Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1961-04-02 / 78. szám

Éljen április 4. hazánk felszabadulásának 16. évfordulója Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak XVIII. ÉVFOLYAM, 78. SZÁM Ára 1 Forint 1961. ÁPRILIS 2. VASÁRNAP ^ ég csak néhány Tnfe napja, hogy a di- vfirf csőséges magyar WW K0 Tanácsköztársa- " ság 42. évfordu­lóján a népünk szabadságáért, hazánk füg­getlenségéért küzdő hősükre emlékeztünk. Még fülünkben csengenek a szavak, amelyek arról beszélnek, hogy a ma­gyar és a szovjet nép közös, történelmi harcában 1919 ta­vaszán döntő fordulat követ­kezett be. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom pél­dáján fellelkesülve Magyar- ország Tanácsköztársaság lett és ezzel a téfinyel népeink útja, sorsa összefonódott, el­indultak a szocializmusért, kommunizmusért vívott harc­ban a kizsákmányolás min­dennemű megnyilvánulása el- len, a kapitalizmus teljes fel­számolásáért, megdöntéséért. Csodálatos tavasz volt az 1919-es magyar tavasz. Lenin elvtárs küldte üdvözletét és tanácsait a forradalom erősí­tése, megvédése érdekében a magyar munkásosztályhoz, né­pünk leghaladóbb erőihez. Magyarok, oroszok, csehek és szlovákok foglak fegyvert, hogy megvédjék az antant im­perialista hatalmai ellen a világ második, legfiatalabb proletár hatalmát, hogy a nagy szovjet néppel együtt egy célért meneteljünk to­vább Marx, Engels, Lenin zászlaja alatt. Száz harm incite rom napig küzdöttek hősiesen a kom­munisták vezetésével a hala­dó, népünk boldogságáért küzdő erők, mígnem győzött a túlerő. A Szovjetunióra tá­madt intervenciós inartalócok és a fehérgárdista ellenforra­dalmi erőkikel csatázó Vörös Hadsereg akkor nem tudott segítségünkre sietni. De a magyar nép soha nem felej­tette azt a százharminchárom napot, mint ahogy legjobbjai egy pillanatig sem mondtak le a proletár-forradalom vég­leges győzelméről. Levéltári kutatásaink, az 1919-es dokumentumok gyűj­tése, úttörőink hyomolvasó mozgalmának ismeretei után láttuk, hogy a magyar és szovjet nép közös harcának hagyományai, emlékei ma is élnek az emberek között. A Horthy-fásizmus féktelen ter­rorja, a kommunistákkal, ha­ladó emberekkel megtelt börtönök, a szabadságért éle­tüket áldozó mártírok hálála •em tudta megtörni az ellen­állást, a reményt és a szi­lárd hitét, hogy minden erő­szak ellenére újra egy útón jár majd a két nép. Most, amikor legnagyobb nemzeti ünnepünket üljük, s tizenhatodszor ünnepeljük a népünk számára olyan drá­ga piros betűs napot, ápri­lis 4-ét. látjuk, hogy a harc- nem volt hiábavaló. 1945 áp­rilis 4-én kitakarodtak ha­zánkból a fasiszta német csa­patok, a szovjet hadsereg megtisztította Magyarországot az országárulók minden faj­tájától és ezzel olyan kor­szak nyílt meg előttünk, ame­lyet nem ismert ezelőtt a történelem. A szovjet kato­nák felszabadító harca során Szabad* ágnak j zílLetés ti a p jáu Irta: Benkei András, az MSZMP Központi Bizottságának tagia a Szabolcs-Szatmár megyei pártbizottság első lilkaia sokan vesztették életüket ezért az ügyért, amely a legszentebb, legdrágább szá­munkra: népünk szabadsá­gáért, boldogságáért, a szo­cialista társadalomért. 1945 csodálatos tavaszán szilárd elhatározással indul­tunk el, hogy elsöpörjük a reakciót, megsemmisítsünk minden akadályt, amely út­jában állt a forradalmi elha­tározásnak, a szocializmus építésének. Es e pillanattól kezdve ál­landóan éreztük a Szovjet­unió nagy szomszédunk, fel­szabadítótik és barátunk se­gítségét. Kenyeret kapott az éhező Budapest, vasat, építőanyagot az újjáépülő ország, vetőma­got a földhözjuttatott sze­gényparaszt. A fasiszták által romba - döntött, kifosztott ország élni kezdett a szabadsággal. A föld, a gyár, a bank és a kereskedelem a nép kezébe mentek, s ezzel elindultunk a nagy átalakulás felé. A Szovjetunió áldozatos tá­mogatásának köszönhetjük, hogy erősen elmaradott ag­rárországból történelmileg rö­vid idő alatt fejlett mezőgaz­dasággal rendelkező Ipari or­szágot építettünk. Valamikor, a Horthy-rendszer idején a Hortobágy pusztaságának dé­libábjával, a csodálatos nap­lementével. a bugaci homok- sivatag szépségével csalogat­ták hazánkban a külföldi tu­ristákat. Szabolcs-Szatmár megyében azonban még így sem hoztak idegent, mert a nép súlyos nyomorán kívül nem volt mivel dicsekedniük. Grófi és bárói nagybirtokok terpeszkedtek ezen az ország­részen és az árnyékukban meghúzódó cselédviskók la­kóihál nem Volt feltűnő a tüdőbaj, áz országos átlagon jóval felüli gyermekhalandó­ság. Filléres napszám járt a kora hajnaltól késő estig tar­tó robotért. S még szerencse, ha ilyen is jutott. Aki egy szót is mert szólni a mini­mális bérek, a nyomor miatt, az nem kapott többé munkát a földbirtokokon. Ipar pedig ebben a megyében nem volt. A felszabadulás ezért szá­munkra nemesük a szabad­ságot. hartem az Iparilag fej­letlen, szinte teljesen mező­gazdasági megye lakóinak munkaalkalmat, megfelelő életkörüLményeket is jelen­tett. Egymásután létesültek új üzemek, bővítettük és korszerűsítettük az azelőtt már meglévő néhány üze­münket is. A szovjet nép ne­mes segilőkészségéről beszél­nek azok a tények, amelyek­nek mindannyiun naponta va­gyunk tanúi. A felszabadulás eredménye, hogy Záhonyon keresztül ezer és ezer vagon hozza naponta a szovjet vas­ércet, kokszot, fát, olajat, me­zőgazdasági és ipari gépeket, Megyénk eg)’ másik községé­ben, ahol ezelőtt sík terület volt, ma hátalmas olajátfejtő dolgozik és épül a faátrakó telep, amely a Szovjetunió­ból érkezz) faanyagot továb­bítja az ország minden ré­mébe, Egy éve dolgozik a mátészalkai fűrészüzem és naponta sok vagon Szovjet­unióból érkező fát dolgoz itt fel, hogy ellássa fával a bá­nyákat és az építkezéseket. A baráti segítség szinte minden üzemben eredménye­ket hoz. A Nyírbogdányi Kő­olajipari Vállalat szovjet ola­jat dolgoz fel, sótalanííó üze- mének építésénél szovjet műszaki tapasztala lókat al­kalmazott, Most pedig a Kis- várdaí Fémsfcerelvényárugyár- nak nyújtottak műszaki se­gítséget a radiátor és a ka­zán gyártás fejlesztéséhez a .szovjet szakemberek. Soha nem felejtjük el, hogy az el­(Soltész Albert rajza) ieníoi'rádaiom Idején a szöv­et elvtársak Ipari szenet küldtek külön a TlszaVasvá- ri Alkaloida Vegyészeti Gyár­nak, hogy a munka egy pil­lanatra sem szüneteljen. Ugyanez a gyár több éven keresztül szovjet nyersanyag­gal dolgozott, hogy gyógy­szert adhasson az országnak és teljesíthesse e x port köte­lezet U, egeit. Az ellenforradalom idején is féltő gonddal óvták, se­gítették a magyar munkás­osztálynak u hatalom meg­védéséért folytatott harcát. Űjra segítségünkre siettek a szovjet katonák, hogy fegy­verrel a kézben védjék meg szocialista vívmányainkat. De ezek az elvtársak ugyanak­kor ezer és ezer alkalommal tanú jelét adták annak is: a fegyveres segítségen túl se­gítenek az ellenforradalmi ká­rok helyreállításéban. Szovjet katonák keresték fel üzemein­ket, termelőszövetkezeteinket és állami gazdaságainkat. A baráti találkozók légkörét ar­ra is felhasználták, hogy át­adják tapasztalataikat, jó ta­nácsokkal segítsenek a prob­lémák megoldásában. Azt is láttuk, hogy ezek a szovjet katonák még aratásban is se­gítették a munkával elmaradt termelőszövetkezeteket, szá­mos alkalommal járták köz­ségeinket, ahol kultúrműso­raikon keresztül Ismertették meg népük művészeiét, tán­cait, dalait, erősítették a szovjet és a magyar dolgozok jó barátságát. Nem mindennapi az a kap­csolat, amely országaink, ezen belül szomszéd közigaz­gatási területeink között is kialakult. Elsősorban kell említeni itt a két megye ha­tárán fekvő Barátság Kert­jét. amelyet az elmúlt évben létesítettek azzal a céllal, hogy közösen gondozzák a szovjet és magyar szakembe­rek a növekvő gyümölcsöst, amely területeink lakóinak egyre virágzóbb barátságát is szimbolizálja. Már eddig is jelentős sikereket hozott me­gyénk és a kárpótontúli te­rület közös növényvédelmi munkája, a burgonyabogéi és u szövőlepke elleni védekezés. Hasonlóan gyümölcsözőek a Szabolcs-Szatmár megye és az uzsgorodi terület közötti vízügyi kapcsolatok, amely­nek nyomán sikerült megfé­kezni a Tiszát, és ön tözhélő­vé tehetünk nagy területeket. A magyar népnek a szo­cializmusért folytatott erőfe­szítéseire szabadságunk ti­zenhat éve után a magyar mezőgazdaság szocialista át­alakulása tette fel a koronát. Büszkén jelenthetjük: hazánk felszabadulásának tizenhato­dik évfordulóján megyénk a szocialista ipar és kereskede­lem mellett már nagvüzemi mezőgazdasággal rendelkezik. Iparunk dolgozói nem kis erő­feszítést tettek ezért. Megsok­szorozzák a mezőgazdasági gépgyártást, több szenet, va­sat, gépet adtak a mezőgaz­daság részére. A Szovjetunió ezen a területen 6em hagyott bennünket magunkra. l9áö- bon még csodájára jártak a Szovjetunióból a Csahold Gépállomásra érkezett első arató-cséplő gépnek. Ma már majdnem minden termelő­szövetkezetünk Belorusz és Vlagyimirét' univerzális trak­torokkal dolgozik. Sokezer holdon vetettek az ősszel ,.S7-koroszpelka'’ szovjet * bő­termő búzát megyénk termelőszövetkezeteiben — egyelőre a mándoki Üj Élet Termelőszövetkezet 110 hold­ra elegendő szovjet vetőma­got kapott. Nem sikerült ez évben minőségi rizsvetómagot biztosítani — szovjet bará­taink ezzel is segítségünkre siettek. Kapcsolataink immár ha­gyományosaik. Megállapodá­saink értelmében évenként többször jártak 06 járnak de­legációink egymás országá­ban, megyéjében. A mezőgaz­daság. az ipar, a kultúra szin­te minden területéről juttat­juk el egymáshoz eredmé öveinket és keressük az utat. amelyen haladva megjavíthat­juk munkánkat. Gyümölcsözi ez a barátság és saéfctéphetei len. Mert a gyökere szívünikbe* él, s a fáját naponta féltőn 2ondozz.uk, óvjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents