Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1961-04-06 / 79. szám

Szép szabolcsi ]

nyeremények

a Lottó legutóbbi jutalomsorsolásán

lemét bekopogott a szerencse megyénkben a Lottó legutóbbi jutalomsorsolásakor. Rakama- zon Kóder Tibor zsebrádiót, a üszaberceli Leskó András 5000 Ft-os „Ki mit szeret” utalványt, Nyíregyházán Kovács Pálné érteke» női bőrkabátot, Bodak Erzsébet ezer forintos csillárt, a jándi Szász Gyula öt és félezer forintos rádiót nyert. Rajtuk kívül még Pető Józsefné nagyari lakos és Lukács Istvánná nyíregyházi lakos „Ki mit szeret” utalványt, Pető Sándor fehérgyarmati, Brezina József nyíregyházi és Torma József nyírteleki lakosok 422-es rádiót. Munkácsi László nyíregyházi és Adám Sándor tiszadobi lakosok egy-egy 12 840 forint értékű Da- nuvia motorkerékpárt, Hudák Mérné nyíregyházi lakos Panni robogót, Bányai András nyíregyházi lakos 5000 Ft. értékű éléskamra utalványt, Tóth Júlianna nyírbogdányi lakos Mometta fényképezőgépet és Kovács Imréné Tiszadob—Újtelepi lakos 1410 forintos porszívógépet nyert.

(DcuLclí clí szótujú U

A JÁRÁSI TANÁCSON egy hosszabb beszélgetés mellék epizódjaként került szóba, hogy Tiszadadán a szövetkezeti baromfitenyésztést házaknál, a tagok feleségei vállalták el. S nem is keveset! A Dózsa Tszben tizenkétezret, a Vörös Csillagban négyezret. A járási elnökhelyettes még azt is megemlítette, hogy van olyan asszony — talán több is —, aki ezer csibe nevelését vállalta. Csakhát, mondta az elnökhelyettes, ő neveket nem tud.

Tiszadadán nem volt arra szükség, hogy a termelőszövetkezethez menjek..., mert az utcán, érdeklődésemre két asszony is készségesen segített az eligazodásban.

— Menjen csak, lelkem — ma- gyarázták. — Itt, a posta után, abban a kis utcácskában. Az a sárga ház, meg a másik vele szemben. Ok, csakis ők lehetnek azok... Fogarasiné, meg Tóthné.

A drótszőrű, gacsos lábú kutya acsarkodóidra jól megtermett asszony kerül elő az udvarra. Kezében seprű, lapát. Mint megtudjuk, nem más, mint Fogarasi Jánosné. Szabadkozik is mindjárt, hogy így, ilyen ruhában...

Tűrhetetlen tétlenség

egymilliós importgép körül a Fémszerelvényárugyár kisvárdai üzemében

MI VAN AKKOR, ha nem tudja a bal kéz, hogy mit tesz a jobb? Fejetlenség — mondhatja bárki. De mit szólnánk ahhoz, ha az egyik kéz tudja, hogy mit csinál a másik, és mégis úgy tesz, mintha halvány fogalma sem volna róla?

Mert most egy ilyen esethez füzünk itt néhány sort. Ha csak azt írnánk le, hogy a Budapesti Fémszerelvényárugyár kisvárdai egységénél kapacitás-hiány áll fenn, amely gátját veti a teljesítmény növelésének, ez így túl „műszakias” volna. Csakhogy az is igaz: az egyszerű emberek egyre inkább kezdik megszokni ezeket a szokvány-kifejezéseket, mert mindennapi példák igazolják: holnapi boldogulásunk záloga rejlik bennük... No, de mi is történt a várdai Vulkánban? Az ország egyre inkább igényli a kisvárdai készítményeket, s ezt látván a felügyeleti szerv szakemberei úgy határoztak: a

mennyiségi és minőségi növekedést az adott körülmények között nem lehet megvalósítani, — befektetésre van szükség. így került a Vulkánba egy öntvénytisztító gép, külföldről, importként. Drága pénzt fizetett érte államunk, — magyar pénzben nem kevesebb, mint másfélmillió forintot.

