Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1961-04-02 / 78. szám

A képen látható Perekotij Ludmilla és Kravcsenkó Vera az ungvári főiskola kémiái laboratóriumában vannak. Diákok. Naponta gyakorlati foglalkozáson vesznek részt az ungvári bútorgyárban. Néhány év múlva sokoldalú mérnöki képzett­séget szereznek. (Foto: Roskó György.) BÁLLÁ LÁSZLÓ: Akácfasor, akácfasor... Akácfasor, akácfasor, két határon vonulsz végig, kemény léptű, délceg törzsek két legelő hosszát mérik, nyáridőben virágod is kétfelé néz mosolyogva: — olyan vagy te, mintha veled két kis falu kezet fogna. Két kis falu kezet fogna, s jókedvűen felnevetne, mikor vidám nyári zápor csap tetőkre, levelekre... Kézen fogva, cimborákként járnak hosszú évek óta, csak éppen hogy itt is, ott is más-más nyelven szól a nóta. Akácfám?, akáefasor, hát az vajon igaz talán, hogy a lomb is másként susog a határkő két oldalán? Pacsirta is más nyelven szól a két fal« földje fölött? A Tisza is más nyelven zúg, ha mos magyar s ukrán rögöt? Dehogy igaz, dehogy igau, madárnak csak egy a nyelve. lombsnsogás, folyózugas, az se oszlik nemzetekre, ez a föld is egyként eltart minden népet, nemzetséget, csak az ember szól itt másk de érezni — egyet érez. Egyet érez, egyel akar, ezt a tájat széppé tenni, minden embert boldogítni, minden embert felemelni... Akácfasor, nőjj szaporán, lombosodj, hogy bárki láss." de erős lett a két falu akácsoros kézfogása. J) zekben az örömteli áprilisi ^ napokban a kárpátontúli terület dolgozói ugyanúgy, mint az egész Szovjetunió dolgozói nagy lelkesedéssel dolgoznak azon, hogy a Szovjetunió Kommunista Párt­jának januári határozatát, amely a mezőgazdasági termelés további fellendítéséről szól, az életben a gyakorlatban megvalósítsák. A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak soronkövetkező XXII. kong- gresszusa, a Szovjetunió dolgozói között új politikai és gazdasági lendületet vitt a hétéves terv grandiózus feladatainak megvaló­sításáért folytatott harcba. Ez természetes, érthető. Hisz a XXII. kongresszuson fogadják el a Szov­jetunió Kommunista Pártjának új programját, amely megvilá­gítja a Szovjetunió népei előtt a kommunizmus teljes győzelmé­hez vezető utat. A Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjet ‘ kormánynak állandó gondoskodása, valamint a szovjet köztársaság összes dolgo­zóinak segítségével a kárpáton­túli terület dolgozói tizenöt ev alatt a kárpátontúli területen szo­cialista ipart, kollektív mezőgaz­daságot és szovjet kultúrát hoztak létre. ij szovjet hatalom ideje alatt CSl Kárpát-Ukrajnában felépí­tettünk és rekonstruáltunk 300 ipari üzemet és a legmodernebb technikával szereltük fel. Az iparnak új ágait hoztuk létre, mint például: . faipar, cipőipar, papíripar, bányászat, textilipar, élelmiszeripar stb. Az ipari ter­melés színvonala az elmúlt ti­zenöt év alatt 1946-hoz viszonyít­va több mint_ kilencszeresére emelkedett. Elmondhatjuk, hogy az ipar fejlődése eredményekép­pen a mezőgazdaságban is nagy változások jöttek létre. A kolhozok és szovhozok évról- évre emelik és szélesítik a mező­gazdasági termelés kultúráját, állandóan növelik a munka terme­lékenységét úgy a növényterme­lésben, mint az állattenyésztés­ben. A mezőgazdasági termelési területén (a növénytermelés, tej­termelés, hústermelés, gyümölcs- termelés, szőlőtermelés) és más mezőgazdasági termékek terüle­tén elért sikerekért 1958-ban a kárpátotúli terület dolgozói közül a legmagasabb kitüntetessél, Lenin-renddel, tizenöt élenjáró dolgozót tüntettek 'ki. A szovjet­hatalom elérhetővé* tette a kár- pátontúli terület minden dolgo­zója számára a tudományok, a kultúra és a művészet elsajátí­tását. Teljesen felszámoltuk az írástudatlanságot. Az ukránok, a magyarok, az oroszok, a romá­nok gyerekei az iskolákban saját nyelvükön tanulnak. Az iskolá­kon kívül minden- jelentősebb he­lyen kórházakat hoztunk létre. A kárpátontúli területen minden falu saját kultúrházzal, klubbal és könyvtárral rendelkezik. A faluk nagy többsége villamosítva van. A kárpátontúli terület dol­gozóinak gyermekei Ungváron és az ország más egyetemein és fő­iskoláin szerezhetnek egyetemi és főiskolai képesítést. /t nép életszínvonala emelke- ^ désének egyik legjobb szem­léltető mutatója a lakásépítkezés. Csupán a kolhoztagok és a me­zőgazdasági értelmiségiek állami hozzájárulással több mint 57 ezer házat építettek. F,z azt jelenti, hogy a falvakban minden máso­dik házat a szovjethatalom alatt építettek. A szovjethatalom egyik legnagyobb eredménye az, hogy új típusú embert — szovjet em­bereket -1- nevelt ki, akik a kom­munista társadalom építői. A te­rületen felnőtt a népgazdaság kü­lönböző specialistáinak csipaía, pártvezetők, tanácsi vezetők, gaz­dasági szakemberek, hatalmas hadserege az újítóknak és a ter­melés ésszerúsitőinek. Területün­kön, de az egész Szovjetunióban az egész nép tiszteletét vívta ki a kukoricatermesztés mestere a Szo­cialista Munka Hőse kitüntetéssel kétszeresen kitüntetett Ladányi, a Szocialista Munka Hőse címmel kitüntetett Titra, kolhozmúvezető Nagy, Kaiics, a Szocialista Munka Hőse címmel kitüntetett' kiváló szőlészeti szakemberek, mint Ru- szinkó, Rakoncza, Borat, Bene­dek elvtársak, az állattenyésztés területén a Szocialista Munka Hőse címmel kitüntetett kiváló szakember Alecskó elvtárs, Szin- kámics fejönő elvtársnő és még sokan mások. Területünkön mind­inkább szélesedik a kommuniz­mus felépítéséért folytatott mun­kaverseny. d. fejlődés még hatalmasabb * távlatait nyitotta meg a kárpátontúli terület gazdasági és kulturális életében a hétéves terv. Területünk dolgozói boldo­gok, hogy a nagy Szovjetunió tel­jesjogú állampolgárai, a kommu­nista társadalom aktív építői. A hétéves terv harmadik évében te­rületünk dolgozói, párt, szakszer­vezeti és komszomol szervezetei az ipari vállalatok. kolhozok, szovhozok dolgozói harcolnak, hogy határidő előtt hajtsák végre az üzemekben és a földeken az állami terveket. A mezőgazdaság­ban hektáronként elérjék az 55 mázsás kukorica szemestermést és az 500 mázsás silókukoricáter- mést. Száz hektáronként pedig a kolhozokban és szovhozokban az 55 mázsás hústermést, tejterme­lésben pedig a 280 mázsát. A munkások, kolhozisták, a szovhozok dolgozói, területünk összes dolgozói minden erejükkel arra törekszenek, hogy a Szov­jetunió XXII. pártkongresszusára tett felajánlásaikat túlteljesítsék és új munkasikerekkel köszönt­sék a hétéves terv végrehajtat. A kárpátontúli terület dolgozói ugyanúgy, mint az összes szovjet emberek, mélyen átérzik azt a nagy feladatot, amelyek a kom­munizmus építésének tervében, a béke megőrzésében, a népek kö­zött barátság elmélyítésében, a szocialista országok között és az egész világon rájuk hárul H/ast már tradícióvá vált » 'S't baráti kapcsolat a kárpá­iömúii terület és Szaboics-Szat- mar megye dolgozói között. Er­l'ol-évre szélesedik területünk és Szabolcs-Szatmár megye közötti delegációk cseréje, úgy partvona­lon, mint állami (tanácsi), szak- szervezeti, ipari és mezőgazda­sági vonalon egyaránt. Minden egyes ilyen találkozás során a kicserélt kölcsönös tapasztalatok még szorosabbra fűzik a barát­ságot a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság között. A szoros barátság egyik kifejezője közöt­tünk az, hogy területünk és Sza- bolos-Szatmár megye, illetve Ma­gyarország és a Szovjetunió ha­tárán Luzsánka mellett létesített kertet közösen a béke és a ba­rátság kertjének neveztük el. A kárpátontúli terület dolgo­zóinak emlékezetében örökké megmarad es él, hogy területün­kön 1959 decemberében a Szov­jetunió Kommunista Pártjánál» első titkára, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke, Nyitót» Szergejevics Hruscsov és a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt KB első titkára, Kádár János elvtárs megjelent, mint a legdrágább es a legkedvesebb vendégek talál­koztak a kárpátontúli terület dolgozóival. Ez a felejthetetlen találkozás a kárpátontúli terü­let dolgozói között a magyar es szovjet barátság forró demonst­rációja mellett ment végbe. 0j, és örök emlék lesz a magyar és a szovjet barátságban az a gigantikus építkezés, mely szerint a Szovjetunió és Magyarország között olajvezetéket építünk. Az olajvezeték építését, népeink * béke és barátság olaj vezetéké­nek nevezték el. , A kárpátontúli v terület dolgp- i zói ugyanúgy, mint az egéea szovjet nép, örökké erősíteni fog­ják a barátságot, az együttmű­ködést a magyar néppel, meek ahogy a kommunista és mun­káspártok moszkvai tanácskozá­sáról kiadott felhívás mondja: „A kommunista és munkáspár­tok egysége, a szocialista orszá­gok egysége, a marxizmus—lem- nizmus tanításához való hűség —» fő forrása minden szocialista or­szág a szocialista tábor legyór- ) hetetlenségének". j jl magyar dolgozok nag$ nemzeti ünnepe alkalmából a kárpátontúli terület dolgozói forrón kívánják Szaboics-Szat- már megye dolgozóinak és sze­mélyükben az egész magyar nép­nek, hogy a VII. pértkongresz- szus határozatainak megvalósifcá- jsáért folytatott harcukban nagy 'sikereket érjenek el,hogy a Ma­gyar Népköztársaságban nansft j előbb lerakják a iimiiafcMnmM I a lapjait. % A huszti járási könyvesboltban mindennap sokan vásárolnak. Azok Is, akik a képen láthatók, — mint mindannyian a Verhovinán, a könyvek nagy barátai. (Foto: Roskó György.) cÁ lelübáqzás álfán A „Keletmagyarország’* részére írta: F. SCSERBAK, az SZKP kárpátontúli terület pártbizott­ságának első titkára.

Next

/
Thumbnails
Contents