Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1961-04-30 / 100. szám

Gondolatok a munka ünnepén trim Markovié» Mikló», aa MSZMP megyei bizottságának osztály vezető je Plakát a Tanácsköztársaság idejéből. Bory Zsolt Májusi harmat II a mindenki JL JL De jó volna Szeretné a Sok sok évig Szépet Élni Ila mindenki Ragyogni mint örülne a A májusi jónak Harmat Akkor lenne Minden népek Igazán a Fogjatok már Május össze Mindörökrá Szépek és jók Legeslegszebb Soha meg nem Hónap! Halnak! oi imuikáyűnztálij uia jálua 11 unkahösök, egyszerű dolgo- zó emberek dicséretét ír­juk fel május elsején. Ünnepel­jük az embert, aki gondolatai­val. eszméivel világot formál, s a gondolatokból fakadó tettek­kel az emberiség javát alakítja. A munka az élet alapja, a dol­gozó ember a társadalom alap­ja. Amint az ember munkával világot formál, úgy formál em­bert a munkás élet, a közügye­kért való fáradozás. A munka ünnepe a társadalmi munkások ünnepe is akik szabadidőben végzik áldozatos munkájukat, embertársaik javára. . Szép alkalom az ünnep nap­ja, hogy gondolatban mérleget állítsunk annak a nagyszerű munkának is, amelyet meglehe­tősen összegezetlenül, de annál igazabb szívvel Végeztek ezrek és tízezrek megyénkben is szabad tizenhat esztendőnk so­rán. Nem lehet biztos ez a mér­leg, éppen azért, mert biztos feljegyzéseink nincsenek. Ki tartott számon minden téglát, amit ellenszolgáltatás nélkül helyeztek épületfalba, minden előadást, amit kerékpáros tár­sadalmi munkás tartott távoli tanyán, vagy vitát, ahol köz­ügyben döntöttek? De ha ar­ra gondolunk, hogy hány önte­vékeny csoport él megyénkben, vagy csak a múlt évben hány ismeretterjesztés hangzott el, képet nyerünk arról, hogy ez a mérleg igen súlyos serpenyőt tart az idő mérlegkarjával szemben. tatisztika. Manapság mind- inkább érdekessé válik az emberek szemében ez a ré­gen unalmasnak tartott szám­szerű, egyszerű beszámoló. Tü­kör ez, s mint minden tükör, megmutatja a belenéző arcát. Nézzünk bele mi is. Háromszázezer ember hallga­tott az elmúlt évben több mint ötezer ismeretterjesztő előadást. A megyei filmtárból több mint 1600 alkalommal kölcsönöztek ki kisfilmet. 251 tanfolyam mű­ködött, 259 szakkör, összesen több mint 10 ezer résztvevővel. Kilencszáznál több művészeti csoportban 16 618 önkéntes kul- túrmunkás! Több mint 350 könyvtárnak közel hatvannégy- ezej* olvasója van! Ez évben a dolgozók esti és levelező általá­nos iskolai tagozatán 3200 fel- nőtt tanul. — S mindez csupáa a mi megyénkben. Azt hiszem, a kép világos. Valami folyik nálunk, ami nagy tömegeket foglalkoztat, aminek hatalmas számai ellenére még érzik a kezdetisége is, amelyet össze­foglalóan úgy hívunk: kulturá­lis forradalom. S nem lenne közelítően sem teljes a kép váz­lata, ha figyelmen kívül hagy­nánk az iskolákat, ahol ugyan­csak sok a társadalmi munaa, s a nevelés jellege is sokban függ az önkéntes munkaválla­lástól, — a klubok munkáját, a múzeumokat segítő önkéntes munkát, a zenei rendezvénye­ket, a megyei irodalmi, képző­művészeti törekvéseket, és még sok, fel nem sorolt tevékenysé­get. Mindez a megyénkben, - s csupán egyetlen pillantást vessünk a múltba, — ahol ka»- három évtizeddel előbb majd­nem annyi csecsemő halt meg, mint amennyi életben maradt, a nyomor, az elmaradottság, a műveletlenség következtében. U izony, súlyos a mérleg serpenyője, kincsek ter­helik, ha felállítjuk ezt a mér­leget. És még csak a társaciai- mi munkát súlyoztuk itt. az oktatás „hivatalos” részét, a közművelés nem társadalmi munkában végzett igen huszos munkáját még nem is említet­tük. E cikk terjedelmében lehe­tetlen is lenne még csak gon­dolatszikrákat is felvetni, teljes­ségre való törekvés igényével. De azért mégis, a statisztika eszközével jegyezzük fel, hogy ez évben máj: 119 továbbképző iskola működik, amelynek mása azelőtt nem volt, hiszen nyolc általánosra épül. (Akárcsak a mai gimnázium.) 156 mozi, és 224 társadalmi mozi várja a közönséget esténként. És írni kellene a szociális, egészségügyi munkáról is, amelynek ugyancsak számtalan tagja van. aki önként, ellen­szolgáltatás nélkül dolgozik. És Írni kellene ennek a munkának a „hivatalos” részéről, amely­hez szív, áldozat és lelkesedés kell. És most már nézzünk előre. Látjuk megyénket, látjuk mun­kánk eredményét, ha csak kör­vonalakban is. Körvonalakban bontakozik jövendő munkánk formája is. Nem új út vár ránk, de sze­lesebb út. öntő átalakulást hoztunk létre közös akarattal, kö­zös munkával. Megyénkben a szocialista ipar mellett megte­remtettük a nagyüzemi mező- gazdaságot. A termelés forra­dalmi változása gyors fejlődést követel az emberek tudatában, műveltségében, szakértelmében is. Mindebből ezerféle munka megvalósításának igénye követ­kezik. Ifjúságunk nevelésében loico- zottan érvényesíteni kell a jö­vő reális megismerését, a szo­cialista iskola megvalósításával. Ez csak a társadalom egészével születhetik meg. Az ifjúsági szervezetek központi feladata legyen a közösségi nevelés. A dolgozó emberek tízezrei­nek tovább kell bővíteni az olyan lehetőségeket, ahol vi­lágnézetük, gondolkodásmódjuk, műveltségük, szakismeretük el­mélyülhet, magasabb szintek­re emelkedhet. Nagyobb tar­talommal kell megtölteni a mű­velődési intézmények életét Bővíteni és érdekesebbé tenni az ismeretterjesztési előadások körét, hogy ne csak sokan, ha­nem valamennyi dolgozó ember vegyen részt az önművelés va­lamilyen formájában. Éppen ezért gondosabban vigyázzunk könyvtárainkra községeinkben. Elhelyezésük, könyvállományuk megfelelő legyen az olvasótáboi ; fényeinek, növekedésének. A községi művelődési házakat io- kozatcsan át keli adni a ter­melőszövetkezeteknek, hogy azok még inkább a közvetlen szórakozási, művelődési lehető­ségeket biztosítsák. Otthonosab­bá kell tenni a művelődési há­zakat, klubokat. Feltérképezni a megyét a színházi előadásokkal történő ellátottság szempontjá­ból, s ahol ritkán, vagy sosem történik hivatásos társulatok látogatása, biztosítani kell jó öntevékeny együttesek szereple­sét. Bővíteni a hangversenyek, a zenei nevelés, a kórusok sza­mát. Több kiállítást rendezni a községekben, kisebb faivakoan is. És mindenek előtt minél több dolgozó embert meguyei- ni a továbbtanulásnak, az Is­kolának. Vázlatos ez is, bárme­lyik pontjáról oldalakat kelle­ne írni, hogy teljesebb legyen. \ munka ünnepén méltó, ■í®' hogy az eddig végzett ea a jövőben végzendő munaa tük­rében értékeljük megyénk tár­sadalmi munkásainak erőfeszí­tését. Méltó, hogy büszkeséggel, örömmel szóljunk róluk, akik­nek a hatalmas munka ellen­szolgáltatásaként egyetlen igé­nyük, hogy munkájuk a társa­dalom hasznára váljon. Amikor eredményeinkről szól­tam, amikor a jövő feladatait — bár csak elnagyolt vonalak­ban — említettem, tulajdon­képpen róluk Írtam. » ■ i i £e==== i ==== » s 1889-ben, a II. Internacionálé első, alakuló kongresszusán, a francia küldöttek javaslatára határozatot hoztak, hogy 1890. május 1-én nemzetközi munkás­ünnepséget rendeznek. A kong­resszus határozata így szólt: „Egy bizonyos időpontban nagy nemzetközi tüntetést kell szervez­ni, mégpedig olymódon, hogy egy- idejűleg minden országban és min­den városban egy megbatározott na­pon a munkások követelik a hiva­talos szervektől (hatóságoktól) a napi 8 órai munkaidő bevezetését és a párizsi nemzetközi kongresszus többi határozatának megvalósítását. Tekintettel arra a tényre, hogy az Amerikai Munkásszövetség 1888. decemberében St. Louis-ban megtar­tott kongresszusa már elhatározta egy ilyen tüntetés rendezését 1890. má­jus l-én, ezt az időpontot fogadjuk cl a nemzetközi tüntetés napjául. A különböző nemzetek munkásai a sa­ját országuk körülményeinek meg­felelő módon szervezzék meg a tün­tetést.»» 1390 óta — immár 71 éve — minden esztendőben megünnep­li a világ munkássága május l-ét. A magyarországi mun­kásmozgalom történetének em­lékei között felejthetetlenek a május elsejei harci megmozdu­lások és ünnepek. A magyaror­szági munkások már 1890. má­jus l-én is együtt ünnepeltek a többi országok proletárjaival. A Népszava 1890. januárjától na~ ponként köajUte az emlékeztető felhívást: „Munkások, elvtár­sak! Tartsátok figyelemben az 1890. évi május elsejét! Gondol­jatok folyton a nyolc órai mun­kaidő kivívására!” A tervezett nagyarányú felvo­nulást a rendőrség nem engedé­lyezte, így a tömegek kisebb csoportokban vonultak a város­ligetbe. A felvonulók között tüntetett 800 nő és lány is. Bu­dapesten addig soha nem látott hatalmas tömeg mozdult meg, több mint hatvanezer résztve­vővel. Az Aréna előtti téren megtartott gyűlésen felolvasták a pétervári munkások üdvözlő táviratát is. A Magyarországi Szociálde­mokrata Párt 1890. decemberé­ben — anélkül, hogy erre nem­zetközi határozat lett volna — minden évre munkásünneppé nyilvánította május elsejét. A század végén a május el­sejék nemcsak a fővárosban, ha­nem vidéken is hatalmas harci eseményekké váltak. A békés­csabai, orosházi agrárproletár és munkás tüntetések ellen csend­őröket és katonákat vezényel­tek ki és e május elsejék lobo­góit mártírok vére festette pi­rosra. A század elején már Ady Endre is forró szívvel köszön­tötte a magyar munkásság má­jusát: Szabadtéri ünnepség, nCeabúI Baktalórántházán A járási kulturális seregszemle bemutatóját három helyen ren­dezik meg a baktalórántházi já­rásban: a járási székhelyen, Va­ján és Ofehértón. Szervezési és elhelyezési nehézségek miatt nem lehet egy helyen tartani, így .wtu láthatják együtt a járás legjobD művészeti csoportjait, viszont előnye lesz az, hogy nem csak a székhelyen szolgálnak ma ní­vós kultúrműsorral, hanem há­rom községben is. Ha nem is sikerült elsejére ten- j ni a járási bemutatót, gondolod- } tak színvonalas előadásról. Az | ünnepély után a sok sikert ara­tott, rohodi népiténc-csoport aj baktalórántházi irodalmi színpad- ! dal együtt szerepel. A táncosok : műsora külön is körülbelül egy órát tesz ki; ezt még a színpad tagjai változatos irodalmi mű- , sorral egészítik ki. t ó

Next

/
Thumbnails
Contents