Kelet-Magyarország, 1961. július (21. évfolyam, 152-176. szám)

1961-07-30 / 176. szám

Gondoskodni kell a pártoklatás sikeréről Tapasztalatok Tiszátokról M UMM}- ao»<*g»ásseuk hogy a tanuhwvágyók számának növekedésével az emberek érdeklődési köre is egyre bővül. Ez természetes is, hiszen a megváltozott falusi vi­szonyok sara ösztökélik a szö­vetkezeti parasztságot, hogy a szakmai ismeretek további bő­vítésével egyidőben jobban betekintsenek a párt politiká­jába, s fokozatosan megismer­kedjenek a marxizmus-leniniz­mus tudományával. Nagyon fontos, hogy erre számítsanak párt-ftlapszerveze- teink, pártbizottságaink, hiszen elsősorban az ő feladatuk, hogy megfelelő ideológiai képzésben részesüljenek a régi tsz-tagok- kal együtt az újak is, mert ez az út vezet ahhoz, hogy a még itt-ott mutatkozó ellentéteket leküzdjék, s a szövetkezeti egységet erősítsék. Ez irány­ban tevékenykedik a tiszalöki községi pártbizottság is. Míg az elmúlt pártoktatási évben a kü­lönböző tanfolyamokon össze­sen 361 kommunista és pár- tonkíyüü hallgató tanult, az idén ennek többszörösére szá­mítanak. Egyszerre nehéz len­ne felmérni, hogy ebben az év­ben hány párttag és párionkí­né kíván szervezett pévtok- tatásban részt venni. » Cág||H|l ezért, a pért-alap- l p pUH szervezetek előzetes felmérést végeznek. A tiszalöki Kossuth Tsz pártszervezeté; 31 fővel kívánja megszervezni az idén az Időszerű kérdések tan­folyamát. Ez a múlt évihez ké­pest emelkedést mutat, s ör­vendetes. hogy több olyan, új tsz tag is van közöttük, mint Veres Sándor, Cserés Gábor és Kotán Pál. Itt a 16 párttag mellett 15 pártonkívüii vesz részt pártoktatásban. A Petőfi Tsz-nél csupán 10 kommunista van, s ezzel szemben 40 a je­lentkezők száma. A tapasztalatok azt is mutat­ják, hogy a pártszervezetek vezetőségei az idén több gondot fordítanak a nők és a fiatalok politikai képzésére, nevelésére. Helyesen cselekedett a tiszalö­ki községi pártbizottság, ami­kor az alapszervezetektől meg­kérte: kiket kívánnak bevon­ni a pártoktatásba, mert így ők is látják, van-e olyan hall­gató. akit képzettségénél fog­va magasabb oktatási formába javasolhatnak. S ezekből máris kitűnt, hogy a Petőfi Tsz-nél Tar József, K. Nagy Sándor, Balogh Mihály és Kiss Sándor, a Kossuthnál pedig Fazekas Imre és Császár Sándor már megérettek arra. hogy maga­sabb szinten tanuljanak. Négy csöppség. Három tUig ér fel az asztalig. A ne­gyedik már nagyobb, ő a „mama”. Mint egy kis család, együtt ülnek, be­szélgetnek; hogy miről? Miről is es­ne szó ilyenkor nyá­ron! A labdáról, a homokozóról, meg arról, hogy milyen fctmewt fiú is az e Pisti, aki a múlt va­sárnap úgy össze­vissza locsolta őket a sóstói strandon. Megannyi komoly téma... Közben seráül- nék-fordulnak és nagy fülekkel tejes- poharak kerülnek az asztalra, mellé­jük friss, ropogós kifli. A „kis csa­lád’’ ugyanis regge­lizni ment a tejivó­ba. Jóízűen kortyol­gatnak, nagyokat harapnak hozzá. Az asztalon kiskosár. Abban hozta a leg­kisebb kedvenc bög­réjét a nagy piros- pettyeset. .. Abból mégis jobban esik — igy véli., . Egyszerre csend tett. Isznak... . A minap emel <*UM meg egy barátom: — Te, igazán megírhatnátok, hogy az egész városban Hírősön kívü nem lehet semmiféle hű­sítő italt kapni. Megrémültem, mert én nagy bambi-fogyasztó vagyok. S most mi lesz velem. Nyakamba vet­tem hát gyorsan a várost, hogy tartalékoljak néhány üveggel, ha ugyan kapok. Mindjárt az eésö állomásomon egész sor tele üveg fogadott. Gondoltam, véletlen. Megittam hát egynéhány üveggel és men­tem tovább... Kétórai barangolás után az Állami Áruház sarkához ériem. A szemem kidülledt, a gyom­rom feszített. A barátom nevet­ve fogadott egy kis csoport kö­zepén. Tolókocsiról üvegeket osztogattak. Bambi volt... Most meg a piac. Ez is biztosan ugratás lesz, mint az előbbi, kzért mégis kimentem a „Hadzel-téri vásárra”, hogy körülnéz­lek. Mit