Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)

1961-06-11 / 135. szám

„Kicserélt“ emberek va hirdette: Ne higgyjetek az emberek megváltozásában! S erre az okot Kanyuk és Varga mellett többen is adták. A nyersmodorú és hitetlen­kedő, de büszke Polonkai Pál, aki a háztájin kívül még az Erdőgazdaságtól is fogott föl­det, hogy biztosítsa magát, az- fán Kovács Andor, meg Antal ■János, az örökké későn kelő két fogatos, akik akkor láttak már a lovak ápolásához, meg a fogáshoz, amikor a többiek kezében már megcserdült az ostor. De voltak még mások is. MAgj jobban akadályozta a "“**!» kibontakozást a kom­munisták közötti egyenetlenke­dés, mely a pártvezetőség tagjait állított szembe egymással. Ne­héz volt megküzdeniök a bizal­matlansággal, s hosszú csatáro­zásokba került, míg felismer­ték, milyen veszedelmes ez az ellenség, mely valósággal meg­bénít mindent. A három kom­munista: 'Nánási Balázs, Far­kas Sándor és Barna János — a pártvezetőség tagjai — két- három irányba húztak. Így az­tán nem is haladhatott egyenes nyomon a nagy szekér, mely­től, ha kezdetben bizalmatlan- kodva is, de sorsuk jobbrafor- dulását várták az emberek. Barna a területfelbontás ellen kardoskodott. Nem bízott az emberekben. Farkas igen, és ellenezte az egyen- lősdit. Ketten egyformán akarták kiporciózni a he­rekaszálókat is, a harmadik a munkaegységet ajánlotta alap­nak. De így volt ez sok min­denben... Hosszadalmas k<i*"üL" saját magukkal hadrakelve si­került porrá rombolni a bizal­matlanság várát, s elűzni a személyeskedést. így nyílt meg az út az emberek szívéhez is. S ennek volt köszönhető, hogy az önzősködő Kanyukból kiváló munkacsapatvezetőt neveltek, s Varga Imre, akit azelőtt csak nagyritkán láttak a határban dolgozni, jó munkássá vált. A két későn ébredő fogatos is be­tartja már az ístállórendet, me­lyet a kommunista Gergei., Elemér állított össze, s végez j becsületesen pártmunkában, i Ütőképes családdá forrott ösz- sze Nánási Balázs vezényleté- I vei a dohányos csapat, mely ! — ha szorul valahol a munka — szívesen segít, s a korábban a közösben nem bízó Polonkai Pált is mintha csak kicserél­ték volna. Ellenőrző bizottsági elnök lett s így őrködik a kö­zös vagyon felett. S ezeknek az embereknek a megváltozásá­ban korábban nem hittek a kommunisták. CcBlüt tett a közösség ere- WOvüdl je. kicserélte az embereket, megformálta néző­pontjukat. S ha nem is han­goztatják a vezetők, de hiszik: az emberek megváltoznak, csak bízni kell bennük. S ez teremthet új szellemű embere­ket, akik a közös javára, a ma­guk boldogulására alakítják sorsukat... S így szemlélve a dobi határt, az ősszel telepített huszonthat holdas almáskertet, a 100 holdon ringó szovjet bú­zát. a serény kezeket ölesére tiszta burgonya-, kukorica-, és napraforgó-táblákat, s » tíz holdnyi fekete ribizlit, melyhez ezelőtt sem erő, sem bizalom nem volt, — a változó embert pillanthatjuk meg, akinek a gondolkodása átalakul, erejére ébred, s ezt a közösség javára fordítja... I teremtő er6 “ tását — melynek alapja a bi­zalom — a dobi Dózsa Tsz párt- szervezete csak abban az eset­ben tudja hűségesen szolgálni tovább, ha a szikráját is kiolt­ja a bizalmatlanságnak... Ha ez nem is lángol már a pártveze- tőség tagjai között, de még szunnyad, mint hamu alatt a parázs, s csak akkor alszik ki véglegesen, ha szorgalmasan lo­csolják bizalommal minden nap. Farkas Kálmán jNaponfa 80 mázsa kenyeret sütnek )a gyomai automatizált kenyérgyárban Gyomán a közelmúltban új, automatizált kenj ad­tak át rendeltetésének. Ez a gyár látja majd el a gyomai já­rást jó minőségű kenyérrel. Munkában a három egységből álló automata gépsor. A ké­pen Kräm er György. (MTI Foto — Bereth Ferenc felv.j / nto« fitóban egy s&ucíulista origúdnnt A nyíregyházi VIII. sz. általá­nos iskola 2920. sz. Ady Endi\ úttörőcsapatát és az iskola ta­nulóit üzemlátogatásra hívta meg patronáló KISZ szervezetük a nyíregyházi kisvasúttól. Pénteken Gáli Gyula KISZ vezetőségi tag mutatta be a tanulóknak a kis­vasút szocialista brigádjának nunkáját és munkahelyét. Az iskolai, elméleti tananyag egy részét most tapaszlalatbo.l, - a gyakorlatból ismerhették meg. Az összefoglaló vizsgák előtt álló tanulók hálásak a kisvasütnak, hogy hozzájárultak ennek a ta­nulmányi kirándulásnak a sike- réhez. ki lesz közösítve az egyházból...” Tegnapelőtt tartották az árvízvédelmi gyakorlatokat megyénkben A Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság tegnapelőtt tartotta szokásos évi árvízvédelmi gya­korlatát a Tiszán és mellékfo­lyóin. Resztvettek a bemutatón a szolnoki, a miskolci, a buda­pesti és a nyíregyházi vízügyi igazgatóságok vezetői is. Az ár- vízvédelmi* osztagok az elméleti feladatok megoldása mellett a gyakorlatban is megmutatták a ! jelenlévőknek a legfontosabb ár- j vízvédelmi munkálatokat. Az egyházi reakció a felszabadulás után, történelmi hagyományaihoz híven ellene volt minden előrelépésnek s a haladásellenes harc éléin, .szin­tén történelmi hagyományokhoz híven, a római katolikus egyház magyarországi feje, az esztergo­mi hercegprímás, Mindszenthy József állott. A ma embere jól emlékszik arra. amikor úgy a köztársaság kikiáltása, mint a földreform ellen milyen élesen tiltakozott a katolikus egyház és Mindszenthy. A klérus nyíl­tan uszított, jobboldali pártjai voltak — mint a hírhedt Slach- ta-párt. A haladó és haladáséi lenes klerikális erők első nagy összecsapása az iskolák államo­sítása körül zajlott le 1948-ban. Az állam nem nézhette tovább, hogy az egyházi iskolában de­mokrácia- és haladásellenes szellemben neveljék és mérgez­zék a fenövő ifjúságot, a pol­gári szabadságjogok (nem szo­cialista, hiszen a kapitalista or­szágok túlnyomó többségében már hosszú évtizedek óta álla­mosítva varrnak az iskolák) — a polgári szabadságjogok ér­vényesítésének akaratával el­rendelte az iskolák államosí­tását. Az áflain előre fel­hívta az egyházak figyelmét: ne álljanak e történelmileg in­dokolt lépés megtétele útjába. Enneik ellenére a klérus dü­hödt támadásba kezdett, útszé- li hangon uszított a népi de­mokrácia eJleíi, fenyegetőzött ée lázi tani próbálta az elmara­dottabb tömegeket, azzal a ha­zugsággal vádolva a magyar köztársaságot, hogy az iskolák államosítása után a templomok becsu'kása következik. Török Dezső, nyíregyházi római kato­likus kanonok 1948. május 14-én összehívta a nyíregyházi és környékbeli római katolikus tanítókat és ott azzal fenyeget­te meg őket, hogy „ki lesz kö­zösítve az egyházból, fegyelmit kap, kirúgják az állásából” azt, aki el mer menni az állam ál­tal szervezett pedagógus gyűié sekre, amelyeken az iskolák államosítását vitatják meg. A volt levelek! Tajti Lajos plébá­nos a lakása elé sorakoztatta a tanf»ókat, Tempfli Gyula nyír- adonyi pap a templomban sza­vaztatta a híveket, Tárkámyi Nándor nyírbogdányi tisztelet es a képviselőtestületi ülésen így fakadt ki a demokratikus testü­let ellen: „szemtelenség, hogy az államosítás mellett foglalt állást...” Ismeretes, hogy a legigya- lázatosabb uszítás Pócspetriben történt 1948 júniusában. Június 1-én Asztalos János plébános összehívta a tanítókat és kije­lentette: minden tanítót és min­den hívet kiközösít az egyház­ból, aki az államosítás mellett foglal állást. Harm ad lkán este litániát tartott, s ott olyany- nyira felizgatta hazugságaival a hívőket, hogy azok megro­hanták a községházát és a köz­ségházát védelmező két rendőr közül az egyiket meggyilkolták. A klerikális reakció újra vért ontott! Üjra bizonyságot tett arról, hogy nem válogatós az eszközökben, amikor a haladás ellen kell cselekedni. Természetesen 1948-ban nem érhette el azt. amit el tudott érni 1848-ban: a haladás ügye nem bukott el. Egyre szilár­dabb lett a népi demokrácia s a klerikális reakció a nyílt íadszíntérról illegalitásba vo­nult. Ugyanakkor a Mindsaen- thy-per során véglegesen lelep­leződött a tömegek előtt. Ak­namunkájával azonban nem ha­gyott fel. Különös