Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1961-04-09 / 82. szám
HARASZTHY JÖZSEF: Mérlegen a TIT -f- j hároméves munkája Á z április 16-i vezetőség és küldöttválasztó közgyűlés " előkészítéseként pénteken ülést tartott a TIT Szaüolcs- Szatmár megyei szervezetének elnöksége. A beszámolót Lá- bass Menyhért, a megyei szervezet titkára tartotta. 1958. évi, legutóbbi közgyűlés óta eltelt időben a végzett munka fejlődése folyamatos volt. Elég csak egy adatot összehasonlítani ennek bizonyítására: 1958-ban 650, 1960-ban pedig 2026 előadást tartottak. Az ismeretterjesztést az MSZMP VII. kongresszusának irányelvei határozták meg. Különös figyelmet kellett szentelni a mezőgazdaság szocialista átszervezésének is. Az örvendetes eredmények között első helyen kell említeni a dolgozók tudásvágyának, politikai érdeklődésének növekedését. Az előadások hallgatóinak száma az 1958. évi 46 ezerről tavaly 111 ezerre emelkedett. Nagyban elősegítette az ismeretterjesztő munka elterjedését, minőségi javulását az a tény, hogy növekedett az értelmiség aktivitása. 1958-ig, sőt még utána is egy ideig a társulat önállóan, minden együttműködés nélkül igyekezett munkáját ellátni. Ez az igyekezet azonban nem hozhatott elfogadható eredményeket. Azóta örvendetesen kialakult az együttműködés a különböző állami és társadalmi szervekkel és ez éreztette hatását az utóbbi két évben. A falusi ismeretterjesztő munka úgy alakult községenként, ahogy a mezőgazdaság átszervezése haladt. Ahol még folyt a szervezés, ott azt segítették előadásokkal, ahol már befejezték, ott a megerősítést tűzték ki feladatul. Mindkét esetben nagyon hasznos munkát végeztek. Űj téeszekben, illetve téesz községekben több mint négyszáz előadás hangzott el tavaly húszezer hallgató részvételével. Jelentősen megváltozott a falun tartott előadások számaránya: 1958-ban az összes előadás hatvan százaléka. 1960-ban pedig már 77,6 százaléka hangzott el falun. Sok helyen gátolta a munkát az, hogy a téeszekben nem látták be, mennyire segítheti az ismeretterjesztés éppen az ő munkájukat. A munkásság közötti ismeretterjesztés fejlődése nagyon lassú. Ennek egyik oka a kétlakiság. A munkások többsége mezőgazdasági dolgozó. Megyénkben nagyobb üzem nincs sok. Ez megnehezíti a szervezést, amelyet több helyen az üzem vezetői sem támogatnak eléggé. Különösen gyenge az ismeretterjesztés az építőiparban, pedig megyénkben elég sok az építő munkás. Tavaly javult a munkások között végzett munka is. Ha a gépállomásokon tartott előadásokat is beszámítjuk, háromszáz előadás hangzott el munkások előtt. Az ifjúság közötti ismeretterjesztés sem fejlődött kellő mértékben. A KISZ-szel együttműködve sokkal szélesebb alapra kell helyezni a jövőben ezt a munkát. Megváltozott a társadalomtudományi és természettudományi előadások aránya. 1958-ban 318 volt a társadalomtudományi, 322 a természettudományi előadás. 1960-ban pedig 1189 a társadalomtudományi és 837 a természettudományi előadás. Az aránynak ilyen alakulása az elmúlt évben természetes és érthető volt, mert szervezés idején fontosabb a konkrét politikai munka, a természettudományi ismeretterjesztésnél. A jövőben azonban növelni kell a természettudományi előadások mennyiségét. A legutóbbi közgyűlés óta eltelt idő alatt megháromszorozódott a társulat tagjainak száma. Sajnos, 40 százaléka nem vesz tevékenyen- részt a munkában. Viszont minden járásban négy-öt olyan társulati tag is akad, aki 1960-ban 30—40 előadást tartott. A társulat jövő feladatai közt első helyen szerepel a soronlévő politikai feladatok megoldása. A dolgozók