Kelet-Magyarország, 1961. augusztus (21. évfolyam, 177-204. szám)
1961-08-01 / 177. szám
Közzétették a Szovjetunió Kommunista Pártjának programtervezetét (F«*yta<ös ar 1. otifatrót.) tovább erősödjék, hogy a szocialista tábor még szilárdabbá váljék. . A nemzeti felszabadító mozgalommal foglalkozó fejezet kimondja: a világ a viharos nemzeti felszabadító forradalmak korszakát éli. , A nemzeti felszabadító forradalmak hatalmas hulláma elsöpri a gyarmati rendszert, alámossa az imperializmus pilléreit. A volt gyarmatok és félgyarmatok helyén fiatal szuverén államok keletkeztek és keletkeznek. Ära a harc még nem ért véget. A kolonializmus bilincseit lerázó népek a felszabadulás különböző fokán állnak. Sokán közülük a nemzeti állam megteremtése után gazdasági önállóságra és a politikai függetlenség megszilárdítására törekszenek. Az össznemzeti feladatok megoldásának az alapfeltétele az imperializmus elleni következetes harc. Az imperializmus arra törekszik, hogy a- volt gyarmatokat' és félgyarmatokat megtartsa a kapitalista gazdasági rendszerben, s ennek keretei között rögzítse egyenlőtlen helyzetüket. A mái kolonializmus fő oszlopa az Egyesült Államok imperializmusa. A nemzeti felszabadító forradalom a politikai függetlenség kivívásával nem ér véget. Ez a függetlenség ingatag lesz és fikcióvá válik, ha a forradalom a társadalmi és a gazdasági életben nem vezet mélyreható változásokhoz, ha nem oldja meg a nemzeti újjászületés életbevágóan fontos feladatait. Á nemzeti felszabadító mozgalmakkal foglalkozó rész kimondja: az SZKP nemzetközi politikája egyik sarkkövének tekinti a gyarmati és félgyarmati igától megszabadult népekkel váló testvéri szövetséget. , A tervezet a továbbiakban a két ideológia — a kommunista és a burzsoá- ideológia — közötti harccal foglalkozik. , Az : imperializmus fő eszmei-politikai fegyvere az antikommunizmus, amelynek lényege a szocialista rendszer rágalmazásé, a kommunista pártok politikájának és céljainak, a marxizmus— lenintzmus tanításának meghamisítása. A programtervezet mélyrehatóan, érvekkel alátámasztva bírálja mindazon „elméletekét” amelyek a burzsoá-rend- szer kizsákmányoló természetét álcázzák, a kapitalizmust kendőzik, majd első részének zárófejezete a békés egymás mellett élés és az egyetemes békéért vívott harc kérdéseit taglalja. Kimondja, az SZKP külpolitikai tevékenységében fő céljának tekinti, hogy békés feltételeket biztosítson a Szovjetunióban a kommunista társadalom felépítéséhez és a szocialista világrendszer fejlődéséhez, valamint, hogy az összes békeszerető népekkel együtt megszabadítsa az emberiséget a világméretű pusztító háborúktól. Az SZKP abból indul ki, hogy a világon kialakulták és fejlődnek az egyetemes béke megőrzésére és megszilárdítására alkalmas erők. létrejönnek a feltételek az elvileg új államközi viszonyok megszilárdulásához. A programtervezet szembeállítja az államok közötti kapcsolatok alá- és fölé rendeltségen alapuló régi imperialista módszerét a nemzetközi kapcsolatok új szocialista típusával. Ezután megállapítja: a szocialista államok külpolitikája, amely, a békének, a népek egyenjogúságának, önrendelkezésének, valamennyi ország függetlensége és szuverenitása tiszteletbentartásának elvein, valamint a szocialista diplomácia becsületes, emberséges módszerein nyugszik, egyre növekvő befolyást gyakorol a világhelyzetre.. , Korunk alapvető kérdése: a háború és béke kérdése. A háborús veszély egyedüli forrása az imperializmus. Az