Kelet-Magyarország, 1961. május (21. évfolyam, 101-125. szám)
1961-05-13 / 110. szám
ü mberck... Semmi sem különbözteti meg őket a töb- biekiöl. Nem építenek vizierőmúveket, nem fordítják vissza a folyók vizét, mégis maradandóbb nyomokat rajzolnak ezeknél. Népnevelők... lay említjük őket, összefoglalóan és névtelenül, ők a nép sűrűjének fáradhatatlan vándorai. Fáradhatatlanok? Ne higgyük. Ok is elfáradnak, nekik is jobban esne az ebéd otthon. De ők a szivükkel is megértik, hogy nem az elképzelések szőtteséből nyílik ki a jobban kedvünkre való holnap. Ezért naponta tenni kell valamit. És ők tesznek. Nagyrészük piros könyvet hord a zsebében, míg mások piros könyv nélküli kommunisták. ★ Munkás-népnevelők... Velük tartottunk május első vasárnapján. Építők, szerelők, művezetők látogattak el ezen a napon Nyírbogdányba, a Nyíregyházi Építő- és Szerelő Vállalat dolgozói, Kanda Pál igazgató vezetésével. A megyei pártbizottság agitációs és propaganda osztálya kezdeményezte a követésre méltó baráti látogatást, hogy ezzel is ráirányítsa a figyelmet a falura, a politikai segítésre. Mert tévedés azt hinni, hogy lejárt a falujárás kora. Igazában, most érkezett el. i. c£MBER£Ä Unt lány, két ftú Az idősebb testvér jogán — Nem bánna az, ha nyakig lenne a vízben. Csak a nap süssön hetedmagá- vaL Ilyen természetű... — mondja a körülötte állóknak a zömök, barnára cserzett arcú Szilágyi Kálmán. Akik e mondatot hallották, henyélő emberre gondolnak, pedig jócskán tévednek, nem emberről, paprikáról vas szó. Szilágyi Kálmán, a hireß „bogdányi bul- gár” gyermekkora óta hódolója a palántáknak. A fa hosz- szú évek alatt nő meg, hoz gyümölcsöt, a palánta szinte szemlátomást szökken termőbe. Talán ezért nem tud átpártolni más növényhez. Tavaly még egyénileg plántálgatta a paprikát, paradicsomot, ma a Rákóczi Tsz 25 holdas kertészetében. hat lány és két fiú között, ö a kertészeti brigád vezető, körülötte a nyolc gyorskezu fiatal olyan, mint Nap körül a bolygók. — Jó kertész est; belőlük, — idézi sor-. ra mindet. A kis Zelenák Borbála 16 éves, az Erős-Kis tanyájáról jár be, jó háront és fél kilométerről. Jönne, ha nem szeretné a palántákat? Meg a többi Borbálák; Márton és Lénárt Borbála, meg a Jolánok, Borbély és Márton Jolán, és a nyíltszívű Megmondja Marika. Valamennyien KlSZ-ta- gok. — Néha rájuk kell dörögni, de szót tógádnak. Megértem őket, fiatalok. Van a társaságban két fiú is: Berki Dezső és Plósz János. Azoknak van mit hallgatni .: . Fiatalok. Férjhez- menésről, nősülésről, technikumi tanulásról, szép ruháról álmodoznak. S álmuknak van alapja. Szépen keresnek. Naponta majdcsak két kerek munkaegységet. S a Rákóczi Tsz-bm 34 forintot ér év vegén egy munkaegység, ada.g p.-dig jól jön a havi előleg is, mun'caegv jegenként 13,60... igaz, nem ülnek ölhetett kézzel. Reggel öttől este fél hétig ültetik, gondozzák a palántákat. Hajlong a derék, mint szélben a nádszál, lekopik a köröm a föld reszelő- jétől. Meredek csatornából kézierővel hordják az öntözővizet, 15 ezer tőre 30 ezer decit, mindennap. De már készül a munkát könnyítő öntöző-berendezés... Nyolc fiatal szív, tele titkokkal, érzésekkel, kívánságokkal. Vajon megkérdezik-e tőlük a helyi vezetők, milyen gondjaik vannak? Vajon a szépen fejlődő palánták megszemlélésekor eszükbe jut-e közelebb jutni a fiatal emberekhez is? Májú* első vasárnapján eső szitált Nyírbogdányban. Váratlanul jött a májusi kincs, de legalább olyan váratlanul érkeztek meg a városi vendégek is. Váratlanul, de nem hívatlanul, s ez lényeges. Állandóan nyitva van a község ajtaja a városi barátok előtt. A nyíregyházi Építő- és Szerelő Vállalat munkásai nem először járnak a félig városi, félig falusi arculatú Nyírbogdányban. Ök jártak itt két évvel korábban is, meg az elmúlt őszön, az ő bizta- ! tásuk serkentette elhatározásra a parasztembereket. S az idén eggyéolvadt a község, befogadta az idei kopogtatókat a két tíz éves tsz, a Rákóczi és a Petőfi. De hogy vannak ősz óta? Milyen gondok, bajok nem hagyják nyugton az embereket? Min fő a falu vezetőinek feje? Hogyan adhatnának segítséget a helyi népnevelőknek, a helyi pártszervezeteknek? — Ezek vezették ide őket pihenő óráikban. Kíváncsiak is voltak, milyen hang mondja, hogy „igen”, ha kopognak az ismert ajtón, melyet ittlétük alatt sokszor megkopogtattak...? Negyven családhoz nyitottak be, egy-egy helyi népnevelővel, megnyíltak a szavak zsilipjei. A legtöbb helyen kitárták szívüket: kellemesen csalódtak, nem érzik rosszul magukat a tsz-ben. Havonként kapnak előleget, a Rákóczi tsz-ben 13,80 forintot egy- egy munkaegységre, a Petőfi tsz- ben 18 forintot. Mindenki tudja, melyik földet fogja művelni, a területet időben felosztották családokra. S hogy a munka is folyik, arra „válaszol” maga a határ, amely szép, gondozott, zöldell a megkapált borsó, a kiegyelt mák, a csírás burgonyát már másodszor kapálják. Azt is tudják, j hogy nem mindenegy, hogyan dolgoznak, aki jobban igyekszik, jobban műveli a földet, többet kap a prémiumból. Az idős emberek se panaszkodtak, közülük 16 kap öregségit, 12-őt pedig augusztus 1-től illet meg. Bizakodó a hangulat, az „új” és a „régi” tagoknál. De ennél a kifejezésnél már el kell időzni egy kicsit. Mert le- het-e ezt mondani: régi és új tag? Nem lehet! Csak a munkáéi „diplomáséé parasztokért Sokan azt hitték, hogy a földműveléshez, állattenyésztéshez nem kell iskola. Minek is a kapa mellé? — érveltek. De ma már ez is csak fél igazság, ma már a kapa mellé is szükséges az iskola, méginkább a gépek mellé. .Diplomás parasztok”, — így in mondják, nem hivatalos megfogalmazással az iskolázott parasztembereket. 8 hol is lett volna nagyobb módja, lehetősége. — egyúttal szüksége is — a tanulásra a parasztembernek, mint a nagyüzemben? Jól tudják ezt Nyírbogdányban is. A közelmúltban huszonhármán tettek vizsgát a helyi általános iskola \TL és VIII. osztályában, közöttük két tsz-brlgádvezető, Ogy tsz-elnök és egy mühelyveAr idén még többen akarnak t**sülni Az őszön nyitja ka* wk fiataloknak, idősebbeknek 4 a hároméves mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyam. Az általános iskola vezetői melleit komoly munka vár itt a falu minden vezetőjére, a tanács, a két tsz vezetőire, legtő- képpn pedig a két pártszervezetre. Nem elegendő a ..mozgósításra'' a hivatalos hirdetmény, a dobszó. Már most el kell kezdeniük a kommunistáknak a beszélgetéseket a tsz-tagokkal, hogy minél többe*! Iratkozzanak be, és olyanok, akik ki is tartanak mindvégig a tanulás mellett Természetes, a cselekvésben is kezdeményezés vár a helyi kommunistákra, az, hogy a Rákóczi Tsz 3l, a Petőfi Tsz 18 tagú pártszervezetéből minél többen döntsenek a tanulás mellett Nagy felelősség hárul a partszervezetekre olyan tekintetben Is, hogy a tsz gazdasági vezetői ne fukarkodjanak a tanulásban résztvevők támogatásával, hozzanak anyagi áldozatokat is. Magyarázassa, megértésre vár állandóan az, hogy a tanulás gazdagon fog kamatozni, forintban is gyümölcsözni. De tanulni kell, mert a vasszorgalom csak fél siker kellő tudás hiányában. Van egy megvalósítandó javaslat is, melyet a helyi általános iskola igazgatója mondott el. Ez pedig a szomszédos községekkel való összefogás. így elérhető lenne, hogy a 3 éves tanfolyam nem egyoldalú képzést nyújtana. Nem lenne lehetetlen összefogni Kemecsével, Senyével, Nyírturával. Érdemes beülni az iskolapadba, mert csak hozzáértő, tanult parasztok kezében válik aranyhomokká a nyírségi honok. Juk különböztetheti meg a tsztagokat egymástól, semmi más. És ezt elmondták néhány an; hogy éreztetik az idén belépettekkel: még nem sok szavuk lehet, mert meg se melegedtek. A Petőfi tsz- ben még a vezetőség egyes tagjai is odamondják: „Mit beszél, maga új belépő...” De más problémák is felszínre kerültek még. Legfőképpen a háztájik ügye. Vagy tizenöt tsz-tag még nem kapta meg a háztáji földet a Rákóczi tsz-ben. Ez mindenképpen hanyagságból történt meg. Olyan is van, hogy egy jó erőben lévő család rendesen megkapta az 1600 négyszögölet, mfg egy özvegyasszony, négy gyermekkel, csak 1400 négyszöl háztájit kapott. Miért? Nem tudnak erre válaszolni a helyi vezető emberek sem. Akár véletlenül, akár tudatosan vagy így, sürgős kijavításra vár minden ilyen szépséghiba. Mert nem „szépséghiba” ez, komolyan befolyásolja az emberek hangulatát, igazságérzetüket bántja. Zűrzavar van az öregek háztáji földje körül is. Nem Ixíszélték meg az idős emberekkel, — akik közös háztartásban élnek a gyermekükkel, — hogy részükre külön háztájit nem ir elő a törvény, így ehhez nem is ragaszkodhatnak. Viták gyűrűznek a pártoló tagok háztáji földje körül is; kinek jár, és menynyi...? Nemcsak elismerő szavakat, gondokat is feljegyeztek a családlátogatók. Feljegyezték, hogy a Petőfi tsz-ben néhányan kétlik, hogy jövedelmező lenne az állat- tenyésztés (pedig az idén is 300 ezer forint hasznot hoz, de nincs aki megmagyarázza). Mások azt nem látják tisztán, mi lett azzal a lopási üggyel, amely a Rákóczi tsz-ben volt, miért nem vonták felelősségre a bűnösöket? Bartha Lajos kihelyezett gépállomási traktoros azt panaszolta, hogy nem kapott háztájit, csak Ígéretet, azt is 400 négyszögölre. Hogy akarják, hogy később a kihelyezett traktorosok tsz-tagokká váljanak, ha így fogadják őket? Panasz merült fel mind a két agronómus munkája ellen, a Rákóczi tsz agronómusa az irodából irányít, keveset látják a határban, a Petőfi tsz-é pedig olykor nagy lóról beszél az emberekkel. Elmondták, hogy a vezetőség nem tudat mindent a tagsággal... Liebeln« még sorolni a felvetett, a megoldásra váró gondokat de szükségtelen, Mostmár ismerik ezt a bogdányi vezetők, a népnevelők. De korábban nem ismerhették volna meg? De igen! A problémák jórészét rég megoldhatták volna. Mostmár a tanulság az, hogy sorra szedjék mindet, és fontossági sorrendben intézzék el