Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1961-04-20 / 91. szám
Jobb mint kétmillió forint kedvesményt kaptak a tarpatak Egyre virágzóbb u kilencezer holdas közös gazdaság Megyénk legnagyobb termelő- szövetkezetei közé tartozik a tar- pai. Kilencezer holdon gazdálkodnak. A tsz vezetőinek sok nehézségekül kellett szembenézniük. A legfontosabb feladatokat azonban sikeresen teljesítik. A tsz vezetősége már az első hónapokban szorgalmazta, hogy megfelelő létszámú és minőségű állatállomány legyen a közösben, mert csak így lehet fokozatosan növelni a közös vagyont, az egy munkaegységre jutó részesedést. Szarvasmarha- és sertésfarmok Jóformán semmijük sem volt, amikor megkezdték a munkát a kilencezer holdas gazdaságban. Korábban ugyanis kis létszámú és kevés területen gazdálkodó szövetkezet volt a faluban és az épületeik nem elégítették ki a meggyarapodott gazdaság igé- nyeit. Az elmúlt egy esztendő alatt megváltozott Tarpa képe: egymás után emelkedtek magasba a korszerű, minden igénynek megfelelő épületek. Külön szarvasmarha- és sertés-központot létesítettek, összesen mintegy húsz darab különböző méretű, típusú istállót építettek. A i02 íé róhelyes, modern, magtárpadla- sos, önitatós, mintegy kétmillió forint értékű új istállót már be is népesítették. A korszerű, időtálló, minden követelménynek megfelelő istállók mellett azonban jócskán építettek szerl'ás épüle- ket is, többek között egy 120 férőhelyes szarvasmarha-istállót mintegy 260 ezer forint értékben. Modern, még vajkészítésre is berendezett tejházat is felszereltek. Tíznél több szerfás istálló egy év alatt A szerfás építkezések gazdasa- gosak, gyorsan elkészülnek es jól megfelelnek a célnak. Töbo mint tíz szerfás istálló készült el az elmúlt esztendőben. — Dicsérik az önitató-rendszert, csak azt kifogásolják, hogy a Hajdú -Binar megyei Építőipari Vállalat heteket várat magára jelentéktelen vízvezeték-hibák kijavítása miatt. A szarvasmarha- és sertés farm megteremtésével azonban nem fejezték be az építkezéseket Most van folyamatban két darab, egyenként 30 vaganos magtár építése. Még az idén eikészül egy 60 vagon befogadóképességű kukoricatároló, 240 fé rőhelyes sertéshizlaló, 500 férőhelyes süldő- és 120 férőhelyes kocaszállás. Épül 4 darab 4000 férőhelyes hús-csibe-nevelő és 1200 méter, a majort összekötő ipari kisvasút. Mindén istállóban bevezetik a vizet. r Évente ezer hízott sertés Nemcsak az építkezésekben értek el dicséretre méltó eredményeket. Az istállók nagyrészét már be is népesítették Jelenleg 526 darab szarvasmarha van a közösben, de a napokban várnak újabb 130 darab előhasi üszőt, öt- száz darab sertés is van a közösben, amelyből 134 koca. Jelenleg ezer darab törzs-baromfi és 14 ezer darab csibe is található a gazdaságban. Ebben az évben 4S ezer darab húscsibét és 5 ezer darab pulykát értékesítenek. A következő években pedig évente ezer darab hízott sertést kívánnak értékesíteni. Építési és más kedvezmények címén eddig 2,6 millió forint kedvezményben részesültek. Ha pedig a most épült és az eaután magasba emelkedő istállókat is megfelelően benépesítik, az egyes istállók építési költségének 30 százalékát kapják kedvezményként. A kilencezer holdas gazdaság fennállása óta — aiig több mint egy esztendő — mintegy £0 darab különböző típusú, nagyságú istállót, épületet emeltek magasba mintegy hatmillió forint értékben. A nagyarányú építkezések mellett azonban minden munkaegységet 26,37 forinttal kívánnak zárszámadáskor fizetni. <N T.) Kiirtják a sóstói erdőt ? 1 Nagy kuli űr parkunk sorsáról nyilatkozott Pataki Pál főmérnök Városszerte elterjedt, de vidéken is lábrakapott az a hír — különösen azok körében, akik Sóstóra villamossal látogatnak —, hogy a sóstói erdő, mint kultúr- park, végnapjait éli. Az egyre búrjánzó szóbeszédre az adott alapot, hogy a sportpályák mögötti erdőrész évszázados tölgyeit ledöntögetve, mű-, szerszámvagy tüzelőfának feldarabolva látják az arra járók. A híresztelés nyomán látogattunk el a Nyírségi Állami Erdő- gazdaság központjába, ahol Pataki Pál főmérnöktől érdeklődtünk az erdő sorsa iránt— Valóban ki akarják irtani a sóstói erdőt? Mi igaz az egész híresztelésből? — Távol áll tőlünk a gondolata is annak, hogy az erdőt kipusztítsuk — mondotta