Kelet-Magyarország, 1961. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1961-03-12 / 60. szám
Sevcsenkó emlékest Nyíregyházán T. G. Sevcsenkó, a kitűnő ukrán költő halálának századik évfordulója alkalmából emlékestet rendez Nyíregyházán, a BM klubban a Magyar—Szovjet Baráti Társaság a jövő hét utolsó napfaiban. Az emlékesten dr. Merényi Oszkár, az irodalomtudományok kandidátusa, a MagyarSzovjet Baráti Társaság megyei elnöke tart megemlékezőt a kitűnő ukrán költőről, majd Sev- csenkó-verseket adnak elő, valamint a költő életét bemutató filmet vetítenek a megjelentek előtt. A nyíregyházi ünnepség után a megye több járási székhelyein is megrendezik a Sevcsenkó emlékesteket. 317 millió forintos kerulitizás ;i záhonyi vasúton A második ötéves tervben nagyarányú bővítési, korszerűsítési, építési munka, összesen 317 millió forint beruházás megvalósítása szerepel Záhony vasútállomáson. Bővítik a vágány hálózatot. Megkezdik építeni a 140 méter bosszú, egyemeletes állomás- és felvételi épületet. Gyönyörű parkot létesítenek műtóval és szökőkúttal. Eddig: 123 új lakást adtak át Záhonyban a vasutas dolgozóknak. Két utcasor épült emeletes házakból. Még ebben a hónapban átadnak újabb tizenhat lakást és májusig további 33-őt. A második ötéves tervben eredetileg évente 30 lakás építése volt tervezve, s újabban szó van még 450 lakás építéséről. Júliusra elkészül a 609 személyes üzemi konyha, valamint a 600 személyes új ölöző és mosdó. Jubileumi évkönyv készül A nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium tanárai jubileumi évkönyvet készítenek az intézet fennállásának negyvenedik évfordulója alkalmából. Az évkönyv rövidesen feldolgozza az intézet történetét a megalapítás évétől, 1921-től a felszabadulásig, majd beszámol a felszabadulástól a Vasvári Gimnáziumban eltelt másfél évtized eredményeiről, s arról a fejlődésről és változásról, melyen ez idő alatt az intézet átment, s ugyanakkor a gimnázium további fejlesztését is megemlíti. A gimnázium jubileumi ünnepségeit egyébként — a tervek szerint — május második felében rendezik meg. Takarékbetéttel is lehet személygépkocsit nyerni Előnyösen megváltozott a nyeremény Letétkönyveli sorsolása Az Országos Takarékpénztár az érvényben lévő betét formákon '•.ívül új nyereménybetét formát (vezetett be: a gépkocsi nyeremény-takarékbetétkönyvet. Ez a betét forma előnyös mindazon (dolgozók számára, akik gépkocsit szándékoznak vásárolni. A gépkocsi nyeremény-betétkönyvbe 10 000 és *>000 forintot lehet elhelyezni. A betétes kívánságára * betétben lévő teljes összeget a takatikpénztár bármikor visszafizeti. A gépkocsi nyeremény-betétkönyvek sorsolásban vesznek részt és a sorsoláson személygépkocsi nyeremény kerül kisorsolásra. A "gépkocsi nyeremény-takarékbetétkönyvek sorsolási feltételei a •kővetkezők: a) A negyedévenkénti sorsoláson részt vesz minden olyan 10 000 forintról szóló gépkocsi nyeremény-betétkönyv, amelyben m sorsolás hónapját megelőzően legalább 3 hónapig a teljes ösz- szeg — megszakítás nélkül — takarékbetétben volt. b) A félévenkénti sorsolásban részt vesz minden olyan 5000 forintról szóló gépkocsi nyeremény- betétkönyv, amelyben a sorsolás hónapját megelőzően legalább 6 hónapig a teljes összeg — megszakítás nélkül — takarékbetétben volt. Minden 1000 gépkocsi nyeremény-betétkönyv tulajdonosai között 1—1 személygépkocsi kerül sorsolásra. A 10 000 forintos gépkocsi takarékbetétkönyvek első sorsolására ez év augusztusában, míg az 5000 forintos betétkönyvek első sorsolására ez év novemberében kerül sor. Az Országos Takarékpénztár a kisorsolt személygépkocsi I • helyett a nyertes kívánságára a személygépkocsi árát készpénzben is kifizeti. Gépkocsi nyeremény-takarékbetétkönyvet az Országos Takarék- pénztár fiókjainál, postahivataloknál stb. lehet váltani. Megváltozott a P. M. rendelete a nyeremény-betétkönyvek eddigi érvényben lévő sorsolási feltételei is április 1-gyel. Ez a rendelet a nyerési esély jelentős növekedését biztosítja, mert mind a nyeremények számát, mindazok ösz- szegszerűségét felemelik. — nemes — széles viz, a sima víztükör... „Így ni’ _ — tatja Fejes, miközben a harsona szerepét betöltő hangtölcsért a szája elé illeszti, A FEKETE SZÖRNY fordítja meg beszédünk irányát. Elmondják: a medertisztítás «a egyik legfontosabb feladatuk, de munkaeszközök és anyagok szállításával segítik a partvédelmi, megelőzési munkát is. Nemrég, a legutóbbi me- derátfésülés során egy 180 köbméternyi, hatalmas, talán többszázéves fát merítettek fel a víz alól. Olyan volt, akár egy fekete szörny, csupa szén, — még mindig azzal fűtik az irodát, tüzé- vél Ínycsiklandó halászlé fő ebédre, vacsorára.. Nemsokára kifutnak Tiszakóród, meg Panyola irányába, — so matróz ilyenkor hosszú hetekre eljegyzi magát a vízzel. Eddig is kellően gondoskodtak róluk: az úszó-munkásszálló, vagyishogy a tanyahajó jó alkalmat kínál a munka utáni pihenésre. Közben elárulják: az idén még tökéletesebb lesz a gondoskodás. Egy modern 30 személyes, központi fütéses, tetőteraszos tanyahajót építenek a számukra a balatonfüredi hajógyárban. Másfélmilliónál is többe kerül... Javul a munkakörülmény, — de javul a kapcsolat a szovjet és csehszlovák matrózokkal is Ma már jobb a kontakt a határontúli testvérekkel, barátokkal. amelynek főként a megelőzés terén imn óriási jelentősége. MEGELŐZÉS. Elidőzünk ennél a szónál s közben Sándor elvtárs közli: ezen a vidéken igen szeszélyes a Tisza. Egyetlen éjszaka métereket képes emelkedni a víz, s ha figyelmük pillanatig alábbhagyna... No, de erről még beszélni is rossz. Hiszen évek óta sasszemekkel vigyázzák a vizet, a hullámokat, segítik a partmegerősítés munkáját. Mert a becsületesen elvégzett munka után lobban esik a pihenés a víz fodrán, a tanyahajó frissen vetett, hófehér ágyában... ANGYAL S MOST CSENDES a folyó, hangtalan, ahogy nyújtózni látszik a friss, tiszta napfényben. Jég nem reccsen, hullámok sem csapkodják a partokat. Csak az emlékidézés merít fel néhány romantikus, olykor parázs pillanatot... Baj volt Tiszabercelen. Az őszi esőzések járhatatlanná tették az utakat, úgy tűnt, a kukorica és a cukorrépa kint vész a földeken. Nagy gondban voltak a közösbeliek, — míg a matrózok, meg nem érkeztek. Aztán, ahogy az uszályok elindultak Namény irányába, kisimultak a ráncok... Vagy ott voltak az Olcsvaapátiak. Leszedték az almát, külföld már nagyon várta, de „beütött” a végnélküli esőzés. S a megmentők itt is a naményi matrózlegények voltak: az exportalma kikerült a sártengerből, tisztán, töretlenül... Majd jött a csikorgó tél, a hajókat úton találta. Sokszor csak nagy küzdelem árán sikerült kiszabadítani a hajót a jégpáncélból... SÁNDOR SÁNDOR — így hívják a namé- nyiak hajózási vezető tisztjét — most nyugodt, mint a folyó, amelyre kis, néhányszál deszkából álló „hajóhídon” lépünk. Fel a fedélzetre, ahol 15 egészséges, széltől pirosra csípett arcú matróz „tollászkodik”: készül az ünnepélyes nyitányra, a tavaszra, az első kifutásra. — Addig még sok tennivaló akad — jegyzi meg az egyik oldalról, s mutatja: a tavaszi nagytakarítás során csillogó fényesre kell itt mindent „sikálni”, olajozni, mosni, hogy ragyogjon. S már mondják is: két hajó, 3 nagyuszály, egy medertisztító, 2 hatalmas tanya és egy irodahajó, továbbá hat motorcsónak várja a megfiatalítást. Hamarosan elérkezik a „raport”, amikor a Magyar Hajózási és Tengerészeti Hivatal szakemberei tavaszi szemlét tartanak, aztán... Aztán, ha minden jól sikerül, véget ér a téli „szundizás”, Fejes János uszálykormányos „megfujja” a tavaszi harsonát, aztán irány a Lao Csu leeresztette kezét, melyben a papírlapot tartotta. Olyan mély csend állt be, hogy tisztán hallatszott az elnökség feje fölött magasan elhelyezet^.