Kelet-Magyarország, 1961. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1961-09-03 / 207. szám

Nem hivatalos riport MEGHITT, CSÖNDES SZOBA. Teljes nyugalom. A széles író­asztal vándora a toltó toll is pi­hen. Ám a telefon felberreg, fi­gyelmeztetően, hogy látszólagos csupán a csend. Még meleg a kilincs az utolsó látogató kezé­től. Lakásgondok, ügyes-bajos egyéni és közérdekű problémák hajtják ide az embereket. És panasz... Akikhez jönnek: Csatlós Miklós, a mátészalkai járási tanács tit­kára. Tőle várják sokan az or­voslást. Legtöbben elégedetten távoznak. Mindenki nyelvén ért a titkár. , — Sokszor pedig nagyon ne­héz igazságot tenni, — vallja be Csatlós Miklós. — Különösen a lakásügyekben. Ez okozza a leg­több gondot.... s hozzáteszi: Szál­kán is megpróbálkoznak emelet- ráépítéssel, van néhány erős la­kás erre a célra. Egy romos la­kás is lebontásra vár, ebből is kitelik néhány szoba-komfortos lakás... — Csak a pénzt honnan vesz- 6zük? — kérdezi önmagától, ké­sőbb válaszol rá: — Talán az eddig megtakarí­tott pénzekből, meg az önhibán­kon kívül fel nem használt ösz- szegből, ha sikerül, lerakjuk az első téglákat... TŰZZEL BESZÉL a témáról, mint aki tudja, milyen sok függ attól, hogy minél több ember­nek legyen otthona. De a tit­kár nemcsak Szalka képvise­lőjeként ül a széles íróasztalnál. A járás huszonnégy községe ró a vállára terheket. Most Tibbr- szállás.,. — Ide most egy olyan házat építünk, amely az egész falué lesz. Művelődési házat. Nagyon kell ez oda, meg is érdemlik a tiborszállásiak. Családonként 200 forint községfejlesztési hoz­zájárulást szavaztak meg, öt év­re . előre... Hát lehet őket nem támogatni? A riporter kezében megáll a ceruza. Előtte egy járás gondjai, örömei. S a titkár szavai tovább viszik. De hisz nem erről akart írni eredetileg, egy jó propagan­dista szerepelt alanyként jegy­zetfüzetében : Csatlós Miklós. Márcsak azért is, mert ősztől még egy szemináriumot fog ve­zetni, a sajátján kívül. Mégsem húzta ki füzetéből az előzmé­nyeket, nagyonis ide tartozónak vélte. Vagy nem végez egyben propaganda munkát is Csatlós Miklós a tanácstitkári székben, s kint a községekben? Tíz éve elmúlt, hogy pihenő I idejének egyrészét másoknak l szenteli. Embereket nevel. És hozzáértéssel. •— Mindig arra törekszem, hogy baráti legyen a légkör... így nem marad kétely, nyitott kérdés, S éppen ezt tartom az egyik leglényegesebb dolog­nak. .. Élményeit, tapasztalatait bon­togatja. Hangsúlyozza, mennyire fontosak az alapfogalmak. Po­litikai gazdaságtant e nélkül nem lehet megérteni. Már most szövi elképzeléseit, milyen új lehetőségeket találjon arra, hogy megragadja a hallgatókat. — Nincs unalmas, száraz té­ma, a politikai gazdaságtanban sem, ha sok élő példával, köz­ismert tapasztalatokkal tanítjuk. S ezért is örülök, hogy tavaly elvégeztem a tanácsakadémiát, ott sok elvont gazdaságpolitikai kérdés vált megfoghatóvá előt­tem. .. NEMCSAK A TANÁCSAKA­DÉMIA van a háta mögött, a Marxista Esti Egyetem is. De erről keveset mond. Inkább ar­ra inti önmagát és szeminá­riumvezető társait, soha ne fe­ledjék a megbeszélésre kerülő anyagokat összevetni a napi ese­ményekkel. Majd arra tér át, milyen fontos, hogy a szeminá­rium vezetője rendszeresen fel­készüljön, megjegyzi, nem sza­bad fitogtatnia a tudását, tanul- I nia kell a hallgatóktól is. Az embernél nincs bonyolultabb, ér­zékenyebb gép... Míg mondja, mondja, alig van idő megkérdezni: És lesz erő a másik szemináriumot is vezet­ni? — Nem okoz nehézséget — válaszolja fürgén. — Ököritón fogok vezetni még egy gazdaság- politikai tanfolyamot, s az rá­épül a politikai • gazdaságtanra... De a jogi egyetemre is jár.. — A második évfolyamon ta­nulok. Rendszerint a korareg­geleket és a vasárnapokat hasz­nálom fel a tanulásra... És a család? — Értem. .. Ez a legnehezebb kérdés... — OLYKOR NEM ÁRTANA, ha egy nap 48 órából állna, de így is kell, hogy jusson idő a közélet mellett a magánéletre is. A három gyerek nevelésére, me­lyet' eddig inkább a ’felesége lá­tott el. A pihenés, a szórakozás sem mellőzhető, még az ő ese­tében sem. Folyik a beszélgetés, míg újra megcsörren a telefon, valaki beszélni akar... És pa­pírra kerül a nem hivatalos ri­port, a nem hivatalos témáról. Néhány vonás egy ember hét­köznapjáról, melyekből egyre több van nálunk... Páll Géza. A Singiorgitil de Padure-i hőerőmű generátorterme „A villamosításnak egy lépéssel az iparosítás előtt kell ha­ladnia” mondja a lenini elmélet, amelynek követése során a Román Népköztársaságban nagy ügyeimet szenteltek az ország villamosításának. Számos nagyteljesítményű termö- és hidrócentrálét létesítettek, így az Autonom Maros tarto­mányban levő Singiorgiul de Padure községben levő hő­erőművet. Pándi Kis János szobrászművész mellszobrot készít a már­tírhalált halt Lumumbáról. A művész a szobrot Stanleyvil­le városnak ajánlotta fel. (MTI Fotó: Bojár Sándor tclv.) Kralcár - szemlélet Készül a mártírhalált halt Lumumba mellszobra — Tessék — nyúj­totta a kalauz az egyforintos autóbusz- jegyet az egyik nyír­j egyházi járaton. — Köszönöm — J mondotta a férfi j utas. | — Jaj, legyen szí­ves egy pillanatra visszaadni, elfelejtet­tem kilyukasztani. | — Nem tesz sem­mit. — Dehogynem. Ha jön az ellenőr... — Majd én kilyu­kasztom. — Maga nem tudja úgy, és minden ka­lauznak más helyen kell lyukasztani. — Annyi baj le­gyen, van nálam már egy jó marékra va­ló majd összehason­lítom. — Jó. De miért? — Elszámolásra... Vidékire... — De ez városi. — Ki veszi azt ész­re? Senki! __ •}•)■> — Magának meny­nyi a fizetése? — Mikor milyen a forgalom. — Sok? — Hát nem. — Na, látja. Ne­kem az az elvem, hogy aki két és fél­ezer alatt keres, ne •sajnálja a vállalatát... — Hol dolgozik? — Az AKÖV-nél, vagyis..., ez magát nem érdekli... — mondja, hirtelen kö­rültekintve. A busz megállóhoz érkezik, és' véges zá- kad a beszélgetés­nek, mivel a „fo­rint-elvű” utas - -le­száll, hogy gyalog folytassa útját mun­kaadó vállalatához. S. A. A. budapesti rendexőgárdtt befejezte munkáját Nyírbátorban Befejeződtek a rendezési mun­kálatok a nyírbátori Báthori István Múzeumban. A Múzeu­mok Központi Gazdasági Igaz-: gatóságának művészeti és tech­nikai rendezőcsoportja végezte a munkát a forgatókönyv alapján. Három hétig tartózkodtak Nyír­bátorban. Az új, boltíves mú­zeumi épületben nyolc termet rendeztek be, régészeti, helytör­téneti, néprajzi és természettu­dományi anyaggal. A földszinti helyiségekben lovagterem is van, ezenkívül fegyverkiállítás, vala­mint a Báthoríak emlékkiállí­tása. A múzeum barokk-boltíves szobái igen jó hatást keltenek. A rendezők kiváló munkájáról tanúskodik, hogy a legmoder­nebb technikai és művészi el­rendezéssel nem bontották meg a belső stíluskiképzéssel az össz­hangot. A rendezési költségeket a me­gyei és a járási tanács fedezte. Még hátra van a múzeum kör­nyékének rendbetétele és ak­kor nyithatja kapuit az ország egyik legszebb kiállítása. Lapssélen Szeptember elsején Évről évre mindig új és min­dig öröm az iskolanyitás. Olyan élmény, amelyet megunni nem lehet, és amelyből mindenki ki­veszi részét, még akkor is, ha gyermeke nem iskolás. Tegnapelőtt kilenc óra után megélénkült az utca. Egyetlen színes forgatag a járda, meny­nyi gyermek! Fehér blúzok, pi­ros nyakkendők, rakott szok­nyák, kacagások, beszélgetések, derűs szülői arcok... ahogyan szokott lenni. Szokott, és mégis... Lehet közönyösen nézni ezt a képet? Lehet nem vissza­nevetni a bizakodó gyermekek­re? Lehet nem együtt örülni a gyönyörű őszi nappal? Szep­tember elseje— Mindig új ez az élmény, mert mindig újabb gyermekek lépik át először az iskola küszöbét. Ktesit félve, kicsit várakozóan, de egyébként boldogan. És ér­dekes. az emberek, — sokkal beszéltem már erről. — nem acra gondolnak, hogy valami­kor én is... Nem! Csak ezekre a gyermekekre gondolnak, ezekre az újakra, akik most indul­nak, vagy most folytatják az iskolát, aztán kilépnek majd az életbe. Kilépnek az életbe? Szokványos módon. Hiszen az életbe lépni nem lehet. Az élet van. Élet az is, az iskola. Élet az is, hogy évnyitóra mennek, de milyen gazdag, tartalmas élet is a gyermekeké! Mindig újat ismernek meg, fokról fok­ra tágul előttük a világ, fok­ról fokra többet birtokolnak abból, ami az övék, s ami majd csak és kizárólag az övék lesz. Mert az utcán, ahol a gyerme­kek hada vonul, a jövő évti­zedek társadalma vonul ott. Az a társadalom, amelynek akkori boldogabb életéért ma mi, fel­nőttek harcolunk. Örökösök. Jó nézni, hallani őket. Jó látni, érezni az élet hatalmas és végtelen áradását. az életet, amely egyértelmű a békével, s amelyet nem szün­tethet meg halál, mert az élei soha nem halhat meg, csak örökkön, ismét és ismét megúj- hódik. Nem pirosbetüs ünnep szep­tember egy. Mégis ünnep. Az élet megújhodásának ünnepe. S.— Érdekes előadás — nagy érdeklődés Az ÉM Szabolcs Megyei Épí­tőipari Vállalat nőtanácsa jól sikerült előadást rendezett szer­dán a vállalat dolgozó női ré­szére. Dr. Csikay László orvos Nóvédelem című előadására mintegy ötven női dolgozó volt kíváncsi. Az érdekes előadás után szinte özönlöttek a kérdé­sek — szóban és írásban — az előadóhoz, aki mindjárt vála­szolt is rájuk. Egyöntetű volt a vélemény,; hogy érdemes volt megrendezni és meghallgatni ezt az előadást. Termelőszövetkezeti dolgozóknak fizetett az Aliaml Biztosító .— Több mint százezer forint kártérítés A közelmúltban több tízezer forint kártérítést fizetett ki az Állami Biztosló, Szabolcs-Szat- már megyében. Tetőre dobott úvegdarab okoz­ta Vass Péter nyírturai lakosnál a tüzel, minek következtében le­égett egy lakóépület és egy is­tálló. Vass Péter termelőszövet­kezeti tagnak az Állami Bizto­sító a háztartási biztosítás alap­ján tizenhatezer-ötszáz forintot fizetett. Fekete Mihály nagyhalászi la­kost motorkerékpár ütötte el és agyalapi töréssel a helyszínen meghalt. Háztáji biztosítás alap­ján családjának 15 ezer forintot fizet a biztosító. Történtek még egyéb tűzese­tek is, amelyeknél szintén tete­mes összeggel segített enyhíteni a kárt az Állami Biztosító. Zsuk István nyírbogáti lakos dohány­pajtájáért és egyéb elégett in­góságáért 19 ezer 25 forintot ka­pott, és általános háztáji bizto­sítás után Gál Sándor sóstóhegyi lakos 38 650 forint kártérítésben részesült. KTi sniefö emé Nyilvános dicséretben részesí­tette a dombrádi községi tanacs Pálóczi Lajos és Csercsa Ba­lázs helyi lakosokat, akik a „Tiszta udvar, rendes ház” moz­galom során a legszebbé, legren­desebbé" tették portájukat. Az el­ismerő szavakat — amelyek' ez­úttal kellemesen érték a ház ele­jét — gi igen népszerű „Domb­rádi Híradö”-ra függesztették, ki a közelmúltban. 4

Next

/
Thumbnails
Contents