EZ EDDIG RENDBEN is volna. Igen ám, de a gép megérkezése után — mintha most már minden a legnagyobb rendben volna — a központban elégedetten „könyvelték el” a beruházást, s közben a nagyértékű gépre lassan szálldosni kezdett a por, mígnem belepte. Hónapokig ott állt tétlenül, kihasználatlanul, miközben a kisvár- daiaknak égető szükségük lett, voln« r" Az történt, ho"” aj sjép felállítására, beszerelésére i már nem irányoztak elő fn-te- zetet... Amikor p Mps”oí ftä-; Ellenőrzési Bizottság vizsgálatot tartott a gyárban, a néni ellenőrök sajnálattal tárták fel a való helyzetet.

Népi ellenőreink ezrek érzését rögzítették, amikor jelentésükben megírták: tűrhetetlen az Ilyenfajta „luxus”, az állam ilyen féle megkárosítása, amelv következetlenségből tervszerűtlensés- ből ered. Azt is kiszámolták hozzávetőlegesen, hogy a drága importgép üzembeállításához — maximálisan — kb. 150—250 ezer forintra volna szükség — melynek nyomán már ideiglenes,

vagy végleges épületet is felhúzhatnának a gép számára — s az öntvénytisztító gép termelésével jelentősen növekedne az öntési kapacitás, lényegesen magasabb kihasználási fokot tudnának elérni.

MEG KELL TALÁLNI a módot arra, hogy a gép — különösén áz importgép — ne porosodjék tovább mozdulatlanul a gyár valamelyik zugában. Csak így lesz eredményes az az igyekezet^ amely a termelés növelésére, a lakosság még jobb ellátására irányul! •

— ángyai

— TAKARÍTOK, sürget a munka — mentegetőzik.

— Bizony, egyik ünnep megy, a másik jön — mondom megnyugtatásként.

Az asszony nevel, s seprűt tartó karjával egy melléképületre mutat.

— A, ez más. Ezt a kamrát..,,

ezt a csirkepalotát takarítgatom, mert akármék’ nap jöhetnek az apróságok. — Majd hátra mutat: — A kert egyrésze is az övék lesz, jó időben hadd fut- kározzanak.

Fogarasiné nem tagja a Dózsa Tsz-nek. A férje iratkozott be. De az egyéb munka mellett, a hatvannégy esztendős édesanyjával együtt felnevelnek, gondoz- gatnak ők ezer csirkét.

— Merthát az ember nem lehet itt tétlen, üres kézzel — magyarázza. — János, az emberem is ráállt a dologra. Helyesli. A szövetkezet takarmányt is ad a csirkével. Csak az etetés, meg a gondozás a gondom. Ha sikerül az ezer csirkét felnevelni, száztizenkét munkaegység jár ér- te, meg, ha nem pusztul, még prémium is.

MEGNÉZZÜK a padlás, nagyablakos kamrát. A padló felmosva, a kályhacső is ott lóg a kéménylyukban.

— Vannak többen is, akik szívesen foglalkoznak baromfineveléssel?

— Bizony vannak. Hát miért ne? Két hónap, vagy tízhét alatt több, mint száz munkaegységet nem akarom megsérteni őket

— egy jó fogatos, ha megkeres. Velünk szemben, Tóth Andrásné annyit akar nevelni, mint én. Ezret. Ö is „dózsás.” Vagyunk szép számmal, de több is lesz, mert az asszonyokat érdekli, hasznosnak látják. A Vörös Csillagba valók is csinálják. Mellettünk, a tőszomszédunkban Gasparikné, nem is tudom, ötszázat, vagy ezret fog neveim. Látja, már ők is clgereblyézték az udvart — kifutónak.

— Akarunk mi, csináljuk mi

— mondja Fogarasiné a kiskapunál búcsúzáskor —, mert csakis így lesz több...Samu András.

