Kelet-Magyarország, 1961. május (21. évfolyam, 101-125. szám)

1961-05-28 / 123. szám

Különös ismertetői elük: MAI FIATALOK Cigarettasziinpt Koracik a he*yaKt- ^sze_ nvlv«ln rebnék rendezni a maguk kis világát. Sokjuknak kicsi a falu, ahol születtek. A nagyvárosok­ban kevés tud gyökerét eresz­teni. A város idegien, a falu unalmas... Hol hát a helyük? Farkas Sándor Tiszakóródról indult el. Soká kereste a maga helyét Dunántúlon, Pesten... Kilenc éjjel a Nyugati-pálya­udvar padjain is hált, míg egy napon hazahozta a vonat. Ba­logh Gusztáv is bejárta ungot- berget, végül úgy találta, leg­édesebb a kóródi kenyér. Ma mindketten fogatosok, Otthon, a tsz-ben. Miután hig­gadt a szerencsepróba „láza”, egy hüvelyknyi ceruza is ele­gendő marasztalónak. Kiszámí­tották: még az ő kezdő, gyen­ge tsz-ükben is megkeresnek annyit, mint városi segédmun­ka korukban. Miért barangol­janak akkor? Nem havonta kapják a pénzt, igaz, de készül már a borítókéba-való, érik már a havonkénti előleg Ti szak érő­dön is. ., latiam láttam, győztem? Jolicillj Láthatáron az ' ' előleg1 — megta­lálják hát a helyüket a falu fiataljai? Nem egészen így all a helyzet! Tagadhatatlan: a mai falusi fiatalok, így a kóró- diak is, szeretnek jól keresni. Nemcsak a város fénye, csillo­gása vonzza őket. Mágnes van a havi fix-ben is, talán a leg­erősebb. De csupán ezért vágy­nak ei a faluból? Egyedül a pénz csalogatja őket, vagy a szórakozás? — Nálunk falun még nem alyahok az emberek, mint vá­roson _ fogalmazza meg a gondolatait Toth J ulia. — Né­hány éve még egyedül az szá­mított, knjek mennyi a földje. De az is: régi-e, vagy juttatott, torzsgyököß paraszt, vagy új­gazda valaki... Élénken helye­sei Júliáinak Farkas Bálintné, a falu tanácselnöknője, és Fá­bián Lajosné, pénzügyi előadó is. Falusi tragédiák vonulnak el egymás után, édes-unoka­testvérek kényszerházasságáról, gyógyíthatatlan beteg férfiről, hozzáerőszakolt egészséges lány­ról, — akiket néhány év múl­va eltemettek... Miért? A va­gyonért! Ledőltek-e Ä már közös­ségben gazdálkodik a falu, kö­zösben a vagyon is. A nagy korlátok eltűnteik, de a kicsik megmaradtak. Még csak formá­lódik a falu egységes arculata. Régi vonások itt is, ott is elő- villannak. A régi írott „tör­vény” még most is gátat vet az emberek közé. Nem is annyi­ra a fiatalok, mint a szülők botlanak bele gyakran. — Ne tessék hinni, hogy mo6t is mindig ahhoz megy egy falusi lány, azt vesz el egy falusi fiú, akit szeret. A. szü­lők is közbeszólnak. . . A régi címek, rangok még divatban vannak... A falu gondolatvilága las­sabban változik a fiatalokénál. A mai falusi fiatalok nem ér- tik az idősebbek gondolkozá­sát. Boldogok akarnak lenni, úgy akarják berendezni életü­ket, ahogy ma kell, önálló, füg- getlen embereknek. Nem a fa- Lut unták meg, nem az ismerős házakat, bokrokat, hanem a fa­lu régi gondolkodását, szoká­sait, a régi falusi életformát. álam ina-? h°ey 110,11 fei16" 116111 lyd£j dik a falu, s nem tünedeznek ei lassanként a régi nézetek. Csakhogy a fiatalok egyrésze türelmetlen ezzel a változással, inkább elmegy városra, ahol „mások az emberek”. Ahoi nem köti gúzsba a fiatalokat a túlzott szülői gyámkodás, ahol •ót. Szinte kiáltva harsan Ady Endre mondata a „Papos-úri Magyarország ’-ról szóló versé­ben: „Kövér papok árusítják az istent s döglevegő lesz a ta­vasz fuvalmán...” (Véres pano­rámáik tavaszán.) Afaogy szembefordult a klérus a magyar nép törté­nelme folyamán minden haladó mozgalommal — így szállt szembe a forradalommal is 1918-ban és 1919-ben. 1918-at is hangsúlyozni kell, mert a vele­jéig legitimista, királypárti klé­rusnak még a teljesen polgári irányzatú, a néptömegek for­radalmi hangulatát és program­ját leszerelni igyekvő Károlyi kormány is sok volt. Ellene vol­tak a polgári köztársaságnak. Ebből az időből származik bizonyos Pallér János nyírbá­tori szocialista írásbeli beadvá­nya, amelyben feljelentést tesz a kormánybiztoshoz a helybeli lelkész köztársaság-ellenes