Kelet-Magyarország, 1961. május (21. évfolyam, 101-125. szám)

1961-05-19 / 115. szám

Jól halad a munka, havonta 20 forint előleget osztanak a nagykállói Zöld Meső . , Termelőszövetkezetben A közösség erejével Sok szó esett az utóbbi időben termelőszövetkezeteinkben az anyagi érdekeltségről. A nagy­kállói Zöld Mező Tsz-ben is meg­vitatták még a kora tavaszon: hogyan lehetne a megnövekedett területet az idén még eredménye­sebben gondozni, mint az elmúlt esztendőben? A különböző intéz­kedések mellett legfontosabb fel­adatnak az anyagi érdekeltség bevezetését tartották. Igaz, először 'csak futólag ismertették a tsz tag­jaival a járás és a szövetkezet vezetőinek javaslatait, később azonban, alaposan s részleteiben is megvitatták az érdekeltekkel a premizálást. A közgyűlés döntése szerint a kukorica és burgonya SO százalékát, a többi növényfé­leség 10 százalékát kapják meg a tsz-tagok természetben és pénzben, a többlcttermés- nek pedig 50 százaléka illeti a tsz-tagokat. Amikor pedig mindenkinek ki­mérték kukoricából, burgonyából, cukorrépából és más növényféle­ségekből a területét, egymássá, versenyezve láttak munkához. 50 hold cukorrépa nagy tábla. Az első napokban úgy tűnt, hogy nem végeznek idejében az egye- léssel, sarabolással. Mikor azonban kiosztották a területet egyénekre, három nap alatt megtörtént az egye- iés, sarabolás, A többi növé­nyek is gondozottak. Az anyagi érdekeltség beveze­tésén kívül kedvezően befolyá­solja a tsz-tagok kedvét az is, hogy minden hónapban 20 forint előleget fizetnek munkaegységen­ként. Az elmúlt hónapokban át­lagban 30 munkaegységet teljesí­tettek a tsz-tagok. Ez viszont azt jelenti, hogy átlagban hatszáz forint fize­tést is kapnak, csupán előleg­ként. Vannak azonban olyanok is, mint a Kőhegyi testvérek, akik közel 100 munkaegységet is teljesíte­nek családostól egy hónapban. Kőhegyi József feleségével ápri­lisban 104 munkaegységet szer­zett és most 2080 forint előleget kapnak. Minden veteményük idejében földbe került, tiszta, gondozott. Idejében megkezdték a lucerna és más takarmányféleségek beta­karítását is. Itt is bevezették az anyagi érdekeltséget: a betakarított takarmány 33 százaléka illeti a tagot. Nem is késlekednek a munkák­kal. Szép állatállománya is van a szövetkezetnek. Ebben az évben 303 darab sertést kell meghizlal­niuk, termelési tervük szerint. Mintegy 150 darabot azonban már szeptemberben értékesítenek, a többit pedig a háztáji gazdasá­gokból vásárolják fel. Jelenleg 52 koca van a gazdaságban, év vé­gére azonban 70 lesz. s jövő ilyenkorra 100. A jövő évi hízónak valót már saját erőből biztosít­ják. Szarvasmarhatenyésztésük is di­csérni való. A fejési átlag az utóbbi időben ugrásszerűen növe­kedett. Mindez érthető. A premizá­lás bevezetése a növénytermesz­tésben és állattenyésztésben egy­aránt kedvező visszhangra talált, s mivel a tsz-tagok látják, hogy valóban érdemes becsületesen dol­gozni, nem is késlekednek a kü­lönböző munkákkal. A havon- kén garantált és fizetett 20 forin­tos előleg is újabb tettekre ser­kent s az a cél is vonzó, hogv zárszámadáskor 48 forintot fi­zetnek munkaegységenként. <N. Mátészalkai képek igyelőt látta meg, neki mondja. — Sokat jelentett, hogy bent izerepelhettünk, a seregszemlén! örömmel közlöm, hogy napról- íapra erősödik az énekkarunk. — szinte minden nap új és új fiatal lázaspár kéri felvételét! A márki énekkar vezetője, Fo- ior József számol be erről. Az énekkar nagyobbrészt csupa Eiatal házas. S mi a cél? Elsősor- aan a közösségi nevelés. — Nemrég a Bánk bánt ját­szották , a ..Déryné” színészei ná­lunk. Legalább ötszázan tekintet­ték meg. S ez annak is köszön­hető, hogy előtte elmagyaráztuk az énekkari tagoknak a dráma cselekményét, mondanivalóját. Az előadás után köszönték meg. mert soha így még nem élvezték a színpadot' Ezután rendszeresen csináljuk ezt. Színjátszócsopoi t is van Mer­ken. Méghozzá nem is akármi lyen. Járási első volt tavaly, és az idén is. Sok a csoport,, nem toll elődöntő? Egy héten keresztül folyt a ,ia- rási művelődési házban a járás színjátszóinak vetélkedése. És so­káig a zenei verseny is. Az a vád érte a járást, hogy nem sze­lektáltak előtte, s igen sok ón te­vékeny együttest engedtek járási bemutatóra. Hát sokat, igaz. Va­lami hatvanegyet. De ez mar a legjava műsort adta, válogatott együttesek voltak ezek! Igazi se­regszemle. A műsorválasztás igen jó. Mai témájú darabok, és klasszikusok. A felkészülés lelki- ismeretes. Az énekkarok száma is megszaporodott tavaly óta. S nem a többi csoport kárára! Műso­raikban népdalok, Kodály, Bartók feldolgozások legnagyobbrészt. Danes Lajos nagyecsedi ének­karai „verhetetlenek” — jelentet­ték ki általában a zenei hozzáér­FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 72. Visszatérésen után két hétig Moszk­vában voltam, sok elintézni valóm volt az expedícióval, doktori munkám megvédé­sével meg apám halálával kapcsolatban, úgyhogy csak októberben utazhattam haza néhány napra Moszkva melletti házacs­kánkba. Egyedül érkeztem meg, a házban nem volt senki, de valaki kitakarította a szobákat s tüzet rakott a hall kandallójá­ban. Mikor apám ajtaja előtt elmentem, össztönszerűen háromszor akartam kopog­ni, mert mindig így jeleztem, hogy itt va­gyok. Felemelt kézzel megálltam. Ügy ahogy voltam, bundában léptem a kandal­lóhoz s megéreztem a tüzelőtérból kiára­dó nyirfal'üstöt. Csak ebben a pillanat­ban hittem el, hogy apám valóban nincs többé. Nem is tudom, mennyi ideig áll­tam úgy a kandalló előtt. Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy régi, elkoptatott szó­ban hirtelen megnyílik valami mélység s abba be lehet pillantani. Ott, a kandalló előtt, a ropogó hasábok mellett értettem meg ezt a szót: „Soha”. A Földön ezer. millió, milliárd ember élt és fog élni, van­nak közöttük jók és rosszak, nagyok és kicsinyek, de ebben az évszázadokon át vonuló menetben soha többé nem lesz ott az az egy, akit annyira szerettem, hogy nem is tudtam róla. Éppen így sze­retjük mindnyájan a Földet, és éppen így nem vesszük észre őt, a mindenütt jelen­valót, a természetest, a nélkülözhetetlent. Mindennek az értékét csak akkor ismer­jük fel, amikor elvesztettük. Igen. Ez az emlék nagyon fájdalmas számomra, mert akkor nemcsak apámat vesztettem el, ha­nem ifjúságom homályos, de hatalmas, tömpa és vak hitét is abban, hogj err.mi sem állhat ellene, hogy mindent t.-rhet és semmiről sem kell lemondania. De ez az emlékem egyúttal nagyon értékes is, mert az ilyen pillanatok az embert megerősítik és megtisztítják. A teljes boldogság vilá­gának gondolata csak a bolond értelmé­ben születhetik meg, mert még a legtöké­letesebb világban is ott lesz az ember feje fölött a Világmindenség égboltja, a maga végtelenségének rejtélyével, a rejtély pe­dig nyugtalanságot jelent. És ez nagyon jól van így; mert gondolkozásra késztet. Később aztán, mikor utitársaim ki­mentek, hogy kabinjukba térjenek, Arsze- nyev, mintha csak véletlenül tenné, hoz­zám fordult: — Itt marad még? Meghallgatjuk a rádiót. Bólintottam. Kis ideig a párnázott karszékekben ültünk s a íalkárpilban elhelyezett hang­szóróból Csajkovszkij halk zenéje hallat­szott. Mikor a zene elhangzott, olyan tö­kéletes csend következett, amilyen a Föl­dön legfeljebb csak az emberlakta vidé­kektől legtávolabb eső helyeken, a tenge­reken, vagy a hegyek között lehetséges. Olyan volt, mintha a kabin szelíden meg­világított mozdulatlan belsejében, időn és téren kívül volnánk. A képernyő csillagai között ott fénylett a Föld kékes szikrája is. Arszenvev ifjúságom iránt érdeklődött: beszéltem neki nagyapámról, első túrista­utaimról és szülőföldemről — a Kauká­zusról, Arszenyev nagyon jól ismerte a Kaukázust, kiderült, hogy meg is mászott számos olyan csúcsot, amelyre én úgy em­lékeztem, mintha az enyéim lettek volna. Beszéltünk a viharjárta hegygerincekről, a hóviharban fagyott táborokról, a kétség- beesett hegymászásokról, amikor az élet gyakran attól függ, hogy egy szög végig- horzsol-e egy követ, vagy a csalóka hóról, a visszafelé rétegződött laza sziklákról, a letöredező kiszögellésekről és beszéltünk arról a pillanatról, amikor az ember fent áll a sziklacsúcs utolsó, legfelső fokán. Beszélgetésünk megtelt hallgatással, rö­vid, szaggatott mondatokat váltottunk, amiket más, idegen ember meg sem értett volna. Szavaink olyan erős s olyan tiszta képeket idéztek fel, hogy az idő, mely elválasztott tőlük, mintha nem is lett vol­na. Ügy éreztem, mintha Arszenyevet már nagyon régóta ismerném. Egyszerre cso­dálkozva jöttem rá, hogy nem is tudom a keresztnevét. Megkérdeztem.. — Pjort. — S egyedül él? Elmosolyodott. — Nem. Nem élek egyedül. — De én nem a munkára gondolok — feleltem saját vakmerőségemtől kissé za­vartan. — Nem is a szülőkre. Fejbólintással jelezte, hogy érti. — Nem élek egyedül — ismételte meg s rámnézett. — És ön? Talán e pillanat­ban egy lány áll valahol a kertben és felnéz az égre, ahol a íehérVenus csillog? Hallgattam s ő azt tagadásnak vette. Felemelte fejét. Lassan abbahagyta a mo­solygást. Követtem tekintetét. A fekete képernyőt s azon a Föld-csillagot nézte. — ön még nem tudja, hogy mi az. A miliők között, akik dolgoznak, szórakoznak, szomorkodnak, örvendeznek, új dolgokat találnak fel, házakat és atomnapokat épí­tenek, ezeknek a megszámlálhatatlan lé­nyeknek a tömegei között nekem is van valakim. Az én egyetlen asszonyom, ked­ves barátom. Érti? (Folytatjuk.) tők. Nemcsak felnőtt, de ifjúsági énekkarral is szerepeltek. S a műsoron saját feldolgozású dalok is. A táncosoknak is szép sikert hozott a seregszemle, a táncnak itt hagyománya van. S hogy nem csak fáradságos munka volt, hanem eredményes, azt a márki példa is igazolja. — Lendületet, kedvet adott ismét a seregszemle. Kiüli? Zeneiskola? Sauk kör? A járási művelődési házban egyre élénkebb az élet. A klub a kezdeti nagy érdeklődés után vesztett valamelyest a látogatók számából, de az ismét emelkedik. A szakkörökkel együtt nem is nagyon férnek. S ráadásként itt működik a zeneiskola szálkái fiókja is, igen népes ifjútáborral. [ A délutáni órákban egymást za- I varjak már a különféle hangok. Most, hogy ősszel az új gimná­ziumban kezdődik meg a tanítás, és a régi gimnázium épületei fel­szabadulnak, lehetőség lenne a (zeneiskolának állandó helyiségeket j biztosítani, A járási tanács terve (ez. De még számos elgondolás I született. Helyiség kellene, na- I gyón. Ugyanakkor a KPVDSZ- I kultúrotthon kihasználatlan. Az egész község tudja, hogy pang benne az élet. A vasutasok kul- túrotthonában nemrég még házi­rend hirdette, hogy mely napokon szerepel foglalkozásként „kártya­játék”. Helyes lenne, ha a kihasználat- ! lan KPVDSZ kultűrotthont a ter­melőszövetkezet kapná meg, úgyis Szalka „szövetkezeti részén” várja a róla való nagyobb gondosko­dást. A járási tanács művelődési osztálya szerint a termelőszövet­kezet vállalta is a gondozást, s azt, hogy megfelelő foglalkozáso­kat teremtenek benne. Helyiség kellene a tájmúzeum­nak, amelynek számos lelete íe! van dobva a járási művelődési ház padlására. Legalább egyetlen kis szoba, ahol gondosabban he­lyezhetők el ezek a múzeumala­pító darabok. Egyszóval, vannak gondok is, de ahogyan forgásba lendült a já­rás, a község társadalmi tevé­kenységének kereke, ezek a súrló­dások már nem fékezhetik. Meg­oldást sürgetnek, igaz, de bizo­nyára találnak is helyes megol­dást Mátészalkán. SB. B véletlenen múlott! Kevés híján végzetes kimene­telű baleset történt tegnap reg- j gel a nyíregyházi vasútállomáson, ! A Debrecen felől érkező személy- ' vonat befutott a harmadik vá­gányra. Az utasok tódultak aki­járat felé, másrészük, a Miskolc irányába utazók, törekedtek a vonathoz. Ugyanekkor érkezett Záhony felől gyorsvonat az első vágányra. Hátborzongató volt a gyors előtt futkosó emberek, gye­rekkocsival. kerékpárral tolongok látványa. Egy fiatalember kabát­jánál fogva húzta hozzátartozóját a vonat előtt. Elsősorban a közönség figyel­metlenségéről van szó. Ám az is lehetséges, hogy helytelen egy- időben, szinte azonos érkezőpon­ton két vonatot fogadni. Jobb lenne a vonatokat az érkezés irá­nya szerint az állomás jobb, illet­ve baloldalán megállítani Tizennyolc fok — semmi két­ség! Pulóverben is megborzongat a gyenge szél, amely időnként sö­tét felhőket űz magasan. Mikor lesz már nyár? Vagy legalább tavasz? Aztán kétkedve bámul az em­ber a kerítésen túlra. Fürdőruhás férfiak, nők tussolnak a medence szélén, van, aki napozik is. — Es mintegy harmincán lubickolnak i a vízben, kint, a szabadban. A mátészalkai új strandon va­gyunk: hiába a hűvös, a víz me­leg, forró , párákat leheli maga köré. Április végétöl nyitva a für­dő, és volt már azóta rekordfor­galom is: háromszázan egy nap. Üj kabinok sora szárad a na- ípon. Mintegy hatvan-hetven ké­szült el, a vállalatok társadalmi munkájával. Minden vállalat ma­gának épít. Jó hasznuk lesz ezek- i nek a kabinoknak. Új medence i alapjait rakják a meglévő mögött, • szépen festett épületek nőnek ki ; a földből, és virágágyak, szem- ( nek kellemes látványossággal. És . mindez: főként társadalmi mun- l kával 1 Mátészalkán egészséges úton ) halad a közösségi munka, szíve- : sen vállalkoznak az emberek kö­- zös hasznú létesítmények megte­remtésére. És nem csak Mátészalkán. Az i egész járásban fellendült a tár­- sadalmi munka, az önkéntes vál- . lalkozás, a társadalom közös . ügyeiért. Szálkái parasztember mondta erre: — hiszen szövetkezeti járás ; ez. régen. Ha nem is olyan régen . . . mégis látszik már az eredménye! „Örömmel közlöm: erősödünk“ / j- I Siető férfi szakítja meg útját, Is jött át az úttesten. Szeme ra­> i gyog. A járási művelődési fel-

Next

/
Thumbnails
Contents