Kelet-Magyarország, 1961. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1961-03-12 / 60. szám

J ent, akik arra jártak, el­^ borzadva nézték, hogy három munkás ült a magasban, az épülő ház lapos tetején. Lá­buk lelógott a mélység fölé, sap­kájukat letették, s falatoztak. A nap vöröset csurgatott rájuk, ahogy visszatöri a ház téglafa­lán. Minden ragyogott, az ég, az alul már behelyezett üvegabla­kok, a tört, apró cserepek a ho­mokban. Aztán az egyik, a legfiatalabb munkás felhúzódott. Jó méter­nyire ült le a peremtől. Szédülsz? — kérdezte az idő­sebbik, nagy kockát vágva a fehér szalonnából. — Nem — felelte bátortala­nul, de félt, csakugyan. — Szédültem én is, valami­kor — nyugtatta meg az öreg, aki kolbászt evett. • — Nem szédülök, igazán. Csak elzsibbadt a lábam. — A tekin­tetét azért mereven maga elé szegezte, nem akart tudni a mélységről. — Te csak tavaly jöttél, igaz? — Tavaly. — Gazdálkodtál addig, igaz? Bólintott. — Jó kis tavasz van az idén fordított a szón az öreg, aki közöttük a legbeszédesebb volt. — Langyos, csendes tavaszka. Ügy mondta, mint az apja — erre gondolt azonnal a fiú. — S már látta is az apát, aki most kint ácsoroghat a föld szélén, már nem is az övén, hanem az egész határ szélén, mivelhogy szövetkezeti lett a falu. Látta az apját, szálas bajuszát, ami mindig csiklandozta az arcát, ha megcsókolta. — Szép tavasz van — hagyta . rá az öregre, s a szeme felcsú­szott az égre. Az is mélység, kék, végtelen mélység. És még­sem szédül. — Aztán nem vágysz haza? — szólalt meg egyszerre az öreg. — Nem — felelte gyorsan. — Nem? — Nem, MESTER ATTILA: Tavasz felé Tavaszra készülnek a kertek, Kinyújtják karjukat a fák, Szétfoszló fellegckbc tűnnek Szigorú téli éjszakák. i Tavaszra készülnek a töldek, S velük egy hosszú tél után Mi megkötött és ködbe rejtett S hegyek haragját küldte rám, Ml hóval kedvem is temette, S tavak jegével mint a kö, Én is tavaszra készülök, víg Ünnepre, zengő szép idő. Melyben hogy fáztam, elfelejtem, S hogy cserben hagytam, kit szerettem, Hogy felcseréltem jót a rosszra, S mely tán erőmet sokszorozza, Hogy felnőtt módra már helyet Fogjak e sorsdöntő világban, £s mint c kor: alkotva lázban, Ügy éljem ezt az életet. Valahol hófelhőt terelnek Talpig fehérben a hegyek, De tiszta ég, s jó nap melenget, S friss illatok kerítenek. És fii, fa, lomb, s az eljövő Nyarak jó dél-szele, Fent késő vadludak csapatja Húz, húz a fény fele. — Furcsa. — töprengett az öreg. — Én hazavágynék. Ott van az apám, ott van a falu, minden. Hazavágynék. A fiú elszégyelte magát, üe nem felelt. Már végzett a fel­vágottjával, most apró kariká­kat rajzolt a tető homokjába. — Valamikor én is éltem, fa­őLtlk-éft lun — bökött előre a bicskával az öreg, — ha nem is sokáig. Valami hat esztendőt. Még mindig emlékszem, micsoda tej­szag úszott a levegőben nyári estéken. És mjcsoda hízókat vágtunk! Ilyentájt meg, csak­úgy rezgett a levegő a szántó­földek felett. A fiú szívét marokra fogta valami. Belebámult a Icák vég­telenbe, s úgy érezte, hogy na­gyon közel a nap. Feszesre per­zseli az arcát. S hirtelen azt érezte, hogy leint fekszik, az akácos tövében, a friss, zsenge fűben, amit hersegve ropogtat­nak a tehenek. — Már nemsokára meleg a föld. Le lehet feküdni a fűbe — mondta vágyakozva. — És nem fázik meg az em­ber. — Nem. Valahol egy pacsirta énekelt. Városba tévedt kis maciár. Hall­gat tálc gyönyörűséggel, hiszen a faluról beszéltek. — Én nem szeretem a falut — szólalt meg váratlanul a harmadik. — Nem? — bámult rá az öreg. — Miért, nem? — Nagy a sár, az ember min­dig be van csukva. — Becsukva' — mosolyodon el a fiú. — Itt vagyok becsukva. Ház, meg ház, utca és mozi, sem­mi más. — A fenét? — nevette