Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1961-04-14 / 86. szám
Különleges világnap RRGGEfc HÁROMNEGYED HÉT. Vagy tizenöt-húsz ember áH a Szabadság téri újságárusí- » pavilon előtt. — fin már reggel 8 órakor tadtam a dologról, a rádió bemondta. Látják itt is meglátszik a Szovjetunió békepolitikája. Amíg Izraelben a náci tömeggyilkos Eichmann felett bíráskodnak, a szovjetek meghódítják a vaágőrt az emberek számára. Az itt állók javarésze a városi tanács dolgozói voltak és várták a Népszabadság legfrissebb jelentéseit Gagarinról, s az űrhajó útjáról. Az ilyen szenzáció szinte elnyomja a szürke hétköznapi problémákat. Hét órakor, amikor Bocskai Béláné kinyitotta az újságos pavilont, rohamosan fogyott a Népszabadság, a Népszava, a Kelet- magyarország, vagyis az összes olyan lap, amely foglalkozott az űrhajóval. — Tessék nézni, még csak 11 óra van — mondta délelőtt, mikor felkerestük — és már csak két Népszabadságom van, viszont a többi napilapokból sincs sokkal több. Innen az újságosbódéból az ember sok érdekességet lát. Hogy az emberek mennyire érdeklődnek a technika új csodája iránt, — de miért én mondjam, nézzenek a lapokra, és a vásárlókra. A VENDÉGLÁTÓN*ARI Vállalat igazgatói szobájának kilincsét egymás kezére adják a vállalat dolgozói. A reggeli órákban tartott röpgyűlések nem elégítették ki a dolgozók érdeklődését és gondolni kell a vendégekre is, így Hornyák Gusz- távnéban — a Vendéglátóipari Vállalat pártvezetőségi tagjában felvetődött az' a gondolat, hogy az eszpresszók, cukrászdák, éttermek asztalaira friss napilapokat helyeznek el, így azok az emberek is elolvashatják, akik nem kaptak az újságárusnál. — Szerdán déhztáo a Tisza étteremben egy hangos szót nem lehetett hallani a rádión kívül, — mondta Nánási Lász- lóné az étterem vezetője. — A vendégek lepisszentették még a felszolgálót is, ha nem suttogott. Mindenki a rádió mellett akart lenni, csavargatták, próbálgatták, hogy hol lehet a legtisztábban fogni, s melyik adó ad legfrissebb jelentést Gagarin- réi. A VILLAMOSOK. UGYAN a menetrendszerinti időben indulnak, még ezen a különleges világnapon is, de Bállá Józsefnek a Beloiannisz téri állomás vezetőjének és Varga Sándor villamosvezetőnek még volt egy-két percük, hogy kicseréljék gondolataikat a rakétáról. — Képzeld, tegnap este a hat éves kislányom szinte szakelőadást kívánt tőlem hallani, hogy hogy lehet a Marsra utazni? Vajon honnan vette, hogy van Mars is? — mesélte Varga elvtárs. — Nálunk meg este egy kisebbfajta röpgyülést tartott Jutka az osztálytársainak, ßn is érdeklődve hallgattam, mivel már érettségi előtt áll, neki többet kell tudni az űrhajózásról mint az édesapjának, — mondta mosolyogva az állomásfőnök. — Tudod, milyen gondolatuk van ezeknek a bakfisoknak? Elhatározták, hogy csak űrhajóshoz mennek férjhez. SZERDÁN A MEGYEI tanács szervezésében társadalmi munkán vett részt Torhán Dani, az 53-as sz. Autóközlekedési Vállalat autó és motorszerelő ipari tanulója. Facsemetéket ültettek a Bujtoson, de másról sem folyt szó, mint a rakétáról. — Mi a véleményetek, mikor tudunk mi is felmenni oda a magasba? — kérdezte Balogh Jancsi. — Én például a Holdra szeretnék feljutni. — Indította meg a vitát Dani. — És mond, mit csinálnál te ott fenn? — vágott közbe a harmadik jövendőbeli űrutas, Kovács Pali. Qk hárman igen jó barátok. Tegnap, mikor Torhán Dániellel találkoztam a városi KISZ bizottságon, már egy szovjet űrhajós regényt tanulmányozott. Nem vitás, mielőtt az ember a Holdra szeretne feljutni meg kell ismerkedni a szállító rakétával is. A NÉPMŰVÉSZETI ÉS Háziipari Szövetkezet szövődéjé- ben a gépek zúgását túlharsogja a 27 női dolgozó vitában felerősödött hangzavara. Miről is beszélhetnének, hisz az itt dolgozók 95 százaléka lány, csakis Gagarinról. Üjság nélkül fúják születési évét, foglalkozását, sőt az egyik lány csendesen megjegyezte, milyen kár, hogy nős. Jenei Júlianna a „beszélő újság” az üzemegységben. A szenzáció délutánján az összes ezzel foglalkozó lapot szinte az utolsó betűig kiolvasta és csütörtökön reggel már úgy száIbrány és a világszenzáció Szerencsi András vb. elnökhelyettes telefonál .,, — Éppen a tanács- házén voltam, amikor a rádióbemondó bejelentette, hogy rendkívüli közleményt olvasnak fel. Jóformán végig sem tudtam hallgatni, né mentem az utcára, hogy elmondja« az embereknek, akik még nem tudják. A hír valósággal lázbahozta a falut. Ae emberek az utcán, az állomáskörnyékén és kint a határban csak arról beszéltek, hogy a Szovjetunió fellőtte földkörüli útjára emberrel a fedélzetén az űrhajót. Németh Miklós bácsi, az egyik idős tsz tag gyűlésre készült. Mikor meghallotta a szenzációt, felkiáltott örömében: — Ez a szocializmus győzelme! Ha két ember találkozik, azóta sincs más beszédtéma, mint az ember űrutazása. Tarr Mihály bácsi csodálatraméltó sikernek nevezte az április 12-i eseményt és mindjárt hozzáfűzte: „Na, vajon mit szól most ehhez Kennedy, meg Szabad Európa? Hogy értékelik a Szovjetunió telj esítményét? ’ ’ Ibrányban tegnap délelőtt a hetipiacon is ez a hír vitte a pálmát. Az emberek arról beszélnek, hogy ez már a harmadik űrhajó ebben az évben. pedig még csak áprilisban vagyunk. Mindenki tudta, várta, hogy beteljesül a szovjet tudósok ígérete és emberrel indítják el a rakétát. De, hogy ilyen gyorsan, arra senki sem számított. így van ez. A szocializmus gyorsabban termeli a világszenzációkat, mint ahogy a legmerészebbek is várják. molt be az űrhajó útjáról, mint ha nem Gagarin, hanem ő utazót volna. — En nem is akartam először hinni a rádiónak, — kezdte Zsíros Mária, a szoknyavarro részleg dolgozója. — Mikor reggel meghallottam a rádióban először azt hittem, hogy ébren alszom. Délben, mikor mesélték az egészet, csak ugratásnak véltem. Mikor a napilapokban elolvastam ezt az emberiség fejlődésében szinte sorsdöntő teljesítményt, akkor értettem meg csak tisztán és világosan, hogy milyen hatalmas és nagy horderejű a szovjet rakéta-technika. És az emberek beszélnek, beszélnek, mindenütt a rakéta és Gagarin van az első helyen. — Az én unokámból is űrhajóst nevelek — mondta szomszédasszonyának egy háziasz- szony a Dózsa György úton. — Hogy határozta el ilyen gyorsan magát, hisz a kissebbik fiát tavaly még repülni sem engedte — vágott vissza a másik. — Azért, mert az olyan nyá- pie. De az unokámból olyan bátor és erős embert nevelek, mint Gagarin. kovácsi ¥ \ * rfJjL-Lázcu nrujtjőh A vasul«« dolgozók üdvözletei Murczkó Károly elvtárs, a városi pártbizottság titkára tegnapelőtt jólsíkerült pártnapot tartott a vasutas kultúrotthonban. A pártnapon a dolgozók javasolták, hogy küldjenek táviratot a Szovjet Kommunista Pártnak és Kormánynak abból az alka- lomból, hogy az első embert eljuttatták a világűrbe és onnét sikeresen visszatért. „Őszinte szívből örülünk a szovjet tudomány világraszóló történelmi jelentő- ségű nagy sikerének és meg vagyunk győződve arról, hogy ez a siker a világ békeerőit tovább erősíti. Egyre közelebb van az a nap, hogy a háborút véglegesen kiküszöböljük az emberiség életéből. Külön gratulálunk Gagarin őrnagy elvtársnak, aki hőstettével példát mutatott az egész haladó ifjúságnak. Erőt, egészséget kívánunk neki és kedves családjának.” Az embert már a zűrben, izé, az űrben sem hagyják békén. Ür itt, űr ott, űr mindenütt, minden tele van az űrrel, meg Gagarinml. Már nekem is csupa űr a fejem ettől a sok rakétától, a súlytalanságtól, s én is nyakig vagyok a kozmoszban. amióta ez a dolog történt azzal az őrnaggyal. Mert nem is hittem volna, hogy Nyíregyházán egyszerre ennyi sok űr-szakember van. A dolog már a lépcsőház- ban kezdődött, amikor a Drevenyákéh szeplős csemetéje, a Bendeguz-úrfi ragadta meg a kabátomat: — Mit szól hozzá bácsi, a Vosztok pályasíkja és az egyenlítő síkjával bezárt hajlásszöge 65 fok volt és 4 perc... Hát még ezt , sem tudja? Hol él maga? Az űrben?... Valamit mormogtam arról, hogy valamikor a gyerekeket úr-írra tanították a rosszemlékű iskolában, most meg az űr-írt oktatják, de azért nem ártana több tisztelet az idősebbeknek. Ezt már Bendegúz űrfi nem hallotta. mert én akkor már a kövér Pacsurkáné karmai között vergődtem. — Disznóság, — mondta — hogy manapság egyes hentesek a pacallal is súlycsonkítást követnek el __Egyébként csodálom ezt a Gaga- rint, mert már öt kilométer magasságban is a felére csökken a légnyomás. ■ . Rémülten rohantam az utcára, ahol éppen a városgazdálkodás alkalmazottja tisztította az úttestet. Amikor meglátott, a seprűt a falnak támasztotta és így szóit: — Jó hogy jön, maga újságíró, maga biztosan tudja... Mondja csak, az őrnagy kompenzációs öltönyén a gumitömlők vége egy, vagy két oxigénpalackhoz kapcsolódott?. .. A villamoson a kalauz, miközben a jegyemet lyukasztotta, kiselőadást tartott a nyomáskülönbségnek a lég- zésre gyakorolt hatásairól, majd a tejboltban vettem részt egy rögtönzött tudományos ankéton a kozmikus sugárzás elleni védekezésről, Ezután már csak az hiányzott, hogy a borbélyom, miközben az arcomat szappanozta, az atomhajtású rakétagépekkel végzett kísérletekről tájékoztasson, majd kisvártatva áttért az űr-diétára. Mire a munkahelyemre értem, a fejem űrnyire dagadt és valami kozmikus sugárzást éreztem a halántékomban. — Elég volt, szót sem többet az űrről, aki még egy szót szól, azt ledöföm, kerékbetöröm, és az űrbe szórom! — határoztam el. Ha tudnák, milyen osztatlan sikert értem el az irodában, amikor az ámuló kollégáknak kijelentettem: — A Vosztok pályasíkja és az egyenlítő síkjával bezárt hajlásszöge 65 fok volt és 4 perc. De mit szóltok a kozmikus diétához? A hasüregben ugyanis egy nagyon érzékeny idegdúc van, mely a belek összehúzódása, illetve kitágulása esetén ájulást okozhat, éppen ezért az egyik alapvető tényező az űrpilóta helyes diétájának a kidolgozása... Még Hrajnyák, az a stréber is elismerően bólogatott, pedig tudom, hogy tegnap ő akart megfúrni a főnöknél. 9V■ i. gy. Üdvöslő táviratok Moszkvába A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Szabolcs-Szatmár Megyei Elnöksége és aktivál üdvözlő táviratot küldtek Ju- rij Alekszejevics Gagarin őrnagy elvtársnak Moszkvába, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság útján, „A szovjet nép és a szovjet tudomány ragyogó sikere, Gagarin elvtárs hőstette, első és halhatatlan űrrepülése alkalmából forró üdvözletét küldi, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Szabolcs—Szatmár Megyei Elnöksége és aktívái.« Amikor Nyíregyháza ideg központja nem bírja tovább — „Küldjenek a rendkívüli kiadásból44 — „Csak néztük a piros betűket44 Jön a karácsony, a szilveszter, a húsvét — és ez a csomagforgalomban érezteti hatását. Az Erzsébet, Ilona, a Sándor és a József névnapok sikerét a levélforgalom emberei mérik le pontosan. Az emberrel kilőtt szovjet űrállomás nagy szenzációját viszont valamennyi postás dolgozó látta. Egyrészt, hogy minüannyiukat bámulatba ejtette ez a csodálatos siker, másrészt, hogy... ... ha valaki esetleg meg nem tudta volna közülünk a hírt, szerda délelőtt 9 órától feltétlenül meg kellett ismernie. E pillanattól kezdve másfélszeresére emelkedett a szokásos helyi forgalom a telefonközpontban. És nem mondok nagyot, ha elárulom: központunk olykor már nem bírta a sok helyi hívást. Az emberek örömmel hívták barátaikat, ismerőseiket, családjukul hogy bejelentsék a nagy hírt. vagy megkérdezzék: hallotta'; már? Egy óra múlva már a távíratforgalom is jelentősen megnőtt. Sűrűn kopogtak a gépek Nyíregyháza és Budapest között. Sok távirat ment a fővárosba a szovjet nagykövetséghez, és sokszor kértünk külföldi címzettet is. Feleles- leges talán hangsúlyozni, hogy ezek *a táviratok a szovjet népnek és Gagarin őrnagynak gratuláltak. Nagy Domokos, a Nyíregyházi Postahivatal vezetője mondotta el a fentieket, s elárulta, hogy Kardos Lászlóné, a hírlaposztály vezetője is mondhat még néhány érdekességet. — Állandóan szólt a telefonunk. Már szerdán délben érdeklődtek vidékről, mikor kapunk rendkívüli kiadást. És jöttek a postások « hírlapárusok, hogy vigyenek lapokat, mert a közönség állandóan érdeklődik. Délután repülőgéppel érkezett meg az Esti Hírlap külön kiadása. Sajnos, mindössze 320 darab. Nem jutott több, mert Pesten háromszor annyi is elment volna. Mondanom sem kell, ezeket pillanatok alatt elkapkodták és hárman-négyen is olvasták. Csütörtökön valamennyi újságból felemelt példányszámban küldtünk. Tízezerrel többet, mint miskor. És ahogy néztük, délelőtt már nem volt Népszabadság, röviddel utána elfogyott á sokezer példánnyal megemelt Keletmagyarország. Azt hiszem, ennél jobban semmi sem mutatja az érdeklődést. Zomborszkí Mihály, a posta kézbesítője így vélekedik: — Nagyon nagy dolog, amit a szovjetek csináltak. A feleségem egész este a repülés körülményeiről kérdezett. Csütörtökön délelőtt még nem volt időm, hiszen sok újságot hordtam ki és e mellett pénzt, leveleket. De megígértem, hogy minden betűt elolvasok erről a történelmi hőstettről. Reggel, amikor megjelent a Nép- szabadság, társaimmal csak néztük: milyen nagy ünnep lehet, hogy piros betűs az újság? Aztán jöttünk rá, hogy ez valóban ünnep, méghozzá nem is akármilyen. Hát nem óriási, hogy az ember körülrepüli a Földet? Még arra is büszke vagyok, hogy az erről szóló első híradást én is vi- hetem az olvasóknak. Valóban nagy dolog. — K. S. —
