Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1961-04-02 / 78. szám

Maskina Mihaila szerzője az „Este Borzsova tőlött" című népdalnak, melyet a képén látható ..Borzsova” női négyes kar tagjai adnak elő. Már egy moszkvai előadáson is fellép­tek. A képen balról jobbra: Buckán Anna, Jakub Anna. Pirka Mária és Panjuskin Jolán. (.Foto: Roskó György.; Balogh Béla u Szovjetunió polgára fESTVERI EGYSÉGBEN Az utóbbi, évek folyamán igen jó baráti kapcsolatok alakultak ki a Magyar Népköztársaság és Kárpátukrajna között. A két or­szág között megalapozott árucse­re folyik. Kicseréljük tapasztala­tainkat a mezőgazdasági termelés, a technikai- tudományok, a kul­túra és egyéb tevékenységek te­rületén. A Szovjetunió és Ma­gyarország között soha nem lá­tott nagy, baráti segítségnyújtás fejlődött ki az elmúlt években. Havonként értékeljük a szov­jet—magyar, magyar—ukrán ba­rátságból született jó kapcsolatok eredményét. Kulturális vonalon delegációk váltják egymást a két terület között s e látogatások igen hasznosak. Kárpátukrajna Ma­gyarországgal, közvetlenül Sza- bolcs-Szatmár megyével határos, | éppen ezért megvannak a lehető- ! ségeink barátságunk elmélyíté- Isére. Az utóbbi években sportren­dezvények cseréjével, nagy ünne­pek alkalmából staféta találkozók­kal is mélyítjük a kapcsolatot, s nem ismeretlenek ■— különösen a íiatalság körében a levélváltások és könyveserék A kárpátukrajnai terület népe nagy érdeklődéssel figyeli Ma­gyarország : fejlődését. Területün­kön lehet kapni különféle magyar vább, és olyan fokon, amilyenre csak igazi, demokratikus orszá­gok képesek . Őrködve vigyázunk a szovjet— magyar barátságra, amely szilárd alapokon áll Kárpátalján. Terü­letünkön esti tanfolyamok van­nak a magyar—szovjet barátság keretein belül, iskolások, fiatalok leveleznek egymással. Kiállításo­kat rendeznek magyar írók mű­veiből. fényképekkel illusztrálják a Magyar Népköztársaság eddigi fejlődését: eredményeit. Többezer irodalmi és egyéb kiállítás van, amelyeken a felszabadult Ma­gyarország tizenhat éves eredmé­nyei tükröződnek. A szovjet emberek nagyon örül­nek a magyar "nép eredményei­nek. S a szovjet dolgozók testvéri üdvözletüket küldik a magyar népnek, további sikereket kíván­nak a szocializmus építéséhez, R. Giric, a Szovjet—Magyar' Baráti Társaság titkára. Békés célú atomenergia Ez éo elején Kiev béri üzembehelyezték az Ukrán Tudományos Akadémia Fizikai In­tézetének atomreak­torát. Ez egyike á Szovjetunió legjobb, korszerűsített, kísér­leti reaktorainak. Teljesítménye 10 000 kilowatt. Az intézet munkatársainak első feladata volt a bérén­dezés bonyolult autó- matikájának és me­chanizmusainak, az agregát műszaki jel- lemzőinek tanulmá­nyozása, különböző munkaadatok esetén. Ma már a berende­zés egész technoló­giai komplexumát tu­dományos-kutató munkák elvégzésére készítik elő. Az uk­rán szakemberek előtt új lehetőségek nyíltak radioaktív izotópok és magsu­gárzások alkalmazá­sára az ipar bárt, ‘ a mezőgazdaságban, a fizikában, a biológia- ban és a gyógyászat­ban. A realjtort egyetlen pultról ve­zérlik, mert teljesen automatizált. Bela Édesanyja nem tud­ta letenni kezéből a táviratot. Vjra és újra elolvasta a pár sza­vas szöveget: „A vizsgát siker­rel letettem. Felvételt nyertem az egyetemre. Béla". Az édesanya gondolataiban egyre a tíz évvel ezelőtti idők jártak, azok az idők, amelyet Jó­zsef Attila, a nagy proletárköltő így fejezett ki: „Sok űrünk nem volt rest, se kába, birtokát óvni ellenünk, s kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk". ILYEN NINCSTELEN föld- tnunkások ezrével voltak Uzsgo- rodon is, mint a Salamon és Balogh család. Ve hói van már az az idő? >. Mpst az ő utcájukban is ün­nep van. A régi nincstelenek gyermekei, mint Balogh Béla, Kovács Tibor, a Iwotcfi és uss- gorodi egyetemen tanulnak. A Salamon család emberi módon, kulturált körülmények között él. A kárpátukrán terület tizen­három járásában, mint például a beregszászi, uzsgorodi, nagyszől- lősi, munkácsi területeken, együtt élnek, dolgoznak ukránok és ma­gyarok, Nagydobronyba ti, Bereg­szászban, Kaszonyban magyar középiskolák működnek. Minden magyar-lakta faluban klub, könyvtár, sporttelepek vannak, magyar nyelvű filmeket vetíte­nek: Kaszonyban szanatórium működik, Dobroszeloban van a kolh,ozisták üdülője, Ivanovkában ugyancsak üdülő van. A NEMZETI SÉGI dolgozók vállvetve haladnak együtt a szo­cialista építésben. .4 beregszászi területen Csatári Károly. Bene- dek György és Balázs János sző- \ lőtermelök, Selyp). Ilona kukori­catermelő a szocialista munka I hősei. Több ezer dolgozónak van ki­tüntetése. Sok magyar dolgozik a kommunista brigádokban, akik sikeres újítók, llku Ferenc, Bihari Sándor, Szabó István a kukorica- termelés mesterei. S'toiik Károly a területi szovjet képviselője. A szovjet hat alom megtesz mindent, hogy a magyar dolgo­zók kulturális igényeit is kielé- j gítsc. A kárpátukrajnai területen I tizenhárom középiskolában és öt- ! venlcilenc alapfokú iskolában ta­nulnak a magyarok anyanyelvű- kőit. Ez sokfkai több, mint ameny- nyi a burzsoá világban volt. Az uzsgorodi államtudományi egye­temről már három évfolyamon végeztek magyar hallgatók. ÚJSÁGOKAT, folyóiratokat és igen nagy mennyiségű könyvet bocsátanak ki magyar nyelven. Az irodalom terén több, mint harminc magyar irodalmár mű­ködik. Kiadtuk Bállá László ver­seit, Kovács Vilmos munkássá­gát. Sok magyar működik a mű­vészetek terén, mint például Márton István. Beregszászban magyar színház létesült, amelyet nagy szeretettel fogadták a kör­nyékbeliek is. A magyar filhar­mónia különböző helyeken lép fel. Most az Uraiban vendégsze­repelnek. A mi szocialista leöztársasá- gzinkban minden nemzetiség meg­találja helyét és együttműködik a ■ nagy, testvéri Szovjet-ország­gal. A KARPATUKRAJNAI ma­gyarok áldozatkészséggel vesznek részt a kommunizmus építésében, és büszkén vallják együtt Maja­kovszkijjal á nagy orosz költő­vel: i,Olvassátok és terjesszétek, én a Szovjetunió polgára vagyok,}. M. Vlagyimir, Uzsgorod. i\eni telt el hosszú idő azóta, hogy a partizánok letet­ték a fegyvert és megkezdték a népgazdaság békés építését. — Mintha mi sem történt volna, az élét úgy megy tovább. De az emberiség agyából nem lehet kitörölni a rettenetes eseménye­ket, a háború emlékét. Visszaemlékszem arra az idő­re, amikor a magyar partizá­nokkal együtt dolgoztunk. Pa­rancsnokuk Úszta Gyula volt, akit mi szeretetből hívtunk Gyula Ivanovicsnak. Nagyon összemelegedtünk. Egy volt a sorsunk, hiszen a fasiszta bitan­gok ott ütöttek rajtunk, és a magyarokon, ahol tudtak. Ezek­ben a harcokban magyar bará­taink bebizonyították a barátsá­gukat, s ugyancsak helytálltak a partizán-akciókban. Hadd em­lítsek meg egy ilyen esetet: \mikor a harr« folytak Bátyú., és Somkaszino térségé­ben,. hatalmas partizán-műtétet hajtottunk végre. Ennél az lisz- szecsapásnál jelen volt Pe- cserszxíj kapitány Belorussziá­ból és Siller elvtárs Magyaror­szágról. Annyit mondhatok, hogy a partizánok sok borsot törtek a fasisztát: orra alá! A front alatt elhúzódtunk, és hagy­tuk, hogy a fasiszták összegyűl­jenek, s ilyenkor éjjel, minden oldalról megtámadtuk őket. Naponként jelentek meg ná­lunk egyszerű dolgozók, fegyve­újságokat, folyóiratokat, a köny­vesboltokban nagy mennyiségben találhatók meg a magyar szerzők könyvei. Filmeket cserélünk. — ] Nemrégiben a drámai színház ■ műsorra tűzte Kállai István Kö­téltánc című darabját. A két nép közös történeti emlé­keinek a feltárásában is jó az együttműködés. Feldolgoztuk a Habsburg-monarchia és a Horthy- íasizmus korát, népeink függet­lenségi törekvéseit. A magyar- szovjet barátság a szocialista in- ternacionálé alapján fejlődik to­Rranykoszorús jelvény — élenjáró MSZBT aktiválnak Hazánk felszabadulásának 16. évfordulója alkalmából, Sza- bölcs megyében a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság négy élenjáró aktivistát — Kiss Gyulát, Mozga Jánost, Oláh Gusztávot, Noszály Lászlót — • aranykoszorús jelvénnyel tüntetett ki. Babjak Otclia (a képen jobbra) jól dolgozott a beregi járás Csapájev kolhoz farmján. Már nyugdíjas. A farmon dolgozik Magda nevű kislánya, aki már nem kézzel fej, hanem vil- lany-fejőgéppcl. Anyjának magyarázza hogyan kell fejni, (Foto: Roskó György.) B BflRQTSOG HARCBAN SZÜLETETT résén, akik jelentkeztek, hogy a fasiszták elleni harcban részt akarnak venni. A lakosság nagy támogatást nyújtót nekünk mind élelemben, mind hírszerzésben. Eszembe jut egv ilyen eset, amely 1944 októberében történt. A parancsnokságunkhoz érkeztek Vaszilij Zsldov, Adal­bert Golovács és mások, akik elmondották, hogy Voloszk falu ifjúságát a német koncentrációs táborokba akarják elhurcolni, s kértek arra, hogy vegyük fel velük a kapcsolatot, szabadítsuk ki őket. A falu határában találkoz­tunk, amikor már a németek kétszáz fiatar fiút és leányt haj­tottak, maguk előtt. Közülünk Bat'bula Mihály és Sejde Lóránt — német tiszti egyenruhában, — elébük mentek, és a kísérő né­metektől kérték az igazolványo­kat, Ugyanakkor a partizánok kirohantak a bokrok közül és „Hurrá!” kiáltással megtámad­ták a fasisztákat Ez a harc is győzelemmel végződött. Ezt a boldog esetet soha nem felejtem el. Szinte most is érzem arco­mon azokat a forró csókokat, amiket kaptam a felszabadított fiataloktól, ... Ilyen harcokból sok volt 1944-ben. A fasiszták űzték, zavarták a békés lakosságot. Szembe szálltunk velük, hogy az ártatlan embereket meg­menthessük. Egy véres összeütközés volt 1944. október 22-én Cserni község körül. Ott táboroztak a fasiszták, akik listát készítettek a parasztságról. Nyilvánvaló, ez a lista nem jó szándékú volt. Megtámadtuk a fasiszták közr pontját. Elkoboztunk tőlük öt aknavetőt, hatvannégy fegy­vert, 28 automata-fegyvert, több ezer gránátot és több, mint tízezer puskalövedéket. Emellett sok foglyot ejtettünk. A mi csoportunkban külön­böző nemzetiségűek — oroszok, ukránok, magyarok, csehek stb. — voltak. A nehéz időkben, a harcokban erősödött meg barát­ságunk. Úszta Gyula nem egy­szer álmodozott arról, ha egy­szer befejeződik ez a szörnyű há­ború, mi ismét, békés körülmé­nyek között találkozunk. S el­beszélgetünk majd ezekről az ülőkről. Szavai valóra váltak. Az elmúl! évben egy szovjet: turista csoporttal láto­gattam él Magyarországra, az április 4-i felszabadulási ün­nepségekre. Hosszú idő után is­mét találkoztam Gyula Iváno- viccsal. Ö semmit sem változott, továbbra is ifjú, mozgékony, szemei élénkek. Ezek a szemek mindég meleget, szeretetet nyúj­tottak a partizánoknak. Csak az ősz fejé emlékeztet arra, hogy mit élt át... 1960 április 4-én a felszaba­dulási ünnepség alkalmából az öreg veteránok és partizánok összegyűltek a Margit-szigeten. Mindenki csöndben ülve hall­gatta Domonkos Gyula bácsit, Barbula Mihályt, Sejde Lórán­tot, akik Viktor Gyorgyijenko- val, Szemenov Karlovval, Pe- cserszklj kapitánnyal, Vaszilij Zsidovv.al együtt vettek részt annak idején az ellenség elleni harcban. Én szintén elmondtam bará­taimnak, mint öreg partizán, az életemet, örömmel hallották a mi kplhozistáink boldog életét, beszámoltam Vaszilij Zsidovról, Nyikoláj. Penzenyikról, Vaszilij Sipovics erdészről, Jurij Gljev tanítóról, és azokról, akik most is a nagy szovjet hadsereg tag­jai. A tűi barátságunk vérre! van megpecsételve és ez a barátság örökké tart! G. Kaznacsejev, a volt uzsgorodi partiz»« parancsnokság vezetője. «»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents