Kelet-Magyarország, 1961. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1961-03-12 / 60. szám
____ _ oc> aa mmmms miEWMimm Emlékezés SEVC§ENUÓRA A z ukrán nép egy évszázad * ' távlatából is büszkén tekint nagy forradalmár költőjére, Sevesenkóra, aki száz évvel ezelőtt, 47 éves korában halt meg. Sokan ügy emlegetik, mint az nkrán nép Petőfijét. Hiszen mindketten ugyanabban a korban éltek, s egész életükkel népüket szolgálták, a nép szabadságáért harcoltak költészetükkel. Scvcsenkó igen sokoldalú ember, nemcsak költő és író, hanem festőművész is. 1814-ben született Morinci nevű faluban. Szülei elnyomott jobbágyok voltak. Költeményeiben színes képekben rögzítette Oroszország történetének legsötétebb szakaszát, amelyben a kancsuka sokszor hagyott véres nyomokat a jobbágyok megkínzott testén. Egy részeges kántortanító tanítja irni-olvasni. Maga a költő is Engelhardt földbirtokos tulajdona, neki robotol. Földcsura .észreveszi, hogy a fiatal jobbágy fiú éjjelenként pazarolja a drága gyertyát és rajzolgat, ezért meg is vesszőzteti. A földesúri elnyomás mély gyűlöletet kelt a fiatal Sevcscnko lelkében az embertelen elnyomok ellen. Engelhardt gondol egyet és egy pétervári mesterhez küldi. Itt ismerkedik meg a kor legtehetségesebb festőművészével, Brujolovval. De ekkor már nemcsak festészettel, hanem versírással is foglalkozik. |A festőművész segítségével megismeri a legkiválóbb tudósokat és írókat. Az új barátok látják a fiatalember tehetségét és 2500 rubelért megveszik szabadságát, Így 24 éves korában szabad emberré válik. Örömének vermeiben ad kifejezést és meleg Szeretettel emlékezik meg mindazokról, akik segítették felszabadulását. Minden lehetőséget kibasznál, hogy tudását növelje. 1859-ben „A harcos” c. festményéért ezüst érdemrenddel tüntetik ki. 1840-ben „Az árva fiú” c. festményéért akadémiai elismerésben részesítik. A festészettel párhuzamosan verseket is ír és megjelenik verses kötete, amely az ukrán költészet új korszakának első teljesítménye. Költeményei — amelyeket a népmesék kedves motívumai tesznek színessé —, az ukrán föld szépségéről zengenek. Érzi, hogy a költészetben nagy feladat vár rá: megszólaltatni a nép hangját, s a népet képviselni. Az ukrán forradalmi hagyományok idézésével lángra akarja gyújtani népét. „A hajdamák-seregc” című műve az 1708-ban kitört ukrán parasztforradalomról szól. A cári hatóság ezt bujtogatásnak veszi, s ezért még megjelenése évében betiltja. Kievi tartózkodása idején kapcsolatba kerül Kosztoma- rovval, a híres orosz történészszel, aki titkos társaságot alakít, segíteni akar a parasztság nyomorán, de a bajokat csak könyveken keresztül akarja orvosolni. Sevcsenkó e titkos társaság balszárnyának lesz a vezetője, látván, hogy az első lépés: harc az önkényuralom ellen. „Az álom” c. pamfletjének alapgondolata az egyenlőséget hirdeti. A cári önkényuralom elleni versei nem jelenhettek meg nyomtatásban, de kézről-kézre jártak, s titkos összejöveteleken szavalták. 1847-ben letartóztatják és Orenburgba száműzik, s az írástól és rajzolástól eltiltják. Scvcsenkó azonban a száműzetésben is érzi a ncp feléje sugárzó szeretetét és nem csügged el. 1837-ben kiszabadul és új lelkesedéssel kezd a munkához. Nemcsak verseket ír, hanem prózai műveket is. Ezek főként életrajzi elemekkel átszőtt novellák, amelyek a költő küzdelmes életét ábrázolják. ^ Neofiták e. poémája az első keresztények, neofiták szenvedéseit, üldözését írja le, de a költemény tulajdonképpen az orosz és ukrán forradalmárok sorsát tükrözi. 1861-ben súlyosan megbetegszik. Feljegyzéseiben arról panaszkodik, hogy keze már nem bírja szorítani a tollat. 1881. március 10-én lakásából lemegy műtermébe, a lépcsőn elesik es többé nem kel fel. A „Végrendelet” c. versében írja: „Ha meghalok temessetek Magas dombok közepébe, Széles mező, dús téreken Drága Ukrajnám ölébe;” Utolsó kívánságát teljesítették és hazájában temették el. Sevcsenkó Megalkuvást nem ismerő forradalmár volt, áldozatokat hozó harcosa az ukrán és minden nép szabadságának. A népek szívében örökké élni fog emlékezete. SOMOGYI JOLÁN. Megjelent a Jelenkor új száma A JELENKOR című folyóirat új évfolyamának első száma a napokban látott napvilágot. A lap többek között közli Bertók László, Bódás János,1 Dudás Kálmán, Kiss Tamás, Marsall László, Pákolitz István, Simonyi Imre, Weöres Sándor verseit és Borsos József, Ordas Iván, Simon Emil, Thiery Árpád elbeszélését. A külföldi anyagot ezúttal a belga irodalom két modern törekvésű költője: Geo Liebbrecht és Yvonne Sterk képviseli Stetka Éva átültetésében, valamint Italo Galvino novellája Telegdi Polgár István fordításában. A Tanulmány- és szemleanyagból kiemelkedik Szász Imre Hemingwayról írt dolgozata, valamint Angyal Endre, Fábián István, Pál József, Páldy Róbert és Tersánszky J. Jenő cikke. A1 Dokumentum rovat Egry József és Rippl-Rónai levelezéséből közöl részleteket, a műmsllékleten Márffy Ödön, Egry József és Martyn Ferenc alkotásait találhatjuk. 6 Meghosszabbítjuk lapunk irodaimi pályázatának határidejét Hazánk felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából irodalmi pályázatot hirdettünk január 22-én. Több, hozzánk beérkezett kívánságra a pályázat határidejét március 25-ig meghosszabbítjuk. A pályázaton részt vehetnek tudósítóink, levelezőink, olvasóink. A pályázat célja, hogy lapunkban közölhető módon megírt írások szülessenek az alábbi témakörökből: 1. Mezőgazdaságunk fejlődésének útját követő emberi sorsok bemutatása, termelőszövetkezeteink életét tükröző írások, a falu mai korrajza. 2. Munkaábrázolás. A szocialista brigádmozgalom kérdéseit magéi evem tő müvek, a termelés irodalmi szintű ábrázolása, mai munkáscsaládok életének bemutatása. A téma meghatározása természetesen nem jelent műfaji megkötöttséget. Pályázni lehet elbeszéléssel, novellával, tárcával, irodalmi riporttal, kisebb — tizenöt—negyven soros — színeshangú írással, anekdotákkal. A kívánalom, hogy az írások általában ne haladják meg a 120 gépelt sornyi terjedelmet. Több írásművei is lehet pályázni. Szerkesztőségünk a legjobb írásműveket az alábbi pályadíjban részesíti: Első díj: 500 forint. (Elbeszélés, novella, irodalmi riport.) Második díj: 300 forint, két harmadik díj: 150—150 forint. Kisebb színes írások első díja: 250 forint. Második: 150, két harmadik: 100—100 íorint. Ezenkívül még hat legsikerültebb írás 50— 50 forint jutalomban részesül. Fenntartjuk a jogát, hogy a pályadíjban részesült írásokat lapunkban közölhessük. A pályázat beküldési határideje: 1961. március 25. A pályázat díjnyerteseinek nevét április 4,-i számunkban közöljük. A Keletmagyarország Szerkesztőbizottsága. A mai film — néhány fnm tükrében Talán egyetlen művészet sem mutat annyi féle tartalmi és formai különbözőséget napjainkban, mint a film. Ennek első indoka az, hogy valamennyi országban új utakat keres a ^viszonylag fiatal művészeti ág. Üj kifejezési formát, amely nem mindig tekinti egyenrangúnak a formát a tartalommal. B'ranciaországban például eléggé hódít a csupán formai keresés s a tartalom csak másodlagos szerepet tölt be. A magyar filmművészet is új utakat keres. Nem annyira formában, mint inkább tartalomban, amint ezt legutóbbi filmjeinknél láttuk. Ezek a filmek magukon viselték éppen ennek a kissé egyoldalú útkeresésnek minden gyöngesé- gét. A Zápor különben jelentős kísérlet a mai falu ábrázolására, de cselekménye nem filmszerű. Még színpadi drámának is eléggé köze. Ezúttal neorealisia, tenát kivülről való ábrázolással kívánja bemutatni ezt az életből merített képet a film. Külsődleges eszközökkel hogyan is lehetne megvilágítani lélektani kérdéseket? Még következetlenebb az öt perc a paradicsomban című jugoszláv film, amelyben a lélektani ábrázolásra való törekvést egy teljesen kapkodó stílussal törik ketté, lépten nyomon. A realista ábrázolásmód mellett találkozunk a legrosszabb értelmű naturalizmussal éppúgy, mint a felszínes, vígjáték megoldásokkal. Pedig a téma nagy és mindenképpen ábrázolásra méltó. Furcsa, mert hiszen éppen a franciák törekszenek a forma szépségére és zárt egységére a tartalom rovására is, de épp egy francia film volt az, amely tartalmasságánál fogva feledtetni tudta a nézővel a forma Prób aút. gyöngeségeit. Az Isten után az első című filmre gondolunk. Itt sem áll harmóniában a mondanivaló a formával, de a tartalom át tudja törni a túlzottan egyszerű korlátokat és végeredményben mégis egységbe forrasztja a filmet. Vagy itt van a napjainkban bemutatott Kenyér, szerelem, Andalúzia című olasz film, amelynek mondanivalója sem a legfontosabbak közé tartozik. Formájában sem látunk sok újat, de eléggé élvezhető film mégis. Mi az, ami meghatározza hát egy-egy film értékét? Hol kezdődik az, ahol az új út keresés már túljut a kísérletezés állapotán? A válasz nem könnyű. Talán ott; ahol a tartalom és forma egységben áll, és a mondanivaló az élet erejével hat és képes hatni a nézőre. Ugyanakkor nem él a siker más eléggé el nem ítélhető fegyvereivel. könnyfakasztó érzelgősséggel, az önmagáért csattanó humorral, vagy az idegborzoló izgalom íe- szüttségkeltésével. A legutóbb látott filmek mindegyike visel magán egy-egy hiba-jelet, egyik többet, a másik kevesebbet. A látogatottság pedig azt bizonyítja, hogy a közönség véleménye általában találkozott a szakkritikával. Nem véletlen, hogy az ugyancsak hibapontokat viselő, de alapjában jószándékú és megoldásában magas művészi fokon álló Hamupipőke című rajzfilmre jegyet alig lehetett kapni. Az utóbbi idők egyik legnagyobb látogatottságát a Tisztes úriház érte el, amely film érdemei ugyancsak döntő súllyal estek latba hibáival szemben. epikus. Ezt különösen akkor érzékeljük jól, ha szembeállítjuk a francia és olasz filmek bármelyikével. A Tisztes úriház egyébként eléggé meghamisította Zola szellemét. Könnyedén átsiklott a tartalmi következetességen, de képeinek gazdagsága, a játék fordulatossága, az ötletek halmozódása magávalragadta a nézőt. Még azok is megbocsátják a film főszereplőjének pozitív beállítottságát, akik egyébként ismerik Zola regényét, tudják, hogy a hős épp olyan züllöt erkölcsű alak. mint a Tisztes úriház valamennyi lakója. A Próbaút című új magyar film ugyancsak értékes, hasznes problémát feszeget. Egy mai házasság felbomlását mutatja be a film, egy mai munkás szerelmi csalódását. A probléma tehát élő, de a megoldást nem segíti a film esz
