Kelet-Magyarország, 1961. május (21. évfolyam, 101-125. szám)

1961-05-07 / 105. szám

Konzervgyár épül Nyíregyházán (feéytatág ae L oldalról.) hízható vetőmagok, sok egyéb termelési anyag és eszköz, palán- lanevelő ablakok és műtrágya, istállótrágya, védekezőszerek szol­gáltatására. Gyáraink jól képzett mezőgaz­dasági szakemberek útján, ter­melési tanácsadással sietnek a termelőszövetkezetek segítségére. Ilyenformán a legszorosabb egy­ség alakul ki a konzervgyár és az őt ellátó mezőgazdasági üzemek között. Alaprető feladatunk tehát á mezőgazdasági bázis megteremtése Mar folyó évben kísérleti ter­melést folytattunk a megyében. Igen jó hozzáállást tapasztaltunk mind az .irányító tanácsi mező- gazdasági igazgatási szerveknél, mind pedig maguknál a termelő- szövetkezeteknél. Ahhoz azonban, hogy a gyár egy-két éven belül teljes kapacitással üzemelni tud­jon, még sok e téren a teendő. A gyárnak már az első évek­ben csak a zöldségfélékhez 6640 kát. hold terület szüksé­ges a nyersanyag-ellátáshoz. Ezúton kérem a megye termelő­szövetkezeteinek tagságát és szak­embereit, vegyék ki minél na­gyobb arányban ebből a munká­ból részüket. Szervezzünk külön­böző megbeszéléseket, szakmai értekezleteket, ahol az ország leg­kiválóbb gyakorlati szakemberei mondják el növényeink termelé­sének legfőbb agrotechnikai és egyéb szükséges ismereteit. Megszervezzük a munkában résztvenni kívánó termelőszö­vetkezetek vezetőinek tapasz­talatcsere-látogatását más gyárak körzetének termelő­szövetkezeteivel. * Főleg kérem azokat a szövetkeze­teket, amelyek már ez évben is, szerződéses termeltetést vállaltak a konzerviparral szemben, hogy tapasztalataikról tájékoztassák a többi termelőszövetkezeteket. Másik legnagyobb gondunit. a meginduló gyár szakember-ellátása Ma mar a konzervgyártás ko­moly aiapismeretekkel és nagy gyakorlattal rendelkező szakem­berek sorát követeli meg. Szak­munkásainkat most már a tíz éve működő, egy budapesti és egy nagykőrösi iparostanuló iskolán­kon képezzük ki. A közép veze­tőinket, művezetőinket, üzemve­zetőinket az Élelmiszeripari Tech­nikum konzervipari tagozatán ta­nítjuk. Ilyen intézetünk Budapes­ten és Szegeden van. A felsőbb­szintű vezetők, a gyáregységvezető mérnökök képzése az egyeteme­ken folyik. Hogy a feladat nagy­ságát szemléltessem, a nyíregyházi gyárnak a leg­közelebbi években mintegy 20 különböző egyeiemi vég­zettségű mérnökre és közgaz­dászra lesz szüksége, kb. 30—40 technikusra és közel 100—120 fő vizsgázott kon­zervipari szakmunkásra, — közel ugyanennyi egyéb (vas­ipari, faipari, szerelő stb.) szakmunkásra. A feladat tehát nagy és azt igényli, hogy tervszerűen, azonnal fogjunk hozzá a megoldáshoz. Tekintettel a magasabb képzett­ségű dolgozók oktatási idejének tartamára és a vezetéshez szüksé­ges hosszabb gyakorlat megszer­zésére, a gyár felsőbb vezetőit kezdetben más konzervgyárakból kell —. hogy úgymondjam — im­portálnunk. Előre is kérem, hogy ezeket az elvtársakat fogadják szeretettel a megyében, mert hisz igen nehéz úttörő munkát kell végezniök. Legtöbbjük máris ön­ként jelentkezett a feladat meg­oldására, otthagyják megszokott munkahelyüket, hogy az ipar ve­zetésének segítségére legyenek a fejlesztési program végrehajtásá­ban. Szeretném ezt az alkalmat felhasználni arra, hogy ismertes­sem és érzékeltessem a megye dolgozói előtt, mennyire szív­ügyüknek tekintik az ipar dolgo­zói ezt a feladatot. Az iparág egyik legjobb üze­mének, a Nagykőrösi Kon­zervgyárnak dolgozói a most kiosztott élüzem-kitüiitetések ünnepén nyilváros kollektív vállalást tettek arra, bogy a nyíregyházi új konzervgyár vezető kádereinek zömét ez a gyár biztosítja. Természetesen ez csak átmeneti jellegű lehet, még ha számolunk is azzal, hogy egyik-másik ideve­zényelt ember Nyíregyházán meg­honosodik, zömükben azonban vissza kívánnak majd térni ere­deti üzemükbe, lakóhelyükre. Ép­pen ezért, arra kérem a megye ifjúságát, hogy akik a konzerv­iparban látják jövőjüket, pálya- választásuk alkalmával olyan kö­zép-, illetve felsőiskolai oktatást válasszanak, amelyen a létesí­tendő konzervgyár igényeinek