PESTI EMBEREK

' l'alán még egyetlen színházi előadást sem előzött meg

4 olyan nagy érdeklődés, mint a Debreceni Csokonai

Színház vendégjátékában szerdán bemutatott Mesterházy darabét: a Pesti emberek bemutatóját. Akik másutt már látták, beszéltek róla; a kritikák a hazai sajtóban bőven foglalkoztak vele, s a hír jóval előtte járt ennek a nagysikerű új magyar drámának. Hozzánk elég későn érkezett meg, ahhoz képest, hogy sikerrel járta be az országot. De elkésve semmi esetre sem. A darab a magyar közelmúlt széles, átfogó képe, amely a negyvenes évekkel kezdődik, s átnyúlik napjainkig. Mesterházy Lajos, ha nem is mindenben kifogástalant, de feltétlenül a magyar drámairodalom egyik legjelentősebb művét adta ezzel a felszabadulás óta számontar- tott művek között. Néhány értelmiségi ember életútján keresztül vázolja azokat az eseményeket, amelyek döntőek voltak hazánk, népünk életében.

A tartalom meglehetősen nagy anyagot ölel fel, s ezt nem is tudná megoldani másképp, csak ebben a bontott formában: fel-íelvillanó képekben jellemzéseként egy-egy évnek, eseménynek. A mondanivaló világos, töretlen és tiszta: új országot, új életet formálunk hazánkban, s ebben a munkában van, aki céltudatosan vesz részt, van aki botlik, de életünk napról-napra gazdagodik és célhoz kell érnie még akkor is, ha egyesek ezt akadályoznák. Tiszta és elrettentő képet fest az író a Horthy-fasizmusról, az ellenforradalom újabb rémségeiről. S megmutatja azt az áldozatos töretlen utat is, amelyen a kommunisták haladtak, amelyen a párt vezette népünket boldog jelenünkbe és még boldogabb jövőnk felé.

A Debreceni Csokonai Színház társulata gondosan kimunkált előadásban tárja elénk Mesterházy művét. A rendezés — Kazimir Károly rendező, és Fényes Márta játékmester munkája — zökkenőmentesen biztosítja a rengeteg mozaikból épült dráma egységét, helyesen értékeli az egyes jelenetek feszültségét, egymáshoz való viszonyát. A színház szinte minden élvonalbeli színészét megszólaltatja a drámában. Kitűnő figurákat teremt. Gumik Ilona főszereplő Monika alakítója, Bángyörgyi Károly a megfontolt komoly Sándor, Sárosdi Rezső a gerinces, harcos katona, Dégi István a halálba hurcolt zongoraművész, Tándor Lajos az érzelmeiben túlzó értelmiségi, Holl István az áruló dzsentri, Simor Ottó a gerinctelen karrierista és Gyulai Károly a nyárspolgár szerepkörében megteremtették a nagysikerű dráma élő légkörét. Jók voltak epizód szerepeikben Papp István a rikkancs, Hegedűs László a tizedes és kitűnő alakítást nyújtott az epizód szerepe fölé növő Kovács Gyula, a bombázáskor megbénult orvos.

Eddigi szerepléseik legjobb színvonalát nyújtották általában a szereplők. Dégi István és Kovács Gyula pedig többet az eddigieknél. Mindketten mélyein és nagy átéléssel formálták meg drámai szerepeiket. — S. B. —

FANTASZTIKUS,

TUDOMÁNYOS

REGÉNY

37.

A mérnök egy darabig a fiúkra nézett, s szigorú arckifejezést igyekezett magára erőltetni, de egyszerre elmosolyodott, megrázta fejét és kiment. Mikor az ajtó becsukódott mögötte, csend lett. A fiúk bátortalanságukban nem moccantak helyükről. A professzor, a híres matematikus is tagja volt az expedíciónak. Már csaknem mindnyájan látták őt, akár filmen, akár televízióban, akár fényképen — most hát kíváncsi, fürkésző szemmel nézték.

Negyven éven felüli férfi volt, arca barna, csaknem sötét és száraz. Vékony örreimpái és hajlott orra makacs, kemény jelleget adtak neki, amit halántékán őszülő, hollófekéte haja sem enyhített. De ez a hatás nyomban szertefoszlott, amint az ember tekintetével találkozott. Szemét csaknem mindig kissé összehúzta s nehéz lett volna megmondani, milyen volt a kifejezése. Volt benne valami gyermekes élénkség, amit azonban fékentartott a szigorú megfontoltság, volt benne a leküzdött fáradtsághoz hasonló nyugalom, önbizalom és olyan őszinte mosoly, hogy az ember önkéntelenül az ajka körül is kereste — ő azonban csak a szemével nevetett. De az volt a legfurcsább, hogy aki ránézett; kéknek, sőt nagyon is világoskéknek látta a szemét s csak később jött rá, hogy a valóságban milyen sötét.

Csandraszekár a fiúkhoz közelítve megszólalt:

— A mérnök kartárs kiábrándított benneteket, nemde? Ti még egy atommáglyára számította tok, valami hallatlan erejű . elemkilövő készülékre s ehelyett azt Kellett hallanotok, hogy legfőbb támaszuk nem más, mint egy számológép? Ti most azt gondoljátok, hogy mire való egy ilyen fölösleges teher? Nem jobb egy sugárszóró, amely minden akadályt porrá zúz? Kedves fiaim, az idegen bolygó világa tele lesz talányokkal. S micsoda megoldás lenne az, ha elpusztítanók őket, amint akadályt gördítenek útunkba? Mi ennél sokkal többet és sokkal nehezebbet akarunk: meg akarjuk érteni őket. Mert megérteni annyit jelent, mint úrrá lenni fölöttük. S éppen ebben lesz segítségünkre a matematika.

— Csodálkoztok ezen? Gondolkozzatok csak. A bolygók a csillagok, az atomok mozgása, a madár röpte, a vér keringése, a virágok növekedése — minden, ami körülvesz bennünket, az egész Világmindenség a matematika törvényeihez alkalmazkodik. A matematika segít a mérnöknek hidakat és űrhajókat építeni, a geológusnak, hogy megtalálja a föld alatt az ásványokat, a természettudósnak, hogy felszabadítsa az atomenergiát. Mi tehát nemcsak gépi kezet, izmot és szemet viszünk magunkkal, hanem gépi agyat is. Azért nevezzük így ezt a gépet, mert működésének módszereit saját agyunktól lestük el.

— De hogy jobban megértsétek, néhány szóvá] megmagyarázom.

— Mikor az emberek egyre tökéletesebb gőzgépeket, turbinákat, benzinmotorokat és megmunkáló gépeket tanultak építeni, azt hitték, hogy mindent vissza lehet vezetni valami gépies mintára, vagyis hogy az agy is olyan szerkezet, mint az óra, csak éppen nagyon bonyolult. Azt hitték például, hogy az emlékezés azon alapszik, hogy az agyban valamiféle „lenyomatok”, vagy „fényképek” képződnek. Ezt a magyarázatot azonban nem fogadhatjuk el, mert az agyban nincsen hely arra, hogy ilyen módon raktározzuk el azt az óriási mennyiségű emléket és ismeretet, amellyel minden ember rendelkezik. A hiba abban a feltevésben rejlik — jól figyeljetek —, hogy az agy valami nagy „kartoték-raktár”, s hogy valamely tárgynak az emléke maga is tárgy. Holott a valóságban nem tárgy, hanem folyamat, vagyis valami cseppfolyós, mozgékony dolog'. Nem akarok erről sokat beszélni, csak azt szeretném, ha egy dolgot tudatosítanátok magatokban: ha az anyag folytonos mozgásban van, akkor a gondolat mintegy „hatványozott” mozgás. Talán emlékeztek a Némó kapitány tengeralattjárójában felírt jelszóra: (nobilis in mobili? Mozgó a mozgóban. Nos, ez az agy jelszava és titka is. A keringésben levő áramok óriási, milliárdos felhőjének titka. Ez az alapelve a Marax működésének is. Ahol áramok vannak, ott meg kell lennie a forrásuknak és útjaiknak is. Az agy alapköve a neuron, vagyis az i de vny díványokkal ellátott sejt. Ezek az idegnyúlványok kötik össze a sejtet a többi sejttel. A Marax elemi alkatrésze a katódcső. A mi Ma- raxunkban mintegy kilencszázezer ilyen cső van. Természetesen nagyon kicsinyek s látjátok, mégis milyen nagy helyet foglalnak el. Az agy pedig mintegy 12 m*J- liárd sejtből áll, vagyis mintegy 12 milliard katódcsőből, s mégis egészen jól elfér a fejünkben. A konstruktőr azt mondaná, hogy az agy műszaki megoldása sokkal tökéletesebb.

I