- nagy kronométer ketyegése. — íme, ez az én javaslatom. Tudom, hogy nem vagyunk felhatalmazva arra, hogy a kérdésben döntsünk, mindazonáltal ,azt hiszem, az emberiség számolni fog véleményünkkel. Csak ennyit akartam mondani. Az elnök kijelentette, hogy az elnökség tudomásul Veszi a különleges szakosztály jelentését s köszönetét mond a szakosztály fáradozásáért, a továbbiakban pedig vita alá bocsátja Lao Csu professzor javaslatát. Mivel senki sem javasolt módosításokat, s javaslat szövegét elfogadták s megkezdődött a szavazás, hogy a javaslatban megjelölt két lehetőség közül melyiket fogadják el. Éjfél után három órára járt az idő. A felhők, amelyek azelőtt világosabbak voltak a mennyboltnál, most kezdtek sötétülni. A magas ablakokon át, az eddig homályba merült keleten mély repedés alakjában rajzolódott ki az ég és föld közötti határvonal lilás ködökkel szegélyezett sávja. Az elnök titkárával beszélgetett, de szemét nem vette le a szavazógép jelzőernyőjéről. Mikor a számológép megállapította, hogy minden jelenlevő szavazott, az elnök felállt. — Hetvenhat szavazat esett a konfliktus békés megoldása mellett — jelentette. — Ez a határozat természetesen nem végleges, de most nem is arról van szó. Közel nyolcszázezer év óta él a Földön az emberi nem. A nemzedékek fáradságos és ezernyi szenvedéssel telt útján nemcsak azt tanulta meg, hogyan kell uralkodnia a természet erőin, hanem azt is, hogyan kell kormányoznia a társadalmi erőket, amelyek évszázadokon át meghiúsították a haladást és az ember ellen fordultak. A kizsákmányolás, a gyűlölet és a harc korszaka végre néhány évtizeddel ezelőtt a szabadság és a népek együttműködésének győzelmével lezárult. De nekünk nem adatott meg, hogy megpihenjünk és megelégedjünk az eddigi eredményekkel. Az új korszak küszöbén bekövetkezett az emberi civilizációnak a Földön kívülivel való érintkezése, s íme, halálos ítéletet hoztak ellenünk. Mit kell tennünk? Az idegen bolygóról érkezett fenyegetésre ütéssel feleljünk-e, amely megsemmisíti a támadókat? Megtehetnénk ezt annál is inkább, mert tőlünk merőben különböző lényekkel van dolgunk, akikben sem emberi érzelmeket, sem emberi értelmet nem feltételezhetünk. S mégis, mivel a háború és a béke között választhattunk — mi a békét választottuk. Ebben a lépésünkben az embernek az egész világ- egyetemmel való mélységes kapcsolatát látom. Elmúlt az a korszak, amikor a Földet az összes égitestek közül egyedül kiválasztott bolygónak tartottuk. Tudjuk, hogy a végtelen űrben a mienkhez hasonló világok milliói keringenek. Mit számít az, hogy azokon a tartós lét, vagyis az élet formái teljesen ismeretlenek előttünk. Mi emberek sem jobbaknak, sem rosszabbak- nak nem tartjuk magunkat a világegyetem többi lakóinál. Igaz, hogy határozatunk előreláthatatlan kockázattal, óriási nehézségekkel és veszélyekkel jár. És mégis egy véleményen vagyunk. Mi tudósok éppen úgy a társadalmat szolgáljuk, mint annak minden más tagja. Egyenlőek vagyunk az egyenlők között, de egy dologból több adatott nekünk, mint másoknak s ez — a felelősség. S ml vállaljuk ezt a felelősséget, mert ismerjük a világ iránti kötelességünket. Egy pillanatra elhallgatott. Az ablakokon át lila derengés szűrődött a terembe. A városon túl, a távolban, a felhőkarcoló magasságából jól láthatóan homályos rubinfényben égett a láthatár keleti széle. (Folytatják.) Matrózok a TISZÁN *