megfelelő ismereteket szereznek. Kiváló tanulóknál az ipar ösztön­díjas szerződéseket hajlandó köt­ni annak érdekében, hogy a jó képességű fiatalok oktatását anyagilag is elősegítse. Rövide­sen konkrét pályázati felhívást fogunk közzétenni a megyében ennek a munkának beindítására. Különös súllyal a szakmunkás-szükséglet biztosításával kell íoglalkoznunk mert ez még átmenetileg sem oldható meg idegen területekről származó emberekkel, ezeket szinte teljes egészében a megye lakosságából kell biztosítani. Ahogy említettem, a szakmunkás- képzést az iparostanuló iskolák adják. Rövidesen megjelennek majd a konzervipar szervező brigádjai, akik erre az oktatásra toborozni fognak. A nagykőrösi iparostanuló is­kolában kollégiumi ellátást biztosítunk jól felszerelt in­tézetünkben és a Nagykőrösi Konzervgyárban pedig a meg­felelő elméleti és gyakorlati oktatás feltételeit teremtjük meg, ahonnan három cv után mint szakmunkások kerülnek ki. Kérem a megye általános isko­láinak vezetőit, legyenek segítsé­günkre abban, hogy a legkivá­lóbb tanulók közül minél többen jelentkezzenek majd erre az ok­tatási lehetőségre. — Kérem a középiskolák vezetőit, tanulóiknak minél nagyobb számban javasol­ják, hogy jelentkezzenek a kon­zervipar egyéves műszaki tanuló képzésére, akik érettségi bizo­nyítványuk birtokában . egyéves szakmái oktatás után szakmunkás oklevelet kapnak. A felsőbb veze­tőknél is igényelt üzemi gyakor­lat és élettapasztalat megszerzése a szakmunkás gárdában nem oldható meg kizárólag fiatalok­kal. Tervezzük, hogy idősebb — 40 éves korhatárig — más szak- képzettséggel bíró, vagy szakkép­zettséggel egyáltalán nem rendel­kező dolgozókat elvisszük már működő konzervgyárainkba, ré­szükre munkásszállást, ellátást biztosítunk. Itt rendes bérért dol­goznának és esti tanfolyamon el­sajátítanák a technikai minimu­mot, hogy ennek alapján a nyír­egyházi üzemben szakmunkásként dolgozhassanak. Ez a fájta okta­tás a nyíregyházi konzervgyár­ban dolgozni kívánó lakatos, sze­relő, gépész és egyéb hasonló szakmájú munkásoknál is szüksé­ges, hiszen a speciális konzerv- gépeket, a konzervgyártás techno­lógiáját, az iparban nem elhanya­golható egészségügyi követelmé­nyeket meg kell ismerniök, meg kell szokniok. Azt hiszem, e két fő kérdés összevetéséből is látható, hogy a gyár megtervezése és megépí­tése mellett milyen nagy szer­vező munkát kell aránylag rövid idő alatt elvégeznünk, pedig ezek mellett még nagyon sok megol­dandó teendő áll előttünk. Az elmondottakkal azt akartam elérni, hogy a konzervgyár léte­sítésének problémáit a megye dolgozóinak figyelmébe ajánljam. Nem akarom eltúlozni a konzerv­gyár létesítésének jelentőségét, de ha tekintetbe vesszük, hogy a nyíregyházi konzervgyár a me­gyében csak az első konzervipari üzem lesz, mert a konzervipar előtt álló fejlesztési program to­vábbi üzemek létrehozását kí­vánja — a megye mezőgazdasági arculata és adottságai is igénye­lik további üzemek telepítésének tervbevételét. A konzervgyár lé­tesítése szinte kiegészítése a me­zőgazdaság szocialista átszervezé­se utáni legfontosabb teendőknek. A mezőgazdasági nagyüzemi ter­melés megteremtése, a termelési eredmények fokozása és a meg­termelt áru gyors és biztos, a nép­gazdaság érdekeivel egyező érté­kesítése, mind azt bizonyítják, hogy Szabolcs-Szatmár megyében a konzervipar megteremtése egy népgazdaságilag fontos, és egyben a megye anyagi felvirágoztatásá­nak is igen fontos kérdése. Kovács László, az Élelmezésügyi Minisztérium Konzervipari Igazgatóságának vezetője. Egy hónappal a határidő előtt elké»%ül Nyíregyháxán n Sxabotcs utcai hérháx — OKTATÓ ELVTÁRSI Ezt a munkát is elvégeztük — szakítja meg immár másodszor is a' Szász Jánossal folytatott beszélgetés fo­nalát őri Zoltán épületburkoló tanuló. Aztán jönnek a többiek: Németh István, egy pelyhedzo bajuszú vajai legény, no meg Be- rencsi Miklós, aki ibrányból je­lentkezett ipari tanulónak. Szász János szakoktató ilyenkor abbahagyja a beszélgetést és „el­igazítja” a gyerekeket. Ő- maga ad újabb munkát neki, vagy el­küldi őket Kis Kálmánhoz, a cso­portvezetői ü khöz. — A CSOPORTVEZETŐ IS ugyanolyan másodéves épületbur­koló tanuló, mint a többi — for­dít egyet a szón Szász elvtárs. — A tanulmányi előmenetelben, a komolyságban és a minőségi mun­kában azonban vezet. A társai választották meg csoportvezető­nek. Beszélgetés közben végigjár­juk a Szabolcs utcában épülő 24 lakásos bérház alsó szintjét. Több a tanuló, mint a szakmunkás. — Persze a kőművesek már elvégez­Rz Maisé helyezett élre tér tervem Jelül 5 e%er téglát gyárt a vásárobnaményi téglagyár 1960-ban is folyt a verseny a megyei épitoanyagipari vállalat négy téglagyára között. A vásá- rosnaményi telep vezetője, Varga lstvánné kicsit szégyenkezve mondja, hogy az éves verseny ér­tékelésekor utolsó helyen szere­pelt Vásárosnamény. Vidáman mondta továbbá, hogy ebben az évben nem lesznek utolsók: élre tör a vásárosna- ményi téglagyár S ezt az 1961 évi versenyvállalásra, meg a kezdeti sikerekre alapozva mondta. A téglagyár dolgozói: Izsák Gyula bányászbrigádja, Bartha József behordó brigádja s a nyers­téglagyártó és a téglaégető bri­gádok valamennyien versenyez­nek, hogy minden nap túlteljesít­sék tervüket. Tudják, hogy pon­tozásos verseny folyik a négy tég­lagyár: Tiszavasvári, Tiszabercel Fehérgyarmat és Vásárosnamény között. A terv egy százalékos túl­teljesítése öt jó pontot jelent, a termelékenységi terv 1 százalékos túlteljesítése szintén 5 pontót, de minden százalék lemaradás 8 pontot vesz el. Ugyanígy pontoz­zák a selejtcsökkentést és a mi­nőséget is. Vargáné büszke rá, hogy a téglák 90 százaléka első- osztályú, s a követelmény 88 szá­zalék. A versenyben a vállalat veze­tősége az első helyezettnek 6 ezer forint jutalmat tűzött ki, a másodiknak négyezret, a har­madiknak kétezret. A pénzt majd az évi munkaérté­kelése után osztják ki, de a ver­senyt havonta értékelik. A dolgozók ez ideig túlteljesí­tik Vállalásukat. Minden nap át­lagosan 5 ezer téglát gyártanak a terven felül. Május 4-án például ez volt a verseny táblára kiírva: nyerstéglagyártási tervteíjesités 115 százalék, téglaégetési tervtel­jesítés 160 százalék. Nem lehetetlen dolog, hogy a vásárosnaményi téglagyár, a régi és sokszor utolsó az élre kerül! ték a munka oroszlánrészét: a falak felhúzását, az ajtók-ablakok beállítását, a külső és belső va­kolást és pénteken befejezték a külső műkő-lábazat felrakását, így az'építkezés nagyrészén már akadálytalanul dolgozhatnak a jövő szakmunkásai.- A MOZAIKLAPOK ÉS A KÍSÉRŐLÁBAZAT elhelyezésé- nek már csak egyötöde van hátra — magyarázza Szász János. A konyhák csempézésével a negye­dik szekció kivételével elkészül­tünk- Hétfőn megkezdjük a 24 darab fürdőkád beépítését is. Má­jus 30.-ára pedig befejezzük a» összes épületburkolási munkál. A parkettázó tanulók Goreties Károly szakoktató irányításával dolgoznak. A vakpadlókat már minden szabóban lerakták és a 48 darab falbaépített szekrény al­jának parkettázását is befejezték. Hétfőn hozzálátnak a szobák par­kettázásához is..- KÉT HÉT MÚLVA A PAR­KETTÁZÁSSAL IS VÉGZÜNK, csupán a gyalulás marad még hátra — jelenti ki határozottan a szakoktató. A szobafestőkkel úgy dolgozunk együtt, hogy egyik se hátráltassa a másikat.- A jövő héten a kőművesek megkezdik a homlokzati részek kőporos dörzsölését — kapcsoló­dik bele a beszélgetésbe Názon József technikus. — Ezt a mun­kát az építkezés kezdetétől itt dolgozó Jávor István brigádja egy hét alatt befejezi. Hátra van még a lépcsők műkőburkolása, a kerí­tés megépítése. A szobafestők is megkezdték a munkát még csü­törtökön, a kályhások is beépítik az 56 cserépkályhát a jövő hét végére. KÉT HÓNAPJA IS ALIG MÜLT MÉG, hogy egy termelési tanácskozáson vállalták a Sza­bolcs utcai bérház építésén dol­gozó munkások: egy hónappal a határidő előtt átadják rendelteté­sének az épületet. A vállalt ha­táridő június harminc. S aki csak röpke két órát időzik az ott dol­gozó emberek között, meggyőződ­het arról, hogy a szavak mö­gött nagyszerű, hétköznapi tettek is húzódnak. Egy vállalás teljesítésének ered­ményéként egy hónappal a határ­idő előtt elkészül a képen is lát­ható bérház Nyíregyházán. s

Next

/
Thumbnails
Contents