Kelet-Magyarország, 1961. május (21. évfolyam, 101-125. szám)
1961-05-09 / 106. szám
AHadd táncoljanak a beregsurányi fiatalok! Szépen szerepeltek a nyíregyházi zeneiskola iijúsági kamarazene együttesei HUSZONHAT ZENEISKOLÁNAK mintegy 400 növendéke vett részt Hódmezővásárhelyen a IV. országos ifjúsági kamarazenei fesztiválon, április 22— 23-án. Közöttük kilencen a nyíregyházi zeneiskola növendékei. A fesztivál szép sikert hozott, mindinkább megerősödik a kamarazene szeretete ifjúságunk előtt. Díjakat ugyan nem osztottak, de a nyíregyháziakat úgy értékelték, mint az ország legjobb ifjúsági fúvós kamarazene-együtteseit. Ez a siker nagyrészt köszönhető a zeneiskola két lelkes tanárának, Val- kay Jánosnak és Csősz Sándornak, akik ezzel nevelői munkásságukról kaptak méltatást. De köszönhető az iskola szellemének, amely komoly munka alapját teremti meg már hosszú évek éta.— A FÚVÓS TANSZAK BEVEZETÉSÉVEL tehát nyert az iskola, és nem csak az iskola, hanem a megyei szimfonikus zenekar is, amely a fúvósokkal kibővítve lett igazán, valóban szimfonikus. S hogy ne csak a fesztivál közönsége hallhassa a mi nyíregyházi fiataljainkat, a zeneiskola hangversenyt rendi/ itt fellépésükkel a TIT Bessenyei klubjában, az elmúlt napokban. Bensőségesen csendültek • fel a dallamok a klub otthonos falai között. A kamarazene jelentősége éppen ez: közvetlen, meleg hangulatot sugározzon. 580 növendék közül — mondta Vikar Sándor, az iskola igazgatója a hangversenyt bevezető szavaiban, — csak nagyon kevés at, aki zenei pályára lép. A cél azonban az, hogy zenét sze'eíő, művelt embereket neveljünk. Nem közömbös az sem, hogyan használják fel az emberek egyre több szabadidejüket a szociíFs- ta életformában. A szépet, a jót ismerni és művelni, mim a zenét, művészeteket, egy arám hasznára válik az egyes embernek és az egész társadalomnak SOKAN NEM ISMÉKUL mennyire hasznos ez a „társas muzsikálás”, a kamarazene. A fesztivál tanulságait rögzítő megbeszélésen hangzott e.. hogy jó lenne kötelezővé is tenni a zeneiskolában, mint ég ik legjobb közösségi érzést kovácsoló foglalkozást. Helyes lépés volt a zeneiskolától a fúvós kamarazene együttesek megteremtése, már csak ezért is. A továbbiakban pedig több szép muzsikaalkalmat nyitnak ezek az együttesek, és reméljük, példát is szolgáltatnak, hogy minél több ilyen kis együttes szülessen, a maguk és később a szélesebb közönség örömére. Néhány szó a határszéli falu kultúréletéről Kevés a faluban a fiatal, különösen kevés a fiú. — De sokszor hallhatja ezt az ember megye- szerte! Sajnos, elég sok helyen így igaz ez. Most mégsem azzal akarok foglalkozni, hogy miért van így, mit kellene tenni, hogy ne legyen így, bármennyire fontos kérdések is ezek. Sokkal inkább azzal, hogyan foglalkozzunk az otthonmaradt kevesekkel. Legutóbb Beregsurányban hallottam ezt a megállapítást a kultúrotthon igazgatójától, Vincze Jenőtől. Valóban nagyon kevés figtal fiú van a faluban. Talán az is igaz, hogy Beregsurány nem tartozik a leggazdagabb községek közé. Abban sincs semmi okunk kételkedni, hogy jobban szeretnek itt az emberek (nemcsak itt!) szórakozni, mint tanulni, művelődni. Ez mind lehet igaz, de annak az indokaként, hogy ma ezekért nem megy úgy a kultúrmunka a községben, mint mondjuk nyolc évvel ezelőtt, semmiképpen sem lehet igaz! Márpedig Vincze elvtárs éppen 'ezeket hozta fel mentségül arra, hogy most nem megy úgy a kultúrmunka, mint valamikor. A záhonyi kiszesek védnökségét vállaltak a vet*y tanyások áurakása felelt Nehéz feladat Záhonyban a vegyipari anyagok átrakása és útbaindítása az ország vegyi üzemeibe. Ezzel az utóbbi hónapokban problémák voltak az átrakás minőségét és a szállítmány pontos indítását illetően. A záhonyi KISZ szervezet beszélt a fiatalokkal, aminek eredményeképpen a kiszis- tak védnökséget vállaltak a vegyianyagok átrakása és továbbítása felett. Tizenkét brigád vállalta a védnökséget. Radványszky Péter, Bóka Antal, Kovács Ferenc, Tóth András, Sándor Barna. Pataki András, Takács József, Gál Zoltán, Szóka László, Kasza János, Bocskai József és Bóka János brigádja. Vállalták a gyors és jóminőségű átrakást, a szabályok betartását, valamint a pontos szállítást. Hetenként két mozielőadás van a faluban. Elég nagy az érdeklődés általában. Két színjátszó csoport is van, az egyik, főleg pedagógus szereplőkkel, a Százházas lakodalmat tanulta meg és adta elő, a másik, KlSZ-fiatalok- kal, a Virágzik a hars című darabot. Lány fönccsoporfból szintén kettő működik, — A május elsejei járási szemlén is részt vettek a 25 tagú énekkarral . együtt — Az énekkar második helyen végzett a tisza- kerecsenyiek után. Tizenkét ismeretterjesztő előadást tartottak a télen. Könyvtárukat évről-év- re fejlesztik. A fiatalok négy hold napraforgó művelését vállalták. Segítettek a járda építésénél, a sportpálya rendbehozásánál. Labdarúgó és röplabda csapat működik a községben. Mi hát a baj mégis? Az, amit Vincze elvtárs mondott, hogy nem megy úgy a munka, mint valamikor. Éppen arra hivatkozva, hogy szegény a község, nem merik vendégszereplésre meghívni az Állami Déryné Színházat. Hátha nem tudják fedezni a kiadásokat!? És ha bőven tudnák? Tessék csak egyszer megpróbálni! Az ismeretterjesztő előadásokon. ha nem voltak filmvetítéssel egybekötve, legfeljebb harmincán vettek részt. Ha volt vetítés,. háromszázan is voltak. Azt a következtetést kell ebből leszűrni, hogy csak szórakozni szeretnek az emberek és tanulni nem? Semmiképpen! Feltétlenül tanulnak a filmbő! is, amellett, hogy szórakoznak. Mi tehát a teendő? Legyen mindig filmvetítéssel egybekötve az előadás, igyekezzenek egyre érdekesebb, színvonalasabb előadásokat tartani és egyszer majd jobban fogja érdekelni az embereket az előadás, mint a film. de nem nagyon engedik meg, hogy bált tartsanak. Trill Mária nyilván nem csupán a saját véleményét mondta el, amikor elpanaszolta, bizony nagyon rosz- szul esett a fiataloknak, hogy a hideg teremben, sokszor éjfét- lekig betanult darab előadása után nem engedték őket táncolni. A sok fáradságért, lelkes munkájukért feltétlenül megérdemelték volna. Nagyon szeretnek táncolni. Hát van ezen mit. csodálkozni, megütközni? Hiszen ez a természetes! Hadd táncoljanak csak minden héten, ha kedvük tartja. Különösen, ha előtte előadás is van, amiből tanulhatnak, művelődhetnek. igazán megéri. Nem akadályozni. szervezni kellene a klub-esteket, ahol egyéb hasznos foglalkozás után mindig táncolhatnának is. Csak szervező kellene hozzá! Hely van, lelkes, odaadó fiatalság is van. csak törődni kell velük. Nem lehetetlen a művészeti csoportokat sem együtt tartani továbbra is, a járási bemutató után egész évre, csak akarni kell. Ha csak a legközelebbi ünnepre készülnek majd ismét műsorral — néhány nap alatt —, az néni sokat ér, nem biztosítja fejlődésüket, a közösségi szellem kialakulását. GB Akadályozás helyeit szervezni hell a klub-esteket * Éppen a felsorolt eredmények bizonyítják, hogy lehet a fiatalokkal mit kezdeni, de az már más kérdés, hogy ki is használják-e kellően a lehetőségeket. A fiatalok egészen másként látják a helyzetet. Hogy dolgozni szeretnek, azt bebizonyítják a téeszben és a társadalmi munkák végzésénél. Hogy szórakozni szeretnek, azt bebizonyítják azzal, hogy moziba járnak, hogy nerrT kell nagyon agitálni őket arra, hogy elmenjenek egy bálba. Azaz hogy csak mennének a bálba, FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 63. Napi utunk megkezdésekor rendszerint be kellett melegednünk a járással. Az volt a legfőbb vágyam, hogy húsz lépést menjünk megállás nélkül, de sohasem sikerült. Tizenkét lépés volt életem legnagyobb csúcsteljesítménye. A tüdőnk úgy dolgozott, mint a fújtató s mikor csákánynyal kellett lépcsőket vágni, a szívünk már néhány ütés után szinte a torkunkban zakatolt. Olyan nap derült ránk, amilyen csak a Himalájában lehet. A nap vízszintes sugarai ketté osztották a teret. Lent, a kék árnyékban köd gomolygott. Résein átlátszott a repedésekkel keresztül-kasul vagdalt Kancsú gleccser. Távolabb, keletre és északra emelkedett a Kancsindsanga, a Makau és Pauchunri. Sziklabordáikat a szél félig-meddig már megtisztogatta a hótól. Oldalaikat sok emeletre osztották a hosszú íelhősávok. Messze mögöttük, valahonnan Tibet felől egy ismeretlen hegyorom, egy terebélyes gúla meredt felfelé, vakítóan fényes csúccsal. Már a nyolcadik kilométernél jártunk s a csúcsok túlnyomó része alattunk úszott már a ködtengerben. Csak száz kilométernyire nyugatra magasan az égbe meredve, fehéren és mozdulatlanul állt a Mount Everest. Olyan óriási volt,, mintha nem is a Föld része volna, hanem a láthatáron túl emelkednék ki egy idegen bolygó. Én mentem elöl, Erik mintegy tíz lépésnyire követett. A ho kéveszám vágta szemünkbe védőszemüvegeink ellenére is az égető szikrákat. Szájam már régóta kipattogzott, kicserepesé- dett. Ez is egyik oka volt, hogy csak rövid mordulásokka] értekeztünk. A Kancsindsanga híres a jéglidércei- röl, amelyek miatt technikailag az Eva- restnél is nehezebben megközelíthető. A különleges olvadási, fagyási és kristályo- dási viszonyok a legszokatlanabb formákéba gyúrják a hótömegeket. A hegygerinceken hosszú kilométereken át húzódnak a fantasztikus szörnyalakok, mintha va^ lami lidérces álomból kerültek volna oda. Voltak összetekergőzött tornyok, melyek nem tudni milyen csodával maradhattak ott a bérceken: voltak oszlopok és egész labirintusok, összeolvadt hórétegekből és jeges beömlésekből. Csúcsaik a nap melegétől sima üveges mázzal vannak borítva, így keletkeznek a jegbúrák és sisakok, amelyekről hosszú sorokban lógnak alá a többméteres cseppkövek. — Amint feljebb gázoltunk a térden felül érő hóban, éppen egy ilyen tájon át vezető utat választottam. A hegygerinc hol összeszűkült, hol kiszélesedett. Néha egészen a szélén kellett menni _s óvatosan kikerülni a hótornyokat, hogy ki ne lódítsuk őket egyensúlyukból, Néha sikerült fölöttük elhaladni, ilyenkor fent ültem a csúcson s ott göngyöltem fel a kötelet, amelyen mértékben Erik felfelé kapaszkodott hozzám. Máskor megint az ilyen tornyok lábánál gödröt vájtunk a puha hóba s úgy mentünk, hogy csak újjunk végével támaszkodtunk az ingadozó építményhez. Egyszer aztán egy régi és új hórétegekből ösz- szeolvadt óriási gomba állta utunkat. Belevágtam csákányomat, hogy megpróbáljam, nem sikerülne-e a tetejét áthaladnunk, de éreztem, hogy a belseje egészen laza. Amint így fúrkáltunk alatta, mint a hangyák, ez az egész óriási tömeg, ez a tizenöt méter magas torony, bármely pillanatban összeomolhatott volna. Kinéztem bal felé. mert arra gondoltam, hogy aZe- mu gleccíer felé oldalazhatnánk, de a lejtő szemcsés hótakaróját a repedések egész hálózata borította s ez minduntalan lavinával fenyegethetett. Jobb felől nem volt semmi. A sziklapart olyan élesen szakadt alá, mintha késsel vágták volna le s négy kilométer hosszan, merőlegesen bukott a Kancsugleccser felé. E helyen valami szűk folyosóféle alakult ki. A tetejét a gomba kalapja alkotta, amint félrehajolt egy kissé. Hosszú sorban függtek róla az ötméteres jégcsapok. Nekivágtam ennek az útnak, összekuporodva. fejemet lehajtva lépkedtem, hogy a „tetőt” ne horzsoljam. A jégcsapok között vilogott az égbolt. Még néhány lépés és a jégalagút véget ért. Valami feketeség volt előttünk. A szemem tele volt jeges vilogással. Hosszú ideig erősen behunyt szemmel kellett állnom. Mikor kinyitottam, láttam, hogy a hegygerincben széles szakadék tátong. Lefelé könnyű lett volna menni, de a túlsó oldalon nem nagy, de annál meredekebb küszöbszerű part volt. Az Alpokbán ez nem lett volna probléma. de itt, ahol még elképzelni is nehéz azt, hogy az ember a kezére támaszkodva egyenesen felhúzódszkodjék, az ilyesmi súlyos akadályt jelentett. (Folytatjuk). A repülőutasok ueveben .ikik a Nyíregyházáról a fővarosba induló légijáratot igénybeveszik, általában sürgős, hivatalos ügyek miatt utaznak. Vállalati vezetők, szakemberek és funkcionáriusok gyakran járnak sürgős értekezletekre a minisztériumokba, vagy egyéb központi, fővárosi szervekhez. S ezek az értekezletek általában legkésőbb 9 órakor kezdődnek. Á nyíregyházi utas, ha pontos akar lenni az értekezleten, kénytelen fontos munkáját megszakítani és egy nappal már korábban utazni a fővárosba, mert a nyíregyházi légijárattal későn érkezne. Az április 5-cn hivatalosan is érvénybe lépő légi-menetrend szerint a repülőgép 7 óra 50 perckor indul Nyíregyházáról, s 8 óra 40 perckor érkezik a fővárosi repülőtérre. A repülőtérről újabb negyven percet vesz igénybe a busz Budapest központjáig, ahonnan még az értekezlet színhelyére kell sietni. Az utóbbi két hétben a MALÉV még ezt az időpontot sem tartotta be, hanem a közvetlen Nyíregyháza—Budapest vonalba közbeiktatták Miskolcot is és a reggeli járat 7,50 helyett 8,25-kor indult. Mint értesültünk róla, ez csak ideiglenes, átmeneti intézkedés volt, s rövid idő múlva a hivatalos menetrend szerint közlekednek a gépek. Az utasok nevében azonban a hivatalos menetidőt is későinek tartjuk. Az a javaslatunk, hogy változtassák meg az utasszállító gépek menetrendjét és a fővárosból és Nyíregyházáról is korábban indítsák a repülőgépeket, hogy az értekezletekre, vagy más sürgős ügyekben utazó dolgozók idejében érkezzenek. Reméljük, az illetékesek mielőbb fontolóra veszik az utazóközönség nevébe» tett javaslatunkat... gy. i. ü> Miért nem jön u Déryné Színház?
