Kelet-Magyarország, 1961. május (21. évfolyam, 101-125. szám)
1961-05-07 / 105. szám
Megfosztották rangjuktól az algíri pártütés szervezőit rABIZÍ, (MTI): A francia hivatalai lap szombati számában rendelet jelent meg, amelynek alapján megfosztják rangjuktól Gouraud, Nicot, Bigot tábornokokat és Lacheroy ezredest. Mint emlékezetes, még a puccs napjaiban hasonló rendelettel lefokozták Challe, Sálán, Jouhaud, Zeller, Gardy és Petit tábornokokat, valamint Godard, Broizat, Ar- goult és Gardes ezredeseket, a pártütés szervezőit és vezetőit. Challe ex tábornok kihallgatása Párizsban tovább folyik. Az algíri katonai puccs vezére a vizsgálóbíró előtt megcáfolta, nogy a lázadóknak szándékukban állt volna ejtőernyősöket küldeni Párizs ellen. A szökésben levő tabornokokBelgium ottani nagykövetségén. Azt jelenti-e ez, hogy Salanéknak sikerült már eljutniok Spanyol- országba? Egyes hírek szerint Rio D’oron, az afrikai spanyol gyarmaton át tudtak kereket oldani az algíri puccs vezetői. Spaak, az új belga kormány külügyminisztere elutasította a menedékjog megadását. Algírban hivatalos közleményt adtak ki az utóbbi napok rendőri akcióiról; eszerint 9000 lakásban végeztek házkutatást, 3000 fegyvert találtak, 310 személyt tsrtóz- ' tattak le. B hatásvadász számok azonban sokat veszítenek jelentőségükből azok után, hogy a bíróság elé állított első fegyverrejtegetők igen Hruscsov Jereváuban JEBEVÁN, (TASZSZ): Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke résztvesz az örmény Legfelső Tanács és Örményország Kommunista Pártja Központi Bizottságának jubileumi ülésén, abból az alkalomból, hogy Örményország most ünnepli a szovjet hatalom és a kommunista párt létrejöttének 40. évfordulóját. A jubileumi ülést a jereváni Operaházban tartották. Az ülésen Jakov Zarobjan, Örményország Kommunista Pártja központi bizottságának első titkára mondott beszámolót. A Koreai Forradalmi Múzeumban — A képen: Részlet az egyik kiállítási teremből. (MTI Külföldi Képszolgalat) Amerikai hadihajók Kuba északi partjai ((Szelében Ifixun bírál9 amiért nem sikerült as intervenció »•ói, ezredesekről továbbra sincs megbízható értesülés. Pénteken Madridban egy belga fasiszta újságíró, Pierre Joly hivatalos formában menedékjogot kért Sálán és csoportja, valamint Ortiz, az 1960. januári lázadás vezére számára enyhe ítéletben részesülnek. Az első két perben például két európaira nyolc-nyolc napi fogházbüntetést mértek ki tiltott fegyver- viselésért. Ugyanakkor Bone-ban a hadbíróság pénteken két algériai vádlottat kézigránátos merényletek elkövetésének vádjával — halálra ítélt. Pályázati felhívás az MSZMP Szabolch-Szatmár megyei Bizottsága luarxtxmaMleninizmns esti egyetemei*« A Sza.bolcs-Sza.tmar megyei •Értbizottság felvételi pályázatot hirdet a marxizmus-leninizruus esti egyetem 1961—62-es tanévére. Az egyetem célja, hogy a párt, állami, tömegszervezeti funkcionáriusok, értelmiségi dolgozók, vezető propagandisták szervezett marxista-leninista oktatását egyetemi színvonalon biztosítsa. A tanulmányi idő bárom ér. Az I. évfolyamon filozófiát, a 11. évfolyamon politikai gazdaságtant, a 111. évfolyamon a nemzetközi és magyar munkásmozgalom történetét tanulják. A tantárgyakból negyedévenként beszámolnak és minden félévben vizsgát tesznek. Az egyetem elvégzéséről bizonyítványt kapnak. Az egyetemen hetenként egyszer — meghatározott napon kötött foglalkozás van (előadás, osztályt oglalkozás), melyen a részvétel kőtelező. A tandíj egy évre 170 forint, mely két részben fizethető. A felvétel feltételei: Felvételüket kérhetik, akik egyetemi, főiskolai végzettséggel, lelő általános műveltséggel rendelkeznek, és a tanuláshoz szükséges marxista ismereteket már megszerezték. Az egyetemre pár- tookivüliek is kérhetik felvételüket. Nem kérheti felvételét az, aki más egyetem, iskola hallgatója, illetve az, aki az 39. élet- | évét betöltötte. A felvételre jelentkezők felvételi vizsgát tesznek. A felvételi vizsgák ideje 1961. július 1—li-ig. A felvételi anyagot az esti egyetem a felvételi kérelem beérkezte után a jelentkezők címére meg- Mldi. A felvételi kérelemhez mellékelni kell részletes önéletrajzot, m illetékes pártszervezet javaslatát éa munkaadói igazolást. A felvételi kérelmet a marxizmus— leninien—t esti egyetem címére (MSZMP megyei bizottsága Nyíregyháza, Sztálin tér 21.) kell megküldeni. MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottság agit-prop, osztály. WASHINGTON, (MTI): Kennedy elnök pénteki sajtóértekezletén bejelentette, az Egyesült Államok kormánya hivatalosan kérte az Amerikai Államok Szervezete gazdasági és szociális bizottságának összehívását július 15-re. Ez a bejelentés összefügg Kennedynek a sajtóértekezlet elején elhangzott megállapításával, amely szerint „még megfontolás alatt áll" a Kába ellen alkalmazandó gazdasági embargó kérdése. Legújabb jelentések szerint az Amerikai Államok Szervezetének washingtoni irodája bejelentette, hogy a szervezet tanácsa hétfőn ülést tart és ezen foglalkozik az amerikai kormány említett kérésével. Bár Kennedy hangoztatta sajtóértekezletén, hogy kormánya jelenleg nem kívánja folytatni a kubai disszidensek katonai kiképzését sem az Egyesült Államok területén, sem másutt, de kijelentette, hogy az amerikai hadseregben azért szolgálhatnak. A Fehér Ház szóvivője közölte, hogy Kennedy pénteken fogadta Car- donát, a kubai ellenícrradalmá- rok úgynevezett „forradalmi tanácsának” elnökét, a Kuba elleni agresszió egyik főkolomposát, akivel megvitatta, hogy az Egyesült Államok „milyen segítséget kíván nyújtani a területén lévő kubaiaknak”. Kennedy egyúttal megbízta az amerikai egészségügyi és nevelésügyi minisztert, folytassa a tanácskozást Cardonával. KEY WEST: A havannai rádió pénteken jelentette, hogy az éjjeli órákban amerikai hadihajók közelítették meg Kuba északi partjait és erős fényszórópásztákkal kutatták át a parti területeket, valamint Baracos város kikötőjét. A rádió bejelentette azt is, hogy Sapatánál ismét kézrekeriht 13 ellenforradalmár, akik a Kuba elleni támadás leverése óta bujkáltak a mocsaras területen. Közöttük van Juan Jósé Butari, Batista volt kubai diktátor egyik miniszterének fia. CHICAGO: Nixon volt amerikai alelnök pénteken tartotta első jelentősebb beszédét a chicagói gyárigazgatók klubjában. Nixon bírálta a Kennedy-kor- mányt a kubai kudarc miatt, mégpedig azért, „mert nem készítette elő elég gondosan a támadást”. Nixon szerint a kubai kudarcnak nem az a legsúlyosabb következménye, hogy Ismét csorbult az Egyesült Államok tekintélye, hanem az, hogy az amerikai politika irányítói félnek majd újabb „döntő lépéseket tenni”, mert szemük előtt ott lebeg az újabb kudarc lehetősége Tekintetemet elfordítottam a csillagokról s rövid szünet után így folytattam: — Fél évszázaddal ezelőtt az angolok úgy akarták meghódítani a Mount Evers- tet, hogy a gurhák és serpek törzséből származó nagyszámú teherhordó embert vittek magukkal s mindig feljebb ütve fel táborukat, igyekeztek felnyomulni egészen a csúcs lábáig, hogy aztán egynapi erőfeszítéssel meghódítsák. Természetesen terhelés nélkül mentek, mert minden készletüket a teherhordók cipelték. Ezeknek a munkája mindig nhezebb volt a turisták erőfeszítéseinél. A mi expedíciónkban nem voltak külön teherhordók és külön turisták. Egymás után mindnyájan végigjártuk az útvonalat beakasztgattuk a köteleket és hordtuk a terheket az egyik táborból a másikba. Ez a két szakasz közötti jövés-menés maradt meg emlékezetemben, mint az egész expedíció legterhe- sebb, legkibirhatatlanabb szakasza. A Kan- csinsanga, vagy amint mi tábori nyelvünkön neveztük, a Kancs, 8579 méter magas s a harmadik legmagasabb csúcsa a világnak. Mint a többi nyolc kilométer magas hegy tulajdonképpen ez is egy óriási hegyrendszer, amelyben a láncok csillag alakban futnak össze a legmagasabb csúcsban. A lavina-veszedelemre való tekintettel a Himalájában a keskeny gerincek az egyedül használható útvonalak, az expedíció a hegység egy-egy vonulatán kapaszkodik felfelé s annak gerincén igyekszik elérni a csúcsot. Mi is így jártunk el. Abban az időben, amellyel az én elbeszélésem kezdődik, az időjárás nagyon kedvező volt. Erőfeszítéseink végső szakaszához értünk. Addig ötheti rohamozással sem tudtuk bevenni a csúcsot. Légvonalban alig kétki- lométernyi távolság választott el tőle, menetelés szempontjából pedig valamivel több, mert a hegygerinc ott egy kinyújtott s betű alakjában kanyarog. A monszun minden nap megérkezhetett. Messze a déli csúcsok alatt, amelyek meredeken ereszkednek a Bengáli síkság felé, már sűrűsödtek a tejfehér, gyapjas felhők. Utolsó, tizenegyedik táborunkat a keskeny hegygerinc alatt ütöttük fel egy rézsútosan lejtő tisztáson a Zemu gleccser felé, mely i-akadékos partban végződött. Nem akarok mindent elmondani, amit eddig az időpontig átéltünk, de hogy legalább valamit megértsenek abból, ami történt, el kell mondanom, milyen állapotban voltunk mindnyájan. Természetesen mindnyájunkon kezdett erőt venni a hegyi betegség. Mindenekelőtt a szűnni nem akaró álmatlanság. Legrosszabbak voltak a hálózsákban eltöltött éjszakák, amikor az ember megdermedt a hidegtől s mindig arra ébredt fel, hogy nem tud lélegzeni. Ütőerünk a legteljesebb nyugalomban is százat vert percenként. Nem volt étvágyunk. Ettünk, mert tudtuk, hogy enni kell. Elviselhetetlenül kínzott az erőltetett lélegzés: ebben a magasságban ugyanis a levegőben már csak egyharmada van meg a normális oxigénmennyiségnek. Mindehhez hozzájárult azután a lelkiállotunk lassú változása, amire csak később jöttünk rá. Először jön a közömbösség. Az akaraterő óriási megfeszítése szükséges, hogy az ember a legegyszerűbb munkához, például a hógyűjtéshez és .vízzé olvasztásához hozzáfogjon. Helyet keresünk a tábornak, begyújtunk a tűzhelybe, szárítjuk a cipőket, de minden valahogy gépiesen megy, mintha vadidegen emberek csinálnák. Csak mikor az ember reggel elindul a szűz útra, mikor látja, hogy a kiválasztott hegygerincen emberi láb még nem járt, akkor nyílik ki benne valami, valami utolsó tartalékféle... nem tudom jobban megmagyarázni... s akkor aztán nekiindul. Abbahagytam, mert a szám kiszáradt. — Reggel hatkor indultunk. A hátizsákon, a termoszüvegen, néhány tábla csokoládén és a vitamin tabletákon kívül voltak csákányaink, kampóink és jókora mennyiségű kötelünk. A hajnal még alig pirkadt, mikor a hó megcsikordult talpunk alatt Hátrafordultam s láttam két társunkat amint kezükből a szemük fölé ernyőt formáltak, mert pontosan a lángba boruló nappal szembe indultunk. Láttam, mennyire irigyelnek bennünket Mindegyikőjük szívesen cserélt volna velünk, de már csak mi ketten bírtunk menni. Amazok a társakra vártak, akik majd visszavezetik őket a völgybe. Erik barátom jött velem. Csak annyit mondhatok róla, hogy ő volt az az ember, akivel olyan jól tudtunk együtt hallgatni, hogy a világon senkivel sem jobban. Hogy úgy mondjam, a hátammal, a bőrömmel is meg értettem őt, tudtam mit akar, mire gondol, anélkül, hogy ránéztem volna. Már a puszta jelenlétéből is erőt merítettem. (Folytat**.; 2 FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 62.