imperialista tábor a legszörnyűbb bűncselekményre készülődik az emberiség ellen: termonukleáris világháborúra, amely soha nem látott pusztítást , okozhat egész országoknak, egész népeket irthat ki. A,, hatalmas szocialista tábor, a bé- kesáéretö nem szocialista államok, a nemzetközi munkásosztály és á békéért síkraszálló valamennyi erő összefogásával a világháború megakadályozható. A szocializmus világméretű győzelme végérvényesen kiküszöböli bármilyen háború keletkezésének társadalmi és nemzeti okait. A háború száműzése, az örök béke megteremtése a kommunizmus történelmi küldetése. A tartós béke biztosításának radikális útja a szigorú nemzetközi ellenőrzéssel végrehajtandó általános és . teljes leszerelés. Az emberiségnek a szocializmus javasolta azt az egyedül ésszerű elvét,' amelyre a világ két rendszerre való különválásának körülményei közepette az államközi viszonyok felépíthetők: a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének Lenin által javasolt elvét. A szocialista és a kapitalista államok békés egymás mellett élése az emberi társadalom fejlődésének objektív szükségszerűsége. A háború nem lehet a nemzetközi viták megoldásának eszköze, s nem szabad, hogy azzá váljék. A Szovjetunió következetesen síkra- szállt és síkraszáll a jövőben is a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének politikájáért. n. rész Az SZKP~»»k « kommunista társadalom épfífeérel kapcsolatot feladatni A tervezet második része, miután leszögezi, hogy a kommunista társadalom felépítése a szovjet nép közvetlen gyakorlati feladatává vált, röviden ösz- szefoglalja a kommunista társadalmi rendszer lényegét A kommunizmusban teljesen megszűnnek az osztályok, a város és a falu közti társadalmi-gazdasági és kulturális életmódbeli különbségek. Az emberek termelőtevékenységében a szellemi és a fizikai munka szervesen összefonódik. A kitűnően szervezett termelésen és a fejlett technikán elapuló kommunista társadalom megváltoztatja a munka jellegét, de nem mentesíti a társadalom tagjait a munkától. Egyáltalán nem lesz az anarchia, a tétlenség és a henyélés társadalma. A társadalmi munkában mindenki részt vesz, s biztosítja a társadalom anyagi és szellemi javainak szakadatlan növelését. A munka és a fegyelem nem lesz teher az ember számára; a munkatevékenység nem lesz többé az élet eszköze csupán, igazi alkotássá, öröm forrásává válik A kommunizmus a társadalmi élet szervezetének legmagasabb formája. Minden termelési sejt, minden önkormányzati társulás harmonikusan kapcsolódik egymáshoz, a tervszerűen megszervezett közös gazdaságban, a társadalmi munka egységes ritmusában. A kommunizmusban végbemegy a nemzeteknek, mind nagyobb arányú minden oldalú közeledése a gazdasági, politikai és szellemi érdekek teljes közössége, a testvéri barátság és együttműködés alapján. Az SZKP programtervezete a továbbiakban a kommunista építés gyakorlati feladataival foglalkozik. Az 1961—1970-es legközelebbi évtizedben a Szovjetunió a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának megteremtésével az egy főre jutó termékek termelése tekintetében túlszárnyalja a leghatalmasabb és leggazdagabb kapitalista országot, az Egyesült Államokat; jelentősen emeli a dolgozók anyagi jólétét és kulturális, technikai színvonalát. Mindenki száméra biztosítja az anyagi bőséget, minden kolhoz és szovhoz magas termelékenységű és nagyjövedelmű gazdasággá válik; lényegében kielégülnek a szovjet emberek szükségletei a minden kényelemmel ellátott lakások tekintetében; megszűnik a nehéz fizikai munka, a Szovjetunió lesz az az ország, amelyben legrövidebb a munkanap Az 1971—1980-as második évtized-; ben megteremtjük a kommunizmus anyagi-technikai bázisát, s az egész lakosság számára biztosítjuk az anyagi és művelődési javak bőségét; a szovjet társadalom szorosan megközelíti a szükségletek szerinti elosztás elvének megvalósítását, s megtörténik az egységes köztulajdonra való fokozatos átmenet. A Szovjetunióban tehát lényegében felépül a kommunista társadalom. A kommunista társadalom teljes felépítése az ezután következő időszakban fejeződik be. Az SZKP célul tűzi ki az ipari termelés egész mennyiségének növelését úgy, hogy ez a legközelebbi tíz esztendő folyamán körülbelül két és félszeres lesz, s túlszárnyalja az Egyesült Államok mai ipari termelési színvonalát; 20 esztendő alatt legalább hatszorosra növekszik, s ezzel messze maga mögött hagyja az Egyesült Államok jelenlegi egész ipari Leemelését. Ehhez tíz év alatt több mint kétszeresen, húsz év alatt pedig négy-négy és félszeresen növelni kell a munka termelékenységét az iparban. Húsz év múlva a munka termelékenysége a szovjet iparban kétszeresen túlszárnyalja majd az Egyesült Államok mai termelékenységi színvonalát, az egy órára jutó termelékenység tekintetében pedig — minthogy a Szovjetunióban megrövidül a munkanap — ez a fölény sokkal nagyobb arányú lesz. A második évtizedben lényegeben befejeződik az egész ország villamosítása. Az évenkénti villamosenergia-termelésnek az évtized végére 900—1000 milliárd, a második évtized végére pedig 2700— 3000 milliárd kilowattórára kell növekednie. Húsz esztendő alatt a vaskohászat eléri azt a színvonalat, amely lehetővé teszi, hogy évente mintegy 250 millió tonna acélt öntsünk. , A gépgyártás fejlesztése alapján az első évtizedben megvalósul az iparban, a mezőgazdaságban, az építkezésben, a közlekedésben, a rakodó-munkálatokban, a kommunális gazdaságban a komplex gépesítés. Húsz év alatt tömeges mértekben valóra válik a termelés komplex automatizálása, s ezzel egyidejűleg mind általánosabb lesz az automata üzemekre és vállalatokra való áttérés. További gyors fejlődést ér el a legújabb reaktiv technika, legeisőscrban a légi közlekedés területén, valamint a világűr meghódítása céljából is. Az SZKP minden erőfeszítést megtesz, hogy biztosítsa a közfogyasztási cikkek termelésének gyors növelését. A kommunizmus általánosan kibontakozó építése az ipar mind ésszerűbb telepítését követeli meg, amely biztosítja a társadalmi munka gazdaságos kihasználását, a körzetek komplex fejlődését és gazdaságuk szakosodását, megszünteti a lakosságnak a nagy városokban való mértéktelen összezsúfolódását. A párt megszervezi a mezőgazdaság termelőerőinek hatalmas fellendítését, amely lehetővé teszi két, egymáshoz szorosan kapcsolódó feladat megvalósítását: a) nagyértékű tápanyagok bőségének megteremtését a lakosság, s a nyersanyagok bőségének megteremtését az ipar számára; b) biztosítja a szovjet falunak a kommunista társadalmi kapcsolatokra való fokozatos áttérését. A mezőgazdaság a műszaki felszerelés és a termelés szervezettsége tekintetében megközelíti az ipar színvonalát; a mezőgazdasági munka az ipari munka válfajává lesz; a mezőgazdaságnak a természeti erőktől való függősége jelentősen csökken, majd egészen minimálissá válik. A kolhozrendszer gazdasági felvirágzása megteremti a feltételeit annak, hogy a kolhoztulajdon közeledjék