Kelet-Magyarország, 1961. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1961-03-21 / 67. szám
Géberjéni garanciák Építkezés előtt í. Kísérletezik, kutat a föld nyugtalanvérű orvosa Kovács Pista a fiatal agrármérnök, hogy testét-lelkét megismerve a kemény szatmári ugarnak, gazdagabb élet sarjadjon e tájon... Vizsgaelőtti hangulat uralkodik az ezüstkalászos tanfolyam végzős hallgatói között, hisz hamarosan tételt kell húzniuk, s bizonyítani elméletileg is, hogy ismerik-e mesterségüket? Ezért telik meg csütörtök esténként a pártház, ülik körül a televíziót, s hallgatják nagy figyelemmel a szakelőadásokat... Pedig a három Vadász, István, József és Dániel, aztán Rozgonyi György, Tóth Sándor meg Halász István emlékezetük óta bajlódnak a földdel, öntözték verítékükkel, s most mégis tanulnak önakaratukból számadásra készülődnek. .. S ha sikerül Mátészalka lesz a következő állomásuk, ahöl a Mezőgazdasági Technikumban szakmunkás bizonyítványt nyernek, igazi mezőgazdasági szakmunkásokká avatj ák hetőj ükét __ Aztán vissza az életbe, mert kell a jó szakember, várja őket a géberjéni Győzelem Tsz. Segítenek a szőke agronómus- nak, testvéreiknek a parasztoknak, hogy nagyobb és még íz- letesebb kenyeret teremjen ez a határ s tudásukkal, akaratukkal megalapozzák e kis, alig hétszázötven lelket számláló falu minden tagja részére a jólét eldorádóját. Garanciák ők is arra. hogy az új élet szárba szökken s a tervek valóra válnak. Agrármérnök, mezőgazdasági szakmunkás, felnőtt tagozat. Üj fogalmak, melyek már itt a sjajtmári végeken is valósággá váltak. Tüzet fogott a szikra, helyet Pocsai Béla, a népfrontbizottság örökösen tevékenykedő, serény elnöke és segítőtársai lobbantottak lángra azzal, hogy megszervezték az általános iskola felnőtt tagozatát. Él * népfront Géberjénben. Tízen végzik most a nyolcadikat, öt pedig a hetedik osztály levelezője. Csaknem valamennyi tsz- paraszt. De könyvet fogott Illyés Béla a „kis bíró”, a tsz vasmarkú gépésze Kovács György kémiát tanul, s kerékpárral jár át fejtágítóra a gé- berjéniekhez a fülpösdaróci tanács vb. elnöke is. A mezőgazdasági szaktudományokkal birkózik a fiatal feketehajú tanáes- titkárlány Vadász Eszter, és az egészségügy titkait hallgatják nagy figyelemmel a parasztasz- szönyok is. Ezért hoz fizetetlen áldozatokat Pocsai, aki nemcsak a tsz könyvelője, népfront elnök, diák, hanem mozigépész is. Rabol szabadidejéből, s filmeket vetít a tbc-ről, az alkohol veszélyéről és sok-sok fontos kérdésről, Ezért nem ismer fáradságot Hegyeshalmi Istvánné, aki télen-nyáron esőben-hóban kilométereket kerékpározik Győrietekről Géberjénbe, mert tudja, hogy várják hallgatói, a tudást szomjazó nők, férfiak. S ha kevéssel is, de ezek a népfront-aktivisták hozzájárulnak ahhoz, hogy az egykori sötétséget világosság váltsa fel. Ők is garantálják az előrehaladást, letéteményesei az új életnek. Mint a régi öregek úgy ku- porgatják, gyűjtögetik a pénzt a géberjéniek, hogy teljesüljön vágyuk, felépüljön végre kul- túrházuk. Sokat tettek a tanácstagok, a népfront aktivistái, hogy az emberek megértsék: kevés a falu lakossága, s ezért minden családnak 250 forinttal kell hozzájárulnia az építkezéshez. Nem volt ellenvetés. Ebben az esztendőben további hatvanezerrel gyarapodik a közös kassza. S jövőre már hozzálátnak az alap megásásához... De addig sem ül habárain a népfront bizottság. Szervezi az embereket a közös munkára. Az építkezéshez szükséges anyagokat társadalmi munkában fuvarozták át Győrtelekről. Mis- kolczi Zsigmond családostul vonult ki, Máté Vilmos, a tsz bri- gádvezetője is önfeláldozóan dolgozott. Negyvenezer téglájt fuvaroztak a községbe közös erővel. S ők a biztosítékok is arra, hogy idejében a házak fölé emelkedjen a kultúra „vára” Géberjénben. Legfőbb gond mégis a jólét megteremtése. S bizony mielőtt döntenének , valamiben, hétszer meggondolják, hasznára válik-e majd a közösségnek. — Kétszer ülésezett a tsz vezetősége az áruértékesítési tervek elfogadásával kapcsolatban. Csak másodszorra sikerült