te­vékenységéről. Mint írja, Nagy Bernaldin nyírbátori plébános a szószéken „kezébe vevén egy nyomtatványféle ívet, erről ol­vasva, beszédjét a következő­képpen megnyitó: „Kedves hí­veim! Most nem én szólok hoz­zátok, hanem a ti püspökötök. Hát ebben a püspöki nyilatko­zatban a legfontosabb megje­gyezni való az, hogy a mai kormány istentől elrugaszkodva akar élni, a szabad szerelmet akarja törvénybe hozni...” Az egyház a szokásos rágalmakat, gyalázkodó hazugságokat ter­jesztette hívei megtévesztésére. Elképzelhető, hogy az első ma­gyar munkás-paraszt állam, a Magyar Tanácsköztársaság meg­születése a legvadabb haragot és gyűlöletet váltotta ki a klé­rusból, Mindent megtett, hogy győzelemre segítse az ellenfor­radalmat. A papok általában részt vettek az ellenforradalom szervezésében, a fegyveres szer­vezkedésekben is. A román imperialista zsoldosok közeled­tével megyénkben nyíltan a po­rondra léptek. Darányi János zalkodi görögkatolikus paróchus odáig merészkedett, hogy ami­kor a nép gyűlésezett, a padlás­ról közéjük lőtt. 1919 húsvétján a nyíregyházi egyházak papjai a templomi szószékeken nyíltan szidták a Tanácsköztársaságot, a munkás—paraszt államot er­kölcstelen rendszernek nevez­ték. A klérus jelentős mérték­ben hozzájárult ahhoz, hogy megerősödjék a belső ellenforra­dalom, hogy megbukjon a prole­tárdiktatúra és a dolgozó ma­gyar nép két és fél elkövetke­ző évtizedre a fasizmus ke­gyetlen rabságába, elnyomása alá kerüljön. Soltész István. nem címek, rangok szerint íté­lik meg őket. Ahol nem kell elfojtaniuk érzéseiket, ahol nem kell képmutató módon imádni olyan valamit, ami számukra már elveszett. Nem mérgezi őket a pletykák nyila sem. Sze­retik a mai kor lelkét, a gépe­ket. Sokszor falun azt mond­ják rájuk az idősebbek, nem szeretnek dolgozni, a gépek mellé húzódnak. És városon — úgy látják — jobban gondos­kodnak a fiatalságról, lehetnek vezetők, tanulásuk után a leg­magasabb posztra is eljuthat­nak. De falun...? Még lehelne sorolni az elMván- kozás okait. Az érem másik oldalát, amelyről mór kevesebbet be­szélünk. S ami baj, keveset beszélnek róla a falu illetéke­sei is, a pártszervezetek, a KISZ-szervezetek, a tanácsülés, a tsz-közgyűlés. Tiszakóródon is ott hever a téma. Magától las­san fog megváltozni a falusi gondolatvilág, a fiatalok is siettethetik a jó irányú fejlő- dést. Hogyan? Ügy, ha egy-egy ilyen érdekes témát, mint „Sze­relem, házasság, családi élet a mai magyar faluban”, vagy más kérdést megbeszélnek. Be­szélhetnének az elkülönülésről is, arról, hogy igaz, tsz lett a falu, de még a fiatalság között is ott lebeg egy vékony füg­göny : kisparaszt, középparaszt, diák, tanuló, tisztviselő. Ren­dezhetnének sok-sok összejöve­telt, az öltözködésről, a visel­kedésről, a szülők iránti szere­tettől, az önképzésről. Csiszol­ná a fejeket a szellemi vetél­kedés, hozzáláthatnának a fia­tal tanítok segítségével a falu, vagy a tsz történetének megírá­sához. S még ezernyi ötlet kí­nálkozik, — mind fiataloknak való. Egyre kell sí V“S; tesznek, ne egyedül tegyék, hanem közösen a felnőttekkel, a szülőkkel, aki­ket meghívhatnak a rendez­vényekre, KISZ taggyűlésekre, így nem marad céltalan erőfe­szítésük, találkozik a falu sű­rűjével. Sokat segíthetnek a mai falusi fiataloknak a régi MADISZ vezetők is, mint Fá­bián Lajosné és mások. Legyen pezsgő kulturális élet legyen állandó dalárda a faluban, — mint régen, — legyenek szín­darabok, — ott a nagy kultúr- ház, van hol szórakozni, — csak akarni kell, jobban mint ed­dig. S valahogyan megoldani a kultúrház-porblémát is. A je­lenlegi igazgató évek óta Gyar­maton dolgozik, onnan jár ha­za. Igyekvő, rendes ember, rös- tellnek felmondani neki, de a legnagyobb igyekezet is hiányos, mert nem él a faluban, ritkán mozgalmas a kuLtúrház. A he­lyi KISZ-titkár, Vámosi Zsu- zsánna a szomszédos községben könyvelő, így „fejnélküli” ta­valy ősz óta a KISZ-szervezet. Hogy megtaláljak a helyüket a falu fiataljai, sok a teendője a helyi KISZ-alapszervezetnek, a párt-alapszervezetnetk, a tsz vezetőknek, az egész falunak. Sokat tehetnek érte a járási vezető szerveik is. Érdemes! Páll Géza A nagydobosi Petőfi Tsz építő brigádját ugyan nem munka közben örökítettük meg, de a háttérben jól látszik szorgos- kodásuk eredménye. Szabó János, Madár Gyula és a többiek egy 40 férőhelyes, téliesíthető nyári szállás építésén dolgoznak. (Hammel József felvétele.) Színpompás ifjúsági ünnep a császárszállás* Uj iilkotmány Tsz-ben Bensőséges ünnepről adott hírt a császárszállási Űj Alkotmány Termelőszövetkezetből Jónai Jó- zsef tudósítónk. Hf.szonegy kis­dobos viselheti a mai naptól a kék nyakkendőt. Ma lesz az ava­tásuk. A véletlen úgy hozta, hogy ugyancsak 21 úttörő hagyja el a nyolcadik osztályt, akik felvéte­lüket kérték a KISZ-szervezetbe. Ök is ma tesznek ünnepélyes fo­gadalmat. A kisdobosok és az újdonsült kiszisták valamennyien termelőszövetkezeti tagok gyer­mekei. Az ünnepséget a terme­lőszövetkezet patronálja. Vidám majálissal folytatódik a műsor, ahol a termelőszövetkezet zene­kara és lemezjátszója szolgáltat­ja a zenét a fiatalok és öregek szórakoztatására egyaránt. Könyvhéti vendégünk: Váci Mihálv „NYÍREGYHAZA déli hatá­rában, ahol kis homokdombo­kon szőlőtelepek sínylenek év­tizedek óta, s ahol a keskeny „nyilasok”, „félnyilasok”, vé­gén, ablakra mélyen-hajló ere- szű, zsúptetős borházak sora­koztak, melyekben kiöregedett uradalmi cselédek, szőlőmunká­sok, napszámosok laktak”. Itt éltek nagyszülei, s itt született a költő is, 1924-ben. Szülei in­nen jártak a városba dolgozni, apja a vasútra, mint pálya­munkás, majd fékező, anyja pedig alkalmi munkákra: mos­ni, szobákat festeni. ISKOLAIT ELVÉGEZVE, ta­nító lett Nyíregyháza környéki bokortanyákon. „Mestergeren­dás, öreg iskolában tanítottam 80 gyermeket. A fiatalok szen­vedélyes tanulnivágyása élt bennem — s itt még olvasni sem volt mit. Az egyetemre vágytam, rajzoltam, s festészet­ről, irodalomról álmodtam” — írja. 19 ÉVES KORÄJJAX súlyo­san megbetegedett s 25 éves koráig, hat éven át, állandóan súlyos és halálos ijesztésű be­tegség tartotta a testi fájdalom és a lelki fáradtság deliriumá- ban. „Többször operáltak, — írja, — s 9—12 hónapig feküd­tem egy-egy huzamban, s rág­tam a párnát görcsökben fet­rengve”, s gyógyíthatatlannak hitt betegség állandó tudata a külsővilágról csaknem elterelte figyelmét. 1949 TAVASZÁN azonban kigyógyulva a betegségéből egy- lobbanásra új emberré vált: előbb egy nyíregyházi kollé­gium nevelője, igazgatója, majd a megye 18 kollégiumának elő­adója lett. Ekkor tudatosodott benne, hogy a gyermekkori em­lékek, s kapcsolata a városszé­lek és tanyák embereihez nem csupa-csupa kedves emlék, ha­nem életének alkotó eleme, akikhez eltéphetetlen kötelék fűzi. A közös sorsnak mérhetet­len sok emléke ébredt föl ben­ne, s adott értelmet és őszinte ihletet verseinek. ELSŐ VERSEI 1955-ben je­lentek meg, első kötete 1956- ban, s még 1956-ban József At­tila vjjal tüntették ki költői tevékenységét. Jelenleg Buda­pesten él, s az Űj Írás c. iro­dalmi folyóiratnak a szer­kesztője. Művei: Ereszalja. Versek. Bp. 1955, Magvető. 71 p. (Üj Ma­gyar Költők.) Nincsen számod­ra hely! (Elbeszélő költemény.» (III. Váci András.) Bp. 1957, Magvető 114 p. Bodza. (Ver­sek.) Bp. 1959, Magvető. 115 p. Könyvünnep a gépjavítóban Előjegyzési .000 forint értékű könyvre A Nyíregyházi Gépjavító Vál­lalatnál sikeresen folytak az ün­nepi könyvhét előkészületei. A vállalat kultúrtermének előcsar­nokában nagy vitrinben helyez­ték el a legjobb könyveket. Az üzem munkásai eddig 2000 fo­rint értékű könyv vásárlását je­gyezték elő. Az előjegyzett köny­vek között igen sok a politikai népszerű kiadvány, valamint az ismeretterjesztő könyv. A gyári faliújság üveges vitrinjében rög­tönzött irodalmi kiállítást ren­deznek be a megyei levéltár se­gítségével: klasszikus írók ere­deti kéziratait, leveleit állítják ki. Többek között Kölcsey, Móra leveleit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents