Kelet-Magyarország, 1961. augusztus (21. évfolyam, 177-204. szám)

1961-08-18 / 193. szám

A főméinök elégedett a nagyhalászt Petőfi Termelőszövetkezet első. idei száraz­dohány szállítmányával. A tizenhárom mázsás tétel vilá­gos osztályozással, többségében kettes minőségben került át­vételre. A képen Grasseli Miklós, a Nyíregyházi Dohány­beváltó és Fermentáló Vállalat főmérnöke Asztalos József elnökhelyettessel és Bácskái János dohánytermelési felelős­sel a beszállított dohány minőségét ellenőrzik. Külföldre exportálja a mentát a Herbária nagyhalászi üzeme Megkezdődött a menta átvétele - 80 kh menta termelése a nagyhalászi termelőszövetkezetek jövő évi tervében Nemrég kezdte meg a menta átvételét a „Herbária” Országos Gyógynövény és Selyemgubó Szövetkezeti Központ nagyhalá­szi üzeme. Nagyhalász és kör­nyéke már évtizedek óta fog­lalkozik, külföldön is igen kere­sett magyar menta termelésével, mely egyébként is jó hatóanya­got tartalmaz. A környék lakos­sága igyekszik is kihasználni ezt az igen jól jövedelmező gyógy­növényt. A nagyhalászi dolgozók ed­dig kétszázan adták át a mentát az. átvevőhelynek és igen sok tsz tag a háztájiban termelte. Ha csak másodosztályú levélmen­tát veszünk figyelembe mázsán­ként 2200 forint jövedelmet je­lent. Jó ütemben halad az át­vétel. A nagyhalászi üzem és a környék felvásárló telepei ed­dig a szerződött mentának mint­egy 70 százalékát vették át. A nagyhalászi üzem azonban nemcsak a menta átvételével, de a menta feldolgozásával is fog­lalkozik. Ügy a keleti, mint a nyugati országokba — köztük Svájc, Nyugat-Németország és a Szovjetunióba — egyaránt exportálják a mentát. Hagymási József telepvezető tájékoztatása szerint a termelő- szövetkezetek a jövőben egyre nagyobb területen kívánják meg­oldani a menta termelését. A nagyhalászi Petőfi Tsz-ben Asztalos József tsz. elnök helyet­tes arról adott tájékoztatást, hogy a tsz ebben az évben 10 kh. területen termelt mentát és ezt a területet az 1962-es évben 50 kh-ra növelik. A területet már ki is jelölték és már meg­kezdték a talaj előkészületi mun­kálatait is, hogy ősszel a mentagyökereket megfelelő főidbe ültethessék. A nagyhalászi Aranykalász Tsz ebben az évben 60 mázsa széna­mentát adott át 400 forint má­zsánként! árban. Jövőre 30 kh. területen termelnek mentát. —nemes— Szaltoiewinli A „NAPFÉNY VÁROSÁBAN“ Z eged — így nevezték rég a Tisza-fodrozta várost. A zege szó eredetileg halfogót jelentett. Ide tart a piros és a kék Ikarusz, felfedezni az újarcú „Zegedet”. Kilencven szabolcsi ember szorong az üléseken, tsz-parasztok, sokuk alig jutott még túl a járás, a megye határain. Az újdonsült kirándulók még otthon időznek, feltört tenye­rek, mutatják a nagy nyári hajrá nyomait. A motor egyen­letes zúgása a cséplőgépek ze­néjére emlékezteti őket. A ki- bomló alföldi táj gyönyörköd­teti a szemet, feledteti a fára­dalmakat, egy kicsit fel is idé­zi... — Ott még van csépelni va­ló... — biccent fejével egy óriási búza-asztagra a Csen- ger-melletti paraszt bácsi. Hall­gatásában önérzet, természetes nyugodtság duzzad. Náluk már nincs ilyen látvány. Elmarad a békési határ, gyors szárnyakon suhan az Ikarusz. Megy a tere-íere, is­merkedik a kocsi, hátul csat­tog a kártyalap, nevetés csap fel, nóta is kerekedik, Szeged alatt égig nő a nótafa. Izga­lom, kíváncsiság, kellemes ér­zés vibrál mindenkiben. Egy ezüsthajú ember szemüveget kotor elő, így biztosabb: A fiam, a legkisebbik fiam ^ itt lakik, Szegeden, ta­nár. Megírtam,, hogy érke­zem.., Fekete András bácsi, a panyolai tsz tagja .kisvártat­va magához öleli a fiát, az egész várost... Este a Dóm-téren, a szabad­téri játékok színhelyén meg­elevenedik a mesevilág, szín- relép János vitéz. Jancsi és Juliska a puha pázsiton ölel- kőzik, nem is sejtik, hogy oda- fönt nehéz felhők gyülekez­nek. Egyszerre villám villan a szemekbe, megered a felhők valamennyi csatornája. A né­zők, a hét és fél ezer ember futva igyekszik az árkádok alá. A hangosbemondó nyugalom­Üzemből - üzembe: Hogyan lett éliizem a Vasszerkezeti és Gépipari Vállalat? Hogyan is válik egyszerre él­üzemmé egy vállalat, amelyik idestova hat éven keresztül csak most tudta visszahódítani ezt a megtisztelő címet? A hír még elég frisskeletű ahhoz, hogy elgondolkodjon rajta az ember. A féléves termelési terv 100,3 százalékra, az egy munkásra eső termelési érték 103,4 százalékra való teljesítése és a létszámkeret 97 százalékos felhasználása a számszerű bizonyítéka annak, hogy az elmúlt félévben eredmé­nyes munkát végeztek a VAGÉP dolgozói. De vajon mi húzódik a számok mögött? Kezdjük talán az elején. A Központi Bizottság határozatára, a vállalat már az elmúlt év de­cemberében elkészített egy mű­szaki intézkedési tervet. Ebben meghatározták az elvégzendő fel­adatokat, mint például a kapa­citás maximális kihasználása, a műszaki normák bevezetése és az egyéb szervezési kérdések megoldása. Az intézkedési terv végrehaj­tása során kiderült, hogy a meg­lévő és üzemelő gépek korszerűt­lensége következtében ezek használhatósági foka igen ala­csony. Ehhez hozzájárult még az is, hogy megfelelő férőhely és műhely hiányában egyes üzem­részek munkásai a szabadban kénytelenek dolgozni. Rossz idő esetén így a műhelyekben túl­zsúfoltság keletkezik s ez csök­kenti a munkateljesítményt. A munkaidő jobb kihasználása márcsak azért sem volt lehet­séges, mert a vállalat csak fo­rintértékű tervteljesxtésre volt kötelezve és így az erre vonatko­zó adatokkal sem rendelkeztek. Hatalmas szervezési feladat volt ilyen körülmények között a Központi Bizottság határozatá­nak megfelelő normakialakítást végrehajtani, a prémiumos idő- bérrendszerröl áttérni a norma szerinti bérezésre. Ennek érde­kében függetlenített normást ál­lítottak be, aki rendszeres mun­kanap-fényképezések alapján tesz javaslatot a munkaidő jobb ki­használására vonatkozóan. Az átállás nem volt zökkenő­mentes. A reálisan megállapított új normák ellenére is, a próba­elszámolás idején csak 95 száza­100 mázsa terményt adott ajándékba az idős, munkaképtelen tagjainak a mándoki Új Élet Tsz Nem feledkezik meg az idős, munkaképtelen tagjairól a mán- doki Új Élet Tsz vezetősége. Az idei gazdag aratás és cséplés befejezése után eddig 60 má­zsa búzát és 40 mázsa rozsot adtak ajándékba az idős tagok­nak. Ezenkívül 500 mázsa szal­mával is segítették őket. Mintegy 50—60 tagot érintett ez a juttatás, melyet a szociá­lis alapból fedeztek. Gondolnak a nagyobb betegekre is. Nemré­giben 500 forinttal segítették Borbély Lajost, s házassági se­gély címén ugyancsak félezer fo­rintot kapott Galambos Ilona. Az őszi időszakban, mint azt tavaly is tették, tüzelővel is segítik az idősebbeket. Közel harminc fő azoknak a száma, akiknek házhoz szállítják a téli tüzelőjüket. Megalakították a tsz-ben az önsegélyező csoportot is, s a ha­vi 10 forint tagdíj felét a szö­vetkezet fedezi tagjai helyett a szociális alapból. Vass Lajos és Lévai István már élvezik is en- ,nek hatását, hisz a jó munka 'jutalma képpen üdülni vannak. ra int és jó időt Ígér. Néhány­szor azonban újra, meg újra elered az eső, de a nézők nem tágítanak. Végül magasba len­dülnek a kezek: — Csillagos... Folytatódik is az előadás. Árad a csodálatos mesevilág, még az előadás után is... — Olvastam én ezt, — ma­gyarázza a körülállóknak az egyik földink. — De ki gon­dolta, hogy ilyen szépen elő lehet adni. Az elismerés, a csodálat egyöntetű, de néhá- nyan nem titkolják el véle­ményüket sem. — Jane» Juliska, én úgy emlékszem, nem ölelkőztek ennyire abba a könyvbe, — teszi be a garast valaki. — Juliska még ugyan szende kis­lány volt, nem ilyen enyelgő... A francia királyon annyit ^ nevettem, a könnyem is kicsordult, de ennyire ütődött- nek nem gondoltam. Gyává­nak igen, de ilyennek...? — tűnődik