Kelet-Magyarország, 1961. július (21. évfolyam, 152-176. szám)

1961-07-27 / 173. szám

Művelődési gócpont Egy lépéssel tovább Beszélgetés Erdős Zsigmonddaí, a porcsalmai Dózsa Tsz elnökével Porcsalma dolgozó parasztsága évtizedek óta híres az állatte­nyésztéséről. A korábbi jószág- szeretetük és hozzáértésük a szö­vetkezetben új lehetőségeket ka­pott. Ezért is lett egyike azoknak a községeknek, ahol tudatosan, szakosítás útján a Ints- és tejter­melés lesz a főá’ányzat. Híres volt a porcsalmai ló is, de ez az egy híresség korlátozottan lesz „fenntartva”, olyan mértékben, ahogy a gyárakban születnek a traktor-csikók. De beszéljen ezekj ről Erdős Zsigmond, a szövetke­zet elnöke. Milyen irányban szakosodik a szövetkezet ? — Két fő állatfaj lesz a szö­vetkezetünkben, aminek minden más csak kiegészítője lesz: ez a sertés és a szarvasmarha. Szö­vetkezetünk már eddig is sokat tett azért, hogy a híres porcsal­Hogyan változik — Az idén még 15 növényfé­leségünk volt, amit jelentősebb területen termeltünk. Jövőre csak 7—8 növényünk lesz. Az idén volt 100 hold magkende­rünk, 50 hold rostkenderünk és 100 hold burgonyánk, ezekből jö­vőre egyetlen tő sem lesz a kö­zösben. A cukorrépa 200 hold­ról 100 holdra, a napraforgó 310- ről 150 holdra és a búza vetésünk mai állattenyésztés tovább fej­lődjék. Az idén 140 darab anya­kocánk van és 700 darab hízót adunk az államnak. A jövőre kezdődő szakosítás után 200 anyakocánk lesz és 2000 darab hízó évenként. A fajta fehér hús­sertés és cornwal lesz, fele-fele arányban. A folyamatos, szaksze­rű nevelés, hizlalás, valamint egészségügyi szempontból is na­gyon fontos, ßogy nálunk szüles­senek meg a hízónakvalók. Nem kell a süldőket messze vidékről törni, egységesebb állományt ka­punk és nem hozunk különféle betegségeket a szövetkezetünkbe. Szarvasmarhánál hasonlóan ma­gunk tenyésztjük a hízóba valót is, de itt a főhangsúly a tejter­melésen lesz. Jelenleg van 100 darab fejőstehenünk, a jövő év­től 200 darab lesz. Hizlalási ter­vünk 100 darab lesz évenként. A jövő évi alapanyag már a hizlaláshoz meg is van. i növénytermelés ? 900 holdról 700 holdra csökken. Kenyérgabonát csak saját szük­ségletre termelünk, viszont adunk húst és tejet bőven. — Az őszi árpa vetésünk 150 holdról 550 holdra, a kukorica 300 holdról 500 holdra, a silóku­koricánk 100-ról 250 holdra, a pillangós takarmányunk is 100 holddal növekszik, összesen 600 hold lesz. folyamán az allat tenyésztésben is mindjobban gépesítünk. Az ál­lattenyésztő farmon víztorony épül csővezetéken mindenhová eljut a víz. Fokozatosan gépesít­jük a takarmányelőkészítést. Sok épületre van szükségünk. Például csak góréból 20 darabot kell meg­építenünk. — A Iegfon4o6abbról is néhány szót. A szövetkezetünkben majd­nem mindenki szakember lesz valamilyen területen, mestere lesz a munkájának, mert egész évben azzal foglalkozik. A szak­mai elmélyültség és a gépek együtt megkönnyítik a munkát, ugyanakkor jelenleg talán még fel sem mérhető módon növek­szik majd a termelékenység. — Az alapokat már az idén kezdjük lerakni, a vetésszerkeze­tet mór e szerint alakítjuk, de a döntő kezdeti év jövőre lesz, a teljes körforgás pedig csak a következő években valósul meg. Két éve dolgozik az egész köz­ség parasztsága szövetkezetben. E rövid idő eredményei arra jo­gosítanak bennünket, hogy na­gyon bízunk a szakosítás gyors i megvalósításában és annak sok­sok előnyében. Csikós Balázs I tanácstagok fontos KÖZSÉGI PROBLÉMÁKAT vi­tatnak meg, határozatokat hoz­nak egyes kérdésekben a tisza- vasvári ifjúsági házban. Itt le­het találni Máthé Mihályt, a tiszalöki járás általános iskolái­nak alsótagozatos szakfelügyelő­jét is, pedig ő most nyári sza­badságát tölti. Nem ment üdü­lőbe, itthon maradt és időn­ként nem tudja megállni, hogy bele ne kóstoljon a „szakmájá­ba”. Amikor megkérdezem, hogy miért ment tanácsülésre, ami­re senki sem kötelezhetné, szinte megbotránkozik a kérdő­jén. — Hat már hogyne mennék el, amikor olyan fontos műve­lődési, oktatási kérdéseket tár­gyalnak! LÁTNI ÉS HALLANI KEL­LETT EZT ahhoz, hogy meny­nyire nem felvett póz, puffogó frázis ez nála. Ezt a kötelessé­get ő maga támasztotta s^ját magával szemben. Több mint negyvenéves szolgálata alatt a kiolthatatlan hivatásszeretet, a lelkiismeretesség, az állandó, nemes nyughatatlanság hajtotta iskolai, népművelési és felügye­lői munkájában egyaránt. Ne­velési módszereit nemcsak ta­nítványai emlegethetik, hanem az utóbbi években a járás neve­A szakosítás milyen egyéb változásokat hoz ? — Egy kicsit friss dolog még ez ahhoz, hogy mi, vezetők is teljes részletességében belássuk, de néhány dolgot már tudok mondani. A jelenlegi bevételek­kel szemben mintegy másfélmil­lió forint többletbevétel mutat­kozik évenként. A növényterme­lésben a mostani gépesítési fok mellett is 20 ezer munkaegységet takarítunk meg a szakosítással. A gépesítéssel, a vegyszerek al­kalmazásával a termelékenység még tovább fog növekedni. Évek Kétezer személyes cirkuszi sátorban tart előadást a Brazilians Nyíregyházán A Rio de Janeiro-i revüszínház együttese, a Braziliána, — mint már hírül adtuk, — augusztus 4-9 között, hat napon át Nyír­egyházán tart előadásokat. Köz­lésünktől eltérően nem a szabad­téri színpadon, — az időjárásra való tekintettel — hanem egy két­ezer személyes nagy, cirkuszi sá­torban rendezik meg az előadá­sokat. A sátrat a Búza-téren ál­lítják fel. Szombaton és vasár­nap két két előadást tartanak, ekkor délután négy és este nyolc órai kezdettel. Más napo­kon este nyolckor kezdik előadá­saikat. Jegyek igényelhetők a József Attila Művelődési Ház­ban, 22,* 18, 16, 14, 12 és 8 forin­tos árban. FANTASZTIKUS, jtyg TUOOMÁNYOS ^ R€GÉNY 131. Üres volt. Az erős fényben láttam egyre szűkülő távlatait egészen addig, ahol az egyéb fényekkel összeolvadt. Egy da­rabig tétován néztem széjjel. Azután a sugárszórót a vállamra akasztottam.. Lépés hallatszott, feljebb löktem a fegy­ver . mejint egy koppanás... hát persze! A hang. melyet léptek zajának tartottam, a • sugárs..oi ó.dl származott. A szíján a csat verődött ütemesen kezeslábasom re­jlőihez s én ezt a neszt, mely közvetlenül a fülem mögött hangzott, léptek kopogá­sának tartottam. Szégyenkezve fordultam el. Ekkor az épületek fölött egymás után három vörös tény gyulladt ki. Meginogtak s lassan­ként lefelé siklottak, bíborszínű szikra­csóvát vonva maguk után. Gyorsítottam s csakhamar megpillantottam Arszenyevet. Egy ellipszis alakú magaslaton állt s fe­lem intett. — Azt hiszem, itt van — mondta. Oldalt kanyarodtunk s egy lapos alagút szájánál voltunk. Nyílása a bálna lefelé hajló, nyitott szájára emlékeztetett. A ha­sonlatosságot még fokozta, az hogy a be­járati nyílás felső pereméből egy sor rö­vid, fényes agyarszerű tüske meredt le­felé. Az alagútban sortét volt, Arszenyev meggyújtotta lámpását és belépett. Utána mentem. Az út ívben kanyarodó lejtőn vezetett lefelé. Megérletíem, hogy egyre mélyebben hatoltunk le a föld színe alá. Sokáig tartott. Időnként a falakon egyéb alagutak ovális nyílásai tűntek fel: Arsze- nyev ilyenkor az indukciós készülék er­nyőjére tekintett: folyton a láthatatlan vezeték nyomán haladtunk. Egyszerre a padló koppanása másképpen hangzott: témrétegen jártunk. Utunkat három nagy cső torlaszolta el, amelyek egyik falból a másikba vezettek. A közöttük levő rése­ken bizonytalan fény világított át. Nagy nehezen átbújtunk a legalacsonyabb cső alatt. Én értem át elsőnek s a fénytől káprázva hánytam le a szememet. Fényárban úszó lejtő volt előttünk. Még ötven-hatvan lépést mentünk előre s egy óriási termet pillantottunk meg. A mennyezet mozgékony, zöldes fényben j átázott, mint a tenger színe, amikor a nap sugarai ráesnek. Ütemesen hol felra­gyogott, hol elbágyadt. A terem kör alakú volt s két oldalról kiugró rézsűk válasz­tották ketté. A jó világításban meggyő­ződhettem róla, hogy amit még az alagút­ban észrevettem, az nem volt csalódás: a kőfalakon levő vékony máz arra vallott, t. !«■■■■■■■■ hogy itt valamikor rettenetes hőség ural­kodhatott. A rézsűk alatt porcelánszerű fehér anyagból készült, félig olvadt hen­gerek hevertek. A mennyezeten levő nyí­lásokból letört és Jsjssé megolvadt csö­vecskék álltak ki s tucatjával lógtak le az elszaggatott vezetékek. Némelyik egé­szen azokig a bizonyos hengerekig ért, meg azokhoz a nyúlványokhoz vezetett, amelyek a mennyezet kellős közepén levő domborulatból sugárszerűen ágaztak széj­jel s leginkább a gombbal végződő szarv­hoz hasonlítottak. De nem e rejtélyes be­rendezések zűrzavara tette, hogy a kü­szöbön hirtelen megálltunk, mintha a lá­bunk gyökeret vert volna. Beljebb a fal­ban egy nagy horpadt sík látszott, ame­lyen fénykígyók, kék és fehér fényben úszó hosszú, görbe vonalak mozogtak. Néha nyalábokba olvadtak össze, vergőd­tek, csapkodtak, azután széjjeloszlottak minden irányban, mint egy óriási térkép megelevenedett színvonalai. Térkép volt. Egy nagy, mozgó térkép. Mikor pon­tosabban megnéztem, rájöttem, hogy az üveges felület alatt a fal mélye tele van ténnyel, apró szikrával és lámpa nagysá­gú gömbökkel s azok egymást besugá­rozva és útjukat kölcsönösen keresztezve kavarogtak eltávolodtak, majd közeledtek egymáshoz. Hallottam Arszenyev lélegzését. Mel­lettem állt. Előttünk vónultak el a boly­gópályák, csilíagcsoportok szóródtak