Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)
1961-06-13 / 136. szám
Hány lépés a határ PEST ÉS RAMOCSA KÖZÖTT ? .Cetmilliós alig kétezer lelkes falu. Fényözön helyett szerényen világító petróleumlámpa. Ilyen messze van Pesttől Ra- mocsaháza. Mégis minden nap találkoznak. Néhány hónapja Ramocsaházára költözött „egy darab” Budapest . .. Két kíváncsi arcú férfi nézett egy tavaszi napon a porszönyeg- gel körülszegett falura. Messzi ről jöttek, Pestről. — Ki tudja, mi szél hozta őket hozzánk, mit akarnak? — súgtak össze a falusi emberek. Mikor néhány nap múlva is a faluban látták őket, felrepúlt a pletykamadár, elindult háztető- röl-háztetőre. — Talán azért küldték őket, hogy bennünket figyeljenek! Á, dehogy. Lejöttek egy kicsit üdülni falura! — Nem azért jöttek azok, hanem, hogy a falut eligazítsák — kaptak lábra józanabb hangok is. — Merthogy olyan sok nálunk az igazítani való... ||ann!f hetek váltották egyilagJUP, mást. Az emberek lassan tudomásul vették, hogy többen lettek kettővel. S ahol jut-kenyér, tej. harapnivaló, fedél majdnem kétezer embernek, ott elfér még két jövevény. Ernyedtebb szárnyon libegett tova a plelykamadár is. Olyan hírek is szálldostak, hogy a két pestit a magasodó juhhodálynál látták. Sót: az egyik beleszólt a tetőcsinálásba. mondván, hogy nem lesz az jó csak ácskapocs- csal, erős. hosszú csavarok kellenek oda össjetartónak, mert összedől, mint a kártyavár. A másikat pedig a réten fújta a szél, níikor kihozta a traktor a tárcsát és senki sem tudta összerakni. A pesti fiatalember fogott kulcsokat... Meg is fázott egy kicsit „nyakócon”, azóta köhög... Már akadt sajnálkozó is. S miközben a falu nagyítóval leste a két pesti ember minden mozdulatát, ők ketten szépen berendezkedtek, mintha itt akarnák leélni a hátralévő éveket. A két József, a fiatalabb Sebestyén és az idősebb Aggott, orvos módjára látott a falu megvizsgálásához. Nem a falu testét, hanem a lelkét vették szemügyre, aprólékosan és gondosan, részleteiben és mégis összefüggően. Mindezt olyanképpen, hogy minden nap újabb és újabb emberekkel elegyedtek beszélgetésbe. Ügy szóltak, úgy viselkedtek, hogy abból meg a rossznyelvek se vehettek ki, csak jószándékot. Lépésről- lépésre haladtak... Mnjn nllUPi rendjén menni IVGHI anal I a kendervetés, lanyhult a többi munka is. Az emberek unottan, kényszeredetten indultak munkába. Mi lehet az oka? — kérdezték ön- maguktól a „lélek-búvárok”. A választ most is a baráti szóváltások adták meg. Elmaradt a beígért előleg, öz emberek bizalmatlanok, hogy egyáltalán látnak-e forintot a közösbeli munka után? A két pesti1 ember napokig törte a fejét a falu és a tsz vezetőivel, hogy miből teremtsenek pénzt. Adósak maradtak egész évben az SZTK- díjakkal is. Tehát a kiosztásra kerülő előlegből először az adósságot muszáj letörleszteni, s mi marad akkor a tagoknak... Végül sok utánajárás. Nyíregyházára utazás, otthoni okoskodás megadta az előleget. Megtalálták az ütőkártyát is, a már elvégzett, de a gyors munkairam miatt, a nyilvántartásokból kifelejtett sökszáz munkaegységet. a fedezetet... S mint a fiatalok az első keresetet, úgy tették zsebre az előleget a falusi emberek. Másnap, harmadnap kirajzollak a serkentők is, a helyi népnevelők, s elindultak há;. iól-házra. Égett is a kezek alatt a kendervetés. Most már embernagyságnyira nőtt a pénzeszsákot megtöltő magkender, szép a dohány, az alma, a dánkáposzta... Hazafelé Talnek a falusi hétköznapok. Egyetlen nap sem unalmas. Este felüdíti a két | Józsefet a kis táskarádió, a könyvek, a mozi. S vannak még pestiek a faluban. A János-kór- ház orvosai patronálják a községet, mert nincs állandó orvos. Jó velük elbeszélgetni a pesti életről. Jó hazautazni is, Sebestyén József a menyasszonyhoz, Aggott József a családjához. S jól esik a falusiak látogatása is. Mert már ott tartanak. Legutóbb Andricsák János bácsi lepte meg látogatásával Aggott elvtársat, fent volt az ipari vásáron. És nemcsak a nagy dolgok, a kicsik is megkedveltették a két pesti embert. Sokszor elegendő egy vödör vizet elvinni az idős nénikének, meghúzni vízzel a permetezésre váró hordót. Sokszor egy szíves szó jobban „politizál”, mint egy nagy szózat. S a két pesti ember éppen erre is meg szeretné tanítani a falusi embereket, a kommunista Aggott József a falusi pártszervezet tagjait, hogy politizáljanak még egy vödör vízzel is... Hogy ne legyen messzire Pest Ramocsaházától, akkor sem, ha majd néhány hónap múlva elbúcsúznak a falutól a pesti emberek. Akkor is érezzék majd, hogy a munkásokra mindig' számíthatnak, s a munkásokért minden nap tenniük kell... Páll Géza. Sényői fiatalok egy csoportját örökítene meg a lenti kép. Kapálásból karikáznak hazafelé jókedvűen. Kissé szabály- tálán ugyan e közlekedés, mert az egész utat elfoglalták, de hát ez csak a íényképezés kedvéért történt. (Hammel József felvétele.) Megyeszerte megélénkült a Népfront-bizottságok munkája Tapasztalatcserék, aktívaülések a programbau Ebben az időben sem hanyatlott megyénk Népfront-bizottságainak tevékenysége. A héten a mátészalkai járási Népfront Bizottság megvitatta a közságxej- lesztési munkát, majd a mátészalkai és a nagyecsedi aktívák tevékenysége szerepelt a napirenden. Tiszalökön járási műszaki aktivaülést rendeztek, amelyen a járási tanács vb műszaki csoportvezetője tartott előadást. Fehérgyarmaton a járási népfront-bizottság tapasztalatcserelátogatást szervezett. A népes látogató csoport a milotai termelőszövetkezeti építkezéseket _ tanulmányozta. Nyíregyházán bé- ke-aktívagyűlést rendeztek, ahol Péntek Gyula, a Hazafias Népfront központjának munkatársa tartott bevezető előadást az időszerű kérdésekről. Megyénk tsz-ei 3173 holddal vesznek részt alma- és szilvatermelési versenyben FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 93. vatermelési versenyben való résztvételre is. Ehhez a versenyhez 6 termelőszövetkezet 62 hold szilvással csatlakozott. Benevezett termelőszövetkezeteink természetesen csakis úgy érhetnek el minél jobb eredményeket, ha gyümölcsöseik minden munkáját időben és pontosan végzik el. Ebben kíván segíteni az F. M. Növényvédelmi Szolgálata azzal, hogy különösen a védekezések szakszerűségének és számszerűségének érdekében a tenyészidőszak alatt szúrópróbaszerű helyszíni ellenőrzéseket fog végezni. A megyei növényvédelmi bizottság tagjai, ahol arra szükség van, szaktanácsadással, gyakorlati bemutatókkal igyekeznek tsz-eink segítségére lenni. Barkó József — A Földön azt mondanám: lehetetlen. A sziklákból következtetve... A vulkanikus típusú földrengések is egészen más képet mutatnak... de itt csak azt mondhatom: nem tudom. — Miért áll ki a cső? Lehetséges, hogy ez véletlen? — Azt hiszem, tudom mire gondol — felelte Soltyk. — A csőnek mélyebben kellene feküdni, nem igaz? Én, mint mérnök, ha ilyen hatalmas energiavezetéket kellene építenem, azt mindenesetre legalább hat mérter mélyen helyezném el. — Nemcsak erre gondoltam — jegyezte meg Arszenyev —, de ez valóban gondolkodóba ejti az embert... Megfontolandó... — tette hozzá nyomatékkal. — önként adódik a felvetés, hogy előbb a csövet rakták le s csak azután... Változott meg a terep felülete— — Azt akarja mondani, hogy mikor a csövet lerakták, még sem ez a kráter, sem ez a mélyút nem volt itt? — Ügy van, ez az. Tudják mit, menjünk oda a nagy kanyaron túl, onnan talán megláthatunk valamit. Néhány száz lépést mentünk lefelé a feketés köveken. Én gyorsabb voltam mint ők, s elsőként érkeztem az összeszűkült kőtorokhoz. Mintegy 200 méterrel lentebb véget ért a mélyút. A sötét torkolaton túl terjedelmes völgy látszott. A közepén tó volt. A mozdulatlan, fekete víztükörből a oarttól még nagy távolságban is keskeny, hegyes sziklácskák álltak ki, így terjedt tovább a tó, lenge füstszerű köddel takarva. Mindenfelől omladékok ereszkedtek a part felé, óriási meredek tölcsérként fogva körül a tavat. A kavicspartok törmelékei és rögei között