö­rös Csillag Termelőszövetkezet. Ebben a gazdasági évben tete­mes összegű saját erejű beru­házást végeztek. Többek között saját gépeket, Szuper-Zetort, esz­közhordozót, öntözőgépet vásá­roltak a közelmúltban. Készítet­tek egy 240 férőhelyes új sertés- hizlaldát, s egy 40 férőhelyes sertésfiaztatót. Eddig 550 ezer forintra rúg a saját erejű beru­házás, mely után nem kevés kedvezmény illeti meg a tsz-t. S éppen ez is gazdálkodásuk egyik titka. Munkájuk eredményeit jelzi, hogy rendszeresen fizenek a ta­goknak előleget. A tsz tagjai minden munkaegységre 8 forint előleget kapnak kézhez minden hónapban. Ebben a gazdasági évben 682 ezer forintot fizet­tek ki előleg címén, s még a kö­vetkező hónapban kifizetnek mintegy 200 ezer forintot. Erő­sen bíznak benne, hogy év vé­gére megérik a 30 forintos munkaegység. Még az idén tető alatt — Lenyesett sarok a Szabolcs utca felől — Nyolcvan helyiség Sok nézője akad már most is Nyíregyházán, a Széchenyi és a Szabolcs utca sarkán levő épít­kezésnek. Mint arról korábban beszámoltunk: itt kívánja fel­építeni új központját a Vízügyi Igazgatóság, itt lesz a sokat em­legetett „vízügyi palota”. Szépen haladnak a munkával, már a kezdeti lépésekből látni, hogy — ha nem is szó szerint értendő a palota — szép szín­foltja lesz a városnak a korsze­rű építkezéssel felhúzandó több emeletes új vízügyi központ. Az igazgatóságon elmondották, az építkezés befejezéséig mintegy 4 és félmillió forint ráfordításra van szükség, amelyből ebben az évben egymillió 900 ezer forintot építenek be. Ebből az összegből felhúzzák a falakat és tető alá teszik az épületet. A jelenleg meglévő, földszin­tes szakaszmérnöki hivatal sem marad a jelenlegi állapotában: két emeletet építenek rá, s vas­szerkezetes tetővel látják el. A Széchenyi úti részen három eme­letnyi magasságig mennek fel s j itt a lapostető megoldást választ- | ják. Az építkezés egyik érdekes­sége, hogy a bejárati résznél a 6 méter 20 centiméter széles be­járót portálszerűen képzik ki, ahol nyolc lépcső magasan lesz elérhető a „földszint”. Az épület Széchenyi út felőli sarkát egyéb­ként az első emelet magasságáig átvágják, hogy ezáltal zavarta­lanabb legyen a közlekedés. Közel 80 helyiség — dolgozó szoba, tárgyaló terem, kultúrte­rem és mellékhelyiség — lesz majd a háromemeletes tömbben, j amelynek Széchenyi úti részébe j már a jövő évben be akar köl- j tözni az igazgatóság.--0----- *» VOVUU, BUL örök némaság világában élnek, mert nem jut el hozzájuk a hang, a beszéd, a nyelv szépsé­ges csengése... Hiába beszélsz hoz­zá, nem hallja, csak látja a száj mozgását. Próbálna válaszolni, de'csak furcsa, halló és beszélő ember számára ismeretlen hang- foszlányok hagyják el szájukat.,. Siketnémák. Több mint kétezer él belőlük a Nyírségben, s azok, akik a megyei szervezet tagjai, már eljutottak az elismerésig. Figyelemreméltó munkát végez­nek az izzó vasak birodalmában Kisvárdán a Vulkánban. Nvólcáh dolgoznak itt ilyenek, s iük Talári Imre és Bállá Ferenc már kitüntetést is kaptak. Fekete An­tal és a többiek kosarat fonnak a Szabolcs-Szatmár megyei Há­ziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet székházában Nyíregy­házán, Jónás László a Keletma­gyarországi Faipari Vállalat meg­becsült munkása... De lehetne so­rolni tovább. Társadalmunk sze­rető gondoskodása övezi őket. A fiatalokat K'ácott tanítják meg, szakmái adnak a kezükbe, hogy érvényesüljenek az életben. Eny­hítik fájdalmukat azzal, hogy be­szélni tanítják, s halló készülé­kekkel sietnek segítségükre... így jutottak el a kisvárdaiak odáig, hogy színjátszó csoportot alakí­tottak, s tapsoltak nekik Debre­cenben és a fővárosban is.. Bal­ia Ferenc írja részükre a szín­darabokat, s. ő is tanítja sors­társait... S, hogy mennyi tehet­ség van közöttük, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a Helsin­kiben megrendezett sportverseny, ahol a magyar siket-némák ki­váló eredményeket értek el... Nagy a szorgalom és az aka­rat bennük. Tanulnak számtant és földrajzot, foglalkoznak poli­tikai kérdésekkel, s csak dicsé­rendő, hogy Décsi János a gyógy­pedagógiai iskola tanára olyan nagy türelemmel és szeretettel tanítja őket, aki vetítettképes előadásokat és felolvasásokat is tart részükre... Csak az a baj, hogy egyedül a Nyíregyházán, élők járnak erre a tanfolyamra, s a kétezerből elég kevés tagja van a megyei csoportnak... S azért dolgoznak, hogy a többieket is beszervezzék, $ közösen segít­sék.« <F. K.| Szép történet j assttott, sapkáját ösztönösen lökte feljebb a fején s fi­gyelte a gép hangját. Megállt, s a kerék fö­lötti vasra támaszkod­va leugrott. Hallgatott, figyelt, közben károm­kodni lett volna kedve minduntalan. Mert csak ő ilyen szerencsétlen! Itt áll előtte a nagy tábla, látni is alig a. végét, nekiszabadulhat­na istenigazában, hogy csak úgy hasadna a föld és nem húz ez a tragacs. Nem húz, hogy a... vutanatok alatt he­tek, hónapok vonultak el emlékezetében. Mennyi reménységgel ült fel a traktorra, s hogy örült az első apró sikereknek is. Igaz, csak tavaly ősz óta tartozik a szálkái gép­állomáshoz, de már az­óta is sikerült bizonyí­tani, hogy gépre való ember ő. T Sáráknak tűnő per- cek, napoknak tetsző órák múltak el s Tóth László gépe az istennek se mozdult el az „egyes” sebességről a szamoskéri Kaszáló dűlőben, az Űj Élet földjén. Pedig ezer szem is lesi talán a haladását, hiszen a vetőszántás sorsdöntő munka az esztendőben. És nem megy ez a vacak! Aztán mi lesz a keresettel? Pedig hogy mondta otthon az asz- szonynak: most jött el a traktoros ideje, meg­lásd csak...! De így? Olyan kemény ez a ki­szikkadt föld is, mint­ha az esőtlenségben kővé meredt volna, tö­rik benne az ekevas, sokszor kell cserélni... Időbe tellett, amíg megjött a terület sze­relője, vele együtt Tóth, László kedve. S amilyen reményteljes volt a várakozás, olyan kedvfonnyasztó lett a búcsú. Nem lelik a ba­ját, hiaba kerülgetik, riasztalak „ooncolgat­ják”... /V am húz. Csak L ’ egyessel. Az idő meg mintha rákapcsolt volna. úgy rohan el a nappal, a csillagok is alig hunyo­rítanak néhányat, már­is rájuk ragyog a ke­lő Nap. Csak a szeren­cse nem Tóth László traktorosra, itt a kéri halárban.. . S míg kinn a csilla­gos estében betegen do­hogott a fáradtnak lát­szó gép, addig a trak­torosok „főhadiszállá­sán”, benn Szálkán két emoer jelentkezésre nyújtotta a kezét. — Hadd segítsünk rki rajta... Masnap a kakasszu- val rajtolt Nemes Sán­dor a nagydobosi, és Bulyáki József a hodá­szi körzet szerelője év­tizedes tapasztalattal, segíteni. Segíteni, köte­lességen felül, ember­séggel, még akkor is, ha versenyben „ellen­felek”. Rajtuk nem fog ki egykönnyen a rakoncáskodó gép, ki­tapogatták a hibát, a helyszínen megjavítot­ták az üzemanyagsza- balyzót, indítottak, s a következő pillanatban már a Tóth Lászlóéval együtt kerekedett mo­solyra az arcuk. /lit történt ez nem­'S rég, a széles ha­tárban, ahol csak azt látni, hogy hosszú csí­kokban barnái mar a föld s ahol egyenletes dobogással hatad előre, kapaszkodik a kis dombhajlatokra egy traktor. —angyal. 3

Next

/
Thumbnails
Contents