Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)
1961-06-30 / 151. szám
A francia dolgozó tömegek is a német kérdés gyors rendezését sürgetik Magyar párt- és kormányküldöttség utazott a Mongol Népköztársaságba A Francia Kommunista Pórt a német problémáról Lesz-e csúcskonferencia a német kérdésről? Párizs, (MTI): Az MTI párizsi tudósítója jelenti: Párizsban a politikai körökben is, a sajtóban is mind több szó esik a német kérdés megvitatására hivatott csúcskorferen- cia lehetőségéről. Általános vélemény szerint őszre várható egy keletnyugati kormányfői értekezlet. A jobboldali Aurore is ezt szögezi le: „egyre inkább előre látható, hogy az ősszel csúcskonferenciát szerveznek Berlin és Németország égető kérdéseinek tanulmányozására . Az amerikai, vagy éppenséggel a degaulleista sajtó vészharang-kongatásával ellentétben még az Aurore is azt írja, hogy „a veszély csökkenőben van”. A hidegháborús erők szolgálatában a degaulleista propaganda már hajlamosabb a riogatásra. A kormány kezén lévő rádió előszeretettel idézi De Gaulle tábornok „országjárásnak” kezdetekor Verdun-ban tett kijelentését: egyesülniük kell a franciáknak és a „szabad népeknek”, hogy elhárítsák a „Keletről jövő vihart”. Az Humanité megfelel a köztársasági elnöknek: Verdun közeiében, Douaumont-ban az első és a második világháború francia hősi halottjainak csonthalma tragikus módon figyelmeztet, hogy a „Keletről jövő veszély” Nyugat-Németország részéről fenyegeti Franciaországot. De Gaulle azonban még Verdun-ben is a német mili- tarizmus szövetségesének mutatkozott! A francia elnök az Express állítása szerint úgy véli, hogy „Franciaország sorsa még az év vége előtt eldől, de nem Algériában, hanem Berlinnél...'’ Az Express megtoldja ezt azzal is, hogy De Gaulle azt hiszi, a Ken- nedy-kormány a történelmi adottságok miatt „gyönge” kormány lesz és hogy Amerika egy válság esetén nem tud majd eleget tenni európai kötelezettségeinek. A francia nép óriási többségére hatástalan marad a degaulleista propaganda sötéten látása. A dolgozó tömegek a német kérdés gyors rendezését sürgetik. A nép hangja szólalt meg a Francia Kommunista Párt Központú Bizottságának ülésén is. Jacques Duclos, a párt Politikai Bizottságának tagja referátumában kijelentette: Nyugat-Németország kormánya, amelynek atomfegyver-követeléseit, az önálló atomütőerő kialakítását célzó degaulleista tervek is csak bátorítják, a végtelenségig fenn akarja tartani Németország jelenlegi helyzetét, beleértve azt is, hogy Nyugat-Berlin továbbra is kém- és provokációs központ legyen, hogy a nyugati hatalmak ezután is elutasítsák az NDK elismerését. A Szovjetunió, amely régóta hangsúlyozza, mennyire szükségest német probléma megoldása és így a berlini kérdés rendezése, Hruscsov szavával újból felvetette a Német Demokratikus Köztársasággal való béke- szerződés aláírásának perspektíváját. A nyugati táborban fenyegetőznek, ugyanakkor azonban nem tudják elkendőzni bizonyos habozásukat. Nehéz lenne elfogadtatni egy olyan háború jogosságát, amelyet azért indítanának egy ország ellen, mert az bé- keszerződést ír alá. Amikor Franciaország felszabadulásának évfordulójára készülnek, a francia békeharcosok, a hazafiaknak össze kell fogniok, hogy együtt küzdjenek a német revansvágyókkal való szövetség politikája ellen, s hogy kivívják a két német állammal a béke- szerződés megkötését, Nyugat- Berlin kérdésének békés megoldását és az NDK elismerését — mondotta Duclos. A Mongol Népi Forradalmi Párt tizennegyedik kongresszusára és a mongol népi forradalom 40. évfordulójának ünnepségeire csütörtökön reggel magyar párt- és kormányküldöttség utazott a Mongol Népköztársaságba. A küldöttséget Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke vezeti. A küldöttség tagjai: Czottner Sándor, nehézipari miniszter, valamint Garasin Rudolf, a Magyar Népköztársaság ulan-batori nagykövete, aki a mongol fővárosban csatlakozik a delegációhoz. A küldöttség búcsúztatására a ferihegyi repülőtéren megjelent Kiss Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, L oson - czi Pál földművelésügyi miniszter, Hollai Imre, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának vezetője, Szarka Károly külügyminiszterhelyettes és a Minisztertanács Titkársága, a külügyminisztérium, a nehézipari minisztérium, a SZOT több vezető munkatársa. Ott volt a búcsúztatásnál Zsambalin Banzar, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete s a. nagykövetség több tagja. A Mongoliába látogató pártós kormány küldöttség tiszteletére Zsambalin Banzar, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete szerdán délben ebédet adott. Az ebéden részt vett Szarka Károly külügyminiszterhelyet- tes és az MSZMP Központi Bi- zottsága külügyi osztálya, a külügyminisztérium több vezető munkatársa is. Angolai hazafiak hadműveletei a gyarmatosítók elleti Luanda, (MTI): Az angolai felkelők a kedvezőtlen időjárási körülmények között továbbra is szívósan folytatják harcukat a gyarmati portugál katonaság ellen. Habár a portugál katonaság a száraz időszak beálltával hatalmas területeket éget fel, hogy ilymódon megszüntesse a felkelők egyik legkiválóbb „ rejtekhelyét, az embermagasságú fűtakarót, a gyarmatosítók most sem tudnak jelentős sikereket elérni a függetlenségért küzdő felkelők ellen. Tomaso Ferreria, az Angola felszabadításáért küzdő mozgalom harci alakulatainak parancsnoka jelentést tett közzé a Ducua és Tomboko város közelében folytatott hadműveletekről. A közlemény hangsúlyozza, hogy az említett helyeken 280 portugál katona vesztette életét. A felkelők portugál katonai objektumokat támadtak meg, illetve romboltak le, és az ellenségnek ilymóiVegkoronázott bolondok 111. Az eszelős pillant ásá aggastyán Hitlert fanatikus hívár babonás tisztelettel bálványozták. Azt tartották róla, hogy ő a történelem egyik legzseniálisabb állam- férfia és hadvezére. De már Hitler életében is sokan voltak, akik meg voltak győződve arról hogy a „Vezér” nem lehet más, mint ön — és közveszélyes őrült. Ebben a kérdésben ma már tisztábban látunk. Guderian adjutánsa, Gerhard Boldt lovagmester, aki Hitlert 1945 februárjában néhányszor látta,' így írja le benyomásait: „Lassan, előregörnyedve, csoszogó léptekkel jött felém. Kézfogásra nyújtotta kezét és közben különös, átható tekintettel nézett rám. Kézfogása laza és puha volt, semmi erő sem volt benne. Feje enyhén ingadozott. Szemében valami leírhatatlan, lobogó fény lángolt, ami természetellenesen, sőt egyenesen ijesztően hatott. Minden mozdulata olyan volt. mint egy aggasHitler agyának megbomlása már huzamosabb idő óta nem maradhatott titokban a környezetéhez tartozó orvosok előtt. De ki merészkedett volna őróla valamely elmebetegség diagnózisát kiállítani? Öróla, aki az elmebetegek megsemmisítéséről intézkedő rendeleteket aláírta? Ki merte volna szemtől-szembe megmondani neki: — Mein Führer. Ön paralysis agitansban szenved... Hitler háziorvosán, dr. Morel- ten kívül csak egyetlen ember vizsgálta meg a „Führert” akinek a diagnózisára ma támasztyáné. Nyilvánvaló volt, hogy nemcsak testében, de szellemében is erős felmorzsolódás nyomai mutatkoztak...” Néhány hónappal később — 1945 április 17-én, tehát Hitler halála előtt 13 nappal — találkozott vele Wolff, az olaszországi SS parancsnoka, fgy ír találkozásáról: „Éjszaka 3 órakor érkeztünk meg a bunkerhez. A folyosón egyenesen Hitlerrel t alá1 tűk szembe magunkat. Megijedtem tőle, amikor megláttam, úgy megváltozott külsejében. Azóta, hogy utoljára láttam őt, szürkehajú aggastyánná változott. Szeme a távolba meredt, mintha nem is tudott volna semmit arról, ami körülötte történik. Majd rámvetette eszelős pillantását és fürkészőleg többször tetőtől-tal- pig végigmért. Tudtam, hogyha most bizonytalan, vagy gyanakodó benyomást keltek benne, akkor menthetetlenül végem van”. kodhatnánk: a Berlini Elmegyógyászati Klinika vezetője, de Crinis professzor. Az ő diagnózisa titokban maradt. Egyetlen szót nem írt le abból és senkivel sem beszélt róla. Amikor pedig a szovjet csapatok bevonultak Berlinbe, de Crinis profesz- szor öngyilkos lett. így ma az elmegyógyászok csupán a szemtanúk vallomásaira vannak utalva. Ezek azonban meglehetősen hézagmentes bizonyítékokat szolgáltatnak. Sok tanúvallomás hangzik egybe. Heinz Guderian páncélos tábornok 1943 december 20-án Őreiből a Rastenburgban lévő führeri főhadiszálásra repült. A megbeszélés öt óra hosszat tartott. Guderian a túlfűtött bunkerhelyiségben egy fanatikus, ellenséges indulatú, könyörtelen Hitlerrel találkozott, aki nem tűrt el semmiféle ellentmondást. Guderian beszámolt terveiről, amely szerint a 2. Hadsereget vissza akarta vonni a Susha-Oka vonalra, hogy ott teleljenek át a csapatok. Ezután a beszélgetés így folyt le: — Ezt nem engedem meg — kiáltotta Hitler. — Nincs más választásunk Hitler testi és szellemi romlása szemlátomást haladt előre. Dietrich von Choltitz, Párizs német parancsnoka, 1944. augusztus 7-én találkozott Hitlerrel. A tábornok alig volt képes leplezni meglepődését, amikor szembe találja magát a megöregedett, görnyedt hátú, felpuffadt és reszkető „Führerrel”. Már előre alaposan kioktatták, nehogy erősen megszorítsa üdvözlés közben a Führer jobb kezét, mert az megsebesült a merénylet során és fáj a legkisebb érintésre is. Hitler szóhoz sem hagyta jutni Choltitz tábornokot. A tábornok legnagyobb csodálkozására a pártalapításról kezdett mesélni. Hangja hamarosan rikácsolóvá vált. — Lehetetlen legyőzni azt a népet, amely ilyen pártszervezettel rendelkezik — mondta. — Vezérem — szakította félbe a tábornok — a Normandiában — válaszolta Guderian tábornok. — A tíz körmükkel bele kell ásni magunkat a földbe és minden négyzetmétert védeniök kell — követelte Hitler. — A földbe való beásás már aligha lehetséges, mert a talaj egy méteres mélységig befagyott. — Akkor nehéz tábori mozsarakkal tölcsérállást kell lőni maguknak. Az első világháborúban Flandriában mi is megcsináltuk ezt... — erősködött Hitler. Hitlerre nem hatott semmiféle érvelés. Mindenről akart hallani, csak visszavonulásról nem. — Azt hiszi ön — kérdezte Guderiantól dühösen —, hogy Nagy Frigyes gránátosai talán szívesen haltak meg? Ök is élni akartak és mégis jogában állott a királynak azt kérni tőlük, hogy áldozzák fel életüket. Én ugyanígy feljogosítva érzem magam, minden egyes német katonától élete feláldozását megkövetelni! harcoló negyvennyolcadik hadtest vezérlő tábornoka vagyok és azért jöttem... — Tudok róla — intette le Hitler és hirtelen egy eljövendő német offenziváról kezdett el beszélni, amely az ellenséget a tengerbe fogja kergetni. A következő témája július 20. volt. Elkezdett kiabálni. — Egyetlen csapással széttip- rom az egész ellenzéket! Ezek a tábornokok valamennyien lógni fognak!... Dietrich von ChóLtitznak az volt az érzése, hogy egy eszelőssel áll szemben. És nem akadt egyetlen orvos sem, aki ezt az őrültet intézetbe utalta volna. Még ennél is rosszabb: ez az őrült irányította az egész totális háborút és el volt szánva arra, hogy nemcsak katonái, hanem egész népe életét is feláldozza. (Folytatjuk.) — FERIZ — dón okozott károk kétmillió. dollárra rúgnak. Az angolai népi hadsereg.egyik alakulata Luanda közvetlen közelében portugál katonai előőrsöt támadott meg. Kemény harcokról érkeznek jelentések Sao Salvador térségéből is. A meleg fokozódik Várható időjárás pentek estig: többórás napsütés, eső nem lesz. Gyenge szél, a nappali felmelegedés fokozódik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 23— 27 fok között. Távolabbi kilátások: a hét végén is száraz, meleg idő. A NYÍREGYHÁZI RÁDIÓ MAI MŰSORA: \ 18-19 óráig Keletmagyarországi krónika. — Egyveleg de Fries Káro!y dalaiból. — Levelekre válaszolunk. — Műteremlátogatáson Huszár István festőművésznél. — Nóte- csokor. Hús/, éves jubileum a V a rjja-b»li orl»H h Húszéves az iskola a Varga bokorban. A húsz év alatt vég- zettek adtak egymásnak találkozót a közelmúltban. Örömmel állapították meg, hogy ma már ea a bokortanya is, amelyben húsa évvel előbb még nem volt elemi iskola sem, — öt egyetemet végzett, kilenc érettségized és hat. jelenleg középiskolába járó fiatallal dicsekedhet. (Tudósítón'*1 Tíz körmükkel ássák be magukat Choltitz: én a 48. hadtest vezérlő tábornoka vagyok 2
