Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1961-04-09 / 82. szám
Ahogy dolgozik a brigád — úgy boldogul a szövetkezet ' Tegnapi lapszámunkban a brigád kialakításáról, a brigád felsőbb irányításáról és a brigádvezető fontosságáról szóló részét ismertettük az ankétnak. Egy ankét néhány tanulsága (11.) A mai folytatásunkban a brigád belső életéről, munka- módszeréről közöljük az elhangzottakat. Területi elosztás, vagy csapatban dolgozás ? A megjelent 22 szövetkezeti vezető közül csak néhány számolt be arról, hogy náluk munkacsapatban dolgoznak. A vetést ugyan több helyen közösen végzik és majd csak a kapálás idején osztják ki a tagokra a' területet, de vannak új szövetkezetek, mint például a ramocsaházi, ahol a vetést is egyénre kimért parcellán végzik. Érdekesség, hogy a megye egyik legjobban működő szövetkezetében, a vállaji Rákócziban,* e munkacsapatban dolgoznak. Náluk csak az dolgozik kimért /területen, aki külön kéri ezt^ vagy nem állta meg a helyét a csapatmunkában és a vezotőség javasolja a külön dolgozást. Náluk a munkaegység írás is csapat-lapon megy, hasonlóan, mint az állami gazdasagokban. Itt hozzáértő szakemberek vannak a szövetkezetben, igen magasfokú a szervezettség, így jobban tudják hasznosítani a gépeket, gyorsabb a betakarítás is. Például a magkendert is kombájnnal tisztítják, kint a földön, ezt a gépet ellátni nyilván még egy olyan családv sem képes, ahol négyen, öten vannak, nem egy magános tag. Ezzel szemben a fehérgyarmati Győzhetetlen Brigádban most tértek rá a terület felosztásra, tavaly munkacsapatban dolgoztak. Piros Bertalan brigádvezető elmondotta, hogy tavaly is volt egy munkacsapatuk, ahol egyénekre osztották a területet és az sokkal jobb, eredményt ért el, mint a többiek.’ Áz általános következtetés az volt, hogy csak igen jól szervezett, több éves szövetkezetben lehet munkacsapatban vagy brigádban dolgozni, míg' a kezdő szövetkezeteknek az egyéni terület felosztást javasolták a megjelentek. Különösen indokolt a területfelosztás az asszonyok munkában való részvétele miatt is, mert jórészük nem tud egész napot a szövetkezetben dolgozni. A premizálásról A szövetkezetek többségében elfogadták a megyei pártbizottság és a megyei tanács által j avasolt premizálási módokat, azonban az egyéni premizálás kevés helyen valósul meg, inkább -á- csapat-premizálást al- kaTWÍáfezák. Rakamazon brigád- nneffiizátás van, Vállajon és Tí§2*S2S!kán munkacsapat-premizálás', Fehérgyarmaton már a ^hídmérleget is megrendelték a betakarítás idejére, hogy egyénenként tudják mérni a teljesítményt: Általában a csapat-premizá- lá<}, . mellett az az érv, hogy nagyon különbözőek a talajok és nincs idő a betakarítás idején -a- mérlegelésre. Minden esetre, legigazságosabbnak tűnik az egyéni premizálás, de több adminisztrációval és körültekintőbb, dülőkénti, vagy táblásként! tervmegállapítás szükséges. A premizálás hiányától jÓfcb á csapat-premizálás is, küjönösen, ha kisebbek a csapatok, megközelítően igazságos lehet. A háztáji és a közös munka üsszeegyez- tetése :rv:V ..y .Sok gondot okoz a szövetkezeti tagnak, vezetőnek egyaránt, hogy a kukoricát akkor kell kapálni a közösben is, amikor a háztájiban. És még azzal sem intézhető el mindenütt, hogy a háztáji munkáját végezzék el a családtagok, mert vannak magányos asszonyok, de olyan család is sok van, ahol a férj és a feleség is munkakönyves tag. A rakamazi Győzelemben úgy szavazott a tagság, hogy a szombati napot minden héten a háztáji megművelésére fordíthatja minden tag. így szombaton jelentősebb közös munkát nem szerveznek. A hét öt munkanapján tag nem dolgozhat a háztájiban. Mátészalkán már nincs ilyen jól megoldva, mert náluk a brigádvezetőnek bejelenti a tag, hogy most a háztájiban akar dolgozni és akkor másnap nem megy a közös munkába. A résztvevők többsége helyeselte a rakamazi páldát. Ha nem is ilyen mereven, hogy csak szombaton végezhetnek háztáji munkát, de valami rendszert kell ebbe is vinni. A háztájiról még annyit, hogy az új szövetkezetek vezetőinek nagyon felhívta a figyelmét Gulyás Lajos elvtárs, a tiszaszalkai Búzakalász tsz elnöke az egyenlő minőségű háztáji terület osztásra, mert annyi baj semmiből nem származik, mintha az egyik tag jó, a másik igen rossz talajon kapja ki a háztáji területét. Az állattenyésztési brigádokról Az ankéton főként a növénytermelésről esett szó, de néhány megszívlelendő tanácsot az állattenyésztés számára is elmondtak a megjelentek. Majdcsak minden régi vezető hangsúlyozta, hogy a legjobb erőket ne sajnálják az állattenyésztéstől, mert ha valahol a jó munkával sokat lehet nyerni, vagy veszíteni a rosszal, ez az állattenyésztés. Véget kell vetni annak a felfogásnak, hogy az állattenyésztés holmi fogyatékos emberek mestersége, vagy olyan öregeké, akik már más munkára nem vállalkoznak. A fehérgyarmatiak és a vá- mosorosziak példája is azt igazolja, hogy ha csak lehet, tömöríteni kell az állatokat. Nem szabad sajnálni a saját beruházást, mert sokszor a házi istállókban való etetés sokkal több takarmányba kerül, mint egy szerfás épület ára. Fehér- gyarmaton például az a brigád, amelyik a zöldre összevitte a lovakat és egész nyáron közös istállóban etette, hét kazal takarmányt tett el télire, míg a többi brigád hasonló területről csak 2—3 kazlat rakott, mert elcsorgott a sok takarmány a szállítgatás során. ★ Az elmondott tapasztalatok nem olyanok, aminél jobb nem lehet, azért is várja a szerkesztőség a hozzászólásokat, hogy azok a tapasztalatok is felszínre kerüljenek, amelyek ma még nem közismertek, de egyes szövetkezetekben jól beváltak. Cs. B. Hajnali tűz Alig választhatott volna alkalmasabb darabot a Móricz Zsigmond Színház vezetősége április negyedik! műsorára, mint Darvas József nemrég bemutatott, s a budapesti Nemzeti Színházban sikerrel játszott Hajnali tűz című mai szín- játékát. - ■ Darvas ez alkalommal is a legközvetlenebb, szocialista építésünk jelenlegi szakaszának legidőszerűbb kérdését teszi műve középpontjába. Az elmúlt években láttunk már sok olyan darabot, amely foglalkozott az „ingadozó középparaszttal”, a termelőszövetkezeti belépés problémájával. Legtöbbször azonban vagy egészen szélsőséges helyzeteket mutattak be az írók, vagy teljesen idillikusnak ábrázolták ezt az életformát változtató, rendkívüli horderejű lépést, amelyet. Solohov Kondrót Majdanyikovja és Darvas Bónis Lajosa is megtett, s ez a lépés sohasem volt könnyű, és egyszerű, „Megoldani’’ ezt a kérdést a színpad nem tudja: a feleletet mi valamennyien tudjuk már, termelőszövetkezeti megyénk dolgozói is ismerik, az ünnepi előadás megannyi téesz-tag nézője a színházban is mind tudta. De élte és látta, hogy igaz volt, ami a színpadon folyik, mert akkor amikor még ók is tépelődtek, akkor bennük is tomboltak azok a harcok, amelyek az idősebb Bónisban mentek végbe. Ez az igaz ábrázolás, a problémafelvetés erőteljessége, ez jellemző Darvas darabjára. S ez nemcsak a főalak-ban mutatkozik meg, hanem jellemző a többi szerepre is. Igaz az, hogy nem könnyű eleinte a faluból kiszakadt egyszerű embernek saját falujában tanítóként, vezető funkcionáriusként visszatérni; hogy könnyebb lenne néha a probléma elől megszökni, de nem enged a pártszerű helytállás és a kötelesség; hogy a közösség ereje és biztonsága erőt adhat egyes embereknek is, hogy régen vajúdó egyéni, családi problémájukat megoldhassák stb. Mindezek azt bizonyítják, hogy Darvas sokrétűen ismeri és ábrázolja a mai falut: s ez a főérdeme a darabnak. Kár, hogy mindez nem kerülhetett szerkezetileg is ugyanilyen tökéletes színműbe. A néha hosszadalmas párbeszédek, (épp a tűzeset legdrámaibb pillanatában), a túl sokszor ismétlődő visszaemlékezések, a csak röviden jelzett emberi kapcsolatok kidolgozatlánsága és szervetlen kapcsolódása a főeseményhez — gyengítették a darab egyébként igen jól induló lendületét, hatását. A Déryné Színház fennállásának 10. esztendejében is bebizonyítja estéről-estére, hogy hivatását igen jól betölti. Különösen a nagyobb szerepeket játszó színészek munkája rendkívül pontos, kidolgozott, mértékkel bánó és sikeres. Az, hogy pl. a IX. felvonás báli jelenete tömegeket nem tudott bemutatni, s emiatt vontatottá vált, a színház adottságából következik, hiszen nem rendelkezhet nagyszámú statisztériával. További sok sikert kívánunk nekik a következő jubileumok eléréséig is. (ef) , ■ ■■■■■■■■■■■■£*«£ »-■ ■■■■■■■■■■■■■ FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 89. Gsandraszekár egyre újabb billentyűket nyomott meg. A Maraxban furcsa dolgok mentek végbe. Egyik képernyő a másik után gyűlt ki, egyforma, foszfo- reszkáló fénnyel, míg végül körben mind kigyulladtak a pult lapja fölött s úgy tükröződtek onnan vissza, mint kilenc halvány /hold a sötétzöld víz sima tükrében. Görbe vonalak jelentek meg rajtuk, eleinte lassan kúszva, azután egyre gyorsabban kanyarogva, szakadozva, vergődve. Az egész teret megtöltötte az áram tompa zümmögése. A fiúk egyszerre megremegtek. Egy mély hangú jelzőkészülék fojtott, de erős berregése hallatszott s a pulton kigyulladt a vörös felirat: „Túlterhelés”. Ugyanakkor a professzor megmutatta a fiúknak, hogy a billentyűk ellenállnak az ujjak nyomásának, mintha beszorultak volna. — Látjátok? — mondotta. — A Marax megtagadja az engedelmességet.. . Egyszerre annyi feladat megoldását bíztam, rá, hogy a vezetékekben torlódás keletkezett. Nos, a gépnél ez a szórakozottság. Hm, úgy látom, nem győztelek meg benneteket. Akkor . hát mondjuk ugyanezt másképpen. Ha az ember valami könnyű dologra gondol, ugyanakkor másra is figyelhet. Lehet például emlékezetből elmondani egy verset, s ugyanakkor az ablakon át az utcát nézni. De ha a feladat nehéz, akkor az ember mérnem oszthatja meg a figyelmét. Minél több idegsejt dolgozik, minél több keringő áramot fejlesztene k. annál nagyobb lesz a torlódás az összekötő idegnyúlványokban. Nos, — ez a titka a tanárok szórakozottságának. Ha egy nehéz feladat megoldása sok sejtet leköt, akkor a vezetékben nincs hely egyéb áramok számára. Ezért van az, hogyha a csillagász egy új elméleten gondolkozva távozik a csillagvizsgálóból, könnyen előfordulhat, hogy ottfelejti a köpenyét, nem ismeri meg ismerőseit, s amint mondani szokták, a fellegekben jár... S mindennek az oka egyszerűen az, hogy az áramok megtorlódnak a fehérállomány szálaiban. Csandraszekár most egy másik kapcsolóhoz nyúlt. A képernyőkön a mozdulatlanságba meredt görbék eltűntek s maguk a képernyők is kialudtak, mintha elfújták volna őket. A professzor felemelte fejét s egy darabig a fiúkra nézett, akik szorosan a pulthoz csoportosultak. Kezét a billentyűzet szélére támasztottá s úgy állt ott, mint egy zenész a különleges hangszere mellett, majd tovább magyarázott: — Most már ismeritek a csövek közötti összeköttetést. A második alapvető dolog — az emlékezet. A Maraxnak emlékezetébe kell vésnie a megfejtendő feladatot, azonfelül meg kell jegyeznie a számítások egyes szakaszait, hogy később felhasználhassa őket. Nézzünk egy egyszerű példát: ha huszonhármat meg akarok szorozni néggyel, akkor először » húszat szorzóm meg néggyel, az annyi mint nyolcvan. Ezt megjegyzem magamnak s most szorzóm a hármat néggyel. Az annyi mint tizenkettő. Most vissza kell emlékeznem az előbbi eredményre, a nyolcvanra és a kettőt össze kell adnom, az eredmény kilencvenkettő. Ez természetesen csak példa. A valóságban hasonlíthatatlanul nehezebb dolgokról van szó, de az elv azonos. A gépnek tehát emlékező szervre van szüksége, mégpedig olyanra, amely villámgyorsan működik. Ez nem lehet valami gépies feljegyzés, oylan lyukacsos papírlapféle, vagy ehhez hasonló. Minden folyamat gyorsaságát annak leglassúbb elemé dönti el. A Marax másodpercenként ötmillió műveletet végez el. Hogyha emlékező szerveként gépies feljegyzést alkalmaznánk, a legjobb ilyen műszernek is legalább egy tizedmásodpercre volna szüksége ahhoz, hogy az eredményt feljegyezze. Ebben az esetben a Marax egy másodperc alatt már csak tíz műveletet tudna elvégezni. Elvesztegetnénk az egész gyorsaságot, pedig nekünk ez a legfoniosabb. Ezért van szükség villamos emlékezőszervre. Ennek alapelve a következő: az áram impulzusa jelenti azt. amit emlékezetünkben kell tartanunk, ezt bezárjuk egy áramkörbe s kényszerítjük, hogy ott keringjen. A gyakorlatban különböző berendezéseket használnak. A Maraxnak úgynevezett kapacitronjai vannak. A kapa- citron egy vákuumcső, amelyben számos apró kondenzátor van. Olyanok ezek. mint egy notesz lapjai s ezekre jegyez a „toll”, vagyis elektron pálcika, melynek mozgási sebessége másodpercenként kétszázhatvanezer kilométer. Amint látjátok. egyáltalán nem megvetendő gyorsaság. A ..toll” mozgását az elektromos tér irányítja. Egy ilyen kapacitron egyszerre negyvenezer eredményt tud megrögzíteni és egyetlen másodperc tört részecskéje alatt tovább is adni; amikor erre szükség van. PriyWjwfc.i 5
