Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)
1961-06-04 / 129. szám
<A pedaqÁ(im&k napján ÍRTA: HORVATH MIKLÓS a megyei tanács művelődési osztályának vezetője. t ' ről-évre immár ti zeds/.er 'kerül sor a Pedagógusnap megtartására. Azokat a dolgozó társainkat ünnepeljük ma, akik szívük minden szeretetével, legjobb tudásuk szerint fáradoznak gyermekeink nevelésén s akikre bátran bíztuk gyermekeink tanításának nehéz, felelősségteljes munkáját. A tizedik Pedagógusnap jelentőségét az adja elsősorban, hogy a nevelői munka talán még soha nem állt társadalmunk érdeklődésének ilyen éles reflektorfér nyében, talán ilyen határozott formában még nem nyert megfogalmazást a társadalomnak a ma iskolájával, a dolgozóknak a ma nevelőivel szemben támasztott igénye, s talán nevelőink sem keresték ilyen szenvedélyes érdeklődéssel a választ a társadalom által felvetett kérdésekre. Kulturális forradalmunk új, nagyszerű vonása ez. Hol vannak már pedagógusaink régi gondjai? Szinte alig emlékszünk azokra az időkre, amikor a legalapvetőbb problémákat próbálták nevelőink megoldani. Lassan elfelejtjük, hogy ruha, cipő s a I? célkitűzések megvaiósítá- ^ sának történelmileg adott korszakát éljük. A közelmúltban közvetlenül, vagy közvetve minden nevelő részt- vett abban a nagy történelemformáló munkában, melynek eredményeként óriási fejlődés következett be a termelőerők és a társadalmi viszonyok alakulásában. A megváltozott helyzet az új feladatok egész sorát hozza magával. Dolgozó parasztságunk ma sokkal inkább, mint bármikor számot tart a nép tanítójának tudására, politikai képzettségére. Ma sokkal inkább, mint bármikor igényli társadalmunk a pedagógusok segítségét. Az iskolában végzett odaadó, szorgos munka után mindenütt megtaláljuk nevelőinket, ahol szükség van rájuk. Segítik a tanácsok, tömegszervezetek munkáját. Szervezik és irányítják az öntevékeny művészeti munkát. Felnőttekkel ismertetik az irodalom, történelem, természettudományok alapjait. Ott találjuk nevelőinket megalakult termelőszövetkezeteinkben is. Meggyőződéssel hirdetik az új győzelmét. A z új feladatok mindenek- előtt azt a követelményt állítják nevelőink elé, hogy minden tekintetben tovább képezzék magukat. Egyre többen tanulnak mezőgazdasági szakismeretet és szereznek készséget a gyakorlati vonatkozású munkában. „Nagy figyelemmel tanulmányozzák az iskolareform téziseit s az új tanterv irányelveit. A közelmúltban lezajlott ideológiai vizsgán meggyőzően bizonyították, hogy a tanult anyag több, mint elméleti ismeret: meggyőződés, amely a mindennapi élet gyakorlatában szilárd erkölcsi, politikai magatartásban válik egyre élőbb valósággá. Lelkes, odaadó nevelőtársadalmunk egyre magasabb célok felé tör. Egész dolgozó népünk szeretettel övezi ma és az év minden napján igaz pedagógusainkul. Gyermekeinkkel együtt átnyújtjuk a megbecsülés, a szeretet virágait nemcsak a kitüntetett és jutalmazott pedagógusoknak, hanem mindazoknak, akik velünk együtt dolgoznak népünk, gyermekeink jabb jövőjéért, társadalmi rendünk teljes győzelméért. Az üres; tanító szava Az ön fia iskolánkban első, Józan, egyszerű paraszteszével sokra viheti majd, hogyha felnő, őszinte, tudásra szomjas tekintetével. S ha képes lesz a tanulással összefogni majd a gyakorlatot, gyógyít, nevel, s szolgál falut mással, de tudása — higgye— traktorra sok. Mégis, ha ilyen tűzerővel — látja — az ön fia kormánykereket markol, ez jelenti, hogy fiúnk Vászja, a legjobb utakon startol. Felállt, köszönt és elment Irina, arca piros pezsgésre vitte előre. Lelkében hála, s mintha rína. szemébe tódult a szíve — esője. És íme. eljött a határnap, szántani, vetni kellene A sztyeppék dübörgő traktorra várnak, hogy bejárja őket füstje fellege. Felszállt a köd fehér homálya, a nap sugarát bőven ontja pár fiúra; ez Vászja s egy komája. Kezük nyomán kész a traktor remontja. Már indul is. mintha iskolapadban ülne, rajta Vászja, .büszkén, merészen, makacs konokságnak nincs nyoma abban, arca szakálltöves, hangja kiforrt egészen. Hasad az első barázda, felnyög a vas alatt. Sok itt a munka, sok. Mosolyog az anya, tanító, vizsgaelnök, jeles — fiúk — munkából élni tanuljatok, így nevel ma férfit, termőföld orvost egy nép, hisz család a szovjet iskola. Nem mindegy, — ki vagy — parancsol a Kor most, s a tanító, kinél jobb barát nincs soha! Irta: K. Nina Severevszkaja. Oroszból fordította: Mar of ka Imre Végh Antal: Történetek régi iskolámról legminimálisabb élelem megszerzésével igyekeztek lehetővé tenni a tanulni akaró gyermekek iskolábajárását, s a szűkös tanterem és felszerelési lehetőségek között megoldani 80—100 gyermek elhelyezését egy tanteremben, s ellátni őket a legszükségesebb tanszert^-' kel. /’ond, nehézség azért ma is van. De milyen mások mai gondjaink! Egyik legfőbb gondunk az, hogy minden gyermek végezze el az általános iskola nyolc osztályát, s minél több gyermek szerezzen középiskolai végzettséget. Minden felnőtt, aki tanulni akar, talál ma lehetőséget a tanulásra. Az iskola által nyújtott általános műveltségi alap a legkorszerűbb legyen. Iskoláink munkája álljon a lehető legszorosabb kapcsolatban az élettel, a termeléssel, a gyakorlattal. Az oktató nevelő munkának közhasznú termelő munkával való összekapcsolása útján váljék hatékonyabbá az iskolák nevelő munkája. Segítsen az iskola ifjúságunknak. hogy megtalálja helyét a jövőben. Tegyük képessé fiataljainkat arra, hogy közösen dolgozzanak, s ha felnőnek, kommunista módon gondolkodjanak és éljenek. Helyesen tükrözik ezeket a gondokat, feladatokat az új tantervkészítés irányelvei: „...Történelmileg most törünk először előre egy valóban általános pmberí képzés felé, magasfokú általános műveltséggel — ennek megfelelő kezdeményező és alkotó készséggel rendelkező — dolgozó emberek képzése, nevelése felé. Most történik először, hogy — a termelő erők és társadalmi viszonyok nagyarányú fejlődése alapján mindenkit művelt dolgozóvá kívánunk tenni, mindenkit sajátos munkáján, korunk általános műveltségének színvonalára kívánjuk emelni és a művelődést az általános munka- kultúrára kívánjuk alapozni”. I Hoj»\ha eljött a tavasz, rendkívül sok öröm köszöntött ránk. Szinte megszűnt a lec- kézés a nagyfiúknak, nagylányoknak. A fiúk kimentek a templomkertbe ásni, gyomlálni, kapálni; mikor mi volt a teendő. A lányok meg a konyhában sütöttek főztek. A tanitóné asszony helyett. Mert ő majd mindig beteg volt. A lányoknak palacsintát kellett sütni. Néha munkaközben kiadtak egyet-kettőt az ablakon, minden lány a ..párjának”. Mikor Derűs Icukára került a sor a sütésben, hát ő egyik héten hol Papp Pistának, hol Nagy Gábornak nyújtotta ki. Ezen osztán a két legény csúnyán összeverekedett. Még az ásót is belevágták volna egymásba, de nem lehetett, mert éppen jött a tanító úr. Csúnya na*jv vallatás kezdődött. Papp Pista a vallatásnál egy szót se szólt. Nagy Gábor se. Ki mit látott? Nem mondott senki semmit. A tanító úr a szekrényhez ment, elővette a pálcákat. Erre felugrik Szűr Erzsi — kérdezés nélkül. Azt mondja: ne tessék bántani senkit tanító úr. Egy fiú se hibás. Derűs Icuka az oka mindennek! Két fiúnak adott egy nap palacsintát. Nem szégyelli? Akkor rákezdett zúgni az egész iskola. — Igaz, igaz! Derűs Ica a bűnös. Egyszer csak Derűs Ica ki a pádból, zokogva, sírva, alig tudLa megfogni a tanító úr, hogy az ajtón ki ne menjen. De már ekkor ő se tudta, mit kezdjen a nagy zsivajban. Csendet intett. Rászólt Kéki Máriára. Ö volt a legjobb tanuló. — Maria: mi is van itt? Mária szépen elkezdte mondani, úgy, ahogy volt. Mindent szóról-szóra. Mintha csak a történelem-leckét mondaná. Akkor azt mondja tanító úr: — Mária, te is adtai palacsintát? Mária olvan piros lett, mint a rák, megfogta a köténye sarkát, odanyomta a szeméhez. — Igen, adtam! — No és te kinek adtál? — Mária erre nem szólt, eltakarta az arcát, — No, hadd hallom, kinek adtál? Mária nem mondott semmit, csak szipogott, meg a szemét törölgette Egyszer cs»*. feláll Joó Pali. — Nékem tanító úr. Nékem adott egyszer egy palacsintát. Amikor a kertet ástuk. Mária meg kinézett a kötője mögül a nagy kék szemével Joó Palira. Csak úgy csillogott a könny a széniében. De mintha belül meg mosolyogna. Egy kicsit. A tanító úr leültette mind a kettőt. Attól kezdve sose sütött palacsintát egy nagylány se a tanító úr konyhájában. Egyszer nagvon csúhvm dolog történt. Nem minden nap volt az iskolában jeles cselekedet. Akkor délben még hazamenetelkor is ott volt a kis tányéron az a két szem kockacukor. Amint visszamegyünk délután, a tányéron nincs cukor. Egy kocka se. Mielőtt a tanulást megkezdtük voln^. odaszól a tanító úr. —, Kinek adtuk ma a cukrot? — Senkinek — mondták az első padban ülők. — Mégis hiányzik. A többiek, akik a hátsó padban ültek, nyújtogatták a nyakukat, nézni, hogy hát csakugyan nincsen meg. — Tudtok-e róla valamit? — kérdezte a tanító úr. Nem szólt senki egy hangot se. — Ezek szerint ellopták! — mondta ki a súlyos vádat. — Na, üljön csak mindenki egyenesen. A szemetek rajtam legyen! Akkor a tanító úr elkezdett a padok közt járni. Vizsgálgatta az arcokat. Kétszer is körüljárt bennünket a tanító úr. Egyik előtt tovább, másik itt kevesebbet tartózkodott. 1. yszer rászól Sós Borisra. — Boriska! Csak nem te voltál? — Én nem, tanító úr! Én nem láttam. — Azzal Boriska csak mosolyog, kicsit pirosodott arccal. — Leülhetsz! Megint az első osztály között járkált. A szemével a lelkekben kutatgatott. — Csóka Náci! Áll- jál csak fel. Náci volt a legkisebb cígany- fiú az égész iskolában. Kist fekete, villogó szemű, fehér fogú. — Náci fiam! Nem tudsz róla? Náci megkeményíti az arcat, aztán mondja: — Nem! Nem tu-« dók. Akkor a tanító úr nagyhirtelén csak összecsapja a két kezét, nagyot kiált. — Te Náci! Náci fiam! Hát teneked nő az orrod. Ni, hogy nő. Nézzétek csak! Náci hirtelen az orrához kan. Tenyerével nyomogatja az orrát. Szorítja, rátapasztja mind a két kezét. Az iskola, meg a tanító úr nevetni kezd. De akkorára már Nácinak két nagy könnycsepp folydogál le a két arcán. Le egészen a szájáig. — No, látjátok! — diadalmaskodik a tanító úr! — Ugye, mindig mondtam, hogy aki nekem hazudni mer, akkor annak rögtön nagyot nő az orra. Hát így járt most a mi Nácink is! Akkor Náci kimegy az asztal elé, kotorászni kezd a zsebében. Kivesz egy szürke rongyot. A közepiben ott a két szem kockacukor. Aztán odamegy a tanító úr elé, tartja a tenyerét. A tanító úr int, hogy ne tartsa. Akkor meghajol, a fenekit tartja oda, hogy íene- kest kapjon. — Ide figyelj, Csóka Náci! — szólt csendesen. — Hát szégyell- heted magad. Lopni innen az asztalról! A másét eltulajdonítani! Náci most már nem sír, csak a szeme veresebb. — Nem magamnak — nyögi — nem akartam én megenni! Écreka a puia mindig nyöszörgik. Annak vittem vóna én azt. — Dehát akkor inkább kérted volna! — Azt restellem, szegye)hím én, ha kérni .kell! Nem kérek én soha semmit — tanító úr! A tanító úr egy szót se szólt. Megkezdte a leckéztetést. Attól kezdve Náci minden nap kapott két kockacukrot. Kérés nelkuL