dűlőre jutni, hogy megegyeztek. Kétszáz mázsa kenyérgabonára és 440 mázsa napraforgóra kötöttek szerződést. Nekünk most az a feladatunk, hogy minden tsz-taggal megértessük: saját érdekük az áruértékesítési tervek teljesítése. S ezért minden tagnak becsülettel teljesítenie kell a rá meghatározott termelési tervet. Csak így tudunk jólétet teremteni Géberjénben — vélekedik a népfront elnöke. Ezért keresik fel esténként a népfront aktivistái a családokat. A munkaserkentést tartják legfontosabb tennivalójuknak. Hisz a jó munka a legfőbb garancia a többi mellett arra, hogy valóban szép eredmények szülessenek ebben az évben is. S erre garancia a népfront Géberjénben, amely tevőleges támogatója, kezdeményezője az előrehaladásnak. Farkas Kálmán Ahány hás — annyi hízottsertés A tiszaberceli községi tanács legutóbbi ülésén elhatározta — tisztában léve az ügy nagy jelentőségével —, hogy a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságai az árutermelési lehetőségek kihasználása érdekében egyre több sertést hizlalnak meg szerződéses értékesítésre. A fenti cél megvalósítása érdekében a tanács tagjai mozgalmat indítottak — először saját példamutatásukkal —, hogy minden háztáji gazdaságban legalább egy hízott sertés értékesítésére kössenek szerződést. Ezt a szerződéskötési akciót május 1-ig, május elseje tiszteletére kívánják befejezni. A személyes felvilágosítás során minden tanácstag vállalta, hogy nt-öt családnál végez sikeres munkát. A tiszaberceli tanácstagok felhívják a nyíregyházi járás valamennyi községét, hogy csatlakozzanak ehhez a mozgalomhoz. Az idősebb tagoknak is találtak elfoglaltságot a nagyhalászi Petőfi Tsz-ben. Tisztítják az építkezéshez előkészített faanyagot. Könnyebb munka, de segít a munkaegységek gyarapításánál is. Nup&iitéses délután A sarkon a virágárusnál a hóvirág mellett a lilakék kicsi ibolyacsokrok is arról árulkodnak, hogy a tél uralma már lejárt... Az utcán fiatalember siet, a sarkall megtorpan, visszalép a virágárus elé. Felvesz egy csokor hóvirágot, majd meglátva az ibolyát megváltoztatja vásárló szándékát. — Ibolyát adjon inkább! — mondja fizetés közben, majd a finom papírba becsomagolt ibolyát óvatoskodva széles tenyerébe veszi, s órájára pillantva tovább- igyekszik. Egy öreg néni a virágárussal beszélgetve nézte végig a fiatalember vásárlását. Vastag feketekendője két szárát megigazítva kedves mosollyal szól: — Hogy sietett? Biztosan már késik is a rosszcsont, na, de az ibolya segítségével majd helyrebillenti a mérleg serpenyőjét. Hát hiába, akárhogy is szépítjük a dolgot, megint öregebbek lettünk egy évvel. Újra itt az új tavasz. S'ät a nap, sétára viszik a babákat, virágot vesznek a fiúk... Sétálgatnak a párok. Mi pedig egyre vénülünk. Pedig milyen jó lenne fiatalnak lenni most, a mostani tavaszokon... — Na, de megyek is én lelkem. Jajjü Majd elfelejtettem egy kis édességet venni az unokámnak. Már biztosan nagyon vár, megyek is hát... — köszönt el a nénike a virágárustól. S apró, tipegő léptekkel megindult. A sarkon túl a napfény szemközt sütötte a nénikét, aki kissé hunyorgatva, de odatartotta arcát a langymelegnek... Az. öreg nénike és a tavasz.. . Igaza volt __Olyan jó fiatalnak lenni a mostani tavaszokon. FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 26. Ifjú Töröskeresztesek Aranyosapáti ban az iskolai vöröskeresztes szervezet taglétszáma meghaladja az úttörőkét, pedig azok is százon felül vannak. Rendszeresen tartanak tanfolyamokat. Tavaly járási elsők lettek és részt vettek a megyei elsősegélynyújtás! versenyen is. A tanfolyamot hat tanulóból álló előadói munkacsoport vezeti. Taggyűlésükön a következő határozatokat hozták legutóbb: se- i gédkszmi fognak a községben a TBC szűrővizsgálatok idején, részt vesznek az iskola és a falu tisztasági versenyében egyaránt, a fásítási hónap ideje alatt minden | őrs 3—3 fát ültet. „Milyen a tiszta, rendes diák?” j címmel pályázatot hirdettek. Éthatározták, hogy áprilisban ünnepi taggyűlést tartanak és erre a helyi vörösfeeires/.l felnőtt tagjai* is meghívják- j káról készített röntgenfelvételeket. Ezeket éjszaka egy órától, vagyis attól a perctől fogva készítették, amint a rakétát betolták a hangárba. A bizottsági ülés tizenegy órára volt kitűzve. Soltyk az órájára nézett. Kilenc óra volt, tehát volt még két óra ideje. Az előbb még elhatározta, hogy szundít egyet, de a telefonbeszélgetés után rájött, hogy nem érdemes. Körülnézeti még ezt a kiránduló társaságot is. Amióta a gyárba érkezett, állandóan ezt csinálta, mert a küszöbön álló útrakeléssel kapcsolatban a helyi mérnökök lázas munkában voltak és sohasem értek rá. Soltyk végigment az üres szobán, gépiesen érintette az asztalon széjjeldobált terveket, egy pillantást vetett az ablakon át a szitáló esőben szürkülő távoli hegyekre, aztán beült a felvonóba s három emelettel lejjebb vitette magát. A gyár külső és belső falai között üde gyepágyakban óriási bazsarózsák vöröslöttek. A kirándulók, amint egy elhaladó mérnöktől értesült, már az alagút melletti váróteremben vártak rá. Még egy emelettel lejjebb ment tehát A nagy helyiségben tízegynéhány fiú várakozott. Alig közölte velük, hogy ő lesz a vezetőjük, mindjárt körülfogták és elárasztották: kérdéseikkel. — Igaz, hogy az éjjel volt a próbarepülés? — Milyen kár, milyen kár, hogy new tegnap jöttünk! — Most mindjárt megláthatjuk a rakétát? — Itt van már az expedíció minden tagja? — És bemehetünk a belsejébe is? Ügy záporoztak a kérdések, mint a jégeső. A mérnök nem is kísérelte meg, hogy válaszoljon, csak hátrált, mintha vízsugár ellen védekeznék s így jutott el az ajtóig. — Mindent megláttok magatok... —* telelte. — Na gyerünk. Borús júniusi reggel volt. A bolygóközi rakétagépek, gyárához vezető műúton egy hatalmas távforgalmi autóbusz haladt. A mély sáncok között kanyargó aszfaltút fénylett az esőben, mint a víz. A töltések meredek nyúlványai behatoltak egészen a betonszegélyig s visszatükröződtek a sima felületen, úgyhogy a kocsiban ülőknek az volt az érzésük, mintha egy hegyek között úszó folyami hajón ülnének. Az autóbuszt megtöltő fiatal fiúk az ablakoknál szorongtak. Ahogy az autóbusz haladt, a hegygerincek elvonultak, kanyarogtak, egyik a másik mögé rejtőzött, helyükbe újak bukkantak fel s mindegyiknek a lejtőit sűrű sötét erdő borította. Egy óra múlva magasan a fenyőfák csúcsai fölött megcsillant a csillagvizsgáló tornya. Az autóbusz csakhamar felért a hágóra, majd elhagyta az óriási kupolái, melyet mint valami gyümölcsöt szelt ai a hatalmas fényszóró kiemelkedő tornya. Egy pillanat múlva a motor megpihent s megfeszített munkáját a fékek elnyújtott csikorgása váltotta fel. Az autóbusz meg indult lefelé a völgybe, ahol a repülőgép gyár volt. Még tízegynéhány percnyi gyors száguldás lefelé a kanyargós úton — s a szélesen széjjelhajló hegyláncok fellegekbe nyúló csúcsai között terjedelmes síkság nyílt meg, rajta acéltornyok vázai, kémények és a hatalmas tartályoknak az esőben üvegesen csillogó lemezei. Középütt óriási nyolcszögben sötétlettek a gyár falai. Soltyk mérnök éppen kávéját itta az üres rajzteremben, mikor a telefon csengője megszólalt. A kapus jelentette, hogy kirándulók érkeztek. Soltyk, arcát el sem fintorítva felelte: — Várjanak, azonnal jövök — és letette a kagylót. Míg a kávét itta, egyúttal kezét is melengette a bögrével, mert nem is annyira a hidegtől, mint inkább a fáradtságtól egészen megdermedt. A rakéta az előző napon végezte tizenegy óra hosszat tartó utolsó próbarepülését a nagy út megkezdése előtt. A próbarepüiésen a mérnök mint első navigátor vett részt. Szándékosan végeztek egy éjszakai leszállást is rendkívül nehéz körülmények között, vastag felhőburokban, igen rossz' látási viszonyok mellett. Soltyk egy hónap óta tartózkodott a .yárban, mint az expedícióhoz beosztott műszaki szakértő. Az éjszakai repülés alatt le sem hunyta a szemét, állandóan az ellenőrző műszereket figyelte, a leszállás után részt vett a berendezések megszemlélésén s délelőtt a gyár tervezőivel együtt át kellett még néznie a rakéta burs
