Kelet-Magyarország, 1961. május (21. évfolyam, 101-125. szám)

1961-05-19 / 115. szám

Jól halad a munka, havonta 20 forint előleget osztanak

a nagykállói Zöld Meső . , Termelőszövetkezetben

A közösség erejével

Sok szó esett az utóbbi időben termelőszövetkezeteinkben az anyagi érdekeltségről. A nagykállói Zöld Mező Tsz-ben is megvitatták még a kora tavaszon: hogyan lehetne a megnövekedett területet az idén még eredményesebben gondozni, mint az elmúlt esztendőben? A különböző intézkedések mellett legfontosabb feladatnak az anyagi érdekeltség bevezetését tartották. Igaz, először 'csak futólag ismertették a tsz tagjaival a járás és a szövetkezet vezetőinek javaslatait, később azonban, alaposan s részleteiben is megvitatták az érdekeltekkel a premizálást.

A közgyűlés döntése szerint

a kukorica és burgonya SO százalékát, a többi növényféleség 10 százalékát kapják meg a tsz-tagok természetben és pénzben, a többlcttermés- nek pedig 50 százaléka illeti a tsz-tagokat.

Amikor pedig mindenkinek kimérték kukoricából, burgonyából, cukorrépából és más növényféleségekből a területét, egymássá, versenyezve láttak munkához. 50 hold cukorrépa nagy tábla. Az első napokban úgy tűnt, hogy nem végeznek idejében az egye- léssel, sarabolással.

Mikor azonban kiosztották a területet egyénekre, három nap alatt megtörtént az egye- iés, sarabolás, A többi növények is gondozottak.

Az anyagi érdekeltség bevezetésén kívül kedvezően befolyásolja a tsz-tagok kedvét az is, hogy minden hónapban 20 forint előleget fizetnek munkaegységenként. Az elmúlt hónapokban átlagban 30 munkaegységet teljesítettek a tsz-tagok. Ez viszont azt jelenti, hogy

átlagban hatszáz forint fizetést is kapnak, csupán előlegként.

Vannak azonban olyanok is, mint a Kőhegyi testvérek, akik közel 100 munkaegységet is teljesítenek családostól egy hónapban. Kőhegyi József feleségével áprilisban 104 munkaegységet szerzett és most 2080 forint előleget kapnak.

Minden veteményük idejében földbe került, tiszta, gondozott. Idejében megkezdték a lucerna és más takarmányféleségek betakarítását is.

Itt is bevezették az anyagi érdekeltséget: a betakarított takarmány 33 százaléka illeti a tagot.

Nem is késlekednek a munkákkal.

Szép állatállománya is van a szövetkezetnek. Ebben az évben 303 darab sertést kell meghizlalniuk, termelési tervük szerint. Mintegy 150 darabot azonban már szeptemberben értékesítenek, a többit pedig a háztáji gazdaságokból vásárolják fel. Jelenleg 52 koca van a gazdaságban, év végére azonban 70 lesz. s jövő ilyenkorra 100. A jövő évi hízónak valót már saját erőből biztosítják.

Szarvasmarhatenyésztésük is dicsérni való. A fejési átlag az utóbbi időben ugrásszerűen növekedett. Mindez érthető. A premizálás bevezetése a növénytermesztésben és állattenyésztésben egyaránt kedvező visszhangra talált, s mivel a tsz-tagok látják, hogy valóban érdemes becsületesen dolgozni, nem is késlekednek a különböző munkákkal. A havon- kén garantált és fizetett 20 forintos előleg is újabb tettekre serkent s az a cél is vonzó, hogv zárszámadáskor 48 forintot fizetnek munkaegységenként.

<N.

Mátészalkai képek

igyelőt látta meg, neki mondja.

— Sokat jelentett, hogy bent izerepelhettünk, a seregszemlén! örömmel közlöm, hogy napról- íapra erősödik az énekkarunk. — szinte minden nap új és új fiatal lázaspár kéri felvételét!

A márki énekkar vezetője, Fo- ior József számol be erről.

Az énekkar nagyobbrészt csupa Eiatal házas. S mi a cél? Elsősor- aan a közösségi nevelés.

— Nemrég a Bánk bánt játszották , a ..Déryné” színészei nálunk. Legalább ötszázan tekintették meg. S ez annak is köszönhető, hogy előtte elmagyaráztuk az énekkari tagoknak a dráma cselekményét, mondanivalóját. Az előadás után köszönték meg. mert soha így még nem élvezték a színpadot' Ezután rendszeresen csináljuk ezt.

Színjátszócsopoi t is van Merken. Méghozzá nem is akármi lyen. Járási első volt tavaly, és az idén is.

Sok a csoport,, nem toll elődöntő?

Egy héten keresztül folyt a ,ia- rási művelődési házban a járás színjátszóinak vetélkedése. És sokáig a zenei verseny is. Az a vád érte a járást, hogy nem szelektáltak előtte, s igen sok ón tevékeny együttest engedtek járási bemutatóra. Hát sokat, igaz. Valami hatvanegyet. De ez mar a legjava műsort adta, válogatott együttesek voltak ezek! Igazi seregszemle. A műsorválasztás igen jó. Mai témájú darabok, és klasszikusok. A felkészülés lelki- ismeretes. Az énekkarok száma is megszaporodott tavaly óta. S nem a többi csoport kárára! Műsoraikban népdalok, Kodály, Bartók feldolgozások legnagyobbrészt.

Danes Lajos nagyecsedi énekkarai „verhetetlenek” — jelentették ki általában a zenei hozzáérFANTASZTIKUS,

TUDOMÁNYOS

REGÉNY

72.

Visszatérésen után két hétig Moszkvában voltam, sok elintézni valóm volt az expedícióval, doktori munkám megvédésével meg apám halálával kapcsolatban, úgyhogy csak októberben utazhattam haza néhány napra Moszkva melletti házacskánkba. Egyedül érkeztem meg, a házban nem volt senki, de valaki kitakarította a szobákat s tüzet rakott a hall kandallójában. Mikor apám ajtaja előtt elmentem, össztönszerűen háromszor akartam kopogni, mert mindig így jeleztem, hogy itt vagyok. Felemelt kézzel megálltam. Ügy ahogy voltam, bundában léptem a kandallóhoz s megéreztem a tüzelőtérból kiáradó nyirfal'üstöt. Csak ebben a pillanatban hittem el, hogy apám valóban nincs többé. Nem is tudom, mennyi ideig álltam úgy a kandalló előtt. Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy régi, elkoptatott szóban hirtelen megnyílik valami mélység s abba be lehet pillantani. Ott, a kandalló előtt, a ropogó hasábok mellett értettem meg ezt a szót: „Soha”. A Földön ezer. millió, milliárd ember élt és fog élni, vannak közöttük jók és rosszak, nagyok és kicsinyek, de ebben az évszázadokon át vonuló menetben soha többé nem lesz ott az az egy, akit annyira szerettem, hogy nem is tudtam róla. Éppen így szeretjük mindnyájan a Földet, és éppen így nem vesszük észre őt, a mindenütt jelenvalót, a természetest, a nélkülözhetetlent. Mindennek az értékét csak akkor ismerjük fel, amikor elvesztettük. Igen. Ez az emlék nagyon fájdalmas számomra, mert

akkor nemcsak apámat vesztettem el, hanem ifjúságom homályos, de hatalmas, tömpa és vak hitét is abban, hogj err.mi sem állhat ellene, hogy mindent t.-rhet és semmiről sem kell lemondania. De ez az emlékem egyúttal nagyon értékes is, mert az ilyen pillanatok az embert megerősítik és megtisztítják. A teljes boldogság világának gondolata csak a bolond értelmében születhetik meg, mert még a legtökéletesebb világban is ott lesz az ember feje fölött a Világmindenség égboltja, a maga végtelenségének rejtélyével, a rejtély pedig nyugtalanságot jelent. És ez nagyon jól van így; mert gondolkozásra késztet.