a főmérnök. — Az valóban igaz, hogy már korábban, a nagy rovarinvázió idején, a Józsa-kút környékén, mintegy hét hektárnyi területen, kivágtuk az elpusztult tölgyfákat. S az is igaz, hogy a stadion szomszédságában lévő területen a továbbra is pusztuló fákat kitermeljük, mivel ezeknek sem szépészeti értékük, sem to- vábbi gazdasági hasznuk nine? többé. tölgyen — A tölgyfák pusztulásának oka a természetes elöregedés, — amely alföldi viszonyok között 80—120 év —, és a vízhiány. — Milyen ütemű és terjedelmű lesz a további kitermelés? — Az eddig kitermelt területeken nem végeztünk teljes tarvágást, hanem a kitermelést megelőzően, és azzal párhuzamosan igyekeztünk úgynevezett alátele- pítéssel újraerdősíteni. Ez az említett Józsa-kútnál például hét kemény esztendőt vett igénybe. Ősztől kezdve a teljes tarvágást alkalmazzuk a stadion mögötti elpusztult tölgyesben. Az erdő talaját felszántjuk és úgy telepítjük be. Itt, a fiatal erdő védelme érdekében, a területet körül is kerítjük majd. Folyamaiom felújítá* fi* év alatl 146 700 liter szikviz 6 195 liter narancsszörp — Miért „szökik“ el a szörpből a szénsav? Maina- és citromszörpöt is gyárt ez évben a Szikvízipari Vállalat rendezéseket, de nem tudják hol felállítani. Sokan bosszankodnak, hogy a narancsszörpben kevés a szénsav. Ez nem a vállalat hibája. A töltőgépből kikerülve minden üvegben megvan az előírt meny- nyiség, de az árusítóhelyeken sokszor a helytelen tárolás, a nagymérvű és hosszú ideig való állás után gumigyűrűvel lezárt csatosüvegből „elszökik” a szénsav. Erre is nagyobb gondot kellene fordítaniok az árusító szer- veknek. Hogyan készülnek fel a nagy nyári forgalomra? — ezzel a kérdéssel kerestük fel a Szikvízipari Vállalatot. A vállalat három telephelyen dolgozik a megyében. Nyíregyházán és Mátészalkán már régebbi keletű a telep, de a nagykállói két hete indult. A tavalyi termelés szikvízből 17 016 hektoliter és üdítőitalból 840 hektoliter volt. Az előző két évben a válla lat szörpből csak a közkedvelt bambit (narancsizű szörpöt) gyártotta, de az idén megkezdi a málna- és citromszörpök gyártását is. Hiányosság mutatkozik az üvegellátás terén. 2,5 decilite- res üvegekből nem kapnak megfelelő mennyiséget, s ez igen hátráltatja a termelés növekedését. Már az év első negyedévében erősen megnőtt a szikvíz-keres- let. A második negyedévben csak fokozódik. így márciusban 146 700 liter szikvizet és 6195 liter narancsízű szörpöt gyártottak. Az áprilisi beütemezések jóval nagyobbak. A nyári csúcsforgalomnál nagyobb fennakadások lesznek. Kicsi az üzem, így nem valószínű, hogy teljes mértékben ki tudják majd elégíteni a szükségleteket. Beállítanának új gépeket úgy a szikvíz, mint az üdítőital gyár- tására, meg- is rendelték a beKülönben a stadion és a Hármasdomb közötti szakaszt tíz év alatt folyamatosan kitermeljük, és felújítjuk. Ugyancsak ez lesz a sorsa a villasor végénél lévő Méhesi öreg tölgyesnek is. Kivételt képez a Tölgyes-csárda közvetlen környéke, ahol a fák jó erőben vannak. Szükséges még megjegyezni, hogy a Hármasdomb, a nagyvasút és kisvasút által befogott területen, és nem messze, a fürdő környékén nem lesz a kitermelés után felújítás, mivel egyik helyen tbc-szanatórium, a másik helyen csecsemőotthon épül. — Sikerül-e a kitermelésre váró területeken visszaállítani a megszokott parkerdő-állapotot? — Egy tényezőről, a vízhiányról már szóltam. A másik, nem kevésbé lényeges probléma az öreg tölgyesek talajának a rovar- fertőzöttsége, amely olyan mérvű, hogy igen nagy áldozatokat követelne az újbóli, tiszta tölgyes telepítés. — Ezekkel a tényezőkkel számolva, szárazságtűrő fafajokat — hazai nyárt, nyírt, erdei fenyőt, juharféléket és vöröstölgyet vegyes állományban — telepítünk, amelyek szép esztétikai képet nyújtanak. — Tehát, befejezésül annyit mondhatok — tekintetbe véve a sóstói erdő terjedelmét —, hogy szó sincs itt semmiféle kiirtásról, s az a beavatkozás, amit pontosan az erdő fenntartása érdekében teszünk, lényegében nem rontja, hanem javítani fogja Nyíregyháza és a megye nagy kultúrparkjának szépészeti képét Szaval oversell v voll «• megyénkben a KISZOV szervezésében A megyei szövetkezeti bizottság szervezésében április 18-án szavalóversenyt rendezett a megyei KÍSZÖV