széj­jel, felhőszerű, terjedelmes, fekete köd­oltok takarták el a lüktető fény gócokat. Néha éles fény szelte át az űrt, mintha »valamelyik bolygót kergetné, az pedig lassan, nehézkesen, közömbösen forgott s ismeretlen kontinensek körvonalait vonul­tatta el előttünk. Ott, ahol csak éppen derengésszerű világosság volt, az égitestek egész özöne röppent fel és bukott alá. (Folytatjuk.) lói is. Több iránt haifevan ev ter­hével a vállán, ha kell, gyalog is járja a járás községeit, hogy ellenőrizzen, tanácsot adjon,«se­gítsen. Szigorúsága ismert a ne­velők között, de az a szigorúság ez, amellyel elismerés és meg­becsülés jár együtt. FELESÉGE NEM TANÍT, de... Nos, ez a de már egé­szen természetes Tiszavasvári- ban. Ha meglátnak egy. plaká­tot, akkor már jönnek ide, a lakásra jegyet venni, érdeklőd­ni. A kultúrház igazgatója, ha személyesen nincs is ott min­denütt, a szervezés tőle indul ki. Nem vezethet minden mű­vészeti csoportot, tanfolyamot, de a szervezés, az irányítás az ő feladata. Aztán meg itt van a könyv­tár. Az is az ő gondja. Falusi könyvtárakról lévén szó, min­dig az elsők között emlegették Máthé Mihálynét. És nem is érdemtelenül. Most meg még inkább fogják emlegetni, mert a januári „tanácsosítás” na­gyon sokat számított. Ezren fe­lül van már a kötetek száma. Az olvasók száma pedig már hatszáz körül. Nem az a könyv­táros ő, aki megtartja a köte­lező kölcsönzési időt, aztán leg­feljebb a tiszteletdíjat várja. ERRŐL ÉPPEN AZOK A GYEREKEK beszélhetnének, akik számára minden hétfőn 3- tól 5-ig mesedélutánt tart. Be­szélhetnének erről azok a fel­nőttek is, akik vasárnap dél­utánonként könyvismertetésen vehetnek részt. De ők nem be­szélnek, mert nekik ez már ter­mészetes, megszokott. Most leg­utóbb miről is volt könyvismer­tetés? lg:n, Móricz Zsigmond „Légy jó mindhalálig” című művéről. Ezt nem ő tartotta, hiszen mindegyiket nem is tart­hatja ő. De ki is volt az a kar­társnő? Az ifjabb Máthé gye­reknek nem kell a jelentőlap, rávágja azonnal fejből is. Ta­lán beválik majd itt is a köz­mondás, hogy nem esik messze az alma a fájától... Gál Béla Hétezer új telefonelőfizető, 259 millió beszélgetés fél év alatt Az ország távbeszélő hálóza­tának fejlesztéséről és a tele­fonforgalom alakulásáról ad szá­mot többek között a Posta-vezér­igazgatóság érdekes félévi sta­tisztikája. A jelentésből az tű­nik ki, hogy a telefonközpontok­nál jelentős változás nem tör­tént. A forgalom ismét növeke­dett. Az automata központ-há­lózat csupán a badacsonyi száz állomásos központtal bővüli. Ugyancsak vidéken ezerötszáz állomással növekedett a kézi­kezelésű központok befogadóké­pessége, Oroszlányban 340 állo­másos, Fehérgyarmaton 240 ál­lomásos, Dunavecsén pedig 110 állomásos központ működik az eddigi kisebb helyett. A főváros­ban 4587, vidéken pedig 2420, összesen tehát 7007 új előfizetői telefonállomást szereltek fel. Az adatokból kitűnik, hogy fél év alatt mennyit beszélt az ország, Budapesten 169 millió, vidéken pedig 90 millió helyi telefonbe- seélgetést számolták meg. 3i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents