Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1961-04-02 / 78. szám

Jél sikerfiit mm fiwopá arisnk Április 4-éa is dolgoznak a mátészalkai traktorosok Aki majd a plafonig ugrott örömében Egy szerencsés cipész a sorsoláson vette észre, hogy négy találata van i A rakamazi új iskola. Március utolsó nap­ján, pénteken Nagy- kállóban, a kultúr- házban rendezte a Sportíogadási és Lot­tó Igazgatóság a Lot­tó sorsolását. Zsúfo­lásig megtelt érdek­lődőkkel a kultúrte- rem_ sőt a kultúrház körül, az utcán is várakoztak azok, akiknek már a helyi­ségben nem jutott hely. A sorsolást színvo­nalas kultúrműsor előzte meg, majd az izgalom moraja fu­tott végig a termen, amikor sorban kihúz­ták az öt számot: a 23-ast, 33-ast, 48-ast, 63-ast, s amikor as utolsó számhoz, a 73-ashoz értek, egy férfi felugrott a he­lyéről, s örömében felkiáltott: — Négyesem van... A szerencsés férfi, Teski Géza, a Nagy­kallói Cipész Ktsz dolgozója 4.275 318 számú szelvényével érte el a négyes ta­lálatot. A sorsolás résztvevői sorban gratuláltak Teski elv­társnak, s együtt örültek vele a sze­rencséjének. A sorsolás után Józsa Sándor elvtárs, a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság osz­tályvezetője bemutató próba-sorsolást tar­tott a diákoknak. Ezen a bemutatón mintegy 500 diák je­lent meg. A nagykállói járás­ban négyszer annyi szelvény fogyott ezen a játékhéten, mint a megelőző hetekben. S most a nagykállóiak személyesen is meg­győződhettek a sorso­lás tisztaságáról. Teski Gézának, fe­leségének és két gyer­mekének pedig na­gyon kellemes ünne­pe lesz... Vhol az ital megint bajokat okozott Hidasi János március 15-én a a Nyírteleki Gépállomás vontató­jával Nyíregyházáról Császárszál­lás felé haladt. Hidasi vezetés előtt szeszesitalt fogyasztott és ennek következménye, hogy a vontatóval átszakította az úttest baloldalán a betonkorlátot és egy mély árokba borult. Az ittas ve­zetőt a mentők súlyos sérüléssel kórházba szállították. Huba János, a Hodászi Állami Gazdaság dolgozója március 19-én ittas állapotban, veszett tempóban száguldott motorkerékpárjával és felborult. Súlyos sérüléssel szállí­tották kórházba. Gyebrószki János nyíregyházi gépkocsivezető ittas állapotban vezette a rábízott tehergépkocsit j március 22-én, s állapota miatt nem tudott a jármű ura maradni, az úttestről letért, majd a kocsit az egyik lakás kapujának vezette, azt betörte és az udvaron meg­állt. Jelentős anyagi kárt okozott. Király Endre, a nyíregyházi F. M. Anyagellátó Vállalat elő­adója szolgálati motorkerékpárral járt a fehérgyarmati járásban. — Szolgálat közben ivott és így vezette tovább a motort. Győrtelek közelében felborult és súlyos sé­rüléssel kórházba szállították. A felsorolt esetek azt igazolják, hogy megyénk területén a közle­kedési balesetek túlnyomó több­sége ittas vezetésből és a rend­szerint ezzel párosuló gyorshajtá- ból ered. Sajnos, egyes gép­járművezetők a szabályokkal mit sem törődve, gyakran, fogyaszta­nak szeszesitalt, s ezzel saját ma­guk, valamint mások életét, testi épségét teszik ki veszélynek. Ideje, hogy minden gépjármű- vezető okuljon a szomorú példák­ból... Átadták az l^lüzem kitüntetést és 20 ezer forint futóimat a Nyíregyházi I. sz. Postahivatal dolgozóinak Pénteken este hazánk felsza­badulása 16. évfordulójának meg­ünneplésével együtt tartották meg az Élüzemavató ünnepséget a Nyíregyházi I. sz. Postahivatal dolgozói. Mintegy 100 postás dol­gozó között 23 viselte a Kiváló Dolgozó kitüntetést. Dr. Jenei László, a Posta vezérigazgatóság­tól, Király Zsuzsanna a debre­ceni postaigazgatóság vezetője, Németh József a Postás Szak- szervezet Országos Elnökségének képviselője, valamint a városi pártbizottság részéről kiküldött Borszukovszki István elvtárs fog­laltak helyet a díszelnökségben. Dr. Jenei László elvtárs, a mi­nisztérium és a posta vezérigaz­gatóság nevében köszöntötte az ünnepség résztvevőit. Ünnepi elő­adást tartott, melyben a kül- és belpolitikai helyzettel, április 4 jelentőségének méltatásával, majd a postahivatal 1960 második fél­évi eredményeivel foglalkozott. Amikor átadta az Élüzem kitün­tetést és a velejáró pénzjutalmat, a minisztérium és a postave­zérigazgatóság nevében to­vábbi sikereket kívánt a nyír­egyházi postásoknak. A mi­niszter elvtárs megbízásából Kiss Györgynek átadta a Posta Kiváló Dolgozója ki­tüntetést, továbbá pénzjutalmat adott a postahivatal vezetőjének és a pártszervezet titkárának. Király Zsuzsanna elvtársnő, a postahivatal munkáját elemezve nangsúiyozta, hogy az Elúzem kitüntetés elnye­rését nagy mértékben elősegí­tette a postás dolgozók mun- kaversenye,’ továbbá a jó együttműködés a hivatalveze­tő, a pártszervezet és a szak- szervezet között. Sok postás dolgozót dicsért meg I névszerint. Azt kérte, hogy jár- j janak elől tovább is jó példával. ! mint ahogy a kitüntetett postahi- I vatal dolgozóihoz illik. Átadta a | Szakma kiváló dolgozója jel­vényt és pénzjutalmat Dévé­nyi András, Bartha József, Barabás Gyula és Seres Imre, valamint az oklevelet Darkó Ferenc és Benkei András pos­tás dolgozóknak. Pénzjutalmat adott a postahivatal helyettes vezetőjének. Nagy Domokos elvtárs, a posta- hivatal vezetője átvette az Él- , üzem cím elnyeréséről szóló ok­mányt, a pénzjutalmat s a dől- I gőzök nevében megígérte, hogy hatodszor is elnyerik a kitünte­tést Mintegy 70 dolgozónak össze­sen 20 ezer forint pénzjutal­mat osztott ki. A postásotthonban nagyon jól , érezték magukat a kitüntetett hi­vatal dolgozói. A közös vacsora után Dr. Jenei László és Király Zsuzsanna barátian elbeszélgetett és együtt szórakozott a postás dolgozókkal. It munkáért jutalom és szfv-kiildi Déli 12 óra. Ebédidő van. A Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalatnál szól az üzemi rádió. Pattog az induló. Utána kezdődik a hangos újság műsorának közvetítése. A mechanikai üzem, a gépi fermentáló üzem és a karban­tartó részleg dolgozói figyelik, hogy a felszabadulási ünnnepi műszakban kik hogyan teljesí­tik felajánlásukat ki kap szív- küldi nótát a vállalat vezetősé­gétől — Köszöntjük az ünnepi mű­szakban élenjáró dolgozóinkat, akik kiváló munkasikerek el­érésével, vállalásuk túlteljesíté­sével készültek megünnepelni hazánk felszabadulásának 16. évfordulóját. — hangzik az üze­mi rádióban, aztán sorolják a műszakokat, a vállalásokat és teljesítéseket: — Első dalun­kat Jeszenszki János műszak­jában Sorbán Istvánná brigád­jának és Gyugos József brigád­iának küldjük, akik vállalták, hogy a dohányhulladék rostá­lását két nappal a határidő előtt március 29-én teljesítik. A hul­ladékválogatásnál és préselés­nél 10:7 százalékot teljesítettel:, ezzel jelentősen elősegítették vállalatunk negyedévi tervének teljesítését. Aztán tovább hangzottak a kiváló teljesítések. Gyugos Ist­ván, Zalai László, Pokoraczki Julia, Mirgai Jolán brigádjai is kaptak sziv-küldit. Büszkén csil­logott a szemük. S pénteken délután a vállalat vezetősége rö­vid ünnepség keretében 18 dol­gozónak adta át a Kiváló Dol­gozó kitüntetést és több tíz­ezer forint jutalmat osztott ki a versenyben élenjáróknak. Meghosszabbítjuk a szerkesztőség irodalmi pályázatának kiértékelési határide'é! Tekintettel a beérkezett pá­lyaművek sokaságára, szerkesz­tőségünk úgy döntött, hogy meghosszabbítja a pályázat ki- értékelési határidejét, amely­nek napját előzőleg április 4-re határozta meg. A pályázat ered­ményét április I6-i, vasárnapi számunkban tesszük közzé. Felelőtlenségből tfizet okozott egy tanuló — Jani fiam technikumba jár — mondja büszkén. — Én estén­ként a nyolcadikos Sanyival a munkaegység számolgatást csiná­lom. Eszes kölyök, mi tagadás, tanulok tőle. Ipari tanulónak szántam, mert szakmát tanulhat, de az anyjával együtt ellenemre vannak: így ősszel gimnáziumba íratjuk. A másik kettő még ki­esi, miattuk még nincs ilySn gondunk. — Valamikor a negyvenes évek fordulóján ismertem meg a gyümölcsfák gondozását. Telepí­tettem is magamnak, de, látja — mutat le a frissen ültetett fákra —, most mégis gondot okoz, hogy sikerüljenek a sorok... egyene­sen. Meg felelősség is ez: a régi egy holdnyi helyett — harminc. Azért is nem bánom, hogy Járná fiam iskolába, kertészetibe jár»' Neki, ha hazakerül, ne legyen olyan gondja, mint az apjának.^ Ugye, megmondtam? Nem szen-> zációs történet ez. Annyi am egész, hogy Szikora Jancsi, ess a tizenhat éves parasztfiú — mint hozzá hasonló sok tízezer — kié; zépiskolába jár. Azt pótolja» amihez szüleinek fiatal koruk­ban nem volt módjuk. Samu András. Március 30-án, a délutáni órák­ban az Újfehértói Vegyesipari KTSz-ben benzinnel tisztította az egyik tanuló a főkönyvelő motor- kerékpárját. Mosás közben ciga­rettára gyújtott s a benzingőzös raktárban a gyufa lángjától tűz keletkezett. A tanuló égő ruhá­ban szaladt ki az udvarra, me­lyet a munkatársai oltottak el. A kárról jelentés még nem érkezett, kik kellett gürcölni a megélhe­tésért* Hogy ő, , Szikora János csak hat iskolát végzett? S hogy negyvennégyben vőnek ment. hogy a feleségével együtt hat hold homokjuk legyen? Hogy Jani, az első gyerek, egy évre rá, 1945 tavaszán, az élet termesze- ' tes rendje szerint „bekopogtatott” az öreg házba? Mind olyan természetes ez. ugyannyira, hogy Szikora János a családjától minduntalan elka­nyarodik a beszédben, s a jelent és a holnap ajtaján kopogtatja. Aztán rájövök, hogy mégiscsak ott a lényeg, a fontos, az „érde­kes” ezek mögött á szavak mögött. Szikora János ér­zi, tudja, ha más­ként is mondja ki, hogy nagy az az út, amit megtett, s ha nem is teljesedhe­tett ki eddig az élete, fiai, gyere­kei viszik tovább az ő álmát: többet udni, hogy többet, '•jen az ember. Nem elégedett meg azzal, hogy annyit adjon a gyerekeinek, amennyit az élet­tel való harcban őmaga megszer­zett. hasonlítanak egymásra. A Jan­csival folytatott beszélgetés után — ami a tangazdaságban tör­tént — határoztam el, hogy meg­ismerkedem az apjával, Szikora Jánossal, aki, képletesen szólva, szinte a fiával egyszerre lépett magasabb osztályba; az apa a közös gazdaságba, fia a közép­iskolába. A Jani fiú, ott, a burgonyaül­te tés mellett mondotta, hogy édesék a hazai csomag mellett írtak egy néhány soros levelet, amiben többek közt ez áll: „Kis­fiam, mi szorgalmasan dolgozga­tunk a szövetkezetünkben, van reményünk... igyekezz te is a ta­nulással, nehogy lemaradj szüleid szégyenére.” Egy kis akácos szélenyhe: adó sűrűjébe húzódunk Szikora Jánossal és az elnökkel, Bakó Ferenccel. Érdekes beszélgetést várok, olyat, amelyben kibonta­kozik a család élete sora, szinte lesem, mikor bukkannak elő az „ünnepi alkalomra való” epizó­dok, de újra és újra csalódva firkantok néhány szót a jegyzc füzetembe. Merthát, mi „érdekes” van ab­ban, hogy Szikora János húsz éves volt, amikor elvesztette az apját? öt gyerek maradt és ne­A tavaszi szél szabadon nyár- 1 galász a dombhajlatok kő- < zött. Megborzolja a zöldellő ro- • zsot, a kiásott gödröknél marok- 1 számra kapja fel a. homokot, s i odacsapja a faültetésnél hajla- . dozó emberek arcába. : A széltől-naptól cserzett bőrű 1 asszonyok, férfiak alig vetnek 1 ügyet a szélre. Megszokták. A 1 gyarapodó sorok végénél egy-egy ember hadonász a karjával. 1 Mintha fázna. De, nem. Integet- f nek az ültetőknek: „Kicsit bal­ra” — mutat az intő kar. „Pici­két vissza” — lebben a balkéz, s végül int, jól van. Szimbólum az egész. A kezdő, az induló mezöladányi Rákóczi 1 Termelőszövetkezet szimbóluma. Fát, gyümölcsöt adó fát ültetnek, kissé bizonytalanul, de azt akar- < jak, hogy jól, mélyen gyökerez- ; zen meg a homokban, mert ők is gyökeret, mély gyökeret akarnak ereszteni Az egyik sornál alacsony, amúgy is sötétre cserzett, barna arcú, sűrű szemöldökű ember integet. Megismerem bár soha­sem láttam... De fiával, a tizen­hat esztendős Szikora Jancsival néhány nappal korábban már ta­lálkoztam Nyíregyházán, a ker­tészeti technikumban. Nagyon egymást váltva, kettős műszak­ban, T—28-as traktorokkal száz­harminc normálhold talajmunkát végeztek ei. Az Iszlai Ferenc és Szondi Gábor pár eredménye, Lánc—Buldog traktorral 10$ nor­málhold volt. A mátészalkai traktorosoknak mintegy nyolcvan százaléka — 70—80 traktorral — elhatározta, hogy április 4-ét, felszabadulá­sunk évfordulóját, munkával kö­szönti. A mvÉifi—lkai Gépállomás trak­toristái a felszabadulási ünnepi műszakban szép eredményeket ér­ték el a termelőszövetkezeti gaz­daságokban végzett talaj- és ve­tési munkákban. Az ünnepi de­kádban 4090 normálhold talaj­éi egyéb munkát végeztek el. Az ünnepi műszakban kiemel­kedő teljesítmények is születtek. A két ikernevű Szondi Zoltán L és Szondi Zoltán II. traktoros

Next

/
Thumbnails
Contents