Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)

1961-06-22 / 144. szám

Hruscsov elvtárs beszéde a moszkvai nagygyűlésen rFelytatés » 2. oldalról.) nak. Ez olyan helyzetet teremt­het, amelyben a Szovjetunió is kénytelen lesz növelni katonai kiadásait, hogy erősítse és töké­letesítse védelmét. És — ha el­kerülhetetlenné válna — növelni fogja fegyveres erőinek létszá­mát is, hogy így biztosítsa a bé­két és a békés egymás mellett élést. — Kedves elvtársak! Engedjék meg', hogy pártunk Központi Bizottsága és a szovjet kormány nevé­ben üdvözöljem a mi nagy­szerű fegyveres erőinket, amelyek a szovjet ember al­kotó munkáját védelmezik. Forrón üdvözöljük a harcosokat és tengerészeket, tiszteseket és tiszthelyetteseket, tiszteket, tábor­nokokat és tengernagyokat. Sok sikert kívánunk nekik nemes te­vékenységükben. — A Szovjetunió védelmének megerősítése különböző fegyver­nemeink — a gyalogság, a tüzér­ség, a műszaki és híradós csapa­tok» a páncélos egységek, a hadi- tengerészet, a légierők és a ra­kétafegyvernem egységeinek — tökéletesítésétől függ. — Jelenleg rendkívül nagy felelősség nyugszik a rakétaegy­ségeken, különösen azokon, ame­lyek a különböző hatósugarú bal­lisztikus rakétákat kezelik, — a taktikai rakétáktól az interkonti­nentális rakétákig. Ezek harci készültségének és tudásának ma­gas fokon kell állnia, mert a ra­kétaegységektől nagyon sok függ. Mindenekelőtt az ő megsemmi­sítő erejük az, ami visszatart bár­mely esetleges agresszort attól, hogy ellenünk és szövetségeseink ellen támadjon. Visszaütő képes­ségük olyan erő, amely elkerül­hetetlenül megbünteti az agresz- szort, ha mégis esztelen cseleke­detre szánja magát és kirobbant­ja az új háborút. — Ma, a hitleri Németország­nak a Szovjetunió ellen intézett hitszegő támadása 20. évfordu­lóján gondolataink azokhoz száll­nak, akik életüket adták a nagy szovjet haza szabadságáért és függetlenségéért. A nép örökké emlékezni fog a szovjet hadsereg, a haditen­gerészet, a hős partizánok nagyszerű tetteire, akik bát­ran haltak meg a fasiszta megszállás ellen vívott har­cokban. Örökké emlékezni fogunk azok­nak a békés szovjet embereknek a millióira, akik elpusztultak eb­ben a szörnyű háborúban. — Büszkék vagyunk arra, hogy a Kommunista Párt vezetésével, a marxizmus-leninizmus zászlaja alatt a szovjet nép elsőként haj- tóttá végre a szocialista forra­dalmat és nyitotta meg az embe­riség történetének új korszakát. — A szovjet nép felépítette a szocializmust és rendíthetelenül halad a kommunizmus építésének útján. — Pártunk programjának ter­vezete, amelyet a párt Központi Bizottságának plénuma a napok­ban hagyott jóvá, és amelyet ál­talános megvitatás végett nyilvá­nosságra hozunk, kijelöli a kom- munizmus felépítéséért, az egész emberiség örök álmának megva­lósításáért folyó általános harc széles frontját. Nekünk jutott oszályrészül az a nagy boldogság, hogy résztvegyünk e hatalmas feladat megvalósításában. — Éljen a szovjet nép, a győz­tes nép! — Éljenek a Szovjetunió dicső fegyveres erői! — Éljen a Szovjetunió Kom­munista Pártja, győzelmeink szer­vezője és lelkesítője! — Éljen a világbéke' Hruscsov beszédét óriási figye­lemmel hallgatták és többször lelkes tapsokkal szakították meg. A kultúra fellegvára így is lehetne nevezni az SZMT Móricz Zsigmond Kultúrházát. Mintegy harminc szakkör és‘tan­folyam többszáz hallgatója mű­velődik és tanul rátermett neve­lőktől, szakemberektől. Külön vizsgáikra. Ügyes alkotások szü­letnek a fa- és fémmegmunkáló csoportoknál, a mintegy kétszáz gyermek kezeiből. A művelődési ház színjátszói megyeszerte is­mertek. Dunajevszkij: „Szabad A szabó-varró tanfolyamon. fiatalok és felnőttek — sőt gyer­mekek részére is vannak foglalko­zások. Talán a természettudo- mányi és nyelvtanfolyamok vonz­szél” című darabját negyvenszer adták elő. A gyermekszínjátszók is rövidesen bemutatót tartanak. E bőséges programból ered, A tanács és a termelőssavetheset kapcsolatán múlik minden Beszélgetés a milotai községi tanács vb elnökével Egy éve sincs még, hogy Kondor József elnöke lett a mi­lotai községi tanács végrehajtó bizottságának. Termelőszövetke­zeti tag volt addig a községben, nem ismerte a tanács államha­talmi és államigazgatási funkcióit, teljesen új volt számára a vb elnöki munkakör. Az ő szavaival: „átesett azóta a tűzkeresztségen”, s ahogy a já­rási szervek bizonyítják: tevé­keny részese lett a milotai élet forradalmi átalakulása nagy munkájának. Az újságíró kérdé­sei azt kutatják, hogyan találta meg Kondor József és a községi tanács az új helyzetnek megfe­lelő munkamódszereket. — Legfontosabb feladatomnak a közügyek intézését, a termelő- szövetkezet munkájának támo­gatását tartom — válaszol a vb elnök. — Ennek érdekében teszek mindent. Kora reggeltől késő es­tig kint járok a faluban, a me­zőn az emberek között, beszél­getek velük a munkáról, a lehe­tőségekről. Tavasszal például a területek egyénekre való kiméré­sét szorgalmazta a tanács, most pedig természetesen az aratás, cséplés, betakarítás minél jobb megszervezése a főkérdés. — Milyen a tanács és a tsz kapcsolata? — Naponta tárgyaljuk meg a tsz-ben felmerülő problémákat a vezetőséggel és a tagsággal. Ott vagyok a tsz minden megbeszé­lésén. Havonta kétszer a vb ülés, egyszer pedig a tanácsülés érté­keli a szövetkezet munkáját, ahonnan soha nem hiányoznak a tsz képviselői. A brigádveze­tők is majd mindannyian tanács­tagok, s így határozataink ér­vényesülnek a tsz tevékenységé­ben. — Mivel foglalkoznak a ta­— Ks ezen kívül? — A kereskedelem nyári fel­készülését, az egészségügyi hely­zetet, a cigányság munkárane- velését, a községfejlesztési fel­adatokat, az ifjúság és a nők helyzetét is megvitattuk. így ke­rült sor arra is, hogy a község­ben élő cigányok nagy többsége segítségünkkel jó lakást épített magának és becsületesen dolgo­zik a termelőszövetkezetben. Vagy: megalakult a község ifjú­sági munkabrigádja... Látja, foglalkozunk a legfontosabbak­kal, de naponta minden felme­rülő problémával. A határoza­tok végrehajtásáról sem feled­kezünk meg, azokat Is időben ellenőrizzük. Az fontos, hogy a lakosság elégedett legyen, meg­találja számítását az új körül­mények között. — Hogyan fejlődik a község? nács és a vb ülésein? — Legtöbbször a termelőszö­vetkezet helyzetével, az időszerű tsz-feladatokkal. Persze, ezek­nek csupán egy-egy részével, s azzal alaposan. Jelentős kérdés­nek tartjuk például a munka- szervezés, az állattenyésztés, a szerződéskötés és a felvásárlás vizsgálatát. — Ez ma már szervesen ösz- szefügg a tsz-szel. Ezért is jó a közöttünk lévő összhang. Szép művelődési otthonunk van, mo­zi előadásokat is tartanak benne, a KISZ-nek van televíziós- és rádiókészüléke. Tatarozzuk, szé­pítjük az iskolát, s most sze­retnénk egy párthelyiséget is, ahol a párt- és KISZ szervezet otthona mellett lenne a terme­lőszövetkezeti iroda. Ez nagy­arányú társadalmi munkát igé­nyel, de jelentős segítséget is kapunk az építkezéshez. 1961- ben útjavítást, járdaépítést árok- tisztítást is terveztünk. Ezek Ki­vétel nélkül megvalósításra ke­rülnek. — A termelőszövetkezet is szerű csibenevelő, s más gazda­sági épületek létesítése szintén a község fejlődésének biztosíté­kai. — Ez > igen jé együttműkö­désre vall. Azért biztosan akad még tennivaló... — Nagyon is sok. A lényege: a tanácsnak még jobb tömegkap­csolat, eredményesebb munka- módszer kell. Ehhez pedig ál­landóan tanulni. A könyvekből, a gyakorlatból. (kJ) Az óvodások egy csoportja. (Hammel József felvételei.) zák a legtöbb résztvevőt, de igen kedvelt a műszaki és — különö­sen lányok, asszonyok körében — a szabó-varró szakkör is. A diá­kokat tíz tanfolyamon készítet­ték elő különböző anyagokból hogy a helyiségek kevésnek bizo­nyulnak. Tervezik egy „Szakköri ház” létesítését, amely, ha létre­jöhetne, megoldaná a férőhelyek kérdését. Bizonyos, hogy a műve­lődési ház megyénk egyik kultu­rális fellegvára lett. segít — azt mondta. De ho­gyan? — Szállítanak anyagot az épít­kezésekhez, az út- és járdaépí­téshez, javításhoz. Aztán a fásí­tás. Tavasszal többezer fát ül­tetett a tsz a községben és a határban. E mellett 12 kilomé­ter hosszúságban tisztítottuk meg az árkokat a község vízlevezetése érdekében. Azt talán már feles­leges mondani, hogy a szövetke­zet nagyarányú beruházása — a hatvan holdas rizstelep a há­romezer férőhelyes, igen kor­Kocsord szanatórium felőli végén egy gidres- gödrös utcában találjuk az Űj Élet Termelőszö­vetkezet nemrég létesí­tett tyúkfarmját. Vala­ha, a lápvilág aranyko­rában a tündérrózsás ví­zitisztásokat lephették így el esthajnalokon a víziszárnyasok seregei. Marokszámra repül az eleség s pillanatok alatt eltűnik a sebesen táto- gó sárga szájacskákban. Háromezer szájacska nyeldes szaporán. A te­lepen nincs nagy fel­szerelés. Nem látni elektromos műanyákat, modern, üvegből készült csibeházakat, fehér kö­penyes gondozók seregét. Mindössze két lelkes asszonv serénykedik. Nem kis dolog, ami itt történik. Igen primitív körülmények között — régi kisparaszti keretek­ben — nagyüzemi mód­ra csirkéket nevelni. A koratavasz táján fo- gamzott meg az ötlet a szövetkezetiek gyűlésén. „Mindenki adjon a ház­tájiból egy darab ba­romfit” — mondogatták többen is. így nem kell nagy beruházás, — igaz, nem lesz egységes — de összejön az álló­A CSIBÉK SZERELMESE mány. A gondolatot tet­tek követték és elindult az emberek karavánja, hónuk alatt egy-egy tyúkocskával az említett porta felé. Alig né­hány nap alatt majd kétszáz darab tyúk ka- pirgált már a kenderkó- róval gondosan körülke­rített területen. A csűr­ben a falak mentén ko­sarakat kötöztek fel a gerendákhoz, ide kaptak a tojók. Nagyon megsze­rették az egyik sarok­ban meghúzódó szóró­malmot is, hisz ez is jó menedékül szolgált a tojásrakás idején. Egy­szóval az eddig magán­életformában élő tyú- kocskák hamarosan fel­ismerték az új helyze­tet, s legfeljebb nem egyesével üldögéltek a csendes sarkokban, ha­nem tizesével-huszasá- val. Nincs könnyű dolga Töcöknének és társának ebben a birodalomban. A munka kezdődik az álmosan derengő korai hajnalokon, amikor 49 kakas ébresztőt rikolt a környék lakóinak. Egy­szerre nyüzsgő élettel te­lítődik minden. A ki­lókban is számos elesé- get széthordani, figyelni, hogy az éj leple alatt valami kártékony féreg nem tett-e kárt a ba­romfihadakban. Nagy bánat lenne az ilyesmi, hisz a gúnyosan mosoly­gók — elvétve ilyen is akad — hogy tudnának csemegézni rajta! Nincs-e beteg jószág, mert hiszen ilyen soka- dalomban nagy veszélyt jelentene. Végignézni a kenderrekeszeket, nincs-e lyuk, ahol ki­szökhetnek a kalandoz­ni vágyók. És a mindig kéznél lévő szakköny­vekről sem lehet meg­feledkezni, hisz a mun­ka mellett ebbe is bele- bele kell pislogni oku­lásul. Naponta tápsze­rért és kásáért szalad­gálni, tudakolni más tsz-ek hasonló munkál­kodását, bizony sok-sok izgalommal jár ez. Magáról alig mond va­lamit. Kétgyermekes csa­ládanya, nagyon szeret tanulni, igazi, nagy, modern baromfitelepeket látni, s olyanokkal be­szélgetni, akik ebben a szakmában régebbi idő óta dolgoznak. Szinte minden idejét a munka­helyén tölti. Azért ott­hon minden rendben van. A porta körül is gondos gazdának bizo­nyul. Alig akarja meg­említeni — mások mondják — a napokban kötött hat süldőre hiz- ialási szerződést. Meg- hányták-vetették közö­sen a családban és úgy látták, ebbe is bátran bele kell fogni. Szinte csodálom ezt az asz- szonyt. A közösben a jövedelmező csirkefarm, otthon az ország számá­ra is fontos sertéshiz­lalás. Nekj megéri? Va­lószínűen. Minél több ilyen asz- szony kellene a járásban és máris teljesítve lenne a hizlalási terv. Török- né és a többiek példája bizonyosan napról napra növelni fogja az ilyen­fajta hasznos emberek táborát. Farkas Jóesef 3

Next

/
Thumbnails
Contents