kultúrtermében. Ez a szavalóverseny mintegy előfu tama volt a május elején Szolno kon rendezendő országos szavalóversenynek. Első helyre Gaál Piroska, a nyíregyházi FÉNYSZÖV Hl. éves iparitanulója, a második helyre Pénzes Irén, a nyíregyházi Cipész KTSZ dolgozója, a harmadik helyre Ádám László, a kisvárdai Cipész KTSZ dolgozója került. Mind a hárman részt vesznek a szolnoki országos döntőn. FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 48. Ott ismerkedtem meg Goijelovval. Az elméleti géptant adta elő és felfigyelt rám, nem a tudásom miatt, hiszen az nagyon mérsékelt volt, hanem anyám miatt. Ö tervezte ugyanis s ő is kivitelezte az épületet, ahol Gorjelov professzor tanszéke és laboratóriuma volt, mégpedig úgy, hogy — amint a professzor mondta — meghódította vele a lelkét. Minden ember emlékeiben vannak mérföldkövek — gyermekkorának valamelyik legnagyobb órája, az első szerelem, egy igazán nagy emberrel való találkozás. S mintha e pillanatok jelentenék a tengelyeket, amelyek körül az élet terjedelmes szakaszai új irányban kezdenek forogni s váratlanul új távlatok nyílnak meg előttük. Ilyen pillanat következett be számomra is, amikor az elméleti géptanból egy le nem tett vizsga, vagy amint nálunk mondták, egy elhgsalás után Gorjelov nem engedett el szobájából, hanem be szélgetésbe elegyedett velem. Június vol Az intézeti ablakból látszott a pomp.’ zöld júniusi kert, amikor a professzox- , szemembe nézett s így szólt: — A fém, ha ráütnek, hangot ad. Azí kívánom Róbert, őszintén felelj a kérdé semre, amit felteszek neked. Rendben van? — Nem feleltem, de tekintetemből kiolvashatta, hogy olyan akarok lenni mint a fém, mert kis idő múlva így folytatta: — Ahhoz, hogy az ember maga és mások számára hasznos legyen, mindig újabb és újabb örömet kell lelnie a munkájában. Tudom, megvan a képességed ahhoz, hogy megtanuld, ami a vizsga letevéséhez elég, de ez mind kevés. Biztos vagyok felőle, hogy teljesen át tudod adni magadt annak, ami megragad. Mondd meg, micsoda az. Nem tudtam felelni. Most már nem nézett a szemembe s halkabban és óvatosabban tette hozzá, mintha valami illő, légnemű dologhoz közelednék: — Mikor érzed magad boldognak? Mondd meg, mit érzel, mert ettől nagyon sok függhet. — Ritkán vagyok boldog — feleltem. — Legfeljebb pillanatokról lehet szó, de in így jól érzem magam.,. Legutóbb, mikor a Dzsangi-Tau-on voltam... mert rtszik tudni, tagja vagyok a turista klubnak, s azt mondják, jó hegymászó vagyok. Voltak ott olyan pillanataim, hogy szeret- Lam volna, ha örökké tartanak, de úgy, ogy az ne lett volna szünidő, sem edzőiből', sem szórakozás, hanem hogy az at volna az én igazi életem. — Mikor volt az? Mondd meg pontosabban — kérdezte mintegy sürgetve s még mindig nem nézett rám. — Amikor veszedelem fenyegetett — feleltem, mert valóban így éreztem. — S amikor felelősséget kellett vállalnom. Mikor dönteni kellett afelől, hogy a hegymászás még soha ki nem próbált, új változatát, a teljesen ismeretlen kapaszkodót válasszuk. Amikor éjszakai mentőexpedícióban vettem részt s elsőként sikerült rátalálnom az eltűntre. ' — Szeretsz kockáztató — jegyezte meg Gorjelov nyersen. — Megéreztem ezt abból, ahogy kérdésemre feleltél. De velem ezzel nem mész semmire, mert én megmászhatatlan szírt vagyok. Itt nyilván mosolyognia kellett volna, de nem tette. — Tettél már próbát önmagaddal? — kérdezte kis idő múlva. Mellemet a büszkeség feszegette, mert tudom, sok büszkeség volt és még ma is sok van bennem. — Tizennyolc óra hosszat voltam egyedül az Uzsbafalban s csak akkor jöttem vissza, mikor a köd felszakadt. Ez volt az első próbám. — De nem az utolsó — felelte Gorjelov. — S amit megtettél, szükséges volt? Haboztam. — Nem... — Tudtam! — csapott le rám Gorjelov s most már láttam, miért takarja el arcát előlem. Mosolygott, de mosolya nem nekem szólt. Csak úgy magában mosolygott. Talán az ifjúsága jutott eszébe, amelyet most nagyon közelről s nagyon lángolónak látott. Aztán, mintha észbekapott volna, hogy hiszen nem önmagáról kell dönteni, teám emelte tekintetét s e beszélgetés folyamán most már másodszor éreztem, hogy valakire emlékeztet, aki igen közel áll hozzám, mintha valósággal részem volna, de nem tudtam kire s ettől megijedtem. <Fol irtatjuk