állandó ideológiai világnézeti nevelése mellett a jövőben nagyobb gondot kell fordítani a szakmai műveltség emelésére. A munkások között sokkal több műszaki előadást, a tsz-ekben pedig több agrotechnikai előadást kell tartani. Törekedni kell az előadások szakmai színvonalának állandó emelésére. Jobban meg kell szervezni az ellenőrzést is. A színvonal emelésének egyik alapfeltétele, hogy biztosítjuk az előadók állandó továbbképzését. Foglalkoznunk kell az ismeretterjesztés új módszereivel, változatos formáival, arra kell törekedni, hogy az előadások zöme valamilyen előadássorozatba tartozzék. Jobban ki kell terjeszteni, illetve ki kell alakítani a munkás és tsz akadémiák hálózatát. Fontos feladat marad továbbra is természetesen a tagság számának növelése. A beszámoló után több hozzászólás, javaslat hangzott el. G. B. KRECSMÁRI LÁSZLÓ: Reggeli miniatűr ű' sengőn csattog a járda, ^ lányok mennek a gyárba. Fürgén koppan a léptük, friss szél versenyez értük Sok kis csirregő fecske — mennek nagy csicseregve. Csípőt ringat a szoknya, lebben mályvaszín fodra. Rájuk kacsint a reggel s hívó Uvegszemckkel minden kirakatablak, de most szinte szaladnak: várják őket a gépek — s szépül e kékszemű élet... Közeledik az év vége. Hogy messzebb lássak... gy tornyot kezdtem építeni, hogy messzebb lássak emberek, j Inog! Tán rosszul alapoztam?... j Összedől egyszer, reszketek! Hordtam a téglát, éjszakákon i sarkaltam magam a könyv előtt, j mis telekarcoltam betűkkel koponyámban az agyvelőt. Hordtam a téglát sok-sok órán, s verejték volt hozzá a cement, mégis inog, lebeg a szélben, ha zúgva támad odafent. Váltammal tartom fogszorítva, feszülnek bennem izmok és erek. Ha eltemetne ássatok ki, hogy újra kezdjem emberek! NYÍRBÁTOR MŰLTJA ÉS JELENE Láiogutú* a nyírbátori múseum új épületében \z. MSZMP művelődéspolitikai irányelveiben gyakran esik szó a város és a falu közötti kulturális különbségek • rpegszünte- tésének szükségességéről, a haladó örökség megbecsüléséről, a műveltségi színvonal sokoldalú és tervszerű emeléséről. Ezeknek a fontos elveknek egyik gyakorlati megvalósulási formájával találkozhatunk Nyírbátorban is. Csak egyetlen kis terület ez az ország vagy a megye nagy kulturális programjában de megvalósulásában rendkívül jellemző és példamutató egész szocializmust építő országunk kultúrpolitikájára. A nyírbátori múzeumból akarunk röviden beszámolni: furcsa érdekességként megemlítve, hogy megnézésre alkalmas „múzeum” néhány hónappal ezelőtt volt Nyírbátorban, jelenleg azonban nincs. De az a fontos, hogy maga az intézmény rendkívüli gazdagságában létezik s egy jó fél év múlva ragyogó szépségevei újra jelentkezik kulturális szolgálattételre. Nem kell messze mennünk a történelemben, ha ennek a múzeumnak múltját, eredetét keressük. Még egy évtizedre sem tehető, hogy a Nyírbátorba került bzalontai Barnabás, pedagógus munkája közben mind jobban tanulmányozni kezdte a későgótika és a korai barokk csodálatos építészeti remekeit. S mert feleletet kellett adnia a kérdező gyermekszájaknak, hogy mi a két templom története, miért van csak az egyik oldalon ablaksor, mit jelent az a három fog a sárkányos körben — hát tanulmányokat kellett folytatnia. S előkerültek a megyei monográfiák, a műemlékekre vonatkozó feljegyzések, a Báthori-család történetei: s mind jobban kibontakozott a kutató szemek előtt a régi Nyírbátor rendkívül gazdag és sok vonatkozásban egyedülállóan érdekes múltja. S aztán elkövetkeztek a magyarázatot, további összefüggéseket váró, kiderítést sürgető problémák: ha ilyen nagy templomokat építettek a Báthoriak, akkor nyilván saját céljaikra is épült házuk. De merre lehet ez? Az itt foglalkoztatott Iparosoknak milyen tárgyi emlékei lehetnek Bátorban és a környéken? m Es az érdeklődő tanítványokkal, a környéket bejáró fáradhatatlan kutatással elkezdődött a gyűjtés. Tinódi Lantos Sebestyén 1548-ban ittjártában ezeket irta költeménye befejezéseképpen : Az ki szorzó, neve Sebestyén, szomjúságában. Nyírbátorban ezer' ötszáz negyven nyolcban, Udvarbírák bort nem adnak, vannak átkában. Szinte szimbolikusan kapcsolja Szalontai gyűjtőmunkájának kezdetét a négyszáz év előtti udvarbírák magatartásához az a kulacs amely a gyűjtemény első darabja volt. Egyetlen esztendő telt el, s a mi kulturális életünk „udvarbírái” nem nézték részvétlenül az önzetlen fáradozást, s 1955-ben a nyírbátori művelődési ház két szerény udvari szobájában már figyelemreméltó állandó kiállítással nyílhatott meg a Báthori Istvánról elnevezett „falumúzeum”. Könnyű ezt így leírni, de végig kellene kísérni azt az utat amíg minden fórumot sikerült meggyőzni ennek a munkának az értelméről és valóságos értékéről. Viszont, amikor sikerült a bizonyítás: jött a segítség is minden vonatkozásban. Tanácsi, földművesszövetkezeti, társadalmi támogatás útján megindítja Szalontai a múzeumi füzetek sorozatát, amely beszámol már a történeti és műemléki kutatások, valamint a mind gazdagabb gyűjtőmunka sikereiről. Sikerül megnyernie a múzeumi és műemlékvédelmi fórumok támogatását is: az országos folyóiratok, kiadványok is mind többet támaszkodnak az itt folyó kutatómunkára (ennek egyik eredménye a két évvel ezelőtt megjelent s ma már alig kapható kiadvány a ..Műemlékeink”- sorozatban N”írbátor címmel: Fíotz Géza és Szalontai Barnabás írása.) A rendkívüli gvors és eredményes fejlődés, az összegyűlt igen értékes anyag mennyisege es minősege terjeszkedési kívánt, s ez az elmúlt években megérdemelt kitűnő megoldással is járt. A régi rendház épületének nagyobbik részét a múzeum rendelkezésére bocsátották s a hatalmas összegeket igénylő átalakítási és berendezési munkálatok ma már a vége felé közelednek. .tilt latuu» tua|d ebben a múzeumban? Nyírbátor gazdasági, társadalmi, politikai múltjának teljes keresztmetszetét (sajátos dolog, hogy az 1919-es tanácsköztársasági idők megyei direktóriumának pecsétjét is Sza- lontainak sikerült megtalálnia), a világhírű bátorligeti rezervátum állat- és növényvilágának diorámás bemutatását, a felszabadulás óta megváltozott társadalmi, gazdasági viszonyok adatszerű és fényképes dokumentációját (a gyertyagyár valamennyi, termékének mintadarabjai mellett megtaláljuk itt a művelődési ház valamennyi rendezvényének pontos kimutatását stb.). Megannyi eredeti oklevél, a Báthoriak sajátkezű aláírású levelei, az új gimnázium körül végzett ásatások során előkerült sokszaz- éves ipari emlékek, korabeli boltíves, korhű berendezésű lovagteremmel; sőt egy külön terem bemutatja megyénk új életét ábrázoló képzőművészeink legjobb alkotásait is. Ma már két „kulcsszámos” segítsége is van a néhány éve még egyedül „apostolkodó”, s nem egyszer megmosolygott múzeumvezetőnek, aki valahogy azt érezheti, hogy igazán érdemes volt annyit fáradoznia, küszködnie, mert munkáját megértették, méltányolták, segítették az illetékesek. Nyilván neki lesz legnagyobb öröme, amikor november hetedikén lezajlik a tervezett ünnepélyes megnyitás, de az igazi haszon dolgozó népünké: hiszen te- remről-teremre járva veheti minden látogató birtokába a történelmi műit figyelmeztető és okuló tanításait s meríthet erőt napi munkája még eredményesebb megoldásához. (ef) 6
