Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1961-04-16 / 88. szám
Gagarin sajtóértekezlete as első űrrepülésről (Folytatás az I. oldalról.) Vaszilij Parin professzor a szovjet Orvostudományi Akadémia rendes tagja az ember első kozmikus repülésének előkészítéséről és az úton lévő űrhajós fiziológiai állapotáról számolt be. Emlékeztetett rá, hogy az ember űrrepülését megelőzőleg kutyákat, egereket és más biológiai objektumokat bocsátottak fel szputnyikokon, s hangsúlyozta, hogy éppen ezek a történelmi jelentőségű kísérletek szolgáltatták a kozmikus repülés tényezőinek az élő szervezetre gyakorolt hatásáról szóló fontos tudományos adatokat és e kísérletek alapján dolgozták ki a tudományos orvosi ellenőrzés rendszerét. Majd Jevgenyij Fjodorov akadémikus közölte, hogy a sajtóértekezleten adott tájékoztatás csak az első értesüléseket tartalmazza Gagarin útjáról. Később nyilvánosságra hozzák a megfelelő beszámolókat és az egyéb tudományos anyagokat. Válasz az újságírók kérdéseire Nyeszmejanov akadémikus ezután közölte, hogy az írásban beérkezett kérdések többsége Jurij Gagarinhoz szól, tehát ő csak azokra a kérdésekre válaszol, amelyeket közvetlenül a tudományos akadémia elnökéhez intéztek. . Nyeszmejanov elmondta, hogy több kérdező érdeklődik, történtek-e már előbb is kísérletek embernek a világűrbe való felbocsátására. A kérdezők egy része nyugati sajtó jelentésekre hivatkozik. Ilyen kísérlet nem volt, — jelentette ki a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke. Jurij Gagarin indult el elsőnek és próbálkozását, mint látják, siker koronázta. Arra a kérdésre, hogy szükség volt egyáltalán embert küldeni a világűrbe, Nyeszmejanov akadémikus a következőket válaszolta: — Ha egyáltalán nem akarnánk tanulmányozni a többi bolygót, akkor erre nem volna szükség. De nem lehet megelégedni csupán a fényképfelvételekkel, mint amilyenek a Hold láthatatlan oldalról készültek, — fűzte hozzá Nyeszmejanov — már maga az a tény, hogy e napokban ennyi tudósító tartózkodik Moszkvában, azt bizonyítja, hogy nem elegendőek csupán a felvételek, önök mindent a saját szemükkel akarnak látni. A következő kérdés így hangzott: Hruscsov azt mondta, hogy az űrrepülés volt az első szovjet fecske a világűrben. Mikorra lehet várni a következőt? — A fecskék általában tavasz- szal röpködnek, — válaszolta Nyeszmejanov. Egy másik kérdés arra vonatkozott, hogy vajon miért előzte meg a Szovjetunió az Egyesült Államokat a világűr meghódításában? — Mint minden bonyolult jelenségnek, ennek is sok oka van — felelte Nyeszmejanov. — A Szovjetuniónak volt egy Ciol- kovszkij-a is, — hangsúlyozta Nyeszmejanov — aki még a forradalom előtti Oroszországban elsőnek dolgozta ki az űrrepülés elméletét. — Véleményen szerint azonban az a fő ok, — mondta Nyeszmejanov —, hogy a szocialista államban lényegesen jobbak a tudományos és műszaki munka célszerűbb megszervezésének a lehetőségei, mint az olyan államban, ahol a magántulajdon uralkodik és sok egymással ellentétes érdek érvényesül. Ezután Gagarin válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. Gagarin elmondotta, hogy a Szovjetunióban különböző változatokat dolgoztak ki a leereszkedésre, többek között kidolgozták a leereszkedés ejtőernyős változatát is. De a mostani úton a pilóta a fülkében tartózkodott; a leereszkedés sikeresen történt és bebizonyította a leszállás valamennyi rendszerének rendkívüli hatásosságát. Arra a kérdésre, hogy közlik-e majd azokat a felvételeket, amelyeket a „Vosztok” űrhajóról készítettek a Föld felszínéről, Jurij Gagarin a következőket mondotta: — a „Vosztok” űrhajón egyetlen fényképező berendezés sem volt, így felvételek nem készültek, tehát nincs is mit közölni. Az egyik tudósító kérdésére válaszolva, Gagarin közölte, hogy az űrrepülés idején éhséget és szomjúságot nem érzett, s hozzátette, hogy érzetei ugyanolyanok voltak, mint a Földön. A hős űrhajós elmondotta, idejében közölték vele, hogy őt szemelték ki az űrrepülésre. A felkészülésre elegendő ideje volt. Jurij Gagarin nagyra értékelte a rádióösszeköttetés szerepét az űrrepülésben. Kijelentette, hogy ez az Összeköttetés segített neki, hogy állandóan érintkezésben maradhasson a Földdel, hogy átvegye a parancsokat, hogy közölje a berendezés munkájára vonatkozó adatokat, és hogy állandóan érezze a támogatást. A leszállás és a fogadó csoportnak a színhelyre való megérkezése csaknem egyidejűleg történt, amint ezt Jurij Gagarin elmondta. Az űrhajós közölte, hogy a repülés előtt 69,5 kilogramm volt a súlya, s most is ugyanennyi. A leszállás hossza többezer kilométer volt — mondotta Jurij Gagarin. Ez a táv abból ítélhető meg, hogy a fékező berendezés 10,25 órakor lépett működésbe, a leszállás pedig 10,55-kor történt. Egy kérdés kapcsán Gagarin kijelentette, hogy előzőleg sohasem repült ballasztikus rakétán. űrhajót tovább lehet használni Jurij Gagarintól megkérdezték, hogy űrhajóját vagy annak egyes részeit lehet-e még egyszer űrrepülésre felhasználni. Az űrhajós kijelentette, hogy ez inkább a technikusokra és a mérnökökre tartozik, az ő véleménye szerint fűzte hozzá — az űrhajót és berendezését még fel lehet használni űrrepülésre. (Viharos taps.) A sajtóértekezleten jelenlévő egyik délamerikai megkérdezte, hogy milyennek látta Gagarin az ő kontinensét. — „Nagyon szép” — válaszolta Gagarin. Gagarin közölte, hogy a világűrkutatási tervnek megfelelően a Szovjetunióban folyik űrhajós-pilóták kiképzése, majd a jelenlévők tapsa közepette így folytatta: — Ügy gondolom, elegen vannak az űrutazásokhoz. Ezzel arra a kérdésre válaszolt, hogy vajon űrhajós-barátai, akikről előző nap azt mondotta, hogy készek az űrutazásra, valójában hányán vannak, van-e egy tucatnál több ilyen űrhajós-jelölt? Gagarin igen-nel felelt arra a kérdésre, vajon hiánytalanul teljesítette-e a repülés egész programját. Majd arra válaszolva, hogy fáradság nélkül teljesíteni tudott volna-e ennél még nagyobb feladatot. Gagarin így válaszolt: „A programot úgy szabták meg, hogy teljesíthető legyen, s én mindazt megtettem, amit teljesíteni lehetett”. A kozmoszban hosszabb idő tölthető Nem „küldtek“, hanem „megbíztak1 ?? Gagarinnak feltették a következő kérdést: „Ha önt, családos embert, kétgyermekes apát fel- küldték kozmikus repülőútra, biztos volt-e a kormány abban, hogy az út szerencsésen végződik?” Ebben a kérdésben, — jegyezte meg az űrhajós — a „felküldték” szót a „megbízták” szóval helyettesíteném. Nagyon örülök és nagyon büszke vagyok rá, — fűzte hozzá Gagarin az egész terem viharos helyeslése közepette, hogy éppen engem bíztak meg ezzel az úttal. Abban pedig, hogy a vállalkozás sikerrel jár, senki sem kételkedett sem én, sem a tervezők, sem a mérnökök. Jurij Gagarin közölte, hogy repülőútja során különleges élelmiszert fogyasztott, amelyet az Orvostudományi Akadémia útmutatásai szerint készítettek el. Arra a kérdésre, hogy volt-e nála valamilyen talizmán és magával vitte-e útjára hozzátartozóinak fényképét, az űrhajós ezt válaszolta: nem hiszek semmiféle babonákban és talizmánokban. Fényképeket nem vittem magammal, mert szilárdan meg voltam győződve, hogy visszatérek a Földre és ismét meglátom szeretteimet. Arra a kérdésre, vajon úgy vé- li-e, hogy a kozmoszban való huzamosabb tartózkodás valamilyen kellemetlen pszichológiai és fiziológiai mozzanatokkal járhat, az űrhajós így válaszolt: — A pályán töltött idő lehetővé teszi számomra azt a szubjektív következtetést, hogy kozmikus repülésben huzamosabb idő is eltölthető. Jurij Gagarin szerint az űrrepülés valódi körülményei alig különböznek azoktól a körülményektől, amelyeket Konsztantyin Ciolkovszkij oly nagyszerűen leírt műveiben. — S milyen érzelmeket élt át, amikor a kozmoszból visszatért szülőföldjére? — szólt a következő kérdés. Jurij Gagarin kijelentette: — Nehéz lenne visszaadni az általam átélt érzelmeket. Öröm, büszkeség, boldogság töltött el, hogy végrehajtottam a kozmikus repülést, hogy teljesítettem a rám bízott feladatot. Boldoggá tett az. a tudat, hogy az űrrepülést a Szovjetunióban, szovjet tudósok valósították meg, hogy az élen haladó szovjet tudomány újból tovább lépett előre. Az egyik tudósító megkérdezte, mennyi Gagarin fizetése és kapott-e külön díjazást az útért. — Az én fizetésem, mint minden szovjet emberé, teljesen elegendő szükségleteim kielégítéséhez — válaszolt Gagarin, majd hozzáfűzte, hogy megkapta a Szovjetunió Hőse címet. „Ez hazánkban a legnagyobb jutalom” — mondotta. j Arra a kérdésre, hogy véleménye szerint ő utazik-e másod- : szór is űrhajón, vagy valaki más, Jurij Gagarin kijelentette: | már jelentette a pártnak és a kormánynak, hogy kész teljesíteni hazája és népe bármilyen újabb megbízatását. — örülni fogok és hálás leszek — jelentette ki — ha a második kozmikus utazást is rám bízzék, de sok űrhajósunk van, akik szintén szeretnének felmenni, és az űrutazást rájuk lehet bízni. Az űrhajóból ablakon ál Júlia a Földel Megkérdezték Gagarintól, hogy ablakon keresztül vagy televíziós készülékkel szemlélte-e a Földet. Kijelentette, hogy az űrhajó kis fülkeablakán át látta a Földet. , Arra a kérdésre, mikor "kerül I sor a legközelebbi űrutazásra, Gagarin *ezt a választ adta: „A szovjet tudósok és űrhajósok akkor bonyolítják le ezt az utazást, amikor erre szükség lesz”. A teremben derűs élénkséget és nevetést keltett az a Gagarinhoz intézett kérdés, hogy ő lesz-e az űrhajós szakszervezet elnöke. — Elmondhatom — válaszolta Gagarin —, hogy ez nem tőlem függ, ha megválasztanak, én leszek. A Gagarinnak. feltett utoiso kérdés így hangzott: „Más program keretében elrepülne-e ön a Holdra?” A „Vosztok” űrhajó rendeltetése nem ez — válaszolta az űrhajós. — Erre a célra nálunk más űrhajókat készítenek és fognak készíteni. Az újságírók mindvégig feszült érdeklődést tanúsítottak az első űrhajós és a szovjet tudósok sajtóértekezlete iránt. A Tudósok Háza környékén lakók órákig álltak az utcákon, hogy személyesen láthassák a hős űrhajóst. Jurij Gagarint észrevehetően feszélyezte az általános figyelem, de mindig mosolygott, igen jókedvű volt, válaszaiban szívesen tréfálkozott. Az újságírók többször is tapssal fogadták Jurij Gagarin szellemes, határozott válaszait. A televíziós és filmfelvevő lámpák valósággal átizzították a zsúfolt termet. A jelenlévők a páratlan utazás minden részletét íáradhatatlan érdeklődéssel hallgatták, bár a sajtóértekezlet mintegy két óra hosszat tartott. A szovjet és a külföldi sajtó képviselőin kívül jelen voltak a diplomáciai testület tagjai, a Szovjet Tudományos Akadémia elnökségének tagjai, neves tudósok és Moszkva társadalmi szervezeteinek képviselői is. Gagarin kislányának első sajtóinterjuja Moszkva, (MTI): A vnukovói repülőtérre egybesereglett emberek közül sokan szerették volna látni ■ az űrhajós kislányát, de édesanyja nem hozta el a kétéves Lenocskát a repülőtérré. Lenocs- ka azonban mégis adott interjút, élete első interjúját a TASZSZ tudósítójának. Arra a kérdésre*, „benocska, tudod-e, hogy hol van a papád?” ezt válaszolta: „Messze”. „Üzenj valamit apukának!” — kérte őt a tudósító. „Gyere minél előbb, nagyon hiányoztál, siess vissza” — kiabálta lelkesen az ifjú ,.közéleti szereplő”. LAPSZELEíN Csipogó munkásHsemek Ki csodálkozik azon, hogy áll i kérünk is, a szocialista tarsado- a manna? Senki. Egy magas bar- j lom győzelme, na fiatalember. fognak körül a munkások a berceli téglagyárban. Olvassa a szenzációt. Valósággal csillognak szemeik. — Mi hajnal óta dolgoztunk, mit sem tudunk a nagy eseményről. Csak este, amikor a család, összejött, akkor hallottuk a rádióból, hogy ember, szovjet ember szállt a világűrbe. Óriási meglepetés volt számomra, de azt hiszem az üzem valameny- nyi munkását így érintette. Mi tudtuk, hogy elérkezik az idő, hogy egyszer erre is sor kerül, s nem kételkedtünk abban sem, hogy szovjet ember lesz az első, de hogy ilyen gyorsan bekövetkezik, ez meglepett. Szívből örülök a nagy sikernek, s mi munkások vagyunk erre a legbüszkébbek, mert számunkra drága a béke, melynek megőrzésének kilátásai úgy gondolom megnövekedtek. — mondja Ábel József téglagyári munkás. Egy másik közbeszól: — Nyugatot hidegzuhanyként érte a hír. Büszkén mosolyognak, csillognak a munkásszemek. Nagyon féltettem D. Tóth Erzsiké a Tiszaioki Gimnázium negyedikes tanulója társaival nagy szorgalommal készül az érettségire. Csalc fokozta az izgalmát a világszenzáció. — Végtelenül örültem, s ezt még fokozta bennem a rádióbemondó lelkesedése. Valósággal magával ragadott, mikor meghallottam. Én is számítottam erre, de ez a gyorsaság meglepett. Nagyon izgultam, féltettem Gaga- rint, vajon nem esik-e baja. Boldog vagyok, hogy sikerült a kísérlet, s büszkeséggel tölt el engem és diáktársaimat az a tudat, hogy az első ember szovjet volt. Iskolánk táviratban köszöntötte a hős szovjet első űrrepülőt, akinek jó egészséget kívántunk. f. Melíe ültem volna... Czene Gizi leány a talpán. Bátor lánynak ismerik a gyárban. Mikor megkérdeztem, mi a véleménye a nagy eseményről, ezt mondta: i — Ilyen bátor embernek szive- I sen lennék a felesége Melléültem volna az űrhajóban. Örülök, i hogy a szovjetek érték el a si- • kert, s tudom, hogy ez a mi siA NYÍREGYHÁZI RÁDIÓ MŰSORA VASÁRNAP | Mikrofonnal a mátészalkai járási művelődési otthonban. — Népdalok. — Bérházi indiánok. Pataki Rózsa írása. — Tavaszi csokor. Zenés műsor. — Sporthírek. HÉTFŐ Munkatársaink jelentik. —- Híres keringők. — Sporthírado. — Népművelés. — Népművészet. — ; Népdalok. Hajdúsági hangos újság. A leszállás több változatát dolgozták ki
