Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1961-04-16 / 88. szám
Az ENSZ-közgyűlés péntek délutáni ülése ttom York, (MTI): Az ENSZ- kozgyűlés péntek délutáni ülésén — szemben azokkal az ENSZ- körökben délelőtt elterjedt hírekkel, amelyek szerint sem a szovjet, sem az amerikai küldött felszólalása nem szerepel a napirenden — szót kért Stevenson, az amerikai ENSZ-küldöttség vezetője. Felhívta a küldöttek figyelmét, hogy Kongót még mindig háború veszélye fenyegeti. Követelte, hogy Kongó folytassa az „ésszerű kiegyezés” politikáját és hogy a belga tanácsadók hagyják el Kongó területét. Helytelenítette azonban az olyan javaslatokat, amelyek szankciók terhe mellett határidőt tűznek ki a belgák kivonulására. Végül kijelentette, hogy az Egyesült Államok támogatja a kongói parlament mielőbbi összehívására vonatkozó ázsiai—afrikai határozati javaslatot. Az amerikai küldöttön kívül felszólalt még Dzsah, India Küldötte. Határozati javaslatot terjesztve elő arról, hogy mielőbb küldjenek ki Kongóba egy négytagú vizsgálóbizottságot és az derítsen fényt Lumumba meggyilkolásának részeleteire, Cardoso, a Kaszavubu-féle kormány megbízottja azonnal tiltakozását jelentette be az indiai javaslat ellen. ★ A péntek délutáni ülésen Pakisztán és Tunézia határozati javasaltot terjesztett elő az ENSZ kongói költségeinek kérdésében. Javasolták, hogy a közgyűlés szólítsa fel Belgiumot és a Biztonsági Tanács öt állandó tagját, vállalják magukra a költségek nagy részének fedezését. ★ A közgyűlés különleges politikai bizottsága, amely jelenleg a Palesztinái arab menekültek kérdésével foglalkozik, péntek délután ülést tartott. Felszólalt több arab ország, köztük az Egyesült Arab Köztársaság és Jordánia képviselője. A bizottság elé terjesztet határozati javaslatokról és módosításokról azonban csak a hétfői ülésen szavaznak majd. Zápor, *ivatar Várható időjárás vasárnap estig: felhőátvonulások, többhelyen záporeső, zivatar, mérsékelt, időnként megélénkülő szél. A nappali felmelegedés gyengébb lesz. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 19—24 fok között. Elkészült az első koreai gyártmányú háromezer tonnás teherhajó. A képen: a „Viszung” hajó. (MTI Külföldi Képszolgálat.) Nam érts el célját a legújabb amerikai iírkisérlet Az amerikai légügyi hivatal pénteken csaknem 100 kilós műszertartályt juttatott ballisztikus pályán 128 mérföld magasra, — a szerkezet azonban nem érte cl kitűzött célját. Az ellenőrző rendszer egyik elektronikus berendezése nem működött megfelelően. A berendezésnek az lett volna a feladata, hogy a műszertartályt négy különböző helyzetbe állftsa az űrben, ezt azonban nem sikerült megvalósítani. Véres tűzharc Párizsban - Plasztik-bambák Algírban Párizs, (MTI): Szombatra virradó éjszaka Párizsban több helyen alakult ki tűzharc és véres embervadászat: algériaiak kézigránátokkal, géppisztolyokkal felfegyverkezve összetűztek a párizsi rendőrség muzulmán segédszolgálatosaival. Egy algériai meghalt, egy rendőr megsebesült, felrobbant egy rendőri riadóauto három algériai rendőrkézre került. Algírban újabb plasztikbombák robbantak. Egyikük egy rendőr lakását döntötte romba, egy másik plasztikbomba egy muzulmán üzletét röpítette a levegőbe Plasztikbombás merényletről érkezett jelentés Constantine-ból is Száraz, szakszerű jogi vita az Eichmann-perben JERUZSÁLEM, (MTI): Pénteken befejeződött a perjogi vita az Eichmann-perben. Akik azt várták, hogy az első napok izgalmas eseményeket hoznak, csalódtak. Az első hét mérlege: a száraz, szakszerű jogi vita, amelyet csak a péntek délelőtti tárgyalás néhány izgalmas perce, Servatius néhány megdöbbentő kijelentése tett felszültté. Servatius idő nyerő taktikai sakkhúzásával a bíróságet egy hosszadalmas jogi vitába akarta sodorni, a per tényleges megkezdését elodázni. Ettől a taktikától különben a per elszürkülését és — a Men- deresz-per mintájára — a világszerte megnyilvánuló érdeklődés csökkenését is remélte. Aki figyelemmel hallgatta Servatius kedd délelőtti előterjesztését, majd Hausner főügyész közel tíz órás válaszát, a taktikánál többet is meglátott. Eichmann a per első perceiben elhangzott két igenje után csak, mint passzív szereplő hallgatta végig a vitát. Róla ugyanis közvetlenül nem esett szó különösebben: a bíróság elfogulatlansága és illetékessége volt a fő kérdés. E két és félnapos tárgyaláson a perjogi vita túlnőtt a bűnügyek keretein és politikai kérdéssé vált. Servatius fellépése, érvei, arra irányultak, hogy kivonják Eich- mannt az izraeli bíróság illetékessége alól és ügyét nyugatnémet vagy legalább nemzetközi bíróság elé utalja. Megdöbbentő volt, amikor Hausner főügyész megállapításával szállt vitába, amely szerint a népirtás és hasonló bűntettek elkövetői az emberiség ellenségei, és minden állam kötelessége lenne a jövőben ezeket ártalmatlanná tenni. Servatius ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy ez a megállapítás nem alkalmazható Eichmannra, mert a Hitler-rezsim után békés polgár lett és csupán az volt a szerencsétlensége, hogy elkötelezte magát egy embertelen kormányzatnak. Üjabb izgalom forrása volt a pénteki tárgyaláson Servatius burkolt fenyegetése, amelyben kijelentette. hogy Eichmann elfogása és Izraelbe szállítása miatt nem támadt ugyan konfliktus Izrael és Nyugat-Németország között, de az intervenció még megtörténhet a tárgyalás bármelyik stádiumában. Eichmann-nak a nyugatnémet államtól védettségre van joga és panasszal fordulhat a nyugat-német államhoz, amelyben beavatkozást kérhet, és ezt meg is fogja tenni. Servatius a nyugatnémet érdekek védelmében lépett fel, azokat képviseli és nyilvánvalóan meg akarja akadályozni, hogy az Eichmann-pcr során napvilágra jutó leleplezések kompromittálják a nyugatnémet politikai életben ma is nagy szerepet játszó nácikat. Érdekessége ennek a pernek, hogy a vádhatóság kettős nyomás alatt áll. Az egyik az a kapcsolat, amely az izraeli és a nyugatnémet kormány között fennáll. Ez Servatius malmára hajtja a vizet, mert egyetértenek abban, hogy semmi vagy legalábbis a lehető legkevesebb hangozzék el a nácizmusról, s a pert szűkítsék le kizárólag Eichmann személyére. A másik nyomás a közvélemény nyomása. A nagyszámú érdekelt ennek az ellenkezőjét várja: az igazság teljes kiderítését. A bíróság pénteken elnapolta a tárgyalást hétfőig, akkor várható döntés a perjogi vitában. Párizsban a politikai körökben az a vélemény alakult ki, hogy a hónap végén mégis létrejöhet az eviani konferencia. Tuniszból érkezett hírekre alapozzák ezt a jóslatot. A párizsi sajtó értesülései szerint az Algériai Köztársaság ideiglenes kormánya megvárja De Gauelle tábornok „országjárásának” végét és vasárnap Bordeaux-ban elmondandó — a hivatalos hírverés szerint „nagyfontosságú” — beszédét, hogy utána nyilvánosságra hozza álláspontját. A Párizs melletti Vitryben 150C főnyi tömeg vonult végig a város utcáin pénteken este és tüntetett az algériai béke, a tárgyalások gondolata mellett. Vasárnap öt megyeszékhelyen rendeznek nagygyűléseket. A népi akciók során a francia dolgozók egyben a plasztikbombás fasiszták felkutatását és megbüntetését is követelik. A baloldali közvéleményt nyugtalanítja, hogy az elmúlt napokban őrizetbe vett szélsőjobboldali személyek közül többet helyeznek szabadlábra, mint ahány ellen vádat emelnek. Pénteken például így alakult a mérleg: nyolcat bocsátottak szabadon és csak ötöt helyeztek vizsgálati fogságba. Utóbbiak között van Pierre Huet, egy kereskedelmi vállalat igazgatója, akinek a lakásán valóságos fegyverraktárt találtak. Jellemző módon Huet két politikai csoportnak volt a tagja: az egyik a „De Gauelle tábornok tevékenységét támogató szövetség”, a másik a „Francia-Algéria nemzeti frontja”. Míg a rendőrség kesztyűs kézzel bánik a fasisztákkal, Dijonban a hadbíróság két algériait halálra ítélt, az FLN tagjai voltak. Összehangolási kísérletek Az ember űrutazásának szenzációja hallatlan jelentőségénél fogva természetszerűen csökkentette az érdeklődést a politikai élet egyéb eseményei iránt. így valamivel kisebb figyelem szen- telődött az utóbbi napok washingtoni idegenforgalmának, mint az egyébként történt volna. Macmillan angol miniszterel- •• és Nem kétséges, hogy a nyugati szövetség legfőbb összetartó ereje a kommunistaellenesség: az a félelem, hogy a haladás és szociális igazság mind nagyobb területeket hódít meg a Földön s teszi lehetetlenné a gyarmatosítást és az imperialista kizsákmányolást. Ez az összetartó erő az#nban kevés ahhoz, hogy a tőkés országok közötti ellentétek nyomán ne támadjanak repedések, szakadékok a nyugati szövetségben. Nem kell különösen jó megfigyelőnek lenni ahhoz, hogy ne lehessen meglátni, hogyan igyekszik az Egyesült Államok kezebe kaparintani szövetségeseinek pozícióit az önállósuló és nemzeti állammá alakuló gyarmatokon. Egy példa a sok közül: Nem mélyítette az amerikai—francia kapcsolatokat az a körülmény, hogy az Egyesült Államok által iránök, majd Adenauer nyugatnémet kancellár néhány napig a Fehér Ház vendégei voltak, ami azt tükrözte, hogy a Kennedy kormányzat megkezdte aktívabb tevékenységét a szövetségesek közötti nézeteltérések elsimítására és» a nyugati politika szorosabb összehangolására. széthúzó erők nyitott laoszi Baun Oum-klikk első és nem túlságosan tapintatos lépései közé tartozott, hogy felszólította a franciákat laoszi támaszpontjuk felszámolására. Másik példa: a francia gyarmatosítók szennyes háborúja Algériában kompromittálja a volt gyarmati népek előtt, a franciákkal szövetséges Egyesült Államokat, akik elsősorban ezért igyekeznek nagyobb engedékenységre bírni De Gaullet az algériai kérdés megoldásában. Franciaország nagyhatalmi tö- i fekvései és európai vezető szere- ' pének biztosítása érdekében akadályozza riválisának, Angliának és az általa irányított szabadkereskedelmi övezetnek a közeledését az Európai Közös Piac elnevezésű gazdasági csoportosuláshoz, az úgynevezett hatokhoz. A gazdasági ellentétek ugyanakkor azonban nehezítik az Egyesült Államok által szükségesnek tartott politikai integrációt a nyugateurópai államok között. Ellentétek vannak a nyugati szövetségesek között az atomfegyverek birtokolásának, tárolásának és alkalmazásának kérdésében is. vonatkozik, amely természetesen igyekszik ezt a körülményt saját politikai céljai érdekében felhasználni és a gazdasági engedményekért különböző politika: feltételei teljesítését követeli. Lezajlóit és eljövendő találkozóit Amerikai elképzeléseit Korai volna még pontos elemzést adni az idén hivatalba lépett Kennedy kormányzat külpolitikájáról. Néhány fő törekvést azonban már eddig is megfigyelhettünk. Ügy látszik, hogy Kennedy nem adja fel az Egyesült Államok eddigi NATO-politikáját, sőt megszeretné erősíteni ezt a katonai szövetséget és ezen belül saját vezető szerepét A NATO megerősítésének alapfeltétele a szövetségesek közötti nézeteltérések csökkentése. Ennek érdekében folytat és folynak a továbbiakban is a magasszintű tárgyalások a nyugati vezetők között. Az amerikai gazdasági nehézségek arra indították a Kennedy kormányzatot, hogy szövetségeseitől nagyobb arányú részvételt követeljen a fegyverkezési költségek és a fejlődésben lévő országoknak szóló úgynevezett segítség terheiből. Ez különösen a Német Szövetségi Köztársaságra A Kennedy—Macmillan és a Kennedy—Adenauer összejövetelek közös jellemzője elsősorban az, hogy a megbeszélések során nyilvánvalóan felvetődtek a nézeteltérések és problémák, azonban konkrét megoldásukra vonatkozóan általában nem tudtak megegyezésre jutni. A Kennedy—Macmillan találkozóval kapcsolatban többek közt ezt írja a New York Times április 10-i számában: „Jólértesült amerikai források kijelentették, hogy a Fehér Házbeli megbeszélések amerikai és angol résztvevőit aggodalommal töltötte el az a lehetőség, hogy a nyugateurópai gazdasági szövetségek — a közös piac és az angol vezetés alatt álló szabadkereskedelmi társulás — esetleg politikai szakításokat hoznak létre. Ez viszont veszélyeztetné a NATO egész stukturáját és ezért a lehető legteljesebb mértékig meg kell akadályozni az ilyen fejlemények bekövetkezését. A továbbiakban így ír a lap: A jelek szerint megegyeztek abban, hogy kívánatos lenne a szövetségen belül az egységes nukleáris erő valamely fajtájának kiépítése, de jólértesült körök kijelentették, hogy a két fél nem jutott megegyezésre speciális intézkedésekben. Még élesebbek az ellentétek Kína ENSZ tagságának a problémáját illetően, ahol az angol álláspont egész határozattan elválik az amerikaitól. Az Adenauer—Kennedy találkozó azt tükrözi, hogy a németek gazdasági vonatkozásban tett nagyobb erőfeszítéseik ellenértékeként az Eisenhower féle német politika folytatását követelték az amerikaiaktól. A legnagyobb nehézs«é<ek a Franciaországgal való kapcsolatban jelentkeznek és ennek tudható be, hogy Kennedy eredeti és nyilvánosan is közölt tervétől eltérően május végén mégis meglátogatja De Gaullet Párizsban. Ma még korai volna a nyugati szövetségen belül mutatkozó résekből és repedésekből messzemenő következtetéseket levonni és ezeknek jelentőségét tiílho- csülni. Az idő azonban a szocialista tábornak dolgozik s nem vagyunk túlzottan merészek, amikor azt mondjuk, hogy a szocialista építés sikerei nyomán a nyugati világban mutatkozó ellentétek nem hogy nem fognak eltűnni, hanem mindinkább mélyülnek és sokasodnak. •» ml
