Kelet-Magyarország, 1961. augusztus (21. évfolyam, 177-204. szám)
1961-08-20 / 195. szám
Tegnap befejeződött a cséplés megyénkben A csengeri és tiszalöki járások felhívása nyomán született országos mozgalomba megyénk többi járásai is bekapcsolódtak. A vállalást elindító két járás, mint korábban jelentettük augusztus 6-án, illetve tizedikén már befejezte a cséplést, majd Vásár os- : namény, Nyírbátor és Mátészalka után tegnap jelentették a többi járásokból is, hogy befejeződött a cséplés. Ezzel a vállalásnak azt a részét, hogy augusztus 20-ra a cséplést befejezik, teljesítették. Számvetés helyett A közös akarat diadala Ma adják át a nyíregyházi Ságvári Tsz-nek, az országos versenyben elért eredményeiért a kormánykitüntetést Milyen egyszerűnek látszik. A nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezet, az 1960 évi országos meghaladta az ötven forintot egy-egy munkaegység értéke. A vezetés magabiztossága, céltovább halad előre. Mert meg* állni nem akarnak. Elkerülhetetlen az, hogy néhány adattal ne érzékeltessük a tavaly alig több. mint ezer holdon gazdálkodó termelőszövetkezet milyen eredményeket mutatott fel, és hogyan fejlődik. A Ságvári Termelőszövetkezet tavaly annyi zöldséget értékesített, hogy Nyíregyháza minden egye? lakosára nyolc kilogramm jutott. Az idén ez lakosonként tizenhárom kilogrammot jelent! Tavaly annyi tejet adott el, hogy minden nyíregyházi emberre két liter jutott. Az idén már három. Az idei kétszáz mázsa baromfiból 25—30 dekás porció jutna minden egyes lakos asztalára. S mindez ezer holdról! De tudjuk, ez még nem minden... Az anyagi érdekeltség meghonosítása, a brigádok, munkacsapatok és az egyes tagok termelési felelőssége az az egyik igen döntő tényező, amely tavaly 6500 forintos áruértékesítést eredményezett holdanként, s átlagosan 25 ezer forint volt egy-egy tag évi jövedelme. Nem véletlenül, hanem a reális gazdasági alapok figyelembe vételével juthatott az idén a Ságvári Tsz országosan azok köa mikor a virágot ^ megrendelte, valami meleg izgalom fogta el. Hogy is lesz csak? Oda áll Ilonka elé, aztán... Ugyan, minek törje a fejét: belép, jobbról-balról megcsókolja az asz- szonyt, meg azt az ennivaló csöppséget, a kis lluskát s odaadja a névnapi csokrot. Mint az utóbbi években mindig. Igaz, a malter- fröccsenéses overál nem „vág” a rózsaszínű papírhoz, — de munkába csak nem járhat ■sötétkékben... Furcsa. Itt áll előttem ez az aprótermetű, könnyű mozgású, nyugodt, mosolygós arcú kőműves, Vancsisin István, csupa ismert, meglepetés nélküli dolgokat sorjáz magáról, családjáról, és mégis mennyire megzabolázza figyelmemet. Valami megfoghatatlan erő, kellemes forróság árad a hangjából (ViP-ág- h &ú tmi ért — kérdi — 1 1 nem szép dolog, hogy a kőműves ember is vihet virágot élete párjának? Hogy mennyire szép, azért teszi hozzá a divatnagykereskedőt. Legénykorában nála volt sum- más, napfeljöttől nyugtáig görnyedt a szőlőtőkék tövében s akkor még álmodni sem mert arról, hogy az ö boldogsága egyszer a téglafalakkal együtt nő az emeletek magasságáig. Mert aki egyszer megtanulta. becsülni a sok gonddal szerzett mindennapi kenyeret, az ma az élet apróbb örömeinek is teljes ér^és- világával örvend, Boldogság Váncsisinnak, hogy jól keres, van úgy, 22 pirosat, amiből telik a gondok törlesztésére, az örömök alapozására; hogy munka után ölébe rajzik a három gyermeke, amíg az asszony teli meri a tányért jóízű levessel; hogy a nyugalmas vasárnap délutánokon drukkolhat kedvenc csapatának, vagy megnézheti a legújabb filmet a moziban... l'í e a sors a negy” venötös nagy változás után öt egy nem mindennapi örömmel ajándékozta meg. Kitanulta a szakmát és már 13 éve tudja, milyen felemelő érzés az alkotás öröme. Kezdeni a föld alatt, a pincénél és haladni a magas ég felé, emeletről emeletre. Az, hogy az ember már a tervrajz kézbevételekor látja a sok boldog arcot, az új lakástulajdonosok tekintetét. ahogy hálásak az építőknek, a munkások nagy családjának. Dolgozott már rengeteg építkezésen, de leginkább a lakóházak nőttek a szivéhez. Itt van ez az Arany János úti hatalmas munka is. Ha felérnek a második, harmadik emeletig és kitárul előttük a holnap Nyíregyházája, már erősebben szorítja kezük a vörös téglát s nyugtalanok, ha kicsit is lustább az emelöda- rú. Hiszen a Vancsisin brigád — Fodor, Hricz- kó. meg Ambrusz — n orsan szeretne végezn' jelenlegi munkahelyén. hogy mielőbb elkezdjék az árokparti új négyemeletest, meg ott lehessenek az Incé- di sori 80 lakás felhúzásánál is. t í s olyan jó, hogy mindez így van. Hogy van munka a keze alá, közös öröm egy sikeres hajrá után és elismerés, a munkásember megbecsülése, ha az ügyes kéz, az alkotási kedv valósággá formálja ezrek álmát. Angyal S. E rövidke írásban nem lennék ünneprontó akkor sem, ba megírnám, hogy a csengeri és tiszalöki kezdeményezés nyomán ilyen és ilyen eredmények születtek, a felhívást országos szárnyra eresztők már augusztus 8-án, 10-én így és így, ennyi és ennyi százalékkal túlteljesítették tervüket. E tae- helyett — amit tettek —, most inkább amiért és ahogyan tették, erről néhány szót. Nyolc-tíz évvel ezelőtt is voltak itt nemes kezdeményezések: ki kapál többször, ki ad többet, hamarabb. Eredmények is születtek, de a cél nem mindig és csak keveseknél volt világos. Most, hogy az összefüggések világosabbak, az utak rövidebbek, egyenesebbek lettek, mint egy nyári zápor, olyan gyorsan és olyan hasznosan, szinte elemi erővel tört utat a csengeri tiszalöki kezdeményezés. Kis Péter, vagy Nagy János egyéni paraszt számára bonyolultnak tűnt, ba az állam erősebb, vagyis ha ő több terméket ad, többet kaphat vissza. Most a kombájnok árnyékából, az SZ—100-as tér- digérő barázdáiból, a vagontételben érkező műtrágya halmairól, a 16—18 mázsát adó — nehéz állami pénzen behozott — külföldi búzák földjéről könnyebb eligazodni. A tavaly és ezen a télen kimondott sok tízezer „igen” most kezd tetté érni. Búzát arattunk és vásároltunk versenyben, de tehetne így is mondani: a pirosló búzaszemekkel felelősséget, öntudatot és bizalmat is gyűjtöttünk. Nem azt akarom elmondani e pár sorban, hogy a szocialista öntudat kiteljesedett és valami szőnyeggel terített úton már a kommunizmus felé tartunk. Koránt sem. Csupán az első lépést tettük meg az egyéni gondolkodásból a közös felé. Viszont ezt a lépést nem látni és nem értékelni legalább olyan hiba lenne, mint valami hurrá hangulatba esni. A nagy csata, — amiben vesztes nincs, csak győztes — a végét járja. A kezdeményezők után a többi járásokban is befejeződik rövidesen a szántás. Egy szakasz lezárul, de a körforgásban újabb tennivalók tornyosulnak. Ennyi munkát még júliusban, augusztusban ebben a megyében soha nem végeztek. Mikor szántottak itt kukorica alá nyáron? Mégis azt kell mondani, hogy a következő két hónap még szorgosabb lesz. A teendő legalább annyi de inkább több, mint most volt, viszont a körülmények koránt sem olyan kedvezőek. A burgonyabetakarításban, siiózásban, ha segít is a gép, a kukoricát, cukorrépát, almát, dohányt kézzel kell betakarítanunk. A tizenhat órás napsütés helyett egyre inkább a hosz- szabb, hűvösebb éjszakák foglalják el a 24 óra nagyobbik felét. Most, amikor az ünnepen dicséretet mondunk a derekas munkát nemcsak vállaló, hanem teljesítő szövetkezeti parasztoknak, traktorosoknak, az előttünk álló feladatokról sem feledkezzünk meg. A zárszámadási összeg nagyobbik fele még „kint” van. A gondos betakarítás mellett a jövő évi kenyér- nekvalót is most vetjük el. Jövőre Alkotmányunk, az új kenyér ünnepére a mostani vetésből lesz nagyobb, vagy kisebb kenyerünk. A nyári nagy csatát a kommunisták tanácskozásai előzték meg, ők szólították versenyre az egész falu népét. Rájuk vár most is e nemes feladat: szószólói, búzdítói legyenek, mint ahogy a nyári nagy munkának is voltak. A siker most sem marad el. Csikós Balázs zé a kevesek közé, ahol munkaegység helyett — az állami vállalatokhoz hasonlóan — a munkabér szerinti javadalmazást alkalmazzák. A termelőszövetkezet dolgozói* nak tagkönyvében — mind többében — pirosbetűs bejegyzések vannak. Ezek a piros szavak a dicséret betűi — a jó munkáért, a helytállásért. A Ságvári Tsz két évvel ezelőtt a tizedik volt az országos vetélkedésben. Most második! A közös akarat diadalmaskodott a rögök felett. A nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezet ma kettős ünnepet ül. Hammel J. — Samu A. termelési versenyben, a kis tsz-ek kategóriájában második helyezést ért el. S sikerüket alkotmányunk évfordulóján ünnepük. „Kiváló termelőszövetkezeti gazdaság” lett a Ságvári Tsz. Ebbe a megtisztelő címbe egy évtized küzdelme, tenniakarása sűrűsödik bele. Mert a siker tégláit darabonként, évenként, naponként, és percenként illesztette szorosan egymásra ennek a városszéli kis közös gazdaságnak a kollektívája. Történelmi visszapillantást nehéz lenne adni egy évtizedről. Azonban a Ságvári Tsz megköny- nyíti a toll munkáját, mert fennállása első felének sok gondja- baja után a stabil, s mind újabb eredményeket hozó évek következtek. Csak egyetlen példát: az utóbbi öt év állagában ratörése, a tagok közösségbe vetett szilárd hite, akarata a munkában, egymás segítése a nemes Hajdúnánáson adott hangversenyt egy szovjet és a nyíregyházi központi énekegyüttes A debreceni nemzetközi kórus- verseny résztvevője a nyíregyházi József Attila Művelődési Ház központi énekegyüttese is. A kórus tagjai e héten végig Debrecenben tartózkodtak. Fellépésükre szombaton került sor, a nemzetközi verseny keretében. Pénteken pedig, — műsoron kívül, — egy szovjet együttessel közös hangversenyt adtak Hajdúnánáson, vetélkedésben — ezek juttatták el a Ságvári Tsz-t oda, ahonnan rm •»