előszeretet­tel használta fel és használja fel ma is a hittanórákat arra, hogy a szocializmus ellen szól­jon. Dr. Homoki Ferenc volt mátészalkai római katolikus plébános tatárjárásnak nevezte a népi demokráciát, amelyik felemelte a dolgozó népet el- esettségéből. Darányi, volt raka­zasság ellen uszított és á pol­gári üí , ' i Vn­vonatokat marharédiáknak: csú­folta. Gulácsi Pál nyírtét! ‘ró­mai katolikus Dlr’-iánOs árrá próbálta - rábeszélni hittanórán a gyerekeket, hogy a többi órán ajtónyitogatással zavarják a tanítást. Jobb Oli-vér evangé­likus lelkész titokban szerve­zett hittanórákat, ahol nem' á népi demokrácia oldalán beszélt, hanem ellenkezőleg. Szinok Zoltán volt buji református pap nemcsak uszított, hanem két német villámgéppuska alkatré­szeit is rejtegette az egyház kertjében. S ie:lem/ő módon : a klerikális reakció mindig a fel­színre bukkant akkor, amikor úgy érezte, hogy több tere, jobb lehetősege van a népelle­nes tevékenységnek. 1953 nya­rán, amikor a Nagy Imre féle revizionista program biztatást adott az ellenségnek, a szocia­lista-ellenes elemeknek, Molnár Antal volt nyírparasznyai- gö­rög katolikus lelkész, aki jelen­leg Kótajban ven, kinyiffant Nagy György volt földbirtokos családi kriptáját és ott imád- koztatta az embereket, jelez­vén, hogy újra ütött az urak ideje! így rémiszgette a népet, Az 1956-os ellenforradalom nap­jaiban szinte talpraszökött a klérus és azonnal elárulta ma­gát — az ellenforradalmait szervező külső imperialista erők legnagyobb bosszúságára. Ők 4 Vdatok a klerikális reakció megyei történetéhez Ócskavassá 'áH *zosS Küchne gép. Kiszuperálták. mint a csatázásra alkalmatlan katonát... Pedig tavaly tavasz- szai még ugyancsak szolgált. Nemcsak a Dózsának, hanem Kanyuk Lajosnak is... Pénz: keresett. Hogyan? Ügy, hogy bár Kanyuk beállt a többi közé a sorba, de a gépét nem en­gedte. Tíz körömmel ragaszko­dott hozzá, s hiába ri mankód - tak neki, haj-thatatlan maradt... — Használatra adom, de örökbe nem — mondta ki a végszót. így aztán naponta 15 forin­tért járta az ósdi vetőgép a ba­rázdákat a traktor után, mind­addig, amíg földbe nem került minden mag a dobi határban... Gabonát vetett vele a közös, Kanyuk meg pénzt aratott. So­kan bosszankodtak is emiatt, de ő örült, hisz a vetések be­fejezése után ugyancsak busás összeget markolt fel Nagy Dá­nieltől, a pénztárostól a vető­gép szolgálatáért... No, de mint ahogy egyszer volt Budán ku­tyavásár, úgy Tiszadobon is csak egy tavaszon vették igény­be Kanyuk Küchne gépét, s aztán már ha kínálta volna, sem kellett, hisz lett helyette jobb, modernebb... IWiépwaszrs barátságot a közössel. A kákán is csomót keresett, s minden­ben ellenzékieskedett. Nem­csak a vetőgépét felejtette kí­vül, hanem a szívét is — véle­kedtek róla akkoriban. S bi­zony még a pártszervezetet 'megtestesítő három kommunis­ta — Farkas Sándor, Büdi Jó­zsef és Ny. Mészáros József — is így vélekedtek róla: ez az ember nem változik meg soha. S állandóan az járt az eszük­ben, amit Kanyuk a vetőgépre mondott: használatra igen, de örökbe nem!... Talán saját ma­gáról is ezt vallja?! Ki tudta ezt akkor eldönteni? Lehet... Úgy, mint Varga Imre, aki trá­gyahordáskor így szólt ^„em­berekhez: — Ezt a darabot jobban szór­játok meg — mutatta földjét, — mert ősszel, lehet, hogy for-1 dúl a világ. — A földet meg is trágyáz- í ták jól az emberek — magya- j rázta Farkas Sándor, az isko- j Ián tanuló elnököt helyettesítő, párttitkár. Ä iinnha azonban nem for- nfflwBfl dúlt. De Varga „földje” változott, s most szeb­ben zöldell rajta a gabona, mint a többin. Akkortájt virágzott még más j is. A bizalmatlanság, mely sö- j tét, szennyező koromként ra­kódott az emberek lelkére, rá­telepedett a közben nyolc főre növekedett pártszervezet tag­jaira is, s tanyát vert a kom­munisták szívében. Hatalmas­kodni aaarl. gaiat építeni az új szellem előtt, s a hitetlenség magvát plántálta el. Hivalkod-

Next

/
Thumbnails
Contents