az egységes köztulajdonhoz, távlatilag pedig össze is olvadjon vele egységes kommunista tulajdonná. Az egész lakosság és a népgazdaság mezőgazdasági termékek iránti igényeinek teljes kielégítése céljából a mezőgazdasági termelés egész hozamát tízév alatt mintegy két és félszeresére kell emelni, húsz esztendő alatt pedig há-. rom és félszeresére, A mezőgazdasági termelés növekedésének felül kell múlnia a mezőgazdasági termések iránti, növekvő keresletet. A Szovjetunió ez első tíz esztendőben túl fogja szárnyalni az Amerikai Egyesült Államokat az alapvető mező- gazdasági termékek egy főre jutó meny- nyiségének termelésében. A mezőgazdaságban a munka tere melékenysége tíz év alatt legalább két és félszeresére, húsz év alatt pedig öt-hat- V szorosára emelkedik. , A tervezet nagy figyelmet szentel a gazdasági vezetés és tervezés tökéletesítésének. A kommunista építés feltételezi az- irányítás demokratikus alapjainak általános fejlesztését, a népgazdaság központosított állami irányításának megerősítésével és tökéletesítésével egyidejűleg. Az egységes népgazdasági terv keretein belül tovább bővül a helyi szere vek és vállalatok gazdasági önállósága és jogköre: a tervezésben mind nagyobb szerepet kell játszaniok az alulról — a vállalatoktól — kiinduló terveknek és javaslatoknak A kommunista építésben — hangzik a továbbiakban a tervezet —* maradéktalanul fel kell használni az áru-pénz összefüggések gazdaságilag elavultakká nak megfelelően, amelyet ezek az ősz- r szefüggések a szocializmus időszakában nyernek. Ebben nagy szerepet játszik a gazdaság fejlesztése olyan eszközeinek alkalmazása, mint a jövedelmezőség, pénz, ár, önköltség, haszon, kereskede-, lem, hitel, pénzgazdálkodás. A tulajdon egységes kommunista formájának kialakulásával és az elosztás kommunista rendszerére való áttéréssel az áru-pénz öszefüggések gazdaságilag elavultakká, válnak és elhalnak. A nép anyagi jólétének emelését illetően az SZKP azt a világtörténelmi jelentőségű feladatot tűzi ki, hogy a Szovjetunióban — bármely tőkés országhoz hasonlítva el kell érni a legmagasabb életszínvonalat. A párt abból a lenini tételből indul1 ki, hogy a kommunizmus építésében az anyagi érdekeltség elvére kell támaszkodni. A munkáért fizetett bér a következő húsz esztendőben a dolgozók anyagi és kulturális igényei kielégítésének alapvető forrása marad. A kommunizmus felé haladva azonban a személyi igények kielégítése egyre inkább a társadalmi fogyasztási alapból történik, s ennek növekedési üteme meg fogja haladni az egyéni munkabér növekedésének ütemét. A kommunista el-, osztásra való áttérés azután történik meg, hogy a munka szerinti elosztás elve teljesen érvényét veszti, vagyis amikor bekövetkezik az anyagi és kulturális javak bősége, s a munka a társadalom minden tagja számára elsőrendű : ét- szükség-fitté válik. A Szovjetunió nemzeti jövedelme a következő tíz esztendőben két és félszeresére növekszik, húsz év alatt pedig csaknem megötszöröződik. Az egy la-. kosra jutó reáljövedelem húsz év alatt több mint három és félszeresére növekszik. A következő tíz évben a munkások és az alkalmazottak reáljövedelme »*» a társadalmi alapok beszámításával — egy dolgozóra számított átlagban csaknem megkétszereződik. Húsz év alatt pedig három-három és félszeresére emelkedik. Már az első tíz esztendőben megtörténik a viszonylag kisebb fizetésű munkások és alkalmazottak reáljftvedel-. mének felemelése olyan samvooaie*. fCsty tatás s *. w*ww> 2
