Kelet-Magyarország, 1961. augusztus (21. évfolyam, 177-204. szám)
1961-08-22 / 196. szám
Búcsúzik a nyár a munkásakadémiák (MTI Fotó) Érdekes átolvasni is azokat a I címeket, amelyek egy-egy előadás ! témáját jelölik a munkásakadé-1 miák tématervében. Nem szűkre- szabott ismertetők ezek, hanem egészükben jelentős műveltségbeli gyarapodást hoznak majd azok részére, akik részt vesznek ezeken az akadémiákon. Már korábban is volt próbálkozás, de ilyen határozott formában még nem került sor az akadémiák megrendezésére, mint az idén. Fontos változás, hogy az akadémiákat több évre tervezik, így az üzem dolgozóiEgy nyírmadai lány „randevúja“ Gagarinnal Újsághír: Tegnap húsz szabolcsi dolgozó — termelőszövetkezeti paraszt, gépállomási, ipari munkás — utazott a fővárosba, hogy személyesen találkozzék Gagarin- .-tf, nal. . . ?-•' Ragyog az arca, mint kinn •sbz augusztusvégi lágy napfény. í Az órájára néz: hány perc is •van még az indulásig? Csak rohanna már a vonat... — El sem akartam hinni, amikor mondták. Hogy én személyesen láthatom az első űrpilótát, a világ legbátrabb emberét. ..?-. Nagy izgalom forrós ttja Ica minden szavát. Folytán csak azt hajtogatja: hirtelenjében nem is tudja, kinek hálálja meg ezt a nagy kitüntetést. Ahogy reggel búcsút vett a barátnőitől, mind ezt mondta: aztán helyettünk is puszild meg az űrhajók! .. Sándor Ilona, a Nyírmadai Állami Gazdaság agronómusa igazi „űrlázban” van. Repdes az örömtől. — Ilyen névnapi ajándékot álmomban sem gondoltam. Mert bár 18-án tartottam a névnapomat, és 21-én „randevúzok” Gagarinnal, a szólásmondás azt tartja: nyolc nappal előtte, utána. .. Eddig újságokból és a televízióból ismeri Jurijt, de most közvetlen közelről láthatja. A kérdésre, hogyha szót válthatna a bátor űrhajóssal, mit mondana, — ezt válaszolja: — Megmondom neki, hogy Szabolcs-Szatmár megye egész ifjúsága példaképének tartja, s meleg kézszorítással üdvözli. .. — Persze, kíváncsi vagyok a feleségére, meg a kis dundi Gálocskára. Látta a képét az újságban? Ugye, milyen aranyos? Már megvan a tervem: egy gyönyörű matyóbabát ajándékozok a kis „úrbabának”. Bocsánatot kér, hogy nem időzhet tovább, lassan itt az indulás, és nem akar lekésni erről a nem mindennapi „találkáról”. .. Jó utat Ica, jó utat boldog szabolcsiak! —angyal. jó munkájáért jutalom előadást láthat a Csengeri járás A csengeri és tiszalöki járás versenyfelhívása országosan fel-1 hívta a figyelmet erre a két járásra. Várták, hogy ők maguk hogyan teljesítik majd saját előírásukat. Kiválóan helytálltak, mert a két járás elsőként fejezte be az országban a gabona betakarítását. Augusztus tizedikére befejezték a cséplést, a nyári szántást és teljesítették gabona értékesítési tervüket is. !j iskola Kéken, Bujon és íNvírturán Nemsokára megkezdődik az általános iskolákban a tanítás. „MEGISMERŐ” GÉPEK Szovjet szakemberek „olvasó” gfepek szerkesztésén dolgoznak. Olyan olvasógépekről van szó, amelyek nemcsak a nyomtatott, hanem a kézírást is elolvassák. .-Sikeresen kísérleteztek már azzal, hogy élő beszéd útján közölnek adatokat a számítógéppel (eddig perforált szalagon közölték a számítógépekkel az adatokat). Most megfelelő műszaki eszközöket keresnek ahhoz, hogy a gép „megismerje” a környező tárgyakat, vagyis az agy funkcióját teljesítse. A jövőben az ilyen megismerő gépek emberek ezreinek munkáját végezhetik el, nyilvántartási és tervezési feladatokat oldhatnak meg, idegen nyelvekből fordíthatnak. A tantermek kitatarozva, frissen festve várják a tanulókat. Teljesen új, kéttantermes iskola várja a tanulókat Kéken. A saját vállalkozással épített iskola műszaki átadására a héten kerül sor. Bujon háromtantermes, önálló iskolát adnak át rendeltetésének szeptember elsejéig. Nyírturán is új, önálló kéttantermes épületet adnak át. Tiszanagyfalun a már tavaly elkezdett művelődési ház építése folyik teljes ütemben. Nagyon sokat számít, hogy az egész tetőszerkezet a helyszínen várja, hogy sor kerüljön rá. Terv szerint még az idén elkészül a nagyterem és a szolgálati lakás, úgyhogy az év végén már meg is kezdheti működését a művelődési ház. Szorgalmuk, szép teljesítményük nem marad elismerés nélkül. Az Állami Déryné Színház jutalom játékot ad tiszteletükre. A pontos időben még nem állapodtak meg, de egy héten belül valószínűleg sor kerül az előadásra a Csengeri járási Művelődési Házban. A közönség összetétele jelentősen el fog térni a szokásostól, ugyanis az egész járásból behívják azokat a legkiválóbb dolgozókat, akik a legtöbbet tettek a szép eredmény eléréséért. A közösen elért eredménynek a jutalmát is közösen élvezik majd. nak két-három. a nőknek két év az akadémia, amely idő alatt mindig új és új ismereteket szerezhetnek. És ugyancsak fontos az is, hogy a dolgozók különböző csoportjainak más más felépítésű előadás sorozatokat dolgoznak ki. Más tématerv szerint haladnak a munkásakadémián belül például az építőipari munkások, mint a vasipariak. Megyénkben a kialakuló gyakorlat az, hogy üzemenként az előadások mintegy fele az üzem sajátosságainak megfelelően alakul majd. Más előadások hangzanak el a nők akadémiáján, s itt is más városon és falun, s megint más az ifjúsági akadémiákon, vagy a termelőszövetkezeti akadémiákon. Az egyes akadémiák megszervezésében a társadalmi és tömegszervezetek nyújtanak segítséget a TIT-nek, így a tanács, a népfront, a nőtanács, a KISZ, és jelentős mértékben segít az üzemi munkásakadémiák létrehozásában a szakszervezet. Már megkezdték megyénkben a munkásakadémiák szervezését. Terv szerint a megye minden üzemében létrehoznak ilyen művelődési lehetőséget; vagy munkásakadémiát, vagy legalább egy ismeretterjesztő előadás-sorozatot. De legalább harminc munkás- akadémia indítását szeretnék megvalósítani. ■ Négy nagy üzemben már meg- I felelő tapasztalatokat szereztek. A kisvárdai fémszerelvénygyárban, és a demecseri burgonyakeményítő gyárban szívesen fogadták a kezdeményezést. Bizonyos idegenkedést a nyír- bogdányi ásványolajipari vállalatnál tapasztalt az akadémia szervezési bizottsága. Itt az üzem jelentős része iskolai (általános, középiskolai) oktatásban vesz részt, és szakmai tanfolyamokon tanul. S a műszakváltás is nehézséget okoz. Mégis, a választ még nem adták meg véglegesen. S ha megvizsgálják, hány dolgozó van, aki semmilyen továbbképzésben, ismeretgyarapításban nem vesz részt, nem kétséges, hogy elfogadják a munkásakadémia nyújtotta lehetőséget. Az elmúlt évi tapasztalatok — amelyek előadás-sorozatok megrendezésére szóltak, — azt mutatják, ahol az üzemi, társadalmi és tömegszervezetek megértik a törekvés fontosságát, s ennek megfelelően beszélgetnek az aktívák a dolgozókkal, az eredmény nem marad el. A munkásakadémiák tematikája szinte önmaga helyett beszél, csupán ismertetése is feltétlen érdeklődést vált. ki. Az építőipari munkások akadémiáján például ilyen előadások várnak a hallgatókra: (a javasolt tématerv szerint): A piramistól a felhőkarcolóig. — Ismerjük meg az építőanyagokat — Építészeti stílusok — Építőipari dolgozók egészség- védelme — Mártírjait a munkásosztály nagy szívébe zárta (A Párizsi Kommün. 1871) — A második évben pedig: Az építőanyagok kémiája — Hogyan építkezzünk télen — Iparfejlesztés az építőiparban — A világmindenség szerkezete — Az ember származása, — stb. A nők akadémiája sok filmvetítést is alkalmaz. A filmek között bemutatásra kerül: Zó ja, Édes Anna, Az idegen gyermek, Messzi utca, Amiről beszélni kell stb. Az üzemekben szervezett nők akadémiája természetesen az üzem profiljának megfelelő előadásokat is tervez. Az induló akadémiák végül oklevelet nyújtanak a részt vet- teknek, amely tanúsítja, hogy meghallgatták az előadásokat. Indul az akadémiák szervezése. Cél az, hogy minél több helyen, komoly szándékkal valósuljanak meg, s valóban hasznosak legyenek azok számára, akik más módon nem gyarapítják új ismeretekkel műveltségüket, tudásukat. Nagy figyelmet, teljes segítséget érdemelnek ezek a népszerű előadási formák. S.— F él?... Rámtekint, megtorpan a furcsa kérdés hallatán, s fontolgatja, vajon szóljon-e vagy hallgasson? Néhány pillanat múlva mégis válaszol: — Miért félnék? — mondja G. K. nem teljes nyugalommal. Csak... tudja, nem szép az ilyen „kényes” dolgot kiteregetni. .. S újból elhallgat. Néz maga elé, pirulni kezd az arca, de látszik rajta, azt gondolja, ha egyszer betette a garast, akkor... — Többször melléfogott már... Most is sajnálatos eset történt vele. No de hagyjuk. Nem, nem mondom el mégsem legyint kezével s közben nagyot sóhajt. Valaki benyit az irodába, a szekrényben matat, s aztán néhány perc múlva becsukódik mögöttg az ajtó. Pillanatnyi csend telepszik közénk. .. Elszánja magát végre. — Folt esett N. B. becsületén. Pedig munkacsapat vezető, — s akadozva, lassan visz- szapergeti az egyik forró nap emlékezetes történetét... Borsót csépeltek a dadai határban. .. A Dózsa embereinek fénylett a teste az izzadságtól, a nagy melegben. Már csak nagyobb szüneteket tartva duruzsolt a cséplő. Keveset evett, a végét járta... A Nap is lebukóban volt, mikor befejezték a munkát... Hazafelé készülődtek az emberek, amikor furcsa gondolatok motoszkáltak N. B. fejében. „Mi lenne, ha megmerítené a táskát?” „Úgy sem fér bele sok, A fűti három, négy kiló”. „Ezzel csak nem károsodik meg a téesz?”... Körül nézett, s egy óvatlan pillanatban, amikor úgy vélte, nem látja senki, kinyitotta az egyik zsák száját, s belemerítette a táskát... Felemelte, megfordult. S ekkor úgy érezte. rászegeződik minden ember tekintete. Testét hirtelen forróság öntötte el, de már késő volt... Kabátját hirtelen a vállára dobta, s visszasietett a többiekhez. — S ekkor történt az, amire N. B. nem számított — magyarázza G. K. — D. J. a brigádvezető lehet hogy figyelte, lehet hogy nem, én sem tudom, de amikor indulásra készen együtt voltak az emberek, megszólalt: — Borsót ne vigyen el senki. A közösé, ne károsítsunk meg egy tagot se! Megdöbbentek. Az emberek gyanakvó pillantásokat vetettek egymásra. Csak álltak némán, s nézték, várták melyik mozdul. Csend volt. Csak egy ember nézett konokul földre- szegezett tekintettel maga elé, pirult az arca, s állt földbegyökerezett lábakkal, mint egy szobor. N. B. úgy érezte forog vele a világ, s szinte lelki szemeivel látta, hogy őt nézik, s a brigádvezető D. J., le nem veszi róla a tekintetét... Elszánta magát, kivált a többiek közül, ledobta kabátját, csak a táska maradt a kezében, fel sem nézett, s megindult vissza a zsákhoz. Kinyitotta a táskát: — Kiborítom mind — mondta halkan. A borsószemek zörögve, sugáralakban hullottak vissza. .. Hosszú percek voltak. Az emberek figyelték, s hallgattak, de az agyukban ott motoszkált a gondolat: három kiló borsó... — Ez volt a büntetése... a szégyen — mondja halkan G. K. íme a folt, mely még nagyon friss, jól létezik, s ezt ő is tudja, érzi, mikor az emberek szemébe néz... Farkas Kálmán 5
