Kelet-Magyarország, 1961. május (21. évfolyam, 101-125. szám)

1961-05-20 / 116. szám

Újítások, ésszerűsítések a termelőszövetkezetekben A szocialista termelési viszo­nyok meghonosodása mezőgaz­daságunkban tág. teret és lehe­tőséget biztosít a dolgozók al­kotó készségének kibontakozta­tásához. A nagyüzemi szocialista me­zőgazdaság kialakításánál a gya­korlat számos olyan új és újabb problémát vet fel, amelyek megoldásra várnak. Ennek kö­vetkezménye az, hogy jelentkez­nek a termelés forradalmárai, az újítók. Ezért a termelőszö­vetkezetekben kibontakozó újí­tási mozgalmat tegyük tervsze­rűvé és helyezzük céltudatos alapokra. Mert a termelőszö­vetkezetekben szárnyát bonto­gató újítási mozgalom ma ugyan még nem eléggé értékelhető előnyt biztosít népgazdasá­gunknak, de e mozgalom lehe­tővé teszi a tapasztalatcserék széles kibontakozását, a maga­sabb terméshozamok elérését. Üj agrotechnikai eljárások és módszerek bevezetését. Amikor ezzel a kérdéssel fog­lalkozunk, nem szabad figyel­men kívül hagynunk, hogy az iparnál már jól bevált és kiala­kult módszerek állnak rendel­kezésre az újítási mozgalom te­rületén. A helyes irányítás céljából az iparnál is újítási feladat­terveket készítenek, melyek­ben felvetik azokat a legfonto­sabb problémákat, amelyek aka­dályozzák egy-egy vállalat, üzem nagyobb ütemű termelékeny­ségét, önköltségcsökkentését, minőség-javítását stb. Igen he­lyes lenne, ba termelőszövet­kezeteinkben azokat a problé­mákat, melyeknek megoldása a vezetőségnek gondot okoz, újí­tási feladatterv formájában a tagság elé tárnák. Azokat a problémákat lehetne elsősor­ban felvetni, amelyek népgazda­sági szempontból a legfontosab­bak. A feladat megoldójának jutalmat lehetne kitűzni a nép­gazdasági eredmény arányában 2—10 százalékig terjedő összeg­re, attól függően, hogy mi: lyen bonyolult volt az a kérdés és a népgazdaság számára mi­lyen fontos, amelyet meg kel­lett oldani. Olyan újítási javaslatok is vannak már megyénkben, ame­lyeket állami gazdaságok, gép­állomások vagy éppen ipari üze­mek adtak át termelőszövetke­zeteinknek hasznosításra. Eze­kért az újítók termelőszövetke­zeteinktől újítási díjat nem kér­tek. Persze, felvetődik a kérdés, helyes-e ez az álláspont. Feltét­lenül helyes ott, és akkor, ami­kor az újító saját önszántából elhatározza, hogy segíteni kíván az új, a nagyüzemi gazdálko­dás útjára lépett fiatal termelő- szövetkezetnek. Vannak azonban olyan újítók is, akik a termelőszövetkezet­hez benyújtott újításukért újí­tási díjat kémek. Mi ezt helyes­nek tartjuk, de csak akkor, ha az újítást átvevő termelőszövet­kezetek olyan gazdasági körül­mények között vannak, hogy az esetleges újítási díj kifizetése semmilyen szempontból nem okoz nehézséget. Azért kell feltétlenül e kér­déssel is foglalkoznunk, hogy úgy az átadó javaslattevőt, mint az átvevő termelőszövet­kezetet tájékoztassuk az eset­leges ügyintézéssel kapcsolatos tennivalók kérdésében, nem utolsó sorban arról, hogy aki akár újításával, vagy más mó­don termelőszövetkezeteinket erősíti, az népgazdaságunkat erősíti. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa Műszaki és Űjítási Bizottsága bármikor szívesen segít a termelőszövetkezetek­nek az újításokkal kapcsolatos problémák megoldásában. Ribóczi Pál — Nézi a kezem? A nagyta­karítás miatt ilyen. Különben se fehér. Barna festéket rak rá a nap, a mezőn. Merthogy ott napfürdőzök, amikor nem ma­radok itthon. Vagy azt gondol­ja, idehaza nem akad tenni-ven- ni való? Dehogynem! Egyik nap édesanyám megy a mezőre, má­sik nap én. Egy könyvre megy a kereset. Hát ennyi a mi sor­sunk falun, ez ismétlődik. .. — Mik voltak a terveim? Mi is...? Egy falusi lánynak lehet­tek tervei? Nem... azaz hogy igen, tanítónő akartam lenni. Nem vettek fel a tanítónőkép­zőbe, pedig négyesre vizsgáztam az általánosban. Szálkára, a mezőgazdasági iskolába felvet­tek volna, de oda meg nem volt kedvem... Később meg­bántam... Azóta hat év teltei. De még mindig nekivágnék a tanulásnak, ha lenne egy jó ba­rátnőm, aki szintén jönne, úgy könnyebb. . . Hogy melyikbe? Természetesen a mezőgazdasági technikumba... — Hogy maradtam falun? Ne­kem ez furcsa kérdés. Hát hol maradhat a falusi ember, ha nem falun? A városi se jön fa­lura lakni, miért mennénk ak­kor mi? Különben se tudnám itthagyni a szüléimét, megkere­sek annyit, mint akik eljárnak, és nincs otthonuk. A faluból már elvágynak, ha elmennek, akkor pedig visszahozza őket a „honvágy”. .. — Mi a kedvencem? A csir­ke, a tyúk. Nagyon szeretem őket. Talán azért is hordtam tavaly, — mikor megalakult Pa- rasznyán a tsz — olyannyira a tyúkokat a közösbe. Minden család adott egyet, ha jól em­lékszem százötvenhetet számol­tunk össze. Látta a falu, mennyire rajongok értük, el is küldtek Szálkára tanfolyamra, egyhetesre, később Nyíregyhá­zára egy kéthetesre. Most is őr­zöm, forgatom a lapokat a kor­szerű baromfinevelésről.. . Ki­csit rosszul esett, hogy mégsem engem tettek a baromfihoz, de nem szóltam, elfojtottam ma­gamban. így se csapódok be, még több munkaegységet kere­sek, mint amott. Csak akkor miért küldtek tanulni...? — Mivel szórakozom? Szere­tek táncolni, olvasni, legutóbb az Éneklő kutyát olvastam. Be­bejárok a pártházba is televí­ziót nézni. Mostanában egyre gyakrabban. Néhány hónapja felvettek tagjelöltnek. . . Ügy mondták, „megértem” rá. Es ez nagyon jólesett. Jó együtt len­ni velük, az idősebb, tapasztal­tabb emberekkel. Eddig is érez­tem, hogy tartozom valahová, de most már tényleg így van, kommunista lettem. Bár még csak ízlelgetem a szót, még nem tudom felfogni teljesen, mit jelent, csak annyit tudok, valami új kezdődött el. . „Több jogot kaptam valamire“ — Megváltoztam-e, mióta tag­jelölt lettem? Nem hiszem. Nem érzem magam különösebbnek, bölcsebbnek, mint a többi em­berek. Több jog? Azt hiszem, mégis több jogom van ezek után, mint eddig. Több a jo­gom fellépni a rossz ellen, ami hátráltatja a falut. Arra is több a jogom, hogy serényebb legyek a többieknél. Nem vagyok bő­beszédű, sokan ezért gyengének tartanak. Brigádvezető vagyok, s én nem úgy tartom azokat, akik mellettem vannak, mint a mun­kásaimat. Ha fegyelmezek, ha szólok, mindig az van előttem, hogy egy család legyen ez a brigád. Nemcsak egymás mel­lett hajlongó emberek, hanem több ennél. . . — Lassan a kezemben lesz a párttagsági -könyv, remélem. S ahogy közeleg az idő, úgy vá­lók elégedetlenné önmagámmal. Magamtól mindig megkérde­zem, tényleg oda való vagyok már a pártba? Eleget tudok már ahhoz? Mert, megvallom, nekem csak hat elemim van, ti­zenhároméves korom óta „csa­ládfő” vagyok, a legidősebb fiú voltam a családban. De tudom, ma már ritka kivétel, hogy nyolc általános nélkül felvesz­nek a pártba. Még az őszön be akarok iratkozni a hetedikbe... — Mikor elégedek meg ön­régi fo­FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 7*. Harminc napja repülünk. Tegnap hagytuk el az Adonisz kisbolygót azon a helyen, ahol pályája a Venus pályáját me+s?i. Ettől kezave megindultak a moto­rok. Repülünk az előlünk menekülő Ve­nus nyomában, amely éppen most lép a negyedik negyedébe s vékony, fehér ív­ként rajzolódik ki az égre. A tudósokkal ellentétben nekem az ügyeletén kívül nincs semmi tennivalóm. A kétségbeesés küszö­bén ma reggel széjjelszedtem a helikopter motorját, különös megindultsággaí tisz­togatva meg amúgy is tökéletesen tiszta alkatrészeit, azután összeraktam s közben igyekeztem ezzel a foglalatossággal minél hosszabb időt eltölteni. Már elolvastam minden csillagászati könyvet, amit bőrön­dömben magammal hoztam, áttanulmá­nyoztam a Venus légkörére vonatkozó minden anyagot is, hiszen abban a lég körben kell majd vezetnem a repülőgépei. Sajnos, ez az anyag nagyon is kevés volt. Csak azt tudtam meg — amiről eddig nem hallottam —, hogy a legnagyobb távcsöve ken át időnként lehet találni „ablakokat a felhők között, úgyhogy a bolygó felszí­néről néha látni lehet a felhőtlen eget. Ez kissé megvigasztalt, mert most, utazásunk ötödik hetében már kezdek vágyódni a földi kék ég után. Délután a központban ültem. Oszvaticcsal. Jó fiú ez az Oszva- ticcs, de olyan morgó medve, hogy i ítkitja párját. Sohasem mondja, hogy „igen”, vagy „nem”, csak a megfelelő fejmozdu­lattal felel. Ideadta a Venus fényképét az úgynevezett „nagy sötét folttal” a korong szélén, amelyet tegnapelőtt vettünk észre. Ez valóságos szenzáció volt a nálunk ural­kodó teljes eseménytelenség közepette, de ez is csak alig egypár óráig tartott. Még egyszer megtekintettem azt a bi­zonyos, rejtélyes foltot (amely a felvételen nem nagyobb, mint egy pont a nyomta­tásban), aztán kimentem a folyosóra. Ott Soltykkal találkoztam; meg akartam kér­dezni, mi lesz a mi földi időszámításunk­kal és a napnak nappalra és éjszakára való felosztásával, amit mostanáig megtartot­tunk, mert ha a Venuson leszünk, aligha­nem az ottani időbeosztáshoz kell majd alkalmazkodnunk. De menten megfeled keztem erről, amint megmondta, hogy más­nap reggel lényegesen meggyorsítjuk a Kozmokrátor röptét. A céltól elválaszt félmillió kilométeres pályán megtalálju! az űrhajó legnagyobb sebességének próbá­ját, amely csaknem négy nappal rövidít: meg utunkat. Nagyon megörültem ennek de bár később, vacsora után mind a kél navigátor egy egész csomó nyomós mű­szaki okot hozott fel, amely arra készteti őket, hogy ezt a sebességi próbát megtart­sák, nem tudtam elhárítani magamtól a gondolatot, hogy mint mi mindnyájan, ők is meg akarták rövidíteni a már nagyon hosszúra nyúló várakozást. Harmincegyedik nap. Reggeltől foly­nak a lázas előkészületek. Még egyszer meg kellett vizsgálni, hogy a kabinokban az egyes tárgyak és a raktárhelyiségekben a készletek jól oda vannak-e erősítve. El­lenőrizni kellett a műszerek állapotát. A fedélzet alatti nagy mélyedésekbe felhú­zott futómű hernyótalpait meg kellett vizs­gálni és kezelni. A munka a már régen előkészített terv szerint folyt. Én az űrha­jó orrában levő repülőgép kamrába ástam be magam, mégpedig úgy, hogy elfelejtet­tem tizenegy órakor a rádiójelentésekért elmenni. Amikor végre beléptem a köz­pontba, már mindnyájan a karszékekben feküdtek. Én is lefeküdtem és bekapcsol­tam a szíjat. Soltyk még várt tizenöt­húsz másodpercig s pontosan tizenkét óra­kor bekapcsolta az atommáglya elnyelő­rekeszeit kihúzó szerkezetet. A motorok hangja eddig alig hallattszott, de most másodpercről másodpercre erősödött. Én úgy feküdtem, hogy előttem volt a tele­víziós készülék nagy ernyője, rajta a boly­gó fehér korongja, fölötte pedig a megvi­lágított órák egész sora. A sebességmérő mutatója kimozdult eddigi helyzetéből. A motorok egyre hangosabban zúgtak. Erő­södő zúgásukban nem volt semmi vibrálás, az űrhajó törzse, a szerkezeti részek, a karszékek meg sem mozdultak. Csak az órák mutatói kúsztak lomhán a zöld szá­mokon át, mind ugyanabban az irányban s a motorok éles zúgása erősödött, míg vé­gül hangjuk megtöltötte a központot és bennünket is, mintha minden fémrészecs­kékből ez a hang áradt volna. Tizennyolc . perccel tizenkettő után, másodpercenként már mintegy szézkilométeres sebességgel haladtunk, ami óránként háromszázhat­vanezer kilométert jelent. A csillagok még mindig mozdulatlanok voltak, de a Venus korongja, mely pontosan az űrhajó orra előtt lebegett, egyre nőtt. (FnMwtjnk.) magammal? Akkor, ha a párttagok továbbra is úgy gadnak, mint a jó barátot. Meg ügy fogad a falu is. Mert a legnépesebb „taggyűlés” a fa­lu, végül is az hagyja jóvá, mi­lyen kommunisták vagyunk... ★ Harmadik vallomásként egy gondolat kívánkozik csak az előbbiekhez, Elek Irén és Sza­bó Pál nyírparasznyai tagjelöl­tek „vallomása” mellé, ök el­mondták a magukét, ahogy jött, keresetlenül, s a ceruza megörö­kítette szavaikat. Meglehet, nem szó szerint, de amit mondtak, annak ez volt a tartalma. Mit ébreszt a vallomásuk ? Felébreszti azt a gondolatot, hogy a leendő kommunistákat nem elég a taggyűlésen megis­merni, nevelni. Nem elég csak arra figyelni, hogyan, miként valósul meg az, amit tagjelölt­ségük alatt pártmunkaként kap­tak. Mélyebbre is kell látni. Bele kell nézni az emberbe is. Mint a röntgen-készülék, meg­nézni, emberileg is megérettek-e már a tagjelöltségre, később a párttagságra. Egyenes, őszinte, nyílt emberek? Nem önzőek, nem elfogultak, nem gondol­nak előjogot maguknak? Elek Irén és Szabó Pál nem okozott csalódást az embereknek, mert nevelték őket, emberileg is. De megkapja-e minden leendő kom­munista ezt, megkapják-e azok, akik rászorulnak, akiknek gyengéi nyesegetésre szorulnak Meg kell kapniok, enélkül csak félértékú minden igyekezet... Páll Gésa A MEGYEI MŰSZAKI AKCIÓ CSOPORT ÉS AZ ÉPÍTŐIPARI TUDOMÁNYOS EGYESÜLET ÉRTEKEZLETE A megyei műszaki akciócso­port és az Építőipari Tudomá­nyos Egyesület május 24-én közös értekezleten értékeli a község­rendezési irányelvek elkészítésé­ben adott műszaki segítséget, s megvitatják a további közös teendőket is. Pártnapok a nyíregyházi járásban Még május folyamán a nyíregy­házi járás községi, üzemi és terme­lőszövetkezeti pártalapszerveze- tei taggyűléseken vitatják meg a mezőgazdasági munkák teendőit. A pártnapokon sző lesz még az állattenyésztés és egyéb mezőgaz­dasági, például a burgonyater­mesztési premizálásról is. 10 00« „IFJÚSÁG A SZOCIA­LIZMUSÉRT” JELVÉNYT OSZ­TANAK KI A NAPOKBAN Megyénk középiskolásai és ipari tanulói az évvégi vizsgák befeje­zéséig megkapják az „Ifjúság a szocializmusért" mozgalom első évi jelvényeit, amennyiben a kö- | veteiményeknek eleget tettek. Mintegy 10 000 jelvényt oszta­nak ki a fiatalok között ünnepé­lyes ifjúsági gyűléseken. A jd- I vényeket az alapszerveacéék * já- Irási KlSZ-btaottságnktól igénylik <9 KÉT VALLOMÁS ÉS EGY HARMADIK ■ i: . •. együtt lenni velük44

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents