Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)
1961-06-06 / 130. szám
Arany és gyémánt oklevél, kitüntetések a Pedagógusnapon bizonyítvány 26 emberről Amíg az általános és középiskolai tanulók ezrei szeretettel köszöntötték nevelőiket a X. Pedagógusnap alkalmából, addig Nyíregyházán a legkiválóbb nevelők kormányunk, a Művelődésügyi Minisztérium és a megyei művelődési osztály kitüntetéseit, okleveleit vették át. A megyei tanácson szombaton lezajlott ünnepség után bensőséges ünnepségre került sor vasárnap délelőtt tíz órai kezdettel a Nyíregyházi Felsőfokú Tanítóképző Intézetben is. A párt- és tanácsi szervek, a tömegszervezetek képviselői, az intézet hallgatói előtt a köszöntő beszédek után először Berecz Ottó kisvárdai nyugalmazott pedagógus vette át kitüntetését, a gyémánt diplomát. Hatvan évvel ezelőtt szerezte oklevelét. Harmincegyen ötven évvel ezelőtt szereztek oklevelet, ők arany oklevelet kaptak. A pedagógus szakszervezet nevében különböző ajándékokkal •kedveskedtek az intézet hallgatói az ünnepeiteknek. Kedves, meleghangú beszélgetés alakult ki az ünnepséget követő közös ebéd után az ötven, hatvan évre visszatekintő nevelők és az erre az útra még csak most készülő hallgatók között. A következő években kikerülő nevelők életútja minden bizonnyal jelentősen eltér majd az ötven évvel ezelőtt indult életutaiktól, de talán éppen ezért érdekes és tanulságos a beszélgetés a két nemzedék között. Városnézésen Nehéz mégha, tüdőt tsag nélkül nézi a csodálkozó, örömtől sugárzó, barna arcokat. Negyvenhét cigánygyerek a parkban, a Jereván melletti járdaszigeten. Még egy sem járt Nyíregyházán, sőt, alig akad közöttük olyan, aki elhagyta volna a falu határát. Az is csak akkor, ha a kórházba kellett menni. S most egyszerre itt vannak városnézésen. Berki Zoltán elvtárs, a Tiszaiaki Erőmű igazgatója adott kocsit a tiszavasvári III. számú iskola keretében: működő cigányosztály tanulóinak, hogy kirándulhassanak Nyíregyházára, Sóstóra és Tokajba. S hol kezdték? Három évvel ezelőtt ezek a most 6 —14 éves gyerekek még magyarul is álig tudtak beszélni. Most, ahogy haladnak a tanulással, úgy olvadnak be a vélük egykorú iskolatársak közösségébe. Dobos József nevelőmunkája, a községi nőtanács és a falubeliek segítsége nem volt hiábavaló fáradozás. Vajda And- rásné, a nőtanács elnöke, Balogh László, az iskola igazgatóhelyettese, Borbély Gá- borné, a szülői munkaközösség elnöke is elkísérték első nagy útjukra a gyerekeket. No, meg három szülő is: Glonczi Julianna, Rostás Jánosné és Lakatos József. — Nehogy valami bajuk történjen — mondja nagy komolyan Lakatos bácsi. Pedig nincs ok a? aggodalomra. Hiszen úgy vigyáznak ezekre az emberpalántákra, mint még soha, egy társadalmi rend történetében sem fordult elő. Igen, ők is emberek. Ennek a társadalomnak a gyermekei. Itt élnek, tanulnak és ha eljön az i rím aHrotnol' ic Miklós a szerény, wupo» barna arcú, tüzes tekintetű fiatal agronómuspárttitkár a . szavakat fontolva mérlegelte az embereket. — Tizenkét tagjelöltet vettünk fel tavaly. Valamennyi helytáll, példát mutat — állította ki a bizonyítványt róluk, egy mondatban. Ezek után boncolgatni kezdte cselekedeteiket, s így fokozatosan rajzolódott ki egy-egy arc, jellem... S ebből már, — mint mozivásznon a kép, — előrevetítődött az is, mennyire jutott a pártszervezet az emberi megismerés művészetében s nem tévedett-e a tizenkét tagjelölt' megítélésében. IPiPCf érdemel emberismeIwIGwl rétből a tiszavasvári Munka Tsz. pártszervezete, mert jól döntöttek. A tizenkét embert- ma is „mérlegre” lehet állítani, mert nem találtatnak „könnyűeknek” . . . Egy esztendő alatt alaposan megismerték őket s a kommunisták gondos kertészek módjára nyesegették „vadhajtásaikat”, céltudatosan törekedtek arra. hogy szilárd jellemű emberekké formálják valamennyit. Ezért kerülhetett kétéves kertészeti iskolára Bődön Ferenc és Szabó Sándor. .Bár az utóbbi gondot okozott, s bizony a kötelességmulasztás miatt nem röstellték még a tagjelöltségi idejét is meg'nosz- szabbítani. De használt. Hosz- szú, emberi vizsgálódás után ismerték meg igazi énjét Bodon Júliának, akinek szorgalma és áldozatkészsége volt az ajánlólevél. A kertészetben szorgoskodott, itt figyeltek fel rá, s tagjelöltsége után került az irodába beoszjtott könyvelőnek. Igaz, így többet keres, mégis nehezen várt meg a kertészettől, s ma is visszavágyik... De vizsgáztatták Gulyás Lajost is. S a brigádvezetővel nem vallottak szégyent. A jellemzést az az ötvenezer forintos tervtúlteljesítés állította ki róla, melyet irányítása alatt produkáltak tavaly... Linter Jánosról tettei vallottak. Nemcsak a kiváló munkacsapatvezetőt ismerték meg benne a kommunisták, hanem az áldozatvállaló embert is, aki az egész öntözéses kertészet ügyét szívén viseli, kezeli és irányítja a gépeket, neveli az embereket. SltffMI a ^kbi is. Mind a ti- llf "II zenkettő, akik közül már több átlépte a párt kapuját, s így most huszonhat kommunista hat vonzóerőként a sokszáz pártonkívülire,' példájával, magatartásával, s vizsgázik szinte minden nap munkájával. Statisztikailag is kimutatható, számokkal is illusztrálható mit is jelent az emberek megismerése, s az, hogy ennek birtoká- ben miképpen izmosodik á közösség, ha valóban olyan jellemformáló motorjává válik a máért és holnapért való állandó küzdelemnek a pártszervezet, mint itt is . .. S hogy mire képes az egy éve megerősödött, s akkor a pártmunkát valóban szívén viselő pártszervezet, annak az életre kelt és a megvalósított elgondolások, javaslatok a fokmérői, melyek elsősorban az emberek által valósultak meg. Kommunisták javaslatára foglalta törvénybe a közgyűlés a premizálás alkalmazását. Kukoricából és burgonyából a megtermelt mennyiség 10 százalékát kapják a tagok, a terven felül termettnek pedig a felét. A kertészetnél nemcsak a mennyiséget vették figyelembe, — Látom! — kiáltom, a műszereket figyelve. — Egy, nyolc! — Megvan, egy, nyolc — feleli Soltyk. —■ Figyelem! Áttértünk a „sü”-re! A „sü” a „segédüzemanyagot” jelenti. Amikor az űrhajó a repülőgépet fogadja, nem lehet az atom-motorokat üzemben tartani, mert ha a műrepülés nem sikerült, a repülőgép belekerülhet a kilövellő atomgázokba, ami feltétlen katasztrófát jelentene. Ezért használnak ilyenkor segédüzemanyagot, vagyis hidrogén és oxigén keveréket. Az űrhajó motorjainak hangja megváltozik. Az egyöntetű zúgás éles, jajongó hangba csap át: — a turboreaktorok kompresszorai üvöltene így. Óvatosan behúzom a kormányrudat. A Kozmokrátor óriási, domború hasa már reám veti hűs árnyékát. — Hat tized! — Megvan, hat tized. Most a két jármű irányának és sebességének a legnagyobb pontossággal kell találkoznia. Feszülten figyelem az' óra hátráló mutatóját és milliméterenként nyomom be a gázfogantyút. — Nulla! Figyelem, nulla! — Megvan, nulla. A Kozmokrátor közvetlen fölöttem lebeg. Ügy érzem, ha kinyújtanám a kezem, elérném sötétezüstös páncéllemezeit. Tompa csattanós hallattszik. A csapóajtók kinyílnak, a rakodó nyílás belseje kitárul s a repülőgép a mágneses mező vonzására felfelé repül. A nappali világosságot hirtelen homály váltja fel s én abban a pillanatban kikapcsolom a motort. A csapóajtók csörrenve bezárulnak. Még egyszer csattan, fém a fémhez: — a rugalmas acéltüskék átveszik gépem súlyát. Hallom a sűrített levegő ijesztő szísze- gését, amint a Venus légkörét fújtatja ki a zsilipen át. Azután minden elcsendesül s a lámpák nyugodt fénye kigyúl. Alig egy óra múlva az űrhajó már a tó fölött volt. Kezdtünk lefelé ereszkedni, a hegyek egyre magasabbak és nagyobbak lettek, a víz egyre terjedelmesebb. Sötét tükre felborzolódott az atomgázok tüzében s a Kozmokrátor fehér, habos nyomot hagyva maga után, néhány száz métert úszott, aztán megállt s lágyan ringatózott a hullámokon. Amint a motorok leálltak, Arszenyev behívott a közös kabinba, hogy tegyek jelentést felderítő utamról. Meg voltam győződve róla, hogy felfedezésem adja meg a további kutatások irányát s azonnal elindulunk a holt erdőbe, hogy felkutassuk a fémhangyákat. Kis foglyomat, sajnos, gondatlanságom miatt elvesztettem: a rajt pillanatában keletkező légáramlat nyilván dobozostól lefújta a repülőgép szárnyáról. Mikor elbeszélésemet befejeztem, kis ideig csend volt, azután Arszenyev szólalt meg: — Nagyon kiábrándított. Ne higgye, hogy ez a kalandja jól végződött. Bár úgy volna, de nem tudhatjuk, milyen adag sugárzást szívott be a szervezete.' Ez a kiruccanás a holt erdőbe több »üt, mint könnyelműség, ez már valóságos vétség. Eljárásának indokaiba bevont egy olyan tényezőt, amelyet nem volt joga bevonni, s ez az, hogy csak a saját életét kockáztatta. Ki akarta elégíteni kíváncsiságát s nem törődött a veszedelemmel, mintha a néhány órai magárahagyattotság után elkerülhetetlen lett volna a pusztulás, amit ön tett. az bátorságáról tanúskodik ugyan, de az ésszerűséggel alá nem támasztott bátorság vajmi keveset ér. Ha mindegyikünk a saját szakállára kezdene zűrzavaros kutatásokba, akkor ez az expedíció nagyon balul ütne ki... Van valami mondanivalója? — Nincs. — Mindezt azért mondtam el utitár- saink jelenlétében — folytatta Arszenyev, most már szelídebben —, hogy a jövőben ne kövessünk el hasonló hibákat. Kockáztatnunk csak kényszerhelyzetben szabad, s ha az ilyen kényszerhelyzetre sor kerül, bizonyosak lehetnek felőle, hogy mindent meg fogok követelni önöktől is, magamtól is. No igen. Erről többet nem beszélünk. Most pedig szeretném hallani az önök javaslatát, hogy mit tegyünk? — Olyan helyzetben vagyunk — kezdte Lao Csu —, mint az az ember, aki előtt kinyílt egy ismeretlen nyelven írt könyv. Sőt, azt gyanítom, hogy a közepén s méghozzá fejjel lefelé fordítva nyílt ki. Amíg nem tudjuk, hogy mi a lényeg és mi a véletlen, hogy mi a fontos és mi a mellékes, addig félő, hogy az eljárási módot alkalmi leletek és téves feltevések kényszeríthetik ránk. Ezért azt javaslom, hogy egyáltalán ne foglalkozzunk annak kutatásával, hogy azok a lények, amelyeket Smith felfedezett, fémrovarok-e vagy sem, s ha azok, ők-e a bolygó fő lakosai, hanem kezdjük meg a Kozmokrátor környékének vizsgálatát s készítsük el a tó térképét, hogy további kutatásainkhoz megteremtsük az ooerációs bázist. hanem azt is, mikorra terme“ lük meg a zöldségféléket, tehát a premizálást a pénzügyi terv teljesítésével kombinálták. S ezeknek vonzó hatása van ... Ha az állatgondozók 4000 liter tejet fejnek tehenenként, 15 fillér prémiumot kapnak. Ennek I túlszárnyalása esetén még plusz 5 fillért. E rendszer bevezetésével érték el, hogy most negyvenes tehénállományt figye- lembevéve 6 200—7 300 liter tej között ingadozik a havi tejtermelésük. S a négy tehenész: Kiss István, id. Vári András, Sós István és Szép Miklós ez év első három hónapjában munkaegységükön felül 3465 forintot kaptak. Az ő jó munkájuknak köszönhető, hogy a tehenészet a 38 ezer forintos értékesítési tervvel szemben több, mint 44 és félezer forintot ért el... Hasonló a helyzet a ser- téstenyésztésnéi is, ahol Hegedűs Miklós három hónapra 1320 forint hizlalási prémiumot kapott, míg a süldönevelő Kun- csik György 547 forintot. IUI Hl valóban szívügy az HllUi emberek nevelése, megismerése és az értük való tenniakarás, ott ilyen a kapcsolat a pártmunka és a termelés között. Ennek köszönhető, hogy a tavalyival szemben most minden növény, egyszer többet kapja meg a vasét, s másfél héttel minden munkával előbbre járnak, mint tavaly ilyenkor. A mérleg tehát a pártszervezet jó munkáját súlyozza. — Igen, hisz a kommunisták voltak a kezdeményezői annak is, hogy a betervezett 30 forintos munkaegységen kívül pluszként készpénzben három forintot fizessenek egységenként a növényápolóknak. A kommunisták beszéltek a fiatalokkal, tanácskoztak az asszonyokkal, s így lett népes a határ, tiszták a földek, s számíthat dús aratásra a Munka Tsz. tagsága. A munka hevében, a tenni- akarásban és a nemes cselekvésben újabb emberek emelkedtek a többiek fölé, akiknek megismerése kötelesség. Kötelesség, mert a nagy közösségért lüktető motort állandóan erősíteni kell. S erről bizony a pártszervezet elfeledkezett. Ez évben elhanyagolták az emberek megismerésének és megítélésének nagy művészetét. Egyetlen tagjelöltet sem vettek fel. S ez a huszonhat ember bizonyítványában rossz pontként szerepel. Pedig az idő mellett bőven volt bizonyíték is arra, hogy mérlegeljenek egy-egy embert akik a nagy munkában helytállásból, szorgalomból, áldozatvállalásból kitűnőre vizsgáztak. S ezt sürgősen pótolni kell, hogy még serkentőbben lüktessen a jövőben a közösség szíve: a motor, a pártszervezet. Farkas Kálmán. Uj épületelem — gyár Prágában néhány nappal ezelőtt új épületgyárat helyeztek üzembe. Az üzem a gyár- és lakásépítéshez szükséges épületelemeket készít majd. A termelést csaknem teljes mértékben automatizálják. Az üzem még ebben az évben 30 000 köbméter épületelemet készít. Az építési munkálatok befejezése után évi kapacitása eléri a 600 000 köbméter épületelemet, ami megközelítőleg 2000 lakás épületelem szükségletének felel meg, FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 87. 5