el ma­gát a harmadik. — Hát be vagy csukva, mi? Most látta csak. hogy meg­fogták. Beugratták. Bevette a horgot. Dühösen állt fel. — Sose leszünk kész, ha min­dig hsverészünk. — Hiszen , nem heverészünk. Ülünk. — Lógatta jókedvvel az öreg is a lábát. S közben le- sanditott, hogy mit néznek az emberek odalent. Azok ott lent három embert láttak, egészen kicsinek. Kettő a tető szélén ült, mintha ez len­ne a világ legtermészetesebb dolga, a harmadik meg még állt is. Hogy nem félnek, abban a magasban. I A nap meg sütött, rájuk borí­totta a nagy kék eget. Csakúgy vöröslőit benne a ház. SIPKAY BARNA Képzőművész vázlatkönyvéből Z. SZALAY PÄL: PARASZTEMBEREK. CsúcsfGrptoiH a A.kéki letéti könyvtárat tavaly „tanácsositották”. Kevés és gyeiig volt az állomány. A mijievo ál­lomány nem nyújtott elég vá­lasztékot az olvasóknak, ..szak nyelven” agyonolvasták. A me­gyei könyvtár jelentős segítséget adott a könyvtár fejlesztéséhez. A községi tanács négyezer forin­tot biztosított községfejlesztési alapból. Ízlésesen berendezett kéki Oyv^fian könyvtárhelyiség várja az oivaso jkát. Egy íróasztal. és négy olvasó I asztalt állítottak be. A legfonto- 1 sabb azonban az, hogy az állo­mányt 800 fölé emillék. Az ered­mény nem is maradt el. Bár az olvasók száma nem emelkedett jelentősen, az elmúlt hónapban mégis 1600 könyvet forgalmazott a könyvtár. IIföldidei első száma 1 * 99 Különösen tartalmas számmal jelent meg az idei első Alföld, a debreceni írócsoport irodalmi és művészeti folyóirata. A két havonként megjelenő folyóirat | a Tiszántúl Irodalmi, .művészeti életének tükrözője is, de nem zárkózik e! az ország más vidé- I keitől, egészétől sem. Január—februári száma sza­bolcsiak műveit is tartalmazza Mester Attila versein kívül ide i számíthatjuk a Debrecenben , élő Haraszthy József. Bényei József verselt is, akiket szabol­csiaknak érzünk. Boda István mér hosszabb ideje Debrecen­ben él. de ő is megyénkből in­dult. Rajtuk kívül Kovács Im­re. Lukács Miklós, Molnár Je­nő, Kiss Tamás, valamint A. Pope és Cottfried Keller versei­vel találkozunk o folyóiratban. Barsai Dénes érdekes, mai tárgyú regényéből közöl a folyó­irat eléggé terjedelmes részle­tet A regény, melynek címe a ! „Lázgörbe”, közelesen megjele- ! nik. Csegöldi F. Antal „Lélek- I vásár” címmel. Fülön Vilmos „Lakodalom”. Réoz Károly ..Ba­rátok. fröccsök s az elmaradt mecseki”. László Anna „Három es'» külföldön” címmel írt no­vellát. Holdi Járos „Biztosítás” | címmel tárcát. Nagyon meg- | rendítő Jaccmes Tissier: Zűr­zavar címmel közölt napi ósze­rű írása, amelv egv egészen fiatal. 23 éves francia tanúval- loy’sn az Algírban dúló hábo­rúról. A Művészet rovatban Honé László, a nagy Hajdu-Bihar megyei festőművész gyűjtemé­nyes kiállításáról ír Fábián Sán­dor, valamint Bakoss Tibor kép­zőművészeti hagyatékáról Tóth Ervin. A Hagyomány rovat Kar­dos Pál a fiatal Adyról szóló tanulmányát. Beke Albert Hat­vány Lajosról szóló megemlékc-' zését, és Ferenczy Károly Ecsedi Samuról szóló írását közli. Országos érdeklődését vált ki a tükrözési elméletről szóló vita, amely most további cikke­ket szült, Bata Imre és Beke Albert tollából. Igen gazdag a tanulmányok és kritikák rovata. íróik: Kál­mán Bála. Sebestyén Árpád. Ko­vács Kálmán, Tüskés Tibor, Ba­kó Endre, Bata Imre, Rózsa ÁP'-'r's, Tóth Béla. Bényei Jó­zsef és Sonkoly István. A Szemlében Bajkó Mátyás sárospataki mozaikokat, a Ki­látó rovatban Nagy László Já­nos olaszországi feljegyzéseit, és a debreceni irócsoport híreit olvashatjuk. A folyóiratban Holló László. Bakoss Tibor és Élesd v István kéozőművészeli mno'.-áít is láthatjuk. Öröm kézbevenni az ízléses tördeléssel készített folyóiratot, amelynek cikkei igényesek és színvonalasak. Kanjainkkal való találkozásuk pedig életközel­ségbe hozzák az írásokat. Kár. bőm’ megyénkben nem fordíta­nak gondot a különösebb módú terjesztésére, nődig ezt mind a folyóirat tereim! érdeme, mind jellege indokolná. Mit olvassunk? A megyei könyvtárba két he­tenként érkeznek az újabb és újabb könyvszállítmányok. Az alábbiakban a legutóbbi szállít­mányból ismertetünk néhány ér­dekesebb könyvet. Ezek már ki is kölcsönözhetők. NEMES DEZSŐ A népi Ma­gyarország 15 éves fejlődése című könyve a népi demokratikus ha- | (alom 15 éves fejlődésének első ' ábrázolása. Az új demokratikus hatalom megalakulása, a földosz­tás, az ország újjáépítése, a pro- ltárdiktatúra sikere, az ellenfor­radalom kudarca és a szocialista építés fellendülése a könyv fő váza. A társadalmi tudományok kö­réből Kulcsár Zsuzsa Inkvizíció és boszorkányperek című könyve nagy érdeklődésre tarthat számot Az első rész a középkori szekták­ról szól, az eretnekekről, akik merészen szembeszálltak a kato­likus egyházzal. Az elpusztítá­sukra szervezett „szent inkvizí­ció” hatáskörébe tartoztak eleinte a boszorkányperek. Ezt a sötét korszakot írja le a szerző a má­sodik részben. Ártatlan emberek százait égették el máglyán, a tu­datlanság, a babona miatt. Hite­les okmányok alapján mutatja be a magyarországi boszorkány-pe­reket. I SZÉKELY SÁNDOR Élet — ' ember — világ című müvében I szórakoztató történetek formájá­ban ír a csillagok születéséről, a hulló csillagokról, a Föld koráról, a Föld és a tenger mélyének tit­kairól, az élettelen anyag meg- elevanadésérő), az ember szárma­zásáról, áz emberi agy működé­séről és még sok hasonló érdekes kérdésről. NYESZTURH, az embertan ki- ' váló szovjet tudósa az ember i származásának materialista elmé­letét a mai biológiai tudományok konkrét eredményeivel bizonyítja. Részletesen elemzi Darwin mun­kásságát. Végigkísérhetjük benne I az ember fejlődését az őskortól napjainkig. A szöveget gazdag I képanyag színesíti. A isiagyar mezőgazda­ság zsebkönyve főleg a termelő- szövetkezetek szakembereinek ké­szült. Különösen sokat foglalko­zik a tervkészítéssel. Külön feje­zeteket szentel az üzemszervezés­nek, a gépesítésnek, a növényvé­delemnek, a helyes talajerőgaz- dálkodásnak, a növénytermesz­tés és állattenyésztés különböző ágainak. FÁSSETT BARTÓK amerikai évei teímú munkája nagy művé­szünk kevéssé Ismert amerikai éveit, bizonytalanságát, magára- maradottságát és honvágyát is­merteti meg olvasóival. A szerző aki maga is magyar származású, szeretettel és biztos kézzel ír az egykori barátról, Bartók Béláról. A kötet számos illusztrációja Bartókot ábrázolja családi köré­ben és amerikai otthonában. MIKSZÁTH KÁLMÁN Elbeszé­lések és kisregénye,; címmel meg­jelent két köteti legszebo és legismertebb „ .»esek és kisregények kapta», nelyet. Az első kötetben olvashatjuk többek között a Bede Anna tartozása, Az a fekete folt, Lapaj, a híres dudás című elbeszéléseket. A második kötet kisregényei közt találjuk a Kísértet Lublón, A ga­vallérok, A szelistyei asszonyok című műveket. NAGY SÁNDOR A szabadulás napja című elbeszélés-kötetében művészien ábrázolja a paraszti világot, annak változásait, új vi­lág felé való haladását. Hősei egyszerű emberek, akik eszükkel, munkájukkal harcolják ki jobb sorsukat. Parasztalakjai jól sike­rültek, életteljesek. Nagy Sándor könnyed stílusú, humoros írásai jó szórakozást ígérnek. PINTÉR ISTVÁN — SZABÓ LÁSZLÓ A légió hadnagya című kalandregénye három fiatal disz- szidens izgalmas történetét me­séli el a szökéstől a hazatérésig. Csatangolás Párizsban, fakiter­melés Kanadában, kegyetlenség az idegenlégióban, majd a három közül kettőnek a kalandos haza­térése. i

Next

/
Thumbnails
Contents