el egy fiatalember. — Maga meg honnan veszi a tudományt...? — csap közbe csípősen az egyik szatmári menyecske. Az „avatatlan” kri­tikus zavartan elhallgat, he­lyette ismerőse válaszol: — Honnan? Esti iskolába jár, velem együtt... Az első szegedi éjszaka után sodorja tovább a kirándulókat az élmények sodra. Szeged nemcsak híres, fényes város is, tiszta, ragyogó. Évente átlago­san 2050 óra napfényt élvez, ezért is hívják a „napfény vá­rosának”. Nemcsak a kétarcú, múlt és jelen vonásait viselő Szegedet ismerik a szabolcsi parasztok, kezet szorítanak az emberekkel is a dolgos, városát, történelmi hagyományait sze­rető szegedi emberrel. E talál­kozások kölcsönöznek mély tar­talmat a kirándulásnak... Itthon patakzik a beszéd. Balogh Vilma, Botos Ica és még sokan nem felejtik el a kedves várost... Élményeikben, örömeikben osztozik majd a rokonság, az egész falu. Sok ilyen kirándulás vár még a tsz-parasztokra az Állami Biz­tosító önsegélyező soportjának jóvoltából. S min41 népesebb* válik megyénkben e csoport, annál több szabolcsi ember ni el, azt a sok szépet, amiből ed­dig a parasztemberek nem ré­szesültek. De önállóan is szá­mos kirándulást, üdülést ren­dezhetnének a megye tsz-ei... IT ilencven szabolcsi parasz- tot meghódított a „nap- íóry városa”, s ők is meghódí tották azt... Páli Géza lékos volt az átlagos teljesít­mény. Ebben az időben a párt- szervezet taggyűléseken, nyilvá­nos pártnapokon, a szakszerve­zet termelési és szakszervezeti tanácskozásokon, majd részlegen­ként! megbeszéléseken foglalko­zott a normarendezés szükségsze­rűségével. A jó szervezés, a műszaki szín­vonal fokozatos emelése és a fel- világosító munka eredményeként kialakult munkaverseny magá­val hozta a termelékenység emel« kedését. A próbaelszámolást kö­vető időszakban már 110—140 százalék között volt a részlegenként! átlagtelje­sítmény. Az eredmények alakulásában nagy szerepe van a szocialista brigád cím elnyeréséért kialakult versenymozgalomnak. A verseny­ben résztvevő két brigád célki­tűzéseiben a tervteljesítésen kí­vül elsősorban az anyagtakaré­kosság és az önköltségcsökkentés szerepel. A termelékenység to­vábbi növelése érdekében a vál­lalat vezetősége tervbe vette, hogy a következő évben fokoza­tosan kicserélik az elavult gépe­ket és a szolgáltató részlegekre is kiterjeszti a norma szerinti elszámolás rendszerét. S ha akadt is a vállalatnál a normarendezés során egy-két bo­rúlátó hangulatrontó, azoknak most tanulságként kell, hogy szol­gáljon a holnap délután — a Sóstói Szálló nagytermében meg­rendezendő élüzemavató ünnepség Ezen az ünnepségen több inint 30 ezer forintot osztanak ki a jó munkát végző dolgozók között és ennek keretében tizenheten ki­váló dolgozó oklevelet és hárman kiváló dolgozó jelvényt kapnak, összesen hetvenen kapnak pénz­jutalmat. Mert nálunk a jó munka ju­talmazása törvényszerű. S amikor a termelékenység emeléséről be­szélünk, mindezt saját jólétünk emelése érdekében tesszük. Tóth Árpád. 13 ezer tagja van a megyében a biztosító és Szegélyező csoportnak Megyénkben is egyre népsze­rűbbé válik a termelőszövetke­zeti tagok biztosító- és önsegé­lyező csoportja. A megyében je­lenleg 13 ezer tagja van a cso­portnak, az év végére 20 ezer­re akarja növelni a tagok szá­mát az Állami Biztosító. A fel- világosító jellegű szervező mun­kához van is elegendő meggyő­ző érvük. Másféléves működé­se alatt a Szabolcs-Szatmár me­gyei tsz-tagok biztosító és ön­segélyező csoportja 800 tagnak nem kevesebb, mint 161 ezer fo­rintot fizetett ki, házassági, szü­lési, s egyéb szociális segély cí­mén. Ezenkívül 464 tsz-tagot üdültettek, s vittek kirándulá­sokra, tizenegyet pedig külföldi üdülésben részesítettek. Az év második felében még 250 szabolcsi tsz-tag vehet részt belföldi üdülésben, természete­sen jut pénz a különböző segé­lyek kifizetésére is.

Next

/
Thumbnails
Contents