láttam? — Semmit. Csak a szagokról éreztem, hogy volt itt barack, szilva, meg miegymás, de látni azt nem lehetett a porban, amit a tér másik felén túrázó motorok, száguldó autók okoztak. Na persze, amikor a por egy kicsit elült, locsolókocsit ■nég akkor sem láttam. Anyóka horgol a pádon. A fekete ru­ha még árnyékban is meleg lehet. Te­rítő készül az uno­kának. .. Nemrég ment férjhez. A „Jereván” mellett gyerekkocsi kere­kei görögnek a ka­vicsos úton. A má­sik oldalon diák ta­nul. Ilyenkor? — Ne csodálkoz­zék, előfordult az már mással is. Néz­ze ezt az egyenletet — s már tolja is elém a „Laricse- vet” — csodálkozik, hogy elhúztak? Gyorsan odébb­mentem, hisz vala­mikor én sem vol­tam valami nagy szám matematiká­ból. .. Ez most a téma a Kossuth téren: — Na ne vicceljen! Ide a kis rozsdást — s a torkára mutat, — hogy mi nyerünk! Csak nem gondolja, hogy másképp is le­het, hiszen itthon játszunk és ez az első mérkőzés!... — Még hogy Szolnok győz! I.egíeljebb döntetlen! — Semmi alkudozás! A Spar- tacusnak győzni kell!,,.. — csallány — Elsősorban* s lesz a feladatuk, hogy ezekkel az elvtársakkal beszélgessenek, hisz a szemináriumvezetők a hallgatók végleges kiválogatá­sában segítenek a három-négy tagú bizottságoknak. — A községi pártbizottság felmérte azt is, kik jöhetnek szá­mításba. mint oktatók. — Helyesen cselekedett, amikor úgy döntött, hogy a propa­gandistákat nem cserélgetik. Ennék sok előnye van, de ezek között is első az emberek ala­pos megismerése. S ez csak ott történhet helyesen, ahol nem változnak a propagandisták. Ezeknek az elveknek a figye­lembe vételével alakította ki a propagandistákból a törzsgár­dát a községi pártbizottság már évekkel ezelőtt, s most is csupán kettő helyett szüksé­ges újat megbízni, s csupán azért, mert az egyik elköltö­zött, a másik Ceglédi János pe­dig tovább tanul, s nem vállal­hatja. Valamennyi propagandis­ta megfelelő munkát végzett tavaly is. De a hiányzó kettő helyett is gondoskodtak újakról, így vezet az idén szemináriu­mot Berki Zoltán elvtárs . or­szággyűlési képviselő a tisza- iöki Kossuth Tsz-ben. ft tfnMwfcpár'^ zetnél működő tanfolyamoknak már megvannak a propagandis­táik. Ezeket a legközelebbi köz­ségi párt-végrehajtó bizottsági ülésen hagyják jóvá, s gondos­kodnak a helyettesek megbíza­tásáról is, nehogy betegség, vagy más elfoglaltság esetén szemináriumvezető nélkül ma- j radjanak a hallgatók. Az idén Tiszalökön 11 Idő­szerű kérdések. 3 marxizmus- leninizmus. 2 politikai gazda­ságtan. valamint egy gazda­ságpolitikai tanfolyamon képe­zik tovább a hallgatókat, kö­zöttük sok-sok pártonkívülit. új termelőszövetkezeti tagot, akik ebben az évben ismerkednek meg közlebbről és alaposabban a marxizmus-leninizmus tudo­mányával. Éppen ezért is nagy a felelőssége minden párt-alap- szervezetnek, és a propagan­distáknak, akiktől elsősorban függ, mit és hogyan tanítanak meg hallgatóikkal, amit jól hasznosíthatnak az életben és a munkában. Farkas Kálmán Előrelátóan építkeznek Sok évig tartó, betonoszlopokon nyugvó kukoricagóré épül az ököritófülpösi Szabad Föld Tsz-ben. Az oszlopok be­állítását emer,„'-J könnyíti. Hetenként 15000 csibe „születik* a baromfikeltető állomáson i Ez évi eredmény: 300000 naposcsibe A nyári hónapokban sem szü­netel a munka a nyíregyházi Baromfikeltető Állomáson. A nyolc darab baromfikeltető gép, s az üzem dolgozói gondoskod­nak arról, hogy a szerződések­nek megfelelően minden terme­lőszövetkezet megkapja az álta­la rendelt naposcsibéket. Ebben az esztendőben eddig a keltető állomás több mint 300 ezer naposcsibét küldött ki a megye termelőszövetkezeteibe. Jelenleg nyolc gép üzemel, s hetenként 15 ezer csirke „szü­letik”. A legjobb megrendelők: a nyír­egyházi Dózsa Tsz, amelyik ed­dig 60 ezer naposcsibét szállí­tott, de dicséretes a városi Ság­vári, a Vörös Csillag, valamint a tiszavasvári Rákóczi tsz-ék igyekezete is, akik 20—30 ezres létszámban foglalkoznak aprójó- szág-neveléssel. A pulykatenyésztés érdeké­ben 8 ezer darab bronzpuly-1 kát keltettek ki, , melyeket a nyíregyházi Sagv'á- ri és a Vörös Csillag, valamint a nyírlugosi Szabadság Tsz ka­pott meg továbbtenyésztés cél­jaira. S hogy minél több csirkét keltsenek az állomások, ezért hamarosan beállításra kerül 'a mátészalkai és a kisvárdai tele-1 pékén 2—2 tízezer tojás kelteté­sére alkalmas gép js. ,., t. Új óvodát is építenek az idén a balkánviak Balkányban a községfejleszté­si alapból még ebben az évben egy új, korszerű óvodát építe­nek. Jövőre, 1962-ben pedig a Sztálin úton 800 métert kövez­nek. Ehhez a munkához még külön 200 000 forintos hitelt is kapnak az államtól. A község lakói elégedettek községük fejlődésével: most már csak az a vágyuk, hogy a Bal­kány-környéki tanyaközpontok­ban, Abapusztán, Kocogtanyáp, és Perkéden orvosi rendelőkét; létesítsenek, hogy a messzi tár nyáról ne legyen szükséges a faluba hozni a súlyosabb betér’ geket. Azonkívül szeretnének a község központjában egy kollé­giumot létesíteni a messzi ta­nyáról bejáró iskolásoknak. ? i: Álmosítóan döcögött a sze­mélyvonat. .. Az egyik pádon ultiztak, beszállni sajnos nem lehetett. Nemcsak, hogy „ki­voltak”, de még két gibic is akadt. Xjjra olvasni próbál­tam, de nem ment, hisz már az apróhirdetéseket is átbön­gésztem. Körülnéztem a kocsi­ban. Az ultis társaságon kívül még néhány nénike üldögélt a padokon. Szemben velem az ablaknál egy fiatalember aludt... Arcát eltakarta a fo­gasról lelógó ballonkabátja... Korát öltözékéről próbáltam kitalálni. Hegyes orrú cipőt vi­selt csőnádrággal, a többit ta­karta a ballon. Olyan 23—24 év körüli lehet — állapítottam meg... De egyszeresük nagyot nyújtózik és félretolja az arcát takaró kabátot. — Hol vagyunk? — fordul felém. De mielőtt válaszoltam vol­na, meglepetten kiáltott fel: — Szervusz Feri.'... Fogad­junk, nem ismersz meg! Tényleg nem ismertem. — Én vagyok a Kiss Laci. No, emlékszel már? Valami derengett. Megvan! rOűnatőn Amikor én a technikum har­madik osztályt jártam, akkor végzett Laci. — Hogy vagy? Dolgozol, vagy az egyetemre jársz? — érdeklődtem tőle. — Mélázok Pesten. — Pesten? — csodálkoztam el. — Igen. Frankó helyem van. Én egy másik Lacit ismer­tem, a falusi fiút, akinek min­den vágya az volt, hogy agro- nómus legyen. Egyetemre ke­rült, :s már meg is volt a he­lye otthon, a tsz-ben. — Hát mi történt veled, Laci? Nem lettél agronómus? — Nem. Pesti polgár va­gyok, tudod nagyon megszeret­tem a fővárost. Kimaradtam az egyetemről és szakmát ta­nultam, a Ganz-MÁVAG-ban dolgozom napi nyolc órát, utá­na aztán az élet, a szórakozás. Nem izgat semmi. Jól kifog­tam, mi, irigyelhetnek a töb­biek — kérkedett, majd meg­kérdezte: És te, hogy élsz, mit jcsinálsz? Válaszra nem sok időm volt, mert a vonat megállt, s ő bú- csúzkodott. De azért elmond­tam neki, hogy én itthon ma­radtam, a tsz-ben dolgozom, s van, amikor nem nyolc órát, hanem tizet—tizenkettőt is, ha szükséges. Mi is szórakozunk, vettünk televíziót, s jól élünk... S neki most rrii a 'célja? Hisz? nem azért dolgozik a gyárban, mert szereti a szakmáját, ha­nem azért, mert pestj ember akar lenni... Előnyösnek állít­ja be helyzetét, várja, hogy mi irigyeljük, akik itthon marad­tunk. — Te hytlen lettél magad­hoz is, Laci — mondtam bú­csúzóul. Lehet, hogy ezeket a szava­kat már elnyelte a vonat za­katolása, mert nem válaszolt... Kinéztem az ablakon. Ä sínek mellett búzatábla hullámzott. A mi búzánk szebb — állapí­tottam meg magamban jóleső érzéssel. S ezt az agronómus- nak készült Laci már nem tudja érzékelni, nincs hozzá szíve, kiégett, s ezt a Lacit én nem fogom irigyelni... De azt hiszem, a többiek sem, akik­kel együtt végzett, s a megye tsz-eiben agronómuskodnák... Takács Ferenc Küü ^IIH M üli X Hi! I ü m Am CD iiiiiii Miiii CD ül A „ jEd 4

Next

/
Thumbnails
Contents