Kelet-Magyarország, 1961. augusztus (21. évfolyam, 177-204. szám)

1961-08-20 / 195. szám

Sárguló dokumentumok Vádak kommentár nélkül A Nyíregyházi Megyei Könyv­tárban a Nyírvidék című lap 1927. január 13-i számában ol­vashatjuk: „...a tényleges ha­lálozás 956 volt az elmúlt év­ben. Ebből pedig a hat éven aluli elhaltak száma 405, tehát csaknem ötven százaléka az ösz- szes elhunytaknak. Szomorú kép, mert csak az világlik ki belőle, hogy egyrészt nagy a nyomo­rúság, — születési gyengeségben 74 halt el — másrészt pedig ta­lán éppen az említett okból is, nem fordítanak nagy gondot a gyermek egészségére igen sok helyen, — bélhurutban meghalt 119”. A február 4-i lapban Nyíregy­haza város lakosságának egész­sége. Az ügyvezető orvos jelen­tése cim alatt ez áll: „Az 1925. évi május hó 16-án a kanyaró járványszeruleg kezdett fellépni, a járvány 1926-ra is átterjedt, az év végéig 1109 gyermek be­tegedett meg benne, ezek közül 1098 meggyógyult, 11 meghalt”. Az Ah ami Levéltárban az 1939-ben kiadott Vármegyei Szo­ciográfiák című sorozat Szabolcs Vármegye kötetében ez áll a 182. oldalon: „Vármegyénkben ez idő szerint egyetlen állandó bölcsőde müködiK.... Időszakos nyári napközi otthon, amely a gyermekek teljes napközi gondo­zását. .. végezte, 1938-ban négy volt Szabolcs vármegyében". Ügyancsak a Nyirvidékben ol­vasható, az 1927. január 15-i számban: „1920-ban 7 980 143 ember. .. közül 240 180 a ház- tulajdonosok száma, 565 423 a földbirtokosok száma, se há­za, se házrésze, se földje nin­csen 6 722 140 embernek”. A január 23-i szómban olvas­ható: „Szabolcs vármegye né­hány év óta erősen küzd az el­len a szégyenthozó valóság el­len, hogy az írni-olvasni tudás terén ö az ország utolsó várme­gyéje. Itt van a legtöbb analfa­béta. Sokan nem elégedtek meg a lealacsonyító rangsorolással, keresték az okát a megszégye­nítő kulturálatlanságnak. — Mégiscsak terhel valakit a fele­lősség a szégyenért”. Az Állami Levéltárban meg­található 1932—34-es alispáni je­lentésben áll: „A nem állami elemi iskolák fenntartóinak rendkívül súlyos helyzete elő­idézte azt az igen nagy bajt, hogy azok a nem állami elemi iskolai tanítók, akiknek helyi javadalma az iskolafenntartók részéről szolgáltatandó százalé­kos készpénzben van megálla­pítva, azt vagy csak hosszú vá­rakozás után szórványosan, vagy pedig egyáltalán nem kapják meg. . . A nagyösízegű kész­pénz helyi javadalom rendszeres elmaradása a tanító családok egzisztenciáját veszélyezteti, a családfenntartó tanító munka­kedvét lecsökkenti, jogosan zú­golódó. elkeseredett lelkeket ter­mel ki. ... a vármegyében még mindig lényegesen nagy azok­nak az iskoláknak a száma, Színes levelezőlapok Nyíregyházáról Az elmfllt napokban furcsa je­leneteknek lehettek tanúi a nyíregyháziak. Városunk neveze­tesebb pontjain fényképezőgép kattogott. Így a szabadtéri szín­pad esti mozielőadásán is, köz­terek szobrainál, stb. Az MTI fotóművésze járt itt, hogy felvé­teleket készítsen egy dokumen­tum albumba, ahonnan központi lapok, s más kiadványok részére igényelhetők a kéoek. Másrészt levelezőlapokat bocsátanak majd ki Nyíregyházáról, közöttü.: szí­nes lapokat is. amelyeknél 100—120 gyermek is esik egy tanítóra”. A Nyíregyházi Jósa András Múzeumban található 1930. ja­nuár elsejei Nyírvidék újévi körkérdését és a rá kapott vá­laszok egy részét közöljük: „Mi az oka a mai nehéz gazdasági helyzetnek, s hogyan lehetne a kivezető utat megtalálni? „BENCS KÁLMÁN, DR. M. KIR. KORMÁNYFÖTANÁCSOS POLGÁRMESTER: A mai ne­héz gazdasági helyzetnek okait abban találom, hogy a vesztett háború után összezsugorodott or­szágunk minden oldalról a leg­ádázabb ellenségeinkkel lett kö­rülvéve. TÓTH BÁLINT ' MIN. TAN. M. KIR. PÉNZÜGYIGAZGATÓ: Ha ... hazai szempontból tár­gyaljuk ezt a kérdést, .. . akkor az egész ország közgazdasági helyzet okait kizárólag a tőke­szegénységben és az értékesítési nehézségekben látom. R1MASZOMBATHY GÉZA: Kivezető utak: 1. Takarékosság. 2. Többtermelés, mely munkaal­kalmat is teremt. 3. Elhelyezési és értékesítési lehetőségek te­remtése. 4. A kartelek túlkapá­sainak meggátlása. 5. A prog­resszív adózás és létminimum helyes alkalmazása. 6. összefér­hetetlenségnek fent és lent bí­rói úton való elbírálása. 7. Az állás és jövedelem halmozás meggátlása. 8. A közterhek, re­dukálása. LOVAS KOVÁCS JANOS GAZDA: Szép lecke, szellemi tornajátéknak megfelelő gondo­lat. A felsőbb és alsóbb rangú és rendű urak, politikusok, ve­zérigazgatók és igazgató vezé­rek, a kormány al-, közép- és főtanácsosai, a Kiosz, Kansz, Mansz, Dafke, Dalesz, Tesz, és Vesz fő muftiait már hosszú évek óta szembekötősdit játszanak e kér­dés körül, mint a gyerekek és vakon tapogatózva kerülgetik, mint macska a forró kását a ki­bontakozás leghatalmasabb aka­dályát, magát a kormányt. Magyarországon a baj ott van, hogy az uralmon lévők nem vonták le a világháború és a forradalmak tanulságait s a po­litikát ott folytatták tovább, ahol 1914-ben elhagyták. A kormány egyik kezében lángpallossal őrködik a nagytő­ke és nagybirtok épsége felett, másik kezében korbácsot tart, hogy alkalomadtán az éhező milliók nyaka közé csördítsen... Több mint 3 és félmillió zsel­lér ... tengődik, mig például a herceg Eszterházy család 200 ezer holdon felüli birtokkal ren­delkezik. ... Ha az a 3 és fél­millió zsellér emberibb életet élhetne, ha munkájáért .megfe­lelő ,ellenértékét kapna, akkor a magyar kereskedelem és ipar találna bőséges piacot és nem tengődne kizárólag az aránylag jól fizetett állami tisztviselők­ből, mint most. Ha a kormány nem az éhező milliók nyakára sózná különbö­ző címeken és módokon a nyo­masztó adóterheket, hanem fo­kozatos mértékben a vagyon nagysága szerint róná ki az adót polgáraira, akkor az úgynevezett ,,világkrízis” által állítólag le­gyöngült gazdasági vérkeringés egyszerre lüktető életenergiával indulna meg". , Igen. Ilyen is volt. És nem is nagyon régen. (GB.) Meghozták az újságokat Házi4* Uötiyvisuierlető hálózat Hasznos gyakorlatot vezetett be az év elején Csengerben a Vízügyi Igazgatóság egyik dolgo­zója, Szemák Imréné, volt könyv­táros; A járási könyvtár olva­sóinak a lakására szervezett könyvismertető előadásokat a környék olvasó lakóinak a ré­szére. A házigazdák szívesen lát­ják a vendégeket ezeken az al­kalmakon, a hallgatóság pedig sokkal szívesebben elmegy mond­juk a szomszédba, a rokonok­hoz, a jóismerősökhöz, hogy meg­hallgasson egy érdekes könyv- ismertetést, mint egy hivatalos helyiségbe. Ez a családi jelleg pe­dig csak jó hatással lehet a ha­sonló könyvismertető mozgalom könyvtár, hogy ősszel, amikor a mezőgazdasági munkák lehetővé teszik, könyvismertető hálózatot épít ki Csengerben és egy-két községben. Több fiatal pedagó­gussal beszéltek már arról, hogy vállalnának-e ilyen könyvismer­tető előadásokat. Szívesen vállal­ták, már csak azért is, mert eze­ket a könyvismertető előadásokat nagyon hasznosan össze tudjá.í majd kapcsolni az egyébként egész éven át tartó családlátoga­tásokkal. Ez a kapcsolat előnyé­re válhat a könyvismertetésnek is, a családlátogatásnak is. Nem akarnak azonban csupán a pedagógusokra támaszkodni az előadók kiválasztásánál, íelkér­kiszélesítésére, népszerűsítésére, nek egy-két szorgalmas olvasót Éppen ezért tervezi a járási | is. AUGUSZTUSI VISSZ APILLANTÁS . •. Miként lelt valóság egy-egy paragrafus ? Tizenkét évvel ezelőtt annak remé­nyében hozta életre a magyar nép j az új Alkotmányt» hogy általa em- ; berségesebb, jobb legyen az élete, évszázadok tengersok szenvedése |után végre élvezhesse a munka gyü­mölcseit. Mi lett a sok vágyból mi­ként lett valóság e nagyszerű okmány egy-egy pontja, paragrafusa? Aka­ratlanul ez a kérdés izgatja legjob- ban az embert az évfordulói megem­lékezésen. Bekötött, lassan sárguló újságok oldalairól, hasábjairól gyűj­töttünk ki maroknyi emlékeztetőt. Bizonyítsanak ezek... 1952: VADÁSZKASTÉLYBÓL KOR­HÁZ. Erdei Péterné írta a bak- talórántházi tüdőszanatóriumból: „Az egykori vadászkastélyban most betegek gyógyulnak, majd­csak ingyen. Kitűnő a koszt, jó a gyógyszerellátás s a hozzáértő orvosok féltő gonddal vigyáznak minden betegre. Meggyógyu­lunk!” EGY NAPKORI TANÍTÓNŐ, Huszti Györgyné újságolta: „A nyolc tanerős iskolából 19 tan­erős, korszerű iskola lett Nap­koron. Még 1948-ban is 400 anal­fabéta volt, ma már nehéz ta­lálni. 1953: „ÁLMODNI SEM MERTEM, hogy én egykor teljesen ingyen két héten át élvezhetem a Ba­laton hűs vizét. Amikor elértem a sztahanovista címet, Siófokra kaptam beutalót. (Bruzsenyák Jó­zsef, a 6-os sz. Mélyépítő Válla­lat dolgozójának leveléből). „BOLDOG VAGYOK, hogy eb­ben a korban élek” — írta az őszinte szavakat Kóder Mihály iparitanuló. „Szép, napfényes otthonban lakunk, bőséges az el­látás, egyenruhát kaptunk, hoz­záértő mesterek tanítanak ben­nünket. S mindezt ingyen! Sőt, még fizetnek is a munkánkért.” 1954: JOBBAN ÉL A MAGYAR NÉP, mint valaha-tűnik ki a me­gyei tanács friss jelentéséből. Az év első felében a gyári munká­sok reálbére 57 százalékkal, a dolgozó parasztoké pedig 50 szá­zalékkal magasabb volt, mint 1938 hasonló időszakában. 1955: KÉT HETET TÖLTÖTTÜNK Hajdúszoboszlón ajándékképp. Itt régen csak a pénzesebb urak füröcskélhettek, ma pedig a be­teg dolgozók gyógyulására szol­gál. A mi reumatikus fájdalmain­kat is a jó 30 fokos víz gyógyí­totta meg — olvashatjuk Veres János, István István és Rabócsi József nyíregyházi gépkocsiveze­tők cikkéből. HARMINC MUNKAKÉPTE­LEN öreg lelt otthonra Tarpán, Károlyi gróf egykori vadászkas­télyában, — áll a hír az újság­ban. 1956: ÖT ŰJABB KÖZSÉGBEN gyűl ki a villany augusztus húszadi­kán, s ezek között van a mienk is — tudósít Stránszky György Jékéről. Az állam újabb gondos­kodása, áldozata nyomán régi álom válik valóra: nem rontja a szemünket tovább a petróleum, a kényelmes fénynél moslmár többet olvashatunk, rádiózhatunk, moziba járhatunk. 1957: HIÁBA PRÓBÁLKOZTAK a nép ellenségei a néphatalom megdöntésével, Magyarország Népköztársaság maradt! — álla­pítja meg vezércikkében a Ke- let-Magyarország felelős szer­kesztője. „A világhírű nyíregy­házi Dohányfermentáló, a Tisza- löki Erőmű, a mátészalkai tej­üzem, a sok új iskola, kultúrház bizonyítja a világ előtt: erősödik, izmosodik a néphatalom me­gyénkben. A múltban mindösz- sze 17 mozi volt, ma 163 vetít a megyében. Korábban a tovább­tanulóknak csak 4—5 százaléka volt munkás és naraszt ember gyermeke, ma ez a szóm eléri a nyolcvanat.” 1958: ÉN 20 FILLÉRREL KEVESEB­BET kaptam naponta, mint a férfi napszámosok — idézi a múltat Valent Sándorné. — Ma egyenjogúak vaevunk s államunk a terhes anyáknak iáró fizetett szabadsággal, a család, házasság, anya és csecsemővédelemmel, egész sor óvoda, bölcsőde és napköziotthon nyitásával, fenn­tartásával messzemenően köny- nyíti a nők helyzetét. CSAK HAT ELEMIM VOLT a múltban s csak a népi állam adta meg a lehetőséget a tanu­lásra. Elvégeztem a műszaki- gazdasági akadémiát, s mint a Nyírbogdányi Kőolajipari Válla­lat igazgatója már 9 éve azon fáradozok, hogy üzemünk dol­gozóinak jobb legyen az élete — nyilatkozik Fúlöp János. 1959: A MEGYEI TANÁCS ELNÖ­KE, Eekszi István elvtárs ünnepi megemlékezésében írja: „Tízéves alkotmányunk méltatásakor örömmel gondolunk arra, hogy megyénk dolgozó parasztsága egyre jobban felismeri a nagy­üzemi gazdálkodás előnyét. Az ez év elején megindult nagyará­nyú szövetkezés boldogabb hol­napok eljövetelét Ígéri.” I960: KÜLFÖLDÖN JÁRTAM az idén — árulja el Pető Zoltán so­főr, s hozzáteszi: gondolni sem merte, hogy ő egyszer még túris­ta is lehet. KI HITTE VOLNA, hogy egy gépírónő kormánykitüntetést kaphat. Szombathy Emilia Mun­kaérdemérmet vett át a parla­mentben. Mi lett a sok vágyból! Való­ság... 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents