Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1961-04-16 / 88. szám
I TIT megyei küldött-gyűlésére Ma délelőtt tartja a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete a megyei küldött-gyűlést Nyíregyházán. Az 1958-as közgyűlés óta végzett munka mérlege ez a gyűlés. Az elmúlt három év olyan mérleget mutat, amelyre méltán büszkék lehetünk, s amilyen még nem volt a TIT megyei történetében. A szervezet az elmúlt három év során egyre növekvő számban tartott előadásokat. Ezeknek több mint felét falun. Ugyanilyen mértékben növekedett a termelőszövetkezetekben tartott előadások aránya is. Az ismeretterjesztő tevékenységet minden esetben annak a célnak a szolgálatába állították, hogy az szolgálja a dolgozók tudatának nevelését, emelje általános és szakmai műveltségüket, formálja világnézetüket. Nagy fontosságot tulajdonítottak a társulat tagjai a szocialista hazafiságra való nevelesnek, a nacionalizmus, sovinizmus és revizionizmus elleni harcnak; a munkások közötti ismeretterjesztésnek. Cíazdag mérleget mutat a három év, de eredményeivel ugyanakkor újabb célokat is tűz a Társulat elé. Az új idők megnövelik a feladatokat. Megyénkben befejeződött a mező- gazdaság szocialista átszervezése, folyamatban van a második ötéves terv végrehajtása, a tudomány és technika rohamosan fejlődik, s a növekvő művelődési igény is előtérbe helyezi a szocialista nevelés, a korszerű műveltség minél gyorsabb, s minél szélesebb körű terjesztését. Ez új feladatok maradéktalan végrehajtásához kívánunk sok sikert a Társulat sok-sok megyei önkéntes munkásának. Cselényi I. Gábor: Százhúszéves a A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat közvetlen jogutóda annak a Magyar Természettudományi Társulatnak, amely 120 évvel ezelőtt, 1841. június 6-án tartotta első gyűlését. Az első választmány tagjai között találhatjuk Bugát Pált, a szótáríró tudós orvos professzort és a magyar irodalomtörténetírás „atyját” Toldi (Schedel) Ferencet is, aki pályája kezdetén még pesti egyetem orvostudományi karának volt a tanára. Az alapítás idejében a társulat a természettudományokat művelő egyesületként alakult, aiíéle íiók- anadémiaként. Tagjai saját munkaterületükön végzett tudományos munkájuk, kutatásaik eredményeiről számoltak be a szakosztályi üléseken. Ilyen szakosztályok voltak a növény-, állat-, élettani, illetve az ásvány- és vegytani kutató csoportok. A benyújtott vagy elhangzott előadásokat szakmai szempontból egy háromtagú bizottság bírálta el, s majd csak e véleményezés elfogadása után következett sor a mű kiadására. így a társulat lényegében tagjainak szakmai fejlődését, továbbképzését szolgálta, de a munka eredményeit csak a társulati tagok zárt köre élvezte, legfeljebb a nyomtatásban is kiadott tanulmányok szolgálhattak egy további szintén szűk, szakmailag beavatott olvasóközönségnek megfelelő haszonnal. A szabadságharc leverése még ezt a szűkkörű munkát is megakadályozta egy időre. A továbbiakban majd csak a királyi biztos ellenőrzése mellet engedélyezik a társulat működését. Ennek a Természettudományi Társulatnak csak az első Tanács- köztársaság idejében lett közvetlen célja az általános ismeretterjesztés, amikoris a 12 tagú direktórium a társulat céljául azt tűzte ki, hogy „működését a nép legszélesebb rétegeire terjessze ki.” Ekkor létesült egy olyan külön alapítvány is, amelynek megszabot feladata az volt, hogy annak segítségével a munkások között tartsanak természettudományos ismeretterjesztő előadásokat. Bár a Horthy-ellenforradalom uralomrajutása után a Társulatban is megindult a baloldali ál- lásfoglalású tagok ellen a hajsza, s így például kizárták a direktórium volt tagjait, köztük a ma is élő, többszörös Kossuth-díjas dr. Vadász Elemért is, de ez az ismeretterjesztő jelleg a társulat további munkájában egyre inkább uralkodóvá válik, jóllehet a közvetlen tudományos munkát támogató szakosztályi élet is fejlett marad. Az írásos ismeretterjesztésre már jóval korábban nagy gondot fordított a társulat. 1868-ban indította meg a ma is megjelenő Természettudományi Közlönyt, s mintegy 60 éve alakult meg a TIT Természettudományi Könyvkiadó Vállalat. Hogy ezekben a kiadványokban még nem a materialista természetszemlélet volt az uralkodó, azon — a kor ismeretében — nem lehet csodálkoznunk, azonban meg kell említenünk, hagy például olyan külföldi levelezőtagjai is voltak a Társulatnak, mint Darwin, s így a sorozatokban Darwin munkái is megjelenhettek, ami igen jelentős eredménynek számít. A háború természetesen a társulat munkáját is megbénította, de felszabadult országunk hamarosan felélesztette, s az ismeret- terjesztő munka legelőször a tudományos természettani ismeretek széleskörű, materialista szemléletű előadásaival indult meg. Nyolc évvel ezelőtt alakult ki a természettudományok és a társadalomtudományok ismereteinek terjesztését szolgáló egységes társulat, a ma TIT néven ismert szervezet. A sokezer tagot számláló tömegszervezet az elmúlt évben csak megyénkben több, mint 2000 előadást tartott 111 ezer hallgató előtt, s ezen kívül a három központi folyóirat: a Természettudományi Közlöny, a Valóság és a Világosság is végzi az ismeretterjesztés fontos munkáját, csakúgy, mint a társulat központi kiadója, a Gondolat kiadóvállalat — megannyi népszerű, a haladó, korszerű tudomány színvonalán álló kiadványával. Az olvasó kérdez — a TIT válaszol (A technika hihetetlen gyors fejlődésével, megyénk történelmi múltjával, Szabolcs-Szatmár termelési, társadalmi helyzetével, az általános fejlődés megyei vonatkozásaival, Irodalmi és művészettörténeti problémákkal kapcsolatban az utóbbi idóben mind több levél futott be részint a Kelet-Magyarorszag szerkesztőségébe, részint a TIT megyei titkárságához. Mivel ezeknek a kérdéseknek egy része közérdekű, ezekre a lap hasábjain válaszolunk. A személyesebb vonatkozású érdeklődésre mindig levélben adja meg a TIT a választ. — Kérjük, hogy hasonló kérdéseikkel a továbbiakban is keressenek fel bennünket. Címezzék a TIT megyei titkárságának (Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 13.) Kérjük, hogy az érdeklődők minden esetben közöljék teljes címüket is.) de, -háza, -telke utótagú helységnevek -i képzős származékában elhagyjuk a szó végi o, e-t: pálfalvi, gutorföldi, nyíregyházi, jánostelki stb.” Célszerű lenne, ha egyes vállalatok is tudomásul vennék ezt a szabályt, s nem használnák cégtáblájukon, bélyegzőjükön, levélpapírjukon ma is a helytelen alakot! Tavasz újra Tavasz. Szirmok szövetén szövi át üde fények csupaszin sugarat kikelet lágy kínai selymét Tavasz ez s szirmok piros arca felett szeme, égkék szeme visszanevet mint halk gyermekkori emlék Tavasz újra ifjúkori friss eleven felsajgó új szerelem tájak fiatal-szívű testén Tavasz ez tavasz újra unokák szavaként gagyogó fájó mégis örömteli szó öregemberek élete-estjén Tavasz Telet űző trópusokon rengő Afrika-pólusokon feketén fakadó pici bimbó tavasz ez virágba szökő hideg űr mibe méhek rajaként berepül a Rakéta a kozmoszt hintó Tavasz újra sírhanton is újra kibújt atom-árnyon túl is újra kígyói: Fény-Rügy hisz a hószinü Bék- tavasz ez tavasz újra reményteli új kikelet s sugarában már visszanevet tavasz-ünnepek új Ezeréve. MIT JELENT NYÍREGYHÁZA NEVE, HOGYAN KELL HELYESEN ÍRNI ÉS ELVÁLASZTANI? — kérdezi F. F. Vásáros- naményból. Az első szótag, a Nyír, megtalálható a legrégibb feljegyzésben, a XIII. század elejéről, amikor Nyírfaluként említik mai városunkat. A név utal a környék nyirkos voltára. (A nyírja is a nyirkos környezettől kapta a maga nevét, nem fordítva.) Száz évvel később Ecclesia de Nir adatot találunk, s ez rávilágít városunk nevének másik részére; az egyházá-ra. Vagyis olyan település volt ez, amelyiknek volt önálló egyháza, temploma, a Nyír ben, tehát: Nyíregyháza. Ebből következik az, hogy a városnév összetett szó, elválasztása tehát csak így helyes; Nyír-egy-há-za (nem pedig, mint néha ma is olvashatjuk; Nyí-regyháza). Megemlítendő még, hogy a városnév melléknevesített helyes alakja: nyíregyházi (és nem: nyíregyházai), mivel A magyar helyesírás szabályai c. akadémiai kiadvány 257. pontja világosan kimondja: „A -falva, -fölKI KÉSZÍTETTE ÉS MIT ÁBRÁZOL NYÍREGYHÁZÁN, A III. SZÁMÚ ÁLTALÁNOS ISKOLA ELŐTT ÁLLÓ SZOBOR? — kérdezi a Vasvári gimnázium természetjáró szakköi e. A szobrot Kocsis András szobrászművész készítette, s a felszabadulást megelőző években állították fel erre a helyre. Az alkotás címe „Pásztorlány”. Ez a cím olva* ’’ató a Nemzeti Galériában kiállított kisalakú bronz szobrocskán is, tehát ez fejezi ki a művész felfogását. Mivel a leányalak vállán egy botot tart, egyesek vízhordó lánynak vélik a szobrot. Ha azonban pontosabban megfigyeljük az alak tartását, könnyed lépő mozdulatát, amely nem árulja el a nehéz teher hordásának súlyát, azonnal érthető lesz a valódi cím. Vékony bottal járkáló, játékosan nyújtózkodj), hátat feszegető' pásztorlány áll előttünk. Megjegyzendő, hogy Kocsis András ma is élő és alkotó művész. Néhány hete avatták fel Budapesten a Mikszáth Kálmán téren a félévszázada, 1910-ben meghalt „nagy palóc” szobrát, Kocsis András alkotását. Milyen legyen a sóstói park? Az ember természetalalakito munkássága nyomán az egész világon átalakul a természeti táj kultúrtájjá, s szerte a vilá gon féltve óvják a régmúlt éghajlati korok emlékeit. Ma még a régi táj maradványai megtalálhatók szűkebb hazánkban, a Nyírségen is. Ilyen a bátorligeti természetvédelmi terület, a csarodai láp, a kállősemjém mohos tó. Ezeken a területeket a táj természetes állapotában való fenntartása nem oldható meg azáltal, hogy az élőlények sértetlenségét biztosítjuk, mert a csatornázás és a környező területek kulturális behatásai a növényzet lassú átalakulását idézik elő. Nagy kár, hogy ezek a területek a forgalmas utaktól messze esnek. Az ifjúság oktatása és a felnőttek közti ismeretterjesztés számára ezt az értéket hozzáférhetőbbé kell tenni. Ennek egyik módja a fent nevezett területekre szervezett kirándulások szaporítása; a második módja az, hogy úgy alakítsuk a sóstói gyógyfürdő környékét, hogy megőrizzük a Jelenleg meglévő, természettudományos szempontból nagyon értékes eredeti növényzetet. A továbbiakban aztán mesterséges módon telepítsük vissza az eredetileg itt élő, s a közelmúlt gazdasági tevékenysége során kipusztult növényzetet. Milyen is volt a nyírségi táj nehány száz évvel ezelőtt? Magába foglalta 15 000 év éghajlatváltozásának számos emlékét. A buckaközökben a legrégebbi időből megmaradó emlék a jégkor növényeiből az egész Európában ritka zergeboglárka (Trollius curopeus) — a csodálatos láprctck lakója —, a nagy ernyős virág- zatú réti angyalgyökér (Angelica palustris), a bátorligeti lápban hírmondónak megmaradt nagy sárga virágzatú hamuvlrá; (Ligularia sibirica). a tőzegeper (Comarum palustre) és a zsom- békoló lápi nádtippan. Az utolsó száz évben pusztult ki Nyir- béltekről a lápi békabuzogány (Spárganium minimum). Kipusztulóban van a nyírbaktai fűzlápban élő fülesfűz is és a még több helyen élő tőzegpáfrány. A hideg klímát felváltó száraz. melegebb éghajlat pusztai növényeit a buckatetők őrizték meg. A pusztagyepekben virít a csodaszép magyar kökörcsin, a csillogó, nagy fehér virágú tavaszi hérics, s az árvalányhaj többfaja. A Nyírségben a pihenésre vágyó ember számára legüdítőbb a gyöngyvirágos tölgyes buja gazdagságát járni. Ez a növényzet a jelenkor növényzete. Sok csodálatos virágával, fáival az őserdők hangulatát idézi. Ilyen crdőrészlet még a sóstói gyógyfürdő közelében is van. (Mivel a háború élőt katonai raktár volt, benne sértetlenül megmaradt a fürdő bejáratánál balra.) Arra kell a közeljövőben törekedni, hogy ezt a gazdag nyírségi növényzetet a sóstói fürdő mellett megóvjuk, a történelmi időkben kipusztult növényeket visszatelepítsük, és kialakítsunk egy olyan parkot, amely mind szépségében, mind tartalmában páratlan lenne hazánkban. Ezáltal óriási nemzeti értéket mentünk meg a kipusztulástól és a jövő nemzetdék számára biztosítjuk szűkebb hazánk természeti értékeit. Styaszny Sándor.
