Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1961-04-30 / 100. szám
j| gyetlen nyüzsgő, színes lobogáa a zöldben. Pi- ros, kék, sárga, fekete, kavarog, nyújtózik, mint egy százkarú leány. Az erdő leballag a partig, a sárga fövény beleszakad a zöldes vízbe. A folyó húz, csendesen, türelmesen, mint éjszaka a vonuló madarak. Hahói — nyúlik el laposan a víz fölött a révész kiáltása. Üjabb szállítmányt lapátol át széles ladikjával. Jöhetne komppal, de most így kérik. Szeretik a vizet Majális. A tanítók pokrócokon hevernek, család-ok együtt, barátok, fiatalok, akik itt vertek gyökeret. Néhány komoly parasztember, akiknek itt is közügyek kívánkoznak szóra, az iskola- igazgatóval. Cserkésző gyermekek a ligetes környéken, és lobogó, sápadt tüzek a fehérhúsú halak kondérjai alatt. Az öreg tanító kicsit odább áll. Nem iskolaigazgató, nem népművelési ügyvezető. Tanító. Nem főz, mert étvágya amúgy sincs, felesége meg két észtén- deje már vetetlen ágyban, túl a folyón, a falu végén. Ha nem jött volna, nem kérdezik.,' miért hiszen bántja az „ízület”, még az ilyen meleg napon is. De mit csináljon otthon, egyedül? És annyi éven át mindig itt volt a majálison. Feleségestül, amíg élt az a drága asszony. All, sárga ujjal közt még sárgább, öreg szipka. Állni tud, ehhez idomultak izn}ai, köveseitek csontjai, — hány éves is, a gyermekpadok előtt? Negyvenhat, negyvenhét? Nézi a gyermekeket, de nem látja. Zöldet, harsogó színeket fog fel a szeme, de nem érzékeli. Tűnődik. Érdemes volt? Érdemes, annyi évet újra kezdeni a gyermekekkel? Annyi éven át elkezdeni az ábécét, a kétszer kettőt, aztán a többit, fel egészen a nyolcadik osztályig? Tett-e valami nagyot, látszik-e, mit dolgozott, tanító uram? Változott-e a falu azzal, hogy Garami János nap mint nap átlépte egy osztály küszöbét, és végignézett a gyermekeken, aztán elkezdte a mindennapi munkát? Majális. Így volt mindig. Az első majálison is. De akkor még nem dohányzott, nem tellett az óradíjból. S futballozni tanította a nagyobbakat. Most meg egyedül. Szokatlanul egyedül. Mintha már itt se lenne, csak itt felejtette volna az idő, ami pedig pontos, akár a régi óra a zsebében. Mit keres még itt ebben az ifjú világban? Miért erőlteti rá magát. Ki vár még tőle valamit? — Mit akarsz? — rezzent meg, és ránézett a kérdezőre. =;ii===;í = ii~:=i==i „Forradalom zúg a világon, nálunk azonban nem vulkánok tüzelnek, banem lappangó, iojto ház.tűz pusztít. Alegfulunk, megüszkösödünk e tűzben mindannyian, ha a falakat ki nem döntjük, ha levegőt és nap- 6 ugart nem kapunk.” 1903-ban mar a nyíregyházi május elsejei tüntetés híre is bejárta az országot. Így emlékeztek meg róla: A menet élén nagy vörös lobogó volt, a következő felirattal: „Éljen a világot megváltó szociáldemokrácia! .. . Mikor a városházához értünk, a főkapitány meg- látta a vörös zászlót, odaugrott és kikapta elvtársunk kezéből, öntudatosságunknak köszönheti ez a barom, hogy el nem vertük érdeme szerint, de ünnepünk így is sikerült.” A nyíregyházi szervezett munkások 1906. május elsején is nagyszerű tüntetést rendeztek. A helyi hatóságok lehetetlenné akarták tenni a felvonulást. A munkások a hatóságok megkerülésével a belügyminisztertől kicsikarták a felvonulási engedélyt. 1941-ben szintén méltóképpen ünnepelte meg NyíregyháCsak most kezdte látni is, pedig ott állt, a szeme előtt. Szőke, kékszemü lányka. Magas homlokú, tiszta tekintetű. Júniusi reggel — ez volt a pillantása. Fehér blúz, rakott kék szoknya, emelt sarkú cipő. Dehiszen nem olyan kislány ez már. Csak olyan gyermekies még az arca. —, Mit kívánsz? — kérdezte mégegyszer, most már tudatosan. — Nem tetszik rám emlékezni, ugye? — mondta a kislány, immár harmadszor. Garami zavartan mosolygott. Ismerős, ismerős, de... — No, ki vagy? — Kató. — Kató... Kató. De melyik Kató, kedves? — Tessék kitalálni — incselkedett a lányka, ébredező öntudattal. A tanító megnyálazta pödrött cigarettáját. Bontotta a Kossuthot, mert hosszú már egy egész trafik cigaretta. Meg úgy a jó, ha sodorhatja az ember. — Csak nem a Szekeresek lánya vagy. te? —- Ah! Hiszen azok itt laknak, a faluban. — E szerint te nem. — Bizony nem. — Akkor nem tudom —nyugodott bele Garami. Vigasztalásul megsimogatta a szöszke fejet. za munkássága május elsejét. Már kora reggel sűrű csoportokban vonultak fel a . gyűlés színhelyére (az akkori Hatzel térre). A népgyűlés után ritkán látott embertömeg vonult a város főutcáira tüntetni. A Horthy fasizmus idején a magyar munkásosztály a május elsejei ünnepélyt a békéért, a demokráciáért folytatott harc jegyében ünnepelte meg. Ezeket az ünnepeket és ezeket a harcokat a Magyarországi Szocialista Munkáspárt, illetve a Kommunisták Magyarországi Pártja irányította. A második világháború idején ez a harc a német fasizmus elleni küzdelemmel telítődött, melyet meg- kapóan fejez ki Gábor Andor egyik május elsejei, lekesítő költeménye: „RAd fénylik május drága reggele, Feléd jobb sors kezet nyújt. Csapj bele! Szivednek visszagyúrt dacát fokozd, A németet vakardle, mint a koszt, ököllé záruljon minden tenyér, Es lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér. — Én vagyok az, — biztatta tovább a gyereklány, — akinek egyszer olvasókönyvet tetszett ajándékozni, mert nem volt rá pénzünk. Garami majdhogy nem elnevette magát. De csak a fejét csóválta meg. — Életemben igen sok könyvet ajándékoztam, gyermekem. — De amikor még nem jártam iskolába, egyszer kerékpáron tetszett bevinni a járásra, az orvoshoz. Majd meghaltam. Mintha már derengett volna. De mégsem. — Kocsin vittelek, nem kerékpáron. Az apád nem volt itthon. — Az a Túri Klári volt, tanító bácsi. Tessék csak gondolkozni — a kislány most már szégyenkezett. — Az én anyukámat tetszett beajánlani a vasúthoz, mivelhogy nekünk nem vol földünk, édesapám pedig meghalt. — Te lennél a Sebökné lánya? — csodálkozott rá a tanító. — Én! mosolygott most már büszkén a gyerek. — JJgye, hogy tetszik emlékezni. — Emlékszem, persze... — mondta szórakozottan Garami, az előrohanó emlékekkel küzdve. — Nem akarták felvenni anyádat, hogy csak négy elemije volt. Esténként tanítottam, hogy megfeleljen a felvételin. Apád suszter volt, azazhogy csizmadia. Odamaradt a háborúban. Hát ti hol vagytok, hogy vagytok? Persze, a városon. És most hazajöttél, a bátyádhoz. — Igen. De csak én jöttem anyám dolgozik, — Hol? — A vasúton. Pénztáros. Ne várj, ne kérj! Ki fojtogat, azt most torkon ragadd: Magyar, ne hagyd magad!” ★ A mostam május elsejék — immár 17 éve — a magyar munkásosztálynak és a magyar dolgozóknak örömünnepet jelentenek. Azt ünnepeljük, hogy véglegesen sikerült lerázni a kizsákmányolás igáját, hogy minden dolgozó asztalára friss, fehér kenyér került. De ezen az ünnepen nem felejtkezünk el azokról a munkásokról, azokról a dolgozókról sem, akik még a tőke országában élnek, vagy éppen a gyarmati bilincsben sínylődnek.! Ezen a napon nekik még harcolniuk kell szabadságukért, független'ségükérh E harcban a mi szívünk együtt dobban az ő szívükkel s együtt hisszük,1 sőt tudjuk, hogy ez a termé-, szetébresztő májusi nap rövidesen meghozza számukra is a szocializmust, melyért több mint hét évtizede zászlót bontottak a munkások. H. P. — És te 7 — Én érettségi előtt állok. És tetszik tudni, azért is szántottam meg a tanító bácsit, hogy tanácsot kérjek. — No! — Jólesöen pihentette szemét az aranyszőke lányon. Ez lenne a kis Katóka? Falu árvája? Az a kis maszat, akit egyszer szekerek elől kapott fel az útról, valamikor két éves korában? — Pályát kell választanom, tetszik tudni. És sok minden érdekel. Nem tudom eldönteni, hová is jelentkezzem? Érdekel a zene... persze, nem vagyok valami nagy tehetség. Ha nem félnék a vértől, orvos lennék legszívesebben. Csakhát nem tudom nézni a szenvedést. Ne tessék hinni, nem gyenge a szívem, de... aztán jó érzékem van a matematikához. Nem én mondom, a tanárom. Még úgy... a gépek is érdekelnek, persze inkább csak a mezőgazdasági gépek. Oda férfi kell, ezt mondják a fiúk. Mit tetszik nekem tanácsolni? Garami előszedte a dóznit, kettétört egy cigarettát és sodorni kezdte, de aztán elfelejtette, hogy a kezében van. Egy ember sorsát kell ismét irányítania! Ki tudja, jót mond-e? Mondhat-e tanácsot? És, ha boldogtalan lesz, ha megfogadja? — Ejnye... ezt neked kellene tudni, Kató. Nagylány vagy. Te tudod, mire vágysz a legjobban. Mert. az ember csak úgy egész ember, ha egész lényét betölti a munka. A munka az életünk értelme, Katóka. A kislány elgondolkozott. — Igen, azt szeretném én is választani, amit legjobban szeretek. De amikor a városra költöztünk, öt esztendeje, anyám megkérdezte, tanító bácsi, hogy mit neveljen belőlem? És tanító bácsi azt felelte, mindent nevelhet belőlem édesanyám, csak tanítót ne neveljen. Mert az a legnehezebb és leghálátlanabb pálya a földön. — Ezt mondtam? — hökkent meg Garami. És valami szokatlanul nagy felindultságot érzett. Öt esztendeje. Az ellen- forradalom előtt. Tavasszal. Amikor néhány szülő megrágalmazta az egyik nagyszájú sugallatára, hogy külön havi fizetéseket kap tudományt terjesztő előadásaiért, mert azok szöges ellentétben szóltak az egyház tanításaival, a világ keletkezéséről, az ember származásáról, a csillagok világáról. S akkoriban hosszú hetekig piszkálta ez az aljas támádás. S nem ez volt az egyetlen. — Ezt mondtam? — ismételte szinte megrendülve. — Nem volt igazam. Látod, hogyan adhatnék én neked tanácsot, amikor én is pillanatnyi hangulatom alapján döntök Honnan tudjam, hogy most ’igaz-e, amit tanácsolok? Kató nem egészen értette. Pillogott és mosolygott. — Tanító bácsi sok-sok évig tanított. Tessék megmondani nekem, ha mégegyszer lehetne kezdeni, milyen pályát választana, tanító bácsi? Garami rácsodálkozott a lánykára. Hiszen ez nem gyerek már. Érett, felnőtt. Sudár, gyönyörű lány. Csak tiszta a szíve, ezért tiszta a szeme is, mint a folyó vize, koranyári reggelen, Mint akár most. Egy kicsit ö nevelte. Az ő gyereke ez is. De micsoda arany gyerek! Aranyi Körülnézett. Piros nyakkendők lobogtak a szellőben. Labda pattant, huppant. Az egyik kis tűz mellől két fiatalabb kolléga integetett, feleségeikkel: — Gyere már, János bácsi, elhül a halászlé! Megmelegszik a bor! , Aztán visszasiklolt a szeme a lánykára. A szája remegni kezdett. öregember volt már. — Nem is tudnék más lenni csak tanító... — mondta halkan, nagyon komolyan. — Mert én is az szeretnék lenni, tetszik tudni. Két szem ragyogott egymásra. Az egyik, a kék, glaucolva, üdén. A másik, a fáradt, nedvesen. — No hát, okosan — mondta Garami, magához ölelve a kislányt. — Mert nines szebb annál, Katóka. Egy valódi futball labda ragaszkodott a fák fölé, bele a kékségbe, fehér felhők hátán SIPKÁT BARNA GYŐRI ILLÉS GYÖRGY: Májusi vers a tavaszban az utca, a varos. Mozdul az élet — a százszínű kép. Virít az orgona, zászló leng, páros, lengeti vígan az ember ügyét... Pattan a labda az úttűrök Iában, csenget a jókedv, feszül az izom. Repül a hinta, magasba száll ám, kezdődik mindjárt az eszem-iszom. . Távol, a holtak közt hever a mélyben egy csontváz- Már perük, már rég itt pihen. Ö is azt mondta egyszer, hogy éljen,.. A május egy elfúlt, s ű meghalt. Igen... Hallgat a hős, de a csendőrgolyóra millió torok már megválaszolt. Ö mondott éljent — és él is azóta a május, dalolva a népet, a hont! Hordja a habos sört vígan az árus. dalol az erdőben, táncol a nép. Pompázik, szikrázik, játszik a május, illatát szórja a föld és a leg... ftr