szabálytalan sziklafokok csoportjai emelkedtek ki. Jobb kéz felől a szakadékok homályos hátterétől élesen elütött egy fehér kör. Valaki olyan közel jött, hogy megérintette karomat, de ügyet sem vetettem rá — Arszenyev volt. Csaknem egyszerre emeltük szemünkhöz a távcsövet. Néhányszor összehunyorítottam a szemem, mert azt hittem káprázik. De nem. A látvány egészen világos, és a távcsőnek sem volt semmi baja... A vad romhalmazból egy fehér gömb állt ki. Olyan volt, mint egy sima kupola, amely matematikailag pontos vonalban, tömören, az egyenetlenség minden nyoma nélkül emelkedik ki a kövek közül. Élesen elütött a körülötte felhalmozott zűrzavaros kavicstörmelékből. — Ott le tudja állítani a gépet? — kérdezte Arszenyev. ‘' Nem feleltem azonnal, előbb a távcsővel megvizsgáltam a terepet. Mindenütt szikla szikla hátán, fölfelé meredő éles szegleteikkel: mindenütt végellátha- tatlan kavicsgátak szürke nyelve nyaldossa a szakadékokat. Imitt-amott törmelék törmeléken meredezett felfelé olyan furcsa összefüggésben, hogy amikor az ember tekintetét elfordította tőlük, ügy érezte, mindjárt elveszíti egyensúlyukat s lezuhannak a mélybe. — Ott veszédelemes volna leszállní... — feleltem. — Ha a kövek megcsúsznak, a gép felborul. A légcsavar elgörbülhet. De lemehetünk gyalog, az egész nem lehet messzebb három kilométernél... — Nem tudom, nem volna-e legjobb visszatérni az űrhajóba — mondta Arszenyev lassan. — Kár, hogy nincs hid- roplán futóművünk... le lehetne szállni a tóra. Nyilván azokra a felfújt gumigömbökre gondolt, amelyekkel a helikopter vízen is leszállhat. Az űrhajóban hagytuk, hogy a gép terhelését csökkentsük. — Most térjünk vissza, professzor úr?! — Kiáltottam. — Most, amikor már olyan közel vagyunk a rejtély megoldá-. sáhbz? — Én á rejtély megoldását egyáltalán nem látom olyan közelinek... Társaink mellettünk álltak a szikla- padon s távcsöveikkel vizsgálták a terjedelmes pusztaságot. Arszenyev leeresztette az indukciós készüléket s nyílását végigvezette a környezeten, i — Azt hiszem, a cső valóban lefelé halad e gömb felé... — mondta. — De a vétel gyalázatos, az a magnetit... Magas vasérc-hányok dűltek kifelé a mélyűtból s lefelé keskenyedő ék alakjában borították az oldalfalakat. Távolabb a kavicshalmok világosabb színt öltöttek éppen ügy, mint az egész völgyben is. Ar- zenyev vállára vetette a készüléket és íéles vállszíjához erősítette. — Nos, úgy hiszem nekivágunk... ön ezet, pilóta... Minél lejjebb haladtunk a kavicshal- lokon, annál vadabbá lett a környezet. A csizmáink alól leguruló törmelék majával vonta a többit is. Mikor egy alkalommal hátranéztem, már nem láttam a helikoptert. Megbújt valahol a mélyút- ban. CFolytatjtikJ megtalálta helyét 120 darab jószágot őriz és gon- l doz Barkó József, a nagykállói Üj Erő Tsz tagja. Minden gondolatában a rábízott állatokkal törődik. Feladatát igen fontosnak tartja és aszerint végzi munkáját; tudja, hogy a jószágállomány adja a közös gazdaság jövedelmének jelentős részét. A múlt évben is dicséretesen látta el feladatát, aminek jutalmául 22 ezer forint részesedéssel zárta az esztendőt. Közgyűléseken csaknem minden esetben szószólója az állatállomány növelésének és jó tartásának. Szorgalmazza az abrakfélék és pillangósok termelését s a készlettel való gondos, beosztott bánásmódot. „Megfelelő abrak- és takarmánybázis nélkUl kellő számú és jövedelmezőségű állatállományt nem lehet tartani” — vallja meggyőződéssel. Most is jó munkát végez Barkó József. Megtalálta a nagyüzemi gazdálkodásban a maga helyét. Tudja, hogy a közösség munká- , jában az övé is benne van, miután anyagi helyzete tovább erősödik. Szabados József * , Nags&üTó. dr A gyümölcstermelés fokozása, illetve a minőség javítása érdekében megyénkben télialma-ter- melési verseny indult. A versenyben való részvételét ez ideig 80 termelőszövetkezet 3111 hold almás gyümölcsössel jelentette be. Megyénkből ugyancsak benevezés történt az országos szili