őket. Nem utolsó teendőjük a javaslatokat fontolóra venni: létesítsenek saját gépjavító műhelyt, ne kelljen tízezreket fizetni ezért, —* javasolták a Rákóczi tsz tagjai. A Petőfi tsz asszonyai baromfival akarnak foglalkozni, támogatást kérnek a esz vezetőségétől. Az asszonyok szót kérnek mind a két tsz-ben, helyet a vezetőségben, — ahonnan kifelejtették őket. A legsürgetőbb tennivaló; összehívni a közgyűlést mind a két tsz-ben. Ugyanis megalakulásuk óta nem hívták össze, olyan megmagyarázhatatlan érvvel, hogy „leállította” a járás. Holott ez nem igaz! Hol tisztázhatják a legégetőbb kérdéseket, ha nem a nyilvánosság fórumán? Alig tartott tovább a városi népnevelők családlátogatása, mint három-négy órát. Mégis mennyire bepillantást engedett a falu eleiébe, örömébe, bánatába. A látogatás után Kanda Pál élv- társ, és a városi népnevelők megbeszélték a tapasztaltakat a két tsz vezetőivel, párttitkáraival, hasznos tanácsokkal látták el őket. Mindenekelőtt azt javasolták, hogy az eddigieknél szorosabb kapcsolatot építsenek ki mind a két tsz-ben a tagság' és vezetőség között, többet forduljanak meg az emberek között, ne feledjék megkérdezni őket, mielőtt egy-egy döntés megszületne, vagy a nyilvánosság, elé kerülne. Ne titkolózzanak, minden jót, vagy rosszat summázó felvetésre nyomban válaszoljanak. A két tsz-nek jóformán azonos problémái vannak, közös hajóban úsznak. Miért nem dolgozhatnak hát jobban egymás kezére, közösen. Miért ad több háztájit egy-egy tagnak az egyik tsz, mint a másik, miért „veszi” ki a víznyomásos helyeket, s ad helyette jó területet az egyik, míg a másik elzárkózik ez elől. Még számos „miért” merül fel, mely mind megelőzhető, ha a két tsz olyan dolgokban, melyek az egész tagságot érintik, közös álláspontot alakít ki. így mondják azt: a „mi tsz-ünkben rosz- szak a vezetők, a másikban jók.” Végül pedig jobban a sarkára kell állnia a két tsz-pártszervezetnek, kiépíteni az aktíva-hálózatot, rendszeresíteni a családlátogatásokat. Hogy első kézből, s előbb megismerjék és orvosolják a helyi gondokat, hisz ők elsősorban a gondok helyi orvosai. Mint idősebb testvér* úgy mondták el észrevételeiket a politikai munkáról a nyíregyházi népnevelők. Az idősebb testvér jogán, s egyben kötelességétől vezetve. Sok ilyen látogatásra varszükség napjainkban, sók ilyen családlátogatásra megyénk tsz-ei- ben. Reméljük, a jó példa követőkre talál... Egy „csokor* mosoly Így fogadta a népnevelőt az egyik bogdányi parasztember: — Jó, hogy jöttek. Most legalább megmondhatom, menynyire megnyugodtam. — Ugyan, na, ilyen hamar? — kérdezte a népnevelő. —- Es mi nyugtatta meg kedves bátyámat? — Nem mi, hanem ki, — igazította amaz. — Kicsoda, hát? — Maga a pápa. —• Még ilyet? — Tegnap megfogtam Szabad Európát... Éppen miró- lunk beszélt, roár- minthogy a tsz-t crepülte. utána mit hallok: hogy a pápa, valamiféle olasz parasztok gyűlésén azt mondta, „tartsatok lépést a fejlődéssel, lépjetek szövetkezetekbe ... ” Már a pápa is agitál? Hát F ne legyek megnyugodva ... ? LIBAMÁJ jsrv* — Nem nevelek libát, nem szerződök! — Már miért nem? — Az angolok eszik meg a máját, azt mondta— Azok is. - — Hát én nem hip- latom az ellenséget*» — De a ttilhízas ártalmas... — Hm. Akkor írjon be, még kettőt, ál! Géza, összeállítása