Később aztán, mikor utitársaim kimentek, hogy kabinjukba térjenek, Arsze- nyev, mintha csak véletlenül tenné, hozzám fordult:

— Itt marad még? Meghallgatjuk a rádiót.

Bólintottam.

Kis ideig a párnázott karszékekben ültünk s a íalkárpilban elhelyezett hangszóróból Csajkovszkij halk zenéje hallatszott. Mikor a zene elhangzott, olyan tökéletes csend következett, amilyen a Földön legfeljebb csak az emberlakta vidékektől legtávolabb eső helyeken, a tengereken, vagy a hegyek között lehetséges. Olyan volt, mintha a kabin szelíden megvilágított mozdulatlan belsejében, időn és téren kívül volnánk. A képernyő csillagai között ott fénylett a Föld kékes szikrája is. Arszenvev ifjúságom iránt érdeklődött: beszéltem neki nagyapámról, első túristautaimról és szülőföldemről — a Kaukázusról, Arszenyev nagyon jól ismerte a Kaukázust, kiderült, hogy meg is mászott számos olyan csúcsot, amelyre én úgy emlékeztem, mintha az enyéim lettek volna. Beszéltünk a viharjárta hegygerincekről, a hóviharban fagyott táborokról, a kétség- beesett hegymászásokról, amikor az élet gyakran attól függ, hogy egy szög végig- horzsol-e egy követ, vagy a csalóka hóról, a visszafelé rétegződött laza sziklákról, a letöredező kiszögellésekről és beszéltünk arról a pillanatról, amikor az ember fent áll a sziklacsúcs utolsó, legfelső fokán. Beszélgetésünk megtelt hallgatással, rövid, szaggatott mondatokat váltottunk, amiket más, idegen ember meg sem értett volna. Szavaink olyan erős s olyan tiszta képeket idéztek fel, hogy az idő, mely elválasztott tőlük, mintha nem is lett volna. Ügy éreztem, mintha Arszenyevet már nagyon régóta ismerném. Egyszerre csodálkozva jöttem rá, hogy nem is tudom a keresztnevét. Megkérdeztem..

— Pjort.

— S egyedül él?

Elmosolyodott.

— Nem. Nem élek egyedül.

— De én nem a munkára gondolok — feleltem saját vakmerőségemtől kissé zavartan. — Nem is a szülőkre.

Fejbólintással jelezte, hogy érti.

— Nem élek egyedül — ismételte meg s rámnézett. — És ön? Talán e pillanatban egy lány áll valahol a kertben és felnéz az égre, ahol a íehérVenus csillog?

Hallgattam s ő azt tagadásnak vette. Felemelte fejét. Lassan abbahagyta a mosolygást. Követtem tekintetét. A fekete képernyőt s azon a Föld-csillagot nézte.

— ön még nem tudja, hogy mi az. A miliők között, akik dolgoznak, szórakoznak, szomorkodnak, örvendeznek, új dolgokat találnak fel, házakat és atomnapokat építenek, ezeknek a megszámlálhatatlan lényeknek a tömegei között nekem is van valakim. Az én egyetlen asszonyom, kedves barátom. Érti?

(Folytatjuk.)

tők. Nemcsak felnőtt, de ifjúsági énekkarral is szerepeltek. S a műsoron saját feldolgozású dalok is. A táncosoknak is szép sikert hozott a seregszemle, a táncnak itt hagyománya van.

S hogy nem csak fáradságos munka volt, hanem eredményes, azt a márki példa is igazolja. — Lendületet, kedvet adott ismét a seregszemle.

Kiüli? Zeneiskola? Sauk kör?

A járási művelődési házban egyre élénkebb az élet. A klub a kezdeti nagy érdeklődés után vesztett valamelyest a látogatók számából, de az ismét emelkedik. A szakkörökkel együtt nem is nagyon férnek. S ráadásként itt működik a zeneiskola szálkái fiókja is, igen népes ifjútáborral.

[ A délutáni órákban egymást za- I varjak már a különféle hangok.

Most, hogy ősszel az új gimnáziumban kezdődik meg a tanítás, és a régi gimnázium épületei felszabadulnak, lehetőség lenne a (zeneiskolának állandó helyiségeket j biztosítani, A járási tanács terve (ez. De még számos elgondolás I született. Helyiség kellene, na- I gyón. Ugyanakkor a KPVDSZ- I kultúrotthon kihasználatlan. Az egész község tudja, hogy pang benne az élet. A vasutasok kul- túrotthonában nemrég még házirend hirdette, hogy mely napokon szerepel foglalkozásként „kártyajáték”.

Helyes lenne, ha a kihasználat- ! lan KPVDSZ kultűrotthont a termelőszövetkezet kapná meg, úgyis Szalka „szövetkezeti részén” várja a róla való nagyobb gondoskodást. A járási tanács művelődési osztálya szerint a termelőszövetkezet vállalta is a gondozást, s azt, hogy megfelelő foglalkozásokat teremtenek benne.

Helyiség kellene a tájmúzeumnak, amelynek számos lelete íe! van dobva a járási művelődési ház padlására. Legalább egyetlen kis szoba, ahol gondosabban helyezhetők el ezek a múzeumalapító darabok.

Egyszóval, vannak gondok is, de ahogyan forgásba lendült a járás, a község társadalmi tevékenységének kereke, ezek a súrlódások már nem fékezhetik. Megoldást sürgetnek, igaz, de bizonyára találnak is helyes megoldást Mátészalkán.

SB.

B véletlenen múlott!

Kevés híján végzetes kimenetelű baleset történt tegnap reg- j gel a nyíregyházi vasútállomáson,

! A Debrecen felől érkező személy- ' vonat befutott a harmadik vágányra. Az utasok tódultak akijárat felé, másrészük, a Miskolc irányába utazók, törekedtek a vonathoz. Ugyanekkor érkezett Záhony felől gyorsvonat az első vágányra. Hátborzongató volt a gyors előtt futkosó emberek, gyerekkocsival. kerékpárral tolongok látványa. Egy fiatalember kabátjánál fogva húzta hozzátartozóját a vonat előtt.

Elsősorban a közönség figyelmetlenségéről van szó. Ám az is lehetséges, hogy helytelen egy- időben, szinte azonos érkezőponton két vonatot fogadni. Jobb lenne a vonatokat az érkezés iránya szerint az állomás jobb, illetve baloldalán megállítani

Tizennyolc fok — semmi kétség! Pulóverben is megborzongat a gyenge szél, amely időnként sötét felhőket űz magasan. Mikor lesz már nyár? Vagy legalább tavasz?

Aztán kétkedve bámul az ember a kerítésen túlra. Fürdőruhás férfiak, nők tussolnak a medence szélén, van, aki napozik is. — Es mintegy harmincán lubickolnak i a vízben, kint, a szabadban.

A mátészalkai új strandon vagyunk: hiába a hűvös, a víz meleg, forró , párákat leheli maga köré. Április végétöl nyitva a fürdő, és volt már azóta rekordforgalom is: háromszázan egy nap.

Üj kabinok sora szárad a na- ípon. Mintegy hatvan-hetven készült el, a vállalatok társadalmi munkájával. Minden vállalat magának épít. Jó hasznuk lesz ezek- i nek a kabinoknak. Új medence i alapjait rakják a meglévő mögött,

• szépen festett épületek nőnek ki ; a földből, és virágágyak, szem- ( nek kellemes látványossággal. És . mindez: főként társadalmi mun- l kával 1

Mátészalkán egészséges úton ) halad a közösségi munka, szíve- : sen vállalkoznak az emberek kö- zös hasznú létesítmények megteremtésére.

És nem csak Mátészalkán. Az i egész járásban fellendült a tár- sadalmi munka, az önkéntes vál- . lalkozás, a társadalom közös . ügyeiért.

Szálkái parasztember mondta erre: — hiszen szövetkezeti járás ; ez. régen.

Ha nem is olyan régen . . . mégis látszik már az eredménye!

„Örömmel közlöm: erősödünk“

/ j- I Siető férfi szakítja meg útját, Is jött át az úttesten. Szeme ra> i gyog. A járási művelődési fel-