Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)

1961-06-16 / 139. szám

Hárommilliós beruházás Gyarmaton - 07 ezer mázsa henyór, tízmillió póhsiitemenu — Nyolcezer liter szódavíz naponta Kaszálógéppel Fél év előtt három vállalatnál A nap tál- nemsokára június harmincadikat mutat. A vállala­tok tervjelentésében igen fon­tos nap ez, mivel itt dől el, hogy teljesítették-e első féléves ter­vüket? Három vállalatot keres- [ tünk fel, hogy megnézzük, ] miképp alakult az előirányzott j tervek teljesítése. A Sütőipari Vállalatnál Januártól májusig öt hónap alatt az eddig esedékes tervet 105,2 százalékra teljesítették. A ter­melési érték mintegy 23 millió 460 ezer forint volt. A vállalat két kilós fehér kenyérből az öt hónap alatt 61 734 mázsát és finom fehér kenyérből 5908 má­zsát gyártott. A péksütemény­termelés is emekedett és január­tól 9 millió 901 ezer darabot ad­tak át a kereskedelemnek. Eb­ből zsemle több mint 3 millió és kifli 5,5 millió darab volt. A Sütőipari Vállalat jelenleg még huszonkét féle süteményféleséget hoz forgalomba. Február óta új termékként került forgalomba a főtt perec. Eddig 400 000 darab került a forgalomba, melyet a vásárlók igen megszerettek. Sok zavart okozott a péksüte­mények — zsemle, kifli, buci — szállítása. Ezért bevezették Ven- cseilőn, Dombrádon és Záhony­ban is a péksütemények sütését. Ezzel megtakarítják a szállítási költségeket és javul az áruk mi­nősége. Ezek a körülmények is hozzájárulnak, hogy a vállalat első féléves tervét előrelátható­lag 103 százalékra teljesíti majd. Az EM. Megyei Építőipari Vállalat építő-szerelő részlege első negyed- i teljesítette. A segédüzemben a éves tervét csak 97,9 százalékra I grafikon viszont 108,2 százalékot mutatott. Viszont az építő-szerelő csoport további havi százalékát tekintve itt is jelentős javulás mutatkozott. Még áprilisban 101 százalék és májusban 102,1 szá­zalékos eredményt értek el. Az első fél év végére az előirány­zott tervet 99,5 százalékos mun­káslétszám mellett egy százalék­kal teljesítik túl. A segédüzem­nél viszont 105,6 százalékos lesz a tervteljesítés. A vállalat különböző építke­zésein gyors ütemben halad a munka. A Kisvárdai Gépállo­más útépítési munkálatai 1,7 millió forintba kerül. Most ad­ták át Záhonyban a 600 dolgo­zó étkeztetésére alkalmas MÁV üzemi konyhát. Fehérgyarmaton ez évben átadásra kerül a 3,3 millió forintos beruházással épí­tett állami gazdasági műhely és egy száz vagon termény befoga­dására alkalmas magtárépület. A Gyümölcs-szeszfőzde és Szikvízipari Vállalattól Június 3CMg lehet jelentkezni a dolgozók általános és középiskoláiba Az elmúlt iskolai évben több­ezren vettek részt megyénkben alsó- és középfokú felnőtt to­vábbképzésen. A lehetőség az 1961/62. tanévben is megvan azok számára, akik a dolgozók álta­lános iskoláiban folytatni akar­ják tanulmányaikat. Jelentkezni városokban és ipari vidéken má­jus 15-től június 30-ig ‘lehet, majd augusztus 25-től szeptem­ber 5-ig, mezőgazdasági vidéken augusztus 25-től október 1-ig. Az általános gimnázium és a közgazdasági technikum első osz­tályába azok a dolgozók kérhetik felvételüket, akik 15. életévüket betöltötték, általános iskolai, vagy ennek megfelelő előképzett­séggel rendelkeznek és legalább félévet munkában töltöttek. Ipari technikumokba a 18. I életévüket betöltött ipari dolgo- j zók kérhetik felvételüket. A fel­vételhez általános iskolai, vagy 1 azzal egyenértékű végzettség iga- | zolása mellett megfelelő szak­mai gyakorlat is szükséges. Ezek­ben az iskolákban a tanulók érettségi bizonyítványt, illetőleg technikusi oklevelet szereznek. Jelentkezni lehet június 30-ig. A tanítás a kora esti órákban történik. A felvételek feltételei­ről részletes felvilágosítást az iskolák vezetői és a megyei ta­nács művelődési osztálya ad. naponta körülbelül 8000 liter szikvíz kerül a fogyasztókhoz. Ezzel szikvízgyártási tervüket 108 százalékra teljesítik. Az üdí­tő italok közül a népszerű „Bam­bi” 2200 üvegben kerül naponta az elárusító helyekre. A meleg idő miatt ez a szám napról-naip- ra erősen emelkedik, s ezzel együtt a terv teljesítése is ma­gasabb. Eddig 30 százalékkal tel­jesítették túl. Még ebben az évben új üzem­mel gyarapszik a vállalat. Nyír­bátorban egy szikvíz-üzemet hoz­nak létre, s ezzel megjavul a vidéki ellátás. Mátészalka és Nagykálló után ez az üzemegy­ség már a harmadik lesz vidé­ken. (KM) vágja a vörösherét Mező Dezső tiszaszaikai traktoros Ba­rab ásón. (Hammel József felv.) Elismerés illeti őket is tíjság, rádió, televízió közli sűrű ismétlésekkel, hogy kielé­gítő ütemben folynak az ez idő­szaknak megfelelő mezőgazda- sági munkák. De legtöbb ter­melőszövetkezetünk vezetői és tagsága egyaránt gyakran azt is tsdtára adja az érdeklődő­nek, hogy: „Határunk szinte emberemlékezet óta nem volt olyan szép és olyan Ígéretes termést mutató, mint most”. És ahogy ezt mondják, büszkeség és sokat jelentő önbizalom fű­ti a hangjukat. Megérdemelten. De ugyanakkor csaknem min­den esetben hozzáteszik, hogy eredményeikért elismerés illeti a dolgozni biró idős tagjaikat is. Igen. Gyakori ez a jóirányú hivatkozás. Eszerint az is a tegnapé tehát, amikor még, — különösen az idősebb parasz­tok — inkább eresztették, mint kötötték a kutyát... S az elha­gyott, nagyobbára hasznavehe- tetlenül megmohásodott gyakor­lati és gondolatbeli egyénies­kedő életformából úgylátszik, tartós érvényű is maradt, amit nagyon megtanultak tisztelni is, betartani is. Ezek közé számít az a tétel: Aki igazán szereti a földet, nem tudja azt meg­csalni. A tények pedig azt iga­zolják, hogy a szövetkezeti gaz­dálkodásban egyenesen kétsze­res bűn az ellen tenni, mert megelégedéssel ott boldogul, vagy károsodik a közösség, ahol a személyszerinti egyén. Becsü­letes. tisztességes ember csakis az előbbit választja. A választások ilyen irányú kérdése is egyre jobban eldől hát a közös gazdálkodás javára. És nem ok nélkül beszélnek FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 96. Lehorgasztottam a fejemet. — Na, itt jól leszálltam... — mond­tam megtörve. — Gyönyörűen leszálltam... Ez a puszta sík terület csapda volt... de ki gondolhatta volna? — Mindenki — felelte élesen Arsze­nyev. — Minden adatunk megvolt: tud­tuk, hogy a csőnek ez a része áram alá kerül, igaz, hogy gyenge áram alá, ami­kor ott voltunk, de mégis áram alá, amely minden pillanatban erősödhetett. Továbbá felismertük, hogy az a sok kő, — vasérc. Láttuk, hogy a puszta teret egész tömeg ilyen kő fogta körül... miért? Ki dobálta át a túlsó oldalról, és minek? A mi kényelmünk kedvéért? Gondolkozni kellett volna! Gondolkozni! — igaz — jegyezte meg Soltyk. — De ne beszéljünk már erről. Hagyjuk bé­kében. Most azon kell gondolkoznunk, hogy mit tegyünk. A négy sisak a térkép fölé hajolt: — Légvonalban kilencven-száz kilo­méter választ el az űrhajótól... és a te­rep nagyon nehéz. Azt hiszem, ez a becslés nem túlzott. A vizünk kevés, az élelmiszerünk szintén, oxigén pedig... — mondta Arszenyev s az oxigénkészülék feszmérőjére pillantott. — Talán negyven órára elég lesz — jegyezte meg. — Sőt, ha nagy fizikai erőfeszítésre kényszerülünk, még annyira sem. Tud­ják, miben állapodtunk meg társainkkal. Ha este nyolcig nem térünk vissza Osz- vatics a repülőgéppel elindul a hang­nyom mentén. így eljut a kráterig... ahol a nyom végképp megszakad. Rám nézett. — A repülőgéppel be lehet jutni a mélyútba? Lehunytam a szamem. Most megje­lentek előttem a kuszáit sziklafalak. — Bejutni be lehet — feleltem —, de... — De? — De megfordulni — nem. A repü­lőgép nem függhet a levegőben egy he­lyen, mint a helikopter. Ez azt jelenti, hogy minden kísérlet­nek katasztrófával kellene végződnie? — Ügy van. — Reménykedjünk abban, hogy Osz- vatics... okos lesz... — jegyezte meg a csillagász szárazon. — Jól van. A legjobb esetben tehát a szakadék partján ledob­hat nekünk élelrrőszerkészleteket. Amiről a csillagász beszélt, benne volt az elindulásunk előtt kidolgozott mentési tervben. Oszvaticsnak az volt a feladata, hogy ha nem sikerülne bennün­ket fellelnie, ejtőernyővel élelmiszer- és oxigénkészleteket dobjon le nekünk. A készletek tartályaira szerelt különleges rádiókészülék önműködően jeledet adott volna, hogy könnyebben rájuk találjunk. — A mélyúton néhány óra alatt át tudnánk jutni — folytatta Arszenyev —, de a kráter falai megmászhatatlanok. Te­kintet nélkül arra, hogy milyen útirányt választunk, teljes képtelenség a huszon­hat-huszonnyolc óra múlva beálló alko­nyat előtt eljutni a rakétához. Emlékez­nek azokra a szurdokokra és szakadékok­ra, amelyek fölött átrepültünk? Én csak vázlatosan jelöltem meg őket, mert a fényképfelvételellre számítottam, amelyek — sajnos elpusztultak. Nos, mit javasol­nak? Csend lett, csak a sziklák élein meg­szakadozó szél süvöltött és a térkép szé­lei lobogtak nyugtalanul a csillagász kesz­tyűs keze alatt. — Ha sehol sem pihenve, óránként négy van öt kilométert megtennénk, ak­kor elméletileg egy nap alatt eljuthat­nánk a Kozmokrátorhoz — jegyezte meg Soltyk. — De hát az ilyen számításnak nincs semmi értéke, mert nem tudhatjuk, mennyi ideig tartanak fenn a szakadékok, meg hogy egyáltalán át lehet-e menni rajtuk, vagy meg lehet-e őket kerülni. Éppen ezért azt javaslom, hogy ne dél­nyugat felé menjünk az űrhajó irányá­ban. hanem kelet felé, derékszögben arra az útra, amelyen iderepültünk... Csodálkozva pillantottam a mérnökre, de ő nyugodtan folytatta: — Rádiókészülékeink hatóköre nagy, de a hullám csak egyenes vonalban ter­jed. így tehát csak akkor vehetnénk fel a kapcsolatot társainkkal, ha olyan ma­gasságba tudnánk felkapaszkodni, hogy köztünk és az űrhajó között ne legyen semmiféle terepbeli akadály. Nem elég feljutnunk arra a fennsíkra, amely fölött elrepültünk, mert ott közöttünk lenne a holt erdő a maga ionizált sávjával, ami úgy visszaveri a hullámokat, mint a tü­kör. Ha azonban erre indulnánk — s uj­ját végighú.zta a térképen egészen a völgy keleti széle mögé — és fehágnánk e csú­csok egyikére — akkor esetleg sikerülne felvennünk a kapcsolatot. (Folytatjuk.) ' I termelőszövetkezeteinkben elis- | méréssel az idős tagok segítő J munkájáról. A hatvanon jóval felüli Mándi József a nyírma- ' dai Kossuth Tsz kertészetében, s az ugyancsak koros Pócsi Já­nos, mint dohányfelelős érde­meli ki a vezetőség és a tag­ság dicséretét. Idős Éles Sán­dor, a laskodi Vorosilov Tsz- ben harmadmagával segíti a növényápolási munkák mielőb­bi befejezését. A komorói Bú­zakalász Tsz-ben a 72 éves Maezi Mihály végez a sertés­gondozásban a három fiatal tagéval egyenértékű munkát. Szlovenszki András, a nyírte- ki Dózsa Tsz tagja is 72 éves, de még vállalja a dohányos munkacsapat vezetését. A be- 1 senyődi Igazság Tsz-ben na- I Ponta mintegy 25 idős tag (mind öregségi járadékos!) ! amellett, hogy mindenütt ott vannak, ahol erejükhöz mérten még tenni tudnak, a közösségi rend és pontosság szószólói is! Az említetteken kívül persze jóval több az olyan idős tsz tagoknak a száma, akik képes­ségeikkel, akaratukkal ott segí­tik szövetkezetüket, ahol és amiben éppen tudják. Tevé­kenységük jelentős hozzájárulás mind az időbeni munkák vég- I zéséhez, mind a termelési és értékesítési tervek teljesítésé­hez. S ez végső soron a pa- raszti nagyüzemi gazdálkodás további anyagi és erkölcsi szl- lárdulását jelenti. Az elismerést valóban megér- j demlik érte! A. B. r>

Next

/
Thumbnails
Contents