Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)

1961-06-22 / 144. szám

Hruscsov elvtárs beszéde a moszkvai nagygyűlésen

4 nyugati hatalmai«; kormánykörei szemlátomást keveset tanultak a múltból

tatás ac 1. nMalroM

— Már 16 év tett el a háború befejezése óta, de még mindig nincs megkötve a békeszerződés Németországgal. Minden józan gondolkozásé ember tudja, hogy azok, akik békére törekszenek, a békeszerződés aláírásával szoktak befejezni egy háborút, és meg szokták teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a háborús állapot minél hamarabb megszűnjék. A nyugati hatalmak — úgy tűnik — nem akarják békeszerződés aláírásával befejezni a háborút. Fenn akarják tartani a hadiállapotot Németországgal. Vajon miért? A béke érdekében? Természetesen nem! Akkor, amikor mesterségesen elodázzák a békés rendezést, sőt mi több, amikor azt, aki a békeszerződés megkötését javasolja, háborúval fenyegetik, akkor a népeknek komolyan állást kell foglalniok.

El kell állniok azoknak az útját, aki a helyzetet a harmadik világháború kirobbantása felé terelik, olyan háború felé, amelyben tíz- és százmilliók pusztulhatnak el.

— Kik érdekeltek a német békeszerződés késleltetésében, mely erők akadályozzák megkötését?

— Természetesen nem a német nép, s nem Európa népei, amelyek az utóbbi évtizedekben két világháború szörnyűségeit élték át. A békeszerződés megkötését ellenzik azok a nyugatnémet erők, amelyek; a revansra gondolnak, új háborús kalandok tervein dolgoznak. Mindenki seámára világos azonban, hogy a dolog nem csak a bonni militaristáimét és a hitleristákon múlik.

A revansisták elképzeléseit sugalmazzák és támogatják

a nyugati hatalmak uralkodó körei.

Nyugat-Németország ma már az agresszív háborús NATO-tömb befolyásos tagja lett. Hitlerista tábornokok vezetik nemcsak a Bundeswehrt, hanem kulcsfontosságú tisztségeket töltenek be a NATO-csapatoknál, parancsnokai azoknak a francia és angol katonáknak, akiknek apja a hitleri hódítókkal vívott harcokban verekedett és elpusztult. Francia- országban és Angliában, a kormány hozzájárulásával, nyugatnémet egységeket képeznek ki és gyakorlatoztatnak új hadjáratokra. A Német Szövetségi Köztársaságban a militaristák már kezük közé kapták a rakétafegyvert és szívósan követelik a Bundeswehr felszerelését * atomfegyverrel.

— A közelmúltban Bécsben mindezekről a kérdésekről részletesen beszéltünk Kennedy úrral, az Amerikai Egyesült Álla- imok elnökével.

— Részletesen megmagyaráztuk neki, miért nem lehet tovább a végtelenségig halogatni a német békeszerződés megkötését. Ennek a szerződésnek feladata megszilárdítani azt a helyzetet, amejy a második világháború után kialakult. Tulajdonképpen mi semmi mást nem akarunk. A szovjet kormánynak ezzel kapcsolatos álláspontját ismeri az egész világ. Ezt az álláspontot részletesen ismerteti az emlékirat, amelyet átadtunk az Egyesült Államok elnökének, később pedig közzétettük a sajtóban.

— Hogyan fogadták. Nyugaton a mr} álláspontunkat?

— A szovjet kormány javaslatai minden országban nagy érdeklődést és erős. visszhangot keltettek. Mindenki, akinek érdeke a béke megszilárdítása elismeri, hogy

tikus Köztársaság nem szándékszik korlátozni Nyugat-Berlin kapcsolatait a világ bármely országával.

— A Szovjetunió azt javasolja, hogy a megoldás kiindulópontjául a ténylegesen és jogilag kialakult helyzetet kell venni. Senki sem követeli a nyugat-berlini lakosság jelenlegi életmódjának megváltoztatását, senki sem szándékozik beavatkozni a nyugat-berlini lakosság ügyeibe.

— Viszont nem lehet elvárni a Szovjetunió beleegyezését abba, hogy érintsék a Német Demokratikus Köztársaság területi épségét, csorbítsák a Német Demokratikus Köztársaság szuverénitá- sát.

— Mi azt ajánljuk, olyan békeszerződést kell kötni Németországgal, amely nem csorbítja egyik fél jogait és érdekeit sem, nem juttat előnyös helyzetbe egyes államokat más államokkal szemben.

S ezen felül a Szovjetunió ma már nincs egyedül. Ma már a szocialista országok több mint egymilliárdot számláló nagy családjában élünk és dolgozunk.

— A második világháború ki- robbantásával az imperialisták arra számítottak, hogy eltemetik a szocializmust. A valóságban azonban a háború romjai Hitler és Mussolini fasizmusát temették el, a szocializmus pedig még jobban megszilárdult a Földön.

— Mi, kommunisták, bízunk a marxizmus—leninizmus nagy eszméinek diadalában. Ez eszme« nevében a szovjet emberek erejüket, életüket sem kímélve végigharcolták a második világháborút.

— Éppen ezért, mert mi hiszünk eszméinkben, harcoltunk és harcolunk is á békéért, a. népék közötti barátságért, küzdünk az általános

. leszerelésért.

— A szovjet kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy

biztosítsa a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését, hogy ezek az államok ne csak háború nélkül éljenek egymás mellett, hanem szoros együttműködés, élénk gazdasági, kereskedelmi, kulturális, tudományos és más kapcsolatok legyenek közöttünk.

— Éppen azért is harcolunk a leszerelésért, • mert biztosítani akarjuk a tartós békét. Bár a nyugati hatalmak, és mindenekelőtt az Egyesült Államok ilyen vagy olyan ürüggyel makacsul visszautasítják a leszerelést, mi újra és újra megismételjük javaslatainkat s türelmesen törekszünk rá, hogy minden ember megértse a leszerelés megoldásának szükségességét, mert ez felel meg a népek érdekeinek.

— A kapitalista országok uralkodó köreinek nincs bátorságuk nyíltan kijelenteni, hogy ellene vannak a leszerelésnek. Olyan látszatot keltenek, hogy vállalják a tárgyalásokat. A legnagyobb készséggel üléseznének vég nélkül a különböző bizottságokban és albizottságokban. De hány ülést tartottak már a leszerelésről a háború befejezése óta eltelt tizenhat év folyamán, s az ügy mégis egy lépést sem tett a megoldás felé!

— A monopolkapitalista világ' képviselői azért tárgyalnák a leszerelésről, hogy ezzel félrevezessék saját népeiket, hogy e népek tovább reménykedjenek a megegyezésben.

A valóságban azonban a leszerelés megakadályozása, az eszeveA Szovjetunió Csupán annak le- rögzítését javasolja, ami már régen kialakult, s ma is él és fennáll. Azt ajánljuk, hogy jogilag erősítsék meg Németország jelenleg fennálló határait.

— Azt mondják, hogy az a békeszerződés, amelyet mi meg akarunk kötni a Német Demokratikus Köztársasággal, külön békeszerződés lesz. Rádió- és televízióbeszédemben már elmondottam; annak idején az Egyesült Államok békeszerződést írt alá Japánnal, nem törődött velünk, bár mi az Egyesült Államok szövetségesei voltunk a Japán elleni háborúban. Ezzel az Egyesült Államok megmutatta, hogy feljogosítottnak érzi magát egy szerződés aláírására nélkülünk, annak ellenére, hogy mi, mint a győztes országok egyike, elvitathatatlan jogokkal rendelkezünk.

— Most a magunk részéről mi akarunk élni a német kérdésben ugyanolyan jogokkal, mint az Egyesült Államok és barátai Japán kérdésben éltek. Egyszerűen az ,ft . példájukat követjük. Ez min- ' den.

— Ami azokat illeti, akik háborúi-, val próbálnak fenyegetni bennünket arra az esetre, ha alá-', írjuk a békeszerződést a Néniét' Demokratikus Köztársasággal _^r, azoknak vállalniok kell a tpljé? ., felelősséget eljárásukért.

— Elvtársakl'A Nagy Honvédő Háborúban teljes erejével megmutatkozott-a szocializmus .győzr ., heteden hatalma. A Szovjetunió viselte a vállán a hitleri Németország ellen vívott harc legnagyobb súlyát.

— De a Szovjetunió megaUtí* a helyét. És nemcsak megállta*# helyét, hanem a második világháború súlyos megpróbáltatásaiból méginkább megrősödve került ki. A szovjet nép rövid idő alatt helyreállította mindazt, ami elpusztult a háború éveiben, M3* , legmegátalkodottabb ellenségeink is elismerik, hogy

meg kell oldxnt h német békegxerxodés kérdéséi

Mégérti, hogy ez a kérdés nemcsak megérett, hanem túl is érett. Ezek az emberek támogatják javaslatainkat, amelyeknek célja a német kérdés békés megoldása és jó alapul szolgálhatnak ehhez a megoldáshoz.

— Ugyanakkor meg kell mondani, hogy

a nyugati hatalmak kormánykörei most is ellenzik a német békeszerződés megkötését, és a német kérdést erőpróba tárgyává akarják változtatni.

— Szeretném figyelmeztetni azokat, akik — Adenauer kancellárhoz hasonlóan — válaszként a Szovjetunió békés javaslataira azt sürgetik, hogy „szilárdan tartsanak ki”, sőt azzal fenyegetőznek, hogy „visszavágnak”.

— Mi már nem egyszer figyelmeztettük a Német Szövetségi Köztársaság vezetőit arra, milyen hasznos dolog a józan ész. Vajon önök, uraim megfeledkeztek elődeik dicstelen tapasztalatairól, és meg akarják azt ismételni? Ezt természetesen megkísérelhetik.

— Ez azonban az Önök pusztulásának kezdete lenne. Ma már nem azokat az időket éljük, mint húsz évvel ezelőtt.

Ma már nemcsak a német revansistáknak kellene osztozniuk Hitler sorsában, hanem mindazoknak is, akik támogatni próbálnák őket az ellenünk irányuló újabb kalandban.

— Ne fogják fel e szavakat fenyegetésként. Ez felhívás a józan észhez. Végre valahára tisztázni

kell, hogy a szovjet állam ma már más, a világ szintén megváltozott és másokká váltak az erőviszonyok a fegyverzet egymáshoz viszonyított arányai.

— A szovjet emberek nem akarnak háborút és ezért mi arra törekszünk, hogy kiküszöböljük a háború kitörésének okait. Ennek érdekében

más békeszerető államokkal együtt az év végén aláírjuk majd a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal.

A béke megszilárdítása végett meg kell kötni a békeszerződést és ilymódon fel kell számolni a második világháború maradványait. Mi ezt nyíltan kijelentjük és azt akarjuk, hogy mindenki helyesen értsen meg bennünket. A Szovjetunió alá akarja írni a békeszerződést Németországgal és azt kívánja, hogy volt szövetségesei is tegyék meg ezt vele együtt.

— Amikor a békeszerződés megkötését sürgetjük, mi egyáltalán nem fenyegetjük Nyugat- Berlint, miként a nemzétközi feszültség fenntartásának hívei kiáltozzák.--Mi őszintén szeretnénk megegyezni ebben a kérdésben is azokkal az országokkal, amelyekkel együtt harcoltunk a hitleri Németország ellen és amelyekkel közös kötelezettségeink vannak Németország iránt.

— Azt ajánljuk, hogy Nyugat- Berlin legyen szabad város. Nyugat-Berlin társadalmi és politikai rendszerét egyáltalán nincs szándékunkban megváltoztatni. Ez a lakosság belső ügye. Sem a Szovjetunió, sem a Német Demokrah Szovjetunió katonai tekintetben a [ejjerősebb hatalom

szett fegyverkezési hajsza, folytatása a céljuk.

— Akkor, amikor a nyugati hatalmak kormányai kitartóan szabotálják a leszerelést, ennek a! létfontosságú problémának a megoldása teljesen a népektől függ.

Minden nép legyen tudatában a kialakult helyzet súlyosságának és gyakoroljon nyomást azokra a kormányokra, amelyek akadályozzák a leszerelésnek korunk legfontosabb problémájának megoldását.

— A dolgozó nép, az értelmiség, minden békeszerető ember kényszerítheti és köteles is kényszeríteni a kapitalista országok kormányait a leszerelés elfogadására. Ha ez nem történik meg, s az imperialista köröknek sikerül a népeket háborúba sodorni, akkor már késő lesz keresni a bűnösöket. A korszerű háborúnak megvan a maga kérlelhetetlen törvénye: tömegesen pusztítja az embereket, megsemmisít minden anyagi értéket.

— A, legkomolyabban mondom ezt, azért, hogy mindenki megértse a leszerlésért folyó aktív harc jelentőségét, mert nagymértékben ennek a harcnak a kimenetelétől függ az emberiség ' jövője. Ami a Szovjetuniót illeti, a világ népei meg lehetnek győződve arról, hogy a dolog nem rajtunk múlik.

— Készek vagyunk akár holnap aláírni a megegyezést az általános és teljes leszerelésről bármilyen, a legszigorúbb nemzetközi ellenőrzés bevezetésével.

j — De nem fogadjuk el az ellenőrzést leszerelés nélkül,;--mert az ilyen ellenőrzés • lényégében véve kémkedés lenne.

— A szovjet külpolitika kiyi.Y." ta a népek bizalmát és elismerését. Mi büszkék vagyunk errc. A Szovjetunió, a szocializmus országai óriási erőfeszítéseket tesznek a világ békéjének fenntartásáért. Arra törekszenek, hogy az államközi kapcsolatokban felmerülő vitákban a megoldatlan kérdések, békés úton rendeződjenek.

— A Szovjetunió óriási gazdasági és katonai erővel rendelkezik, mégsem használta f.el soha és ma sem használja fel érőit, agresszív célokra. Éppen ellenkezőleg, minden erőfeszítését, a . béke biztosításáért veti latba.

— Az élet azt mutatja:

ahhoz, hogy ki vívjuk az égés* vilásr békéjét, nem elég egy ország erőfeszítéseire támaszkodni.

nem elegendő valamilyen „hősöket” találni és azt hinni, hogy majd ők biztosítják a békét.

— Ahhoz, hogy biztosítsuk a tartós békét, az szükséges, hogy az egész Föld népei a lehető legnagyobb erőfeszítéseket tegyék a

béke megszilárdításáért,

A népek és csakis a népek képesek rákényszeríteni a kormányokat, amelyek ellenzik a leszerelést, fegyvereket halmoznak fel háború kirobbantása céljából, hogy hagyják abba ezt a veszélyes és esztelen politikát.

— A békét csak akkor lehet biztosítani, ha egyetlen ország népei sem hagyják a dolgot más országokra, hanem saját hazájukon belül kérlelhetetlen harcot indítanak a háború erői ellen, a lehető legnagyobb erőfeszítéseket teszik a béke biztosításáért.

— Minden erőnket latba kell vetnünk, hogy még jobban gya- rapítsuk hazánk erejét, még magasabbra emeljük gazdaságunkat, tudományunkat és technikánkat, népünk életszínvonalát és kultúráját.

— Továbbra is lankadatlan gondot kell fordítani országunk fegyveres erőire, amelyek az októberi forradalom- vívmányai, a szocializmus vívmányai. fölött őrködnek.

Fegyveres erőinknek mindig készen kell állniok, hogy megbízhatóan szavatolják a Szovjetunió biztonságát. ■*

Rendelkezniük kell mindennel, ami szükséges ahhoz, hogy" haladéktalanul szétzúzzanak bármely ellenséget, ha merényiétet próbál elkövetni hazánk szabád- sága ellen. Tudják meg azok, akik agresszív terveket szőnek a Szovjetunió és a többi szocialista, ország ellen, milyen sors vár -rá- ■ juk, ha háborút robbantanak ki, és megtámadnak bennünket.

— A szovjet kormány minden tőle telhetőt megtesz, hogy véget vessen a fegyverkezési hajszának, hogy levegye a népek válláról a katonai kiadások súlyos terhét. Az imperialista hatalmak azonban a mi felhívásunkra, hogy versenyezzünk az anyagi és szellemi termékek létrehozásában^ sajnos, katonai kiadások növelésével és fegyveres erőik létszámának felemelésével válaszol-*

(Folytatás a